A kedély állapothoz a következő igerész nagyon szorosan köthető:
Idézet:
2Kor4
1.Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;
2.Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.
3.Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:
4.A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, a ki az Isten képe.
5.Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.
6.Mert az Isten, a ki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.
7.Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.
8.Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
9.Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;
10.Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
11.Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
12.Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.
13.Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;
14.Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek
együtt előállít.
15.Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.
16.Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.
17.Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;
18.Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
Felmerült bennem egy kérdés: Mi a különbség a kétségeskedés és a kétségbe esés között? S meg kellett tapasztalnom, hogy ránézésre semmi. Egy tájékozatlan külső szemlélő nem látna különbséget. A különbség ugyanis bennünk van. Mégpedig abban, hogy mire nézünk. A láthatókra vagy a láthatatlanokra. Az egyik előadáson elhangzik, hogy egy felnőtt férfi gyermekbénulásban megbetegedett, s mentek hozzá vigasztalni, s megvigasztalva távoztak tőle, mert a láthatatlanra nézett, míg a látogatói először a láthatóra. A külső emberünk megromol is, a belső napról napra újul. Aki a láthatókra néz az gyakran elcsodálkozik, hogy egy-egy ember adott helyzetben miért tud örvendezni. Prophet is láthatókra próbált nézni, amikor azt írta nem lehetek egy örömteli keresztyén. Erre írtam, hogy alapvetésem, hogy keressétek először Isten országát – vagyis nézzetek a láthatatlanra – és minden ami ezen felül van is megadatik néktek – vagyis ami a láthatóból szükséges. Később prophet Gabriel777-el megerősítve megtérésem lehetőségét boncolgatta, Gabriel777 ezt lelketlenség vádjával toldotta meg. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk.
Amikor megáll az ember a pusztítás felett, amit Isten végzett el életében – utalva természetesen Victor János igehirdetésére - , akkor ha a láthatókra nézne, akkor nyomban kétségbe esne. S magunktól nem is tudunk másra nézni. Isteni kegyelem, hogy ekkor is meg van a belső békesség. Valahol mélyen az ember tudja, hogy ez csak a látható. S ez elég ahhoz hogy a kétségeskedésnél maradjunk, de ne essünk kétségbe. Miközben esetleg a depresszió bármelyik és bármennyi jelét produkáljuk. Az egyik előadó Ron Clegg antidepresszánsokat szedő ember református lelkész. A gyógyszeres kezelésről az előadásban nem beszélt, de a végén egy kérdésre elmondta, hogy a gyógyszer kellett, mert a család se tudta már elviselni letörtségét. S neki is jó volt, mert annyit javított az állapotán, hogy volt ereje Isten igéje fényében vizsgálni a helyzetét, volt ereje a megoldásra, Isten ígéretére – teszem hozzá tehát a láthatatlanokra – figyelni. Ez van akinek meg gyógyszer nélkül, van akinek nem.
Ám nyilván csak akkor fog menni, ha az ember már alapvetően fel van vértezve a lelki fegyverekkel. Ha komolyan tudja venni Isten ígéreteit. Ez pedig szerintem nem megy máshogy, minthogy minél inkább ragaszkodunk az Igéhez, s egyre kevésbé a magunk vélekedéseihez. Fontos tanításokban nem a 3 kétféleképpen értelmezhető igehely második értelméhez ragaszkodunk, miközben van száz igehely, mely csak egyféleképpen, s ezzel éppen ellenkezőleg értelmezhető, hanem a 100 egyértelmű igehelyhez keressük meg a 3 kétértelműnek a hozzájuk illő értelmezését. Minél inkább kapunk ehhez hitet, annál jobban fogunk örvendezni a belső ember szerint.
