Szeretteim mondja Pál az apostol és most én is mondom.
Szeretteim figyeljetek fel, hogy mit is jelent az alábbi IGE:

1Kor 14,2 Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.

Mikor az ellenség kémeket küld, akkor a titkos beszéd nagyon zavaró.
Mindenhol vissza-vissza tér arra, hogy ezt minél kevesebben tudják hitből gyakorolni.

Ez a cél.

Az én célom pedig az engedelmesség, ha kell a földi létem árán is.

Gondolom a legfontosabb kérésünk, hogy mindenki tudjon nyelveken imádkozni és dícsérni így az Örökkévalót.
Szeretteim én kérem értetek az Úr közben járását,
mert az emberi elme átjárható de
az Írást ismeritek, és Pál kívánságát is.
Maran atha.

Kedves Rosta!

A keresztyének közösségét nem kell emberi erővel és szervezkedéssel kialakítani, létre hozni.
Ezért számomra álságos és ötletében halott gondolat az ökumené. (már maga a szó is annyira érthetetlen, lakott föld, hm...)

Akik Krisztusban megváltottak, új életet kaptak és a megszentelődés útján járnak, életük tisztulását ajándékként kapják a feltámadt és élő Jézus Krisztustól, majd reménységük szerint Hozzá térnek testük halála után azok emberi erőfeszítések nélkül is közösséget alkotnak, most ebben a pillanatban a föld bármely pontján.

Ezt nem kell létre hoznia semmilyen emberi szervezkedésnek.

Akkor viszont mi a célja az ökumenének?

Net írod:

ne kelljen SZÉGYENKEZNEM, hogy mellédálltam...

kíváncsivá tettél: milyen ügyben fogtak perbe engem, hogy állást kellett foglalnod-ellenem vagy mellettem?

/talán inkább PM-ben írd, de annyit megelőlegezek, hogy most hálát adok azért, hogy elég kemény nevelésben volt részem, nem vagyok különösebben elkényeztetve, úgyhogy abszolut őszintén megírhatod miért is kellene miattam szégyenkezned/

"Vajon nem Krisztus evangéliumának elárulása történik akkor is, amikor némelyek a világ elõtt feladják ezt, mint az üdvösség kizárólagos útjának hirdetését, védelmezését, illetve összeelegyítik a marxizmus tanításával. Az Egyházak Világtanácsa által vezetett ökumenikus mozgalom is ezt teszi. Már évtizedekkel ezelõtt kihirdették, hogy befejezettnek tekintik a missziónak azt a korszakát, amikor a misszionáriusok az embereket az evangéliummal „konfrontálták”; helyette azt tartják feladatuknak, hogy – a ’régimódi’ misszió helyett – elõfeltétel nélküli dialógust folytassanak a különbözõ keresztyén felekezetek, nem keresztyén vallások, sõt, ideológiák képviselõivel. Az általuk megjelentetett írásos dokumentumokból kiderül, hogy az evangélium relativizálása mellett az egész világra kiterjeszthetõ vallási-szellemi egység kimunkálását tekintik céljuknak. A mozgalom szellemi vezetõi a marxizmus ideológiájának elkötelezettjei, akik nagy erõbedobással hirdetik a marxizmus keresztyéniesített változatát, mint biblikus evangéliumot. Ezt a törekvést olvashattuk ki az idei egyetemes imahét programjából is, ahol az az elvárás vált hangsúlyossá, hogy az egyháznak közvetítenie kell a szegény, elnyomott néprétegek kiáltását elnyomóik felé, illetve az elnyomás befejezésére kell felszólítania.
Vajon, az ökumenikusok relativizált és marxizmussal vegyített evangéliuma még azonos a Jézus Krisztus evangéliumával? A bibliai evangéliumot szabad bárkinek is relativizálnia, s ezzel az „emberiség ’krisztushívõ’ vagy vallásos tagjainak egyesülését” szorgalmaznia? Az ökumenikus mozgalom ezt az általa megrontott evangéliumot és igeellenes célkitûzést – sajátos retorikával és propagandával – akarja ráerõltetni az egyházra. Mi ezekben a célkitûzésekben nem lehetünk társai az EVT-nek, illetve magyarországi képviselõjének, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának. Meggyõzõdésem, hogy az imahetek jóhiszemû résztvevõi nem is sejtik, hogy valójában „másfajta evangélium” terjesztéséhez, illetve bibliaellenes célok eléréséhez statisztálnak.
Amikor az egyház, vagy valamelyik felekezet – az említett formák bármelyikével – elárulja az evangéliumot, akkor ez, az általa elkövethetõ legszégyenteljesebb árulás, ami – sajnos, világszerte – a lelkészképzõ intézetekben, a teológiai fakultásokon kezdõdik, majd a szószékeken folytatódik, illetve az egyháztagok tetteivel kiteljesedik ki. Ezzel az egyház megtagadja küldetését, meghasonlik önmagával, elveszti létének értelmét.
Hadd emlékeztessük ebben a formában is a felelõs egyházi vezetõket, tanítókat, hogy elsõrendû feladatuk volna õrizni Jézus evangéliumának tisztaságát, védeni azt az árulás ellen! Bátran képviseljék tehát azt teológiai katedrán, szószéken s az élet különféle területén!"