Bocs Erika az off beírásomért....

Miután az előző levelemet leírtam, délután kórházba mentem nagymamámat meglátogatni.
82 éves és már nagyon beteg. Csupa csont és bőr.

Annyit röviden róla, hogy két dolgot határozottan vall, az egyik az az, hogy nincsennek bűnei, a másik, hogy mindent amit az életben elért magának köszönhet.

Na ezek után mentem hozzá a beteg ágyához és azok után, hogy nagy bölcsen leírtam az előző levelet!


Mielőtt bementem volna hozzá, az Urat kértem, hogy Lelke által járjon előttem, menjen be előttem a kórterembe és mutassa azt, hogy mit tegyek, mit szóljak.

Annyit szeretnék leírni, hogy bizonyságot tehettem arról neki, hogy a hitem szerint halálom után vár rám az én Megváltóm és hogy Ő a bűneimért elegett tett.
Mire nagymamám vígasztalt - látva a családunkban lévő családok helyzetét - hogy én jó ember vagyok és nem követtem el semmilyen bűnt.
Erre el tudtam neki mondani, hogy hány embert bántottam meg a szavaimmal és mennyi sérülést okoztam embereknek a viselkedésemmel eddig.
Erre ő azt mondta, hogy ne kárhoztassam magam, mire én elmondtam, hogy ha így is lenne, Isten nem kárhoztat, mert Jézusban nagyon szeret és miatta bocsánatot adott.

A lényeg, hogy nagymamámat ennyire még soha nem tudtam szeretni.
Amikor elkezdtem neki arról beszélni, hogy Isten 1000-szer jobban szereti őt, mint amit el tud képzelni, akkor könny szökött a szemembe és úgy elöntött az Úr lénye, hogy szinte egyé váltam nagymamámmal.
Nem voltunk külön platformon, az valósult meg, amit az Úr így mondott:
"Isten Országa KÖZTETEK van"

Ez az Ország olyan közösséget teremtett nagymamámmal, hogy kérte, hogy ha haza jön a kórházból, menjek hozzá és beszéljünk tovább a hitről - a politika szóba se kerüljön, ezt ő kérte, aki hangos agitátora volt a választáskor az MSZP-nek.
Sőt elmondta, hogy gyermek korában mennyit imádkozott és elmondta, hogy apja Szent Antalban bízott és hogy most már ő is látja, hogy ez bálványimádás!
Ezt ki mondathatta vele ki? Annyira áldom az Urat.

A keskeny úton című könyvet is elolvasta már és nagyon megérintette.
Annyira szeretném, hogy mielőtt elveszti a tudatát, új életet kapjon Istentől!

Olyan hála van az Úr iránt, látva az Ő tetteit, hogy ezt szerettem volna veled megosztani.

Kegyelem és békesség nekünk Istentől a mi Atyánktól, szeretettel gondolok rád:
Péter

Ez szép volt

Felnézek rád, Kavics.

Szia Kavics!

A legtöbbet teszel, amit tehetsz a nagymamádért,adjon az Úr megfelelő szavakat hozzá!

A LELKET MEG NE OLTSÁTOK

„A Lelket meg ne oltsátok.” 1. Thess. 5, 19.

A Lélek hangja olyan gyengéd, mint a szellő, olyan gyengéd, hogy sohasem hallod meg, hacsak tökéletes közösségben nem élsz Istennel. A Lélek érintése rendkívül finom utakon jön hozzánk, és ha nem vagy elég érzékeny, hogy észrevedd a hangját, megoltod azt, és személyes lelki életed megerőtlenül. Érintései mindig úgy jönnek, mint szelíd, parányi hangok, olyan kicsinyek, hogy senki más nem tudja észrevenni őket csak a szent.
Vigyázz, ha személyes bizonyságtételedben hátra kell tekintened, és azt kell mondanod: ,Egyszer ennyi és ennyi évvel ezelőtt megváltattam.’ Ha világosságban jársz, nincs hátratekintgetés: a mult beletorkollik az Istennel való közösség jelen csodájába. Ha kikerülsz a világosságból, érzelgős keresztény leszel, emlékeken élsz, és bizonyságtételeidnek valami kemény, bántó mellékzöreje lesz. Óvakodj attól, hogy a világosságban járástól való mostani vonakodásod azzal szépítgesd, hogy azokra a régi tapasztalatokra emlékezel, amikor még a világosságban jártál. Bármikor megérint a Lélek, állj meg és cselekedj útmutatása szerint, különben továbbra is megszomorítod Őt, anélkül, hogy tudnád.
Tegyük föl, Isten válság elé állított és te majdnem átjutottál rajta, de mégsem egészen. Isten megújítja a válságot, de az már nem lesz olyan éles, mint előbb volt. Istent nehezebben fogod felismerni benne, viszont megaláztatásod nagyobb lesz, amiért nem engedelmeskedtél. És ha tovább is megszomorítod a Lelket, eljön az idő, mikor a válság nem ismétlődhet meg többé, mert elűzted Őt magadtól. De ha megálltál a válságban, az dicshimnusz lesz Isten dicsőségére. Sohase rokonszenvezz azzal, ami szüntelenül Istent bántja. Istennek meg kell sebeznie azt a dolgot, aminek el kell múlnia.

Sziasztok!

A mai Igét hadd írjam még ide, mert ehhez kapcsolódik.
János 5.31.-47.

Milyen jó, ha Jézusról bizonyságot tehetünk másoknak. Milyen jó, ha valaki tőlünk hall Jézusról.
Amikor egy általam is nagyra tartott ember tesz bizonyságot Jézusról nekem az is olyan felemelő és keresésre indító.

Ennél csak egy nagyob boldogság van, amit Péter is megélt, amikor kimondta Jézusról, hogy te vagy a Krisztus az élő Isten Fia!

Az ember boldog, amikor maga az Atya tesz Lelke által bizonyságot a Fiáról benne. Ha valaki ezt átélheti az mennyei örömöt érezhet, érthet, élhet és dícséri szívében az Istent!

FENYITÉS

„Ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged.” Zsid 12, 5.

Nagyon könnyű a Lelket megoltani. Ezt tesszük akkor is, ha megvetjük az Úr fenyítését és ellankadunk, amikor dorgál. Ha még csak kevéssé tapasztaltuk meg a megszentelődést, összetévesztjük az árnyékot a valósággal, és amikor Isