--

Kérdés is jöhet?

Mit lehet felső tagozatosokkal csinálni, mikor nem figyelnek? Egy klasszikus órán ki lehet hívni felelni a rendetlenkedőt, vagy akár meg lehet íratni az egész osztályt. Lehet beírást írni az ellenőrzőbe, vagy lehet (bár nem mindig) beszélni a szülőkkel. Lehet extra házi feladatot adni, és egyéb büntetéseket kitalálni. De egy olyan hittanórán vagy vasárnapi iskolában, ami önkéntes, és nincs értékelve, mit lehet csinálni? Haza mégse lehet küldeni senkit. Arra már túl nagyok, hogy fekete pontokat osztogassunk a rosszaknak vagy matricát/cukorkát a jóknak. A büntetés és a jutalmazás is problémás. Erre milyen ötletetek van?

Nagyon nehéz.
Ezek a mindenféle büntetések a sima tanórákon is kevesek ahhoz, hogy az érdeklődést hosszú távon fenntartsák.
A vasárnapi iskola, ahol normál esetben ott van elérhető közelségben a szülő, talán könnyebb, az iskolai hittan ebből a szempontból piszoknehéz lehet.
Elsőre az jutott eszembe, hogy én megpróbálnék vmi egyéni feladatot kitalálni, amiről a végén beszámolhat a többieknek. De még gondolkodom.

Hányan vannak és milyen helyen tartod?
Milyen eszközökkel rendelkezel?

A hányan vannak, az tényleg jó kérdés.
Még egy ötlet: nekem jutalmazásként bevált a következő: "gyerekek, van kb öt mondat mondanivalóm. Ha hagyjátok, hogy elmondjam, akkor az óra utolsó tíz percében játszunk" És megkérni valakit (a nagyszájúak közül), hogy figyelje az órát, és szóljon a vége előtt tíz perccel.
Persze a vasárnapi iskolában ez is nehézkes, mert ott nem lehet így számolni az idővel, a felnőtt istentisztelet pedig mindig hosszabb, mint a gyerekóra.

Na én attól az öt mondattól is megkímélném őket, inkább mozgásos helyzet játékokban velük mondatnám el
Pl póstás játékot is lehet vele játszani, irtó izgi lehet mi jön ki belőle, miben tér el, miért fontos stb ......

Szoszó hívj meg segítek a helyszínen

Milyen az a postás játék?

Körben ülünk és egy mondatot valaki elolvassa a papírról és a mellette levő fülébe súgja, körben ülők mind fülbe súgják, az utolsó felírja egy papirra a hallott mondatot, és összehasonlítják az induló mondattal.
Itt életkortól és feladattól függően sok humor és játék lehetséges, de hasznos ismeretre is juthatnak a résztvevők, ha a mondat tartalma is fontos.

Aha. Ezt ismertem, csak nem tudtam, hogy "postás" játéknak hívják. Köszi!

Aztán lehet ennek az analógiájára pantomim jellegű játékot kitalálni ami helyzet játék is lehet.
Lényeg a mozgás és az elsajátítandó tárgy összekapcsolása.
Amikor ebbe már belejönnek akkor lehet tovább fejlesztett változat, hogy 1-1 szeméyl otthon gondol ki, és ő mondja el amiben résztvevő a tanító/tanár is.
Lényeg a jó hangulat, öröm és amikor vége van 1-1 órának akkor sajnáljuk, és várjuk a következőt.
Persze nem árt. ha ezért imádkozunk is.
Én mindenesetre imádkozom értetek akik ezt olvassák, és meg szeretnék oldani a feladatot.
Közös örömükre

A létszám nem nagy, 10 alatt. Viszont nagyon vegyes a társaság, korban, értelemben, hitben egyaránt. Más egy 10 éves gyerek, és más egy 14 éves kamasz. Vannak nagyon értelmesek, de nagyon gyenge felfogóképességűek is. Vannak, akiket érdekelnek a hitbeli dolgok, és elgondolkoznak a hallottakon, és vannak, akik nem figyelnek oda. Talán a legnagyobb problémát az okozza, hogy van egy nagyon problémás gyerek, aki kb. 60-90 másodpercig képes csendben ülni - utána elkezd a kabátjával sustorogni, sapkájával játszik, vagy a zsebéből halászik elő különböző dolgokat, zörög, vagy épp feláll, és a székeket rakosgatja, közben időnként beszól valami "vicceset"... képes az egész csoportot elszórakoztatni. Van egy másik is, aki mindig szórakozik, de ő legalább csendben van, kivéve néha mikor pajkosságból elvicceli a bibliai történetet (az egyik tavaly őszi beszólását mai napig emlegetik a többiek, sajnos).

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez NEM gyermekmegőrző. Nem az a lényege az óráknak, hogy vigyázzunk a gyerekekre amíg a szülők templomban vannak, és azalatt valami tevékenységgel elszórakoztassuk őket. A cél az, hogy Isten Igéjét magyarázzuk a gyerekeknek úgy, hogy annak üzenetét megértsék és alkalmazni tudják saját életükre. Ezért nem tartom elfogadhatónak azt, hogy ha nem figyelnek, akkor szakítsuk félbe a történetet, és kezdjünk el inkább játszani, mert az érdekesebb. Akkor pont a lényeg maradna ki (egyébként sem vagyok abban a helyzetben, hogy amit ma nem mondok el, azt majd jövő héten pótolhatom). Lehet játszani, de nem a bibliai történet helyett. Emellett úgy gondolom, hogy játszani is inkább csak fegyelmezett csoporttal lehet igazán. Ráadásul hamar rájönnének, hogy ezzel milyen jól vissza lehet élni: ha nem érdekes a történet, elég egy kis rosszaság, és máris csinálunk valami mást...

Tehát a kérdés inkább az lenne, hogy hogyan lehet ilyen korú gyerekekkel bánni úgy, hogy az igére odafigyeljenek, vagy legalább ne zavarják azokat, akik figyelni szeretnének?
Nem akarok túl szigorú lenni velük, nem akarom, hogy féljenek, vagy idegenkedjenek tőlem. Az első időszakban éreztem, hogy feszültek, feszélyezettek. Mostanra megbarátkoztunk egymással, de talán épp ebből ered, hogy túlzottan elengedik magukat. 22 éves vagyok, lehet, hogy túl fiatalnak tekintenek? Zavar, hogy Isten Igéjére nem tekintenek kellő komolyságggal, de nem tudom, hogy tudnám elérni, hogy megértsék, a Biblia nem arra való, hogy kifigurázzuk és jót nevessünk rajta...

Kedves Ovatos, az önkéntelen figyelem után jöhet csak a szándékos figyelem.
Ha te eltudod mondani, hogy neked miért fontos az a bibliai rész amit szeretnél megbeszélni, talán más is eltudja mondani.
Nagyon nehéz lehet neked ez a feladat, és gondolom gyomorszorító amikor rá gondolsz, hogy mit találnak ki ismét.
Azért imádkozom, hogy legyen neked ebben egy kis örömöd, mert akkor mindjárt ezt fogják megérezni és az együtt töltött idő örömére a bibliai történettel együtt fognak emlékezni később.
Aki lehetőséget kap a mozgásra az figyelni is jobban tud.

Szerintem azért nehéz ez a dolog, mert a gyermekek nem tudják mihez kötni. Ezerrel eltér az a valóság, amiben Te élsz, és az, amiben ők. Sajnos nincs más út: meg kell próbálni az ő számukra felfogható formában elmondani a biliai történeteket. Kötni mai dolgokhoz (vereség, árulás, gonoszság, igazságtalanság stb), kicsit lehet sokkolni is őket. Pl. elvinni valami gyógyped intézetbe, hogy megbecsüljék a kezüket lábukat és ebből esetleg lehet indítani a lelki egészség felé. Valamint a mai gyermekekkel egyenként kell szövetséget kötni: ha tudod hogy miért olyan tökfej (hívő szülőnek Isten "fontosabb" mint a gyermeke, vagy elváltak és ezért nem figyelnek rá stb.) szóval ha tudod miért olyan, akkor könnyebb megtalálni a kulcsot a szívéhez.
A történeteknél előre tudnod kell, mi az az egyetlen!!! szó, tétel, igazság, vagy fogalom, amit aznap át akarsz adni. Ha csak az a célod, hogy elmeséld és megértsék, akkor kinevetnek. Ha pl. az alázatról akarsz tanítani, hagyd hogy kiröhögjenek, aztán hajtogass nekik papírhajót, vagy tégy velük avalami jót: miért vagy ilyen? Mert Isten ezt tanította... ebbő má lehet indítani... akár egy történetet is.