Egy-egy kérdés nem látszik fontosnak, s főleg nem a legfontosabbnak. Net2rist vádolta meg például bigdidre-t – igaz a testvérét idézve - , hogy baj van azokkal akik a teremtést a legfontosabb kérdéssé teszik. A legfontosabb és fontos között van különbség. Bigdidre számára a teremtés kérdése fontos. S egy hívő biológustól ez igencsak elvárható. Mert ha nekik nem fontos miért lenne nekünk nem biológusoknak fontos? A bűn a halál mind más megvilágításba kerül, ha nem vesszük komolyan a teremtést. S máris van egy pont ahol a bizonytalanság kétségeket szül, s máris nem olyan stabil a lelki fegyverzetünk se például a kedélybetegség ellen. Teomo bevezetőjében egy evolucionista betegségkép olvasható. Sehol a remény. Bármikor eshetünk kedélybetegségbe olvashatjuk, meg egy sor tünetet, amit alig akadhat ember, aki ezekből hol ezt hol azt hosszabb, rövidebb ideig ne tapasztalná magán. S aki csak a fentieket olvassa könnyen elkönyvelheti magát betegnek, ami csak ront az állapotán.
Azután szintén nem a legfontosabb, de fontos kérdés az üdvbizonyosság. Az üdvösség sisakja Ef6-ban. Igen erős kedély borzoló ha valaki folyton üdvössége elveszítése miatt aggódik. Ahogy Szalay Szilárd fogalmaz az előadásában, dolgait el szokta hagyni, ha rajta múlna az üdvösségét s elhagyná.
Azután ott van az az állapot, amikor az ember elkezdi Istent vádolni. Aki nem hallott erről, hogy egy keresztyénnel ez megtörténhet, s talán gyakrabban is mint gondolnánk, az megint csak kétségbe esik, hogy ha ő haragszik Istenre, akkor Isten is biztosan megharagudott rá. Pedig ott van az ígéret, hogy mi hűtlenkedünk, de Ő mindörökre hű marad. Ezért fontos Isten szeretetének a megfelelő tanítása, hogy Isten szereti azt aki hozzá megtért, Isten szereti az Övéit. S hogy nem a kísértésktől leszünk mentesek, sem a bukásoktól, hanem a végső elveszéstől, vagyis a kimenekedést mindig megkapjuk.
Azután fontos kérdés a bűn Istennel való rendezése is. Emlékezzünk arra a református karizmatikus lelkésznőre, aki a megtért hozzáfordulónak a Szentlélek keresztséget ajánlotta, hogy megszabaduljon életében meglevő bűnöktől. Máshol is szomorú divat az emberben vájkálni, hogy biztos nem bántál még meg valamit, s azért vagy levert. S mindig találnak valamit,s a hívő megint vidám lesz, amíg tart a duracell. Azután mehet újra töltekezni. A duracell pedig egyre jobban lemerül. Ezért fontos a teljes megromlottság bibliai tanítása. Az embernek tisztába kell jönnie Isten előtti valódi állapotával. Mert csak így fogja megérteni, hogy amikor megtér minden bűne legyen az időben e pont előtt vagy után – vagy közben – eltöröltettek, többé emlékezés róluk Isten előtt nem lesz. Nem kell újra és újra maga körül forognia és bűnt feltárni.
Fontos kérdés az álmegtérések. Amikor az evangélium hamis elemekkel fűszerezett, akkor a megtérők kisebb nagyobb része álmegtérő lesz. Aki ezeket megtérteknek nevezi, s látja eltávolodásukat, példát lát bennük az üdvösség elveszíthetőségére. Padig valójában csak hamis dologba kapaszkodtak. Ébredésekre jellemző a későbbi nagy visszaesés. A lelkesedés sokszor ragadósabb, mint az igaz bűnbánat. Az hogy a kegyelemből nem lehet kiesni az természetesen csak akkor igaz, ha kegyelmet nyerteken a valódi evangélium befogadóit tekintjük, de azokat nem akiket egy-egy hamis elem lelkesített fel. Például amikor Isten szeretete hirdettetik, s így az ember na teszünk egy próbát hozzáállást követi, s a nehézségekre megsértődve elfordul, ahelyett, hogy a törvény hirdettetne, s az ember ráeszmélve helyzetére, örömmel venné a gyógyszert, s a későbbi nehézségek csak háláját növelnék. Ehhez kapcsolódva két hozzászólás:
http://www.parokia.hu/ext/forum/viewtopic.php?t=356
http://www.parokia.hu/ext/forum/viewtop ... 8134ῆ
S lehetne sorolni a helyzeteket, amikor az ember kedélyét veszti. A keresztyén szolgálat is ilyen helyzeteket szülhet. Olvassuk Illés összeomlását a Kármel hegyi Isten ítélet után. Tudható, hogy Spurgeon időnként elvonult kedélybetegségéből kifolyó testi baja kúrálására.
Saját magam tapasztalata, hogy a tünetek, még nem egyenlőek a betegséggel. Az ember van egy élethelyzetben, aminél mást, jobbat képzelt magának, s ez elszomorítja. Tehetetlenségében még Istent is vád alá helyezi. Azután Isten szépen megnyugtatja. Helyzete kívülről nézve talán mit sem változik, de a belső embere napról napra újul, s ez előbb utóbb kifelé is észrevétetik.
A megoldást nem lehet kierőszakolni. Nem megy, hogy az ember felismer egy tünetet magán majd el kezd egy algoritmust, hogy erre a tünetre a Bibliában ez és ez az ígéret. Elhiszem a Bibliának, s hús a tünet volt nincs. Ez nem megy. Ám az igen, hogy az ember eleve tudja, hogy a Biblia tele van ígéretekkel. S a Biblia számára végső tekintély, mert ez is elfogadta, mint fontos kérdést. S ekkor Isten Szentlelke gondoskodik róla, hogy az embernek kellő időben eszébe jussanak az egyes tünetekhez tartozó ígéretek. S annál jobban tud bele kapaszkodni, minél inkább végső tekintély számára a Biblia.
Nos ezért is képviselem itt, hogy a Biblia kell legyen a végső tekintély. Na nem mint üres betű, hanem mint amit a lélek megelevenített. S ezen nem valami új modern értelmezést értek, hanem amire fenn céloztam, az ígérteket a Szentlélek a megfelelő helyen a hívőnek előhozza, és az képes hittel belekapaszkodni. S láthatókra nézve érthetetlenül, de megnyugszik. S minél jobban gyakoroltatik benne, annál jobban megy. Nem kell hozzá tenni semmilyen idegen lelket – főleg nem Szent Léleknek nevezve –, sem elvenni belőle, hogy ez se fontos, meg az se fontos -teret hagyva emberi okoskodásoknak, ami gyakran torkollik depresszióba . Nem kell csodákkal se fűszerezni, mert a csodák drogként hatnak. Ha nincsenek elvonási tünetek léphetnek fel. Függővé tesznek. Ezért hirdetem, hogy semmi másba csak a tisztán és egyedül az Igébe kapaszkodva érhetjük el a legszilárdabb talajon állást. S hiába mondják, hogy lelketlen, örömtelen, megtéretlen, miközben nekik kell más lélek nem elégedvén meg a Szentlélekkel, nekik kell idegen örömforrás nem elégedvén meg a Bibliával, s nekik volna miből megtérniük s reformálódniuk, biblikusnak nevezve például Swedenborgot, akinek nem rövid írásai magyarul is elérhetőek, s szinte minden alapvető pontján támadják hitvallásainkat. Szerinte például a Szentháromság nem három személy, csak három lényeg. Ahogy az embernek van teste, lelke és ténykedése, úgy van Jézusban is az Atya, a Fiú és a Ténykedés.
Lehet-e örömteli az a keresztyén, aki miután elkezdtem, hogy a református tanítás a legtisztább, megjelent itt és magát megbízható református tanítóink képviselőjének feltüntetve ugyanezt mondja, hogy a református tanítás a jelenlegi legjobb, miközben Swedenborgot élteti. Láttam egyszer Uli Gellert. Egy kitárt ajtajú piros Ferrari körül tevékenykedett, beült, kiszállt, körbejárta. Két testőre állt kicsit távolabb. Farkas Helgát kereste. Nem járt sikerrel. Ezt csak Swedenborg életrajzát olvasva, mint párhuzam jutott az eszembe. Mily messze van ez megbízható református tanítóinktól. Ahogy ébredés előkészítőknek se hirdették magukat. John Knox híres imádsága volt ezzel szemben, hogy Istenem add nekem Skóciát vagy belehalok.
Ha van valakinek kedve lehetne egy kis „lelketlen” igegyűjtés, hogy az egyes depressziós tünetek ellen mely igékbe lehet hittel bele kapaszkodni.