Óvatos mondta:
"Ezért nem tartom elfogadhatónak azt, hogy ha nem figyelnek, akkor szakítsuk félbe a történetet, és kezdjünk el inkább játszani, mert az érdekesebb. Akkor pont a lényeg maradna ki (egyébként sem vagyok abban a helyzetben, hogy amit ma nem mondok el, azt majd jövő héten pótolhatom). Lehet játszani, de nem a bibliai történet helyett. Emellett úgy gondolom, hogy játszani is inkább csak fegyelmezett csoporttal lehet igazán. Ráadásul hamar rájönnének, hogy ezzel milyen jól vissza lehet élni: ha nem érdekes a történet, elég egy kis rosszaság, és máris csinálunk valami mást..."

Nem így értettem, amit írtam, hanem hogy már az elejétől tudják, hogy ha normálisan viselkednek, a végén játék lesz, méghozzá valami nagyon jó, amit direkt erre az alkalomra találtál ki nekik.

Az, hogy viccet csinálnak a történetekből azért lehet, mert ilyen korukra már, ha rendes hívő családból származnak, az összes gyerekórai történetet ezerszer hallották, és nagyonnagyon okosnak gondolják magukat.

Erre tényleg megoldás lehet, ha minél jobban megpróbálod aktivizálni őket (akár gyengéden szembesíteni azzal, hogy annyira azért nem is okosak még)
Annak, aki nem tud megülni a fenekén pl. kezébe nyomni egy fénymásolt térképet, amin jelölgethet helyszíneket-útvonalakat, vagy lexikont, amiben keresgélhet, vagy bármit, amit csinálhat.. a 14 év körüli csoportot meg megkérném, hogy keressék ki a történetet a Bibliából, és az összes szót, amit ma nem így mondanának próbálják behelyettesíteni a saját aktív szókincsük megfelelő elemével

Na, nem észt osztani akarok, csak az ötleteket írom, amik eszembe jutnak...

ha még jut, írok még

Köszönöm mindenkinek. Sokat jelent, ha azt érzem, hogy támogatnak. Tulajdonképpen nem teher számomra a feladat, igyekszem szeretettel csinálni, és kapok Istentől erőt hozzá, hogy ne keseredjek el. Csak úgy érzem, hogy a cél nem teljesül, és ez bánt egy picit (persze kinek a szívében mi történik közben, azt igazából nem tudhatjuk).

Óra elején szoktam velük egy picit beszélgetni általános hétköznapi dolgokról, mielőtt a komolyabb részére térnénk. De általában már ilyenkor kezdődik a baj, egymásra sem figyelnek, pajkosak. Nem tudom, hogy tekintély-kérdésként kell-e ezt felfogni, vagy másról van szó.

Igyekszem olyan történeteke választani, amiket ritkábban szokás gyerekeknek tanítani, pontosan azért, mert nehezebb megtartani a figyelmüket, ha a történetet már ismerik. De ennek az a másik oldala, hogy nem ok nélkül tanítják ezeket ritkán, nehezebben magyarázhatók, a cselekményt is nehezebb követni.

Lehet, hogy megpróbálok valami játékot megígérni a végére, bár nem szokott ilyesmire idő lenni. Nem tudom, mit lehetne csinálni azzal, aki képtelen másfél percnél tovább egy tevékenységre összpontosítani, de majd gondolkodom.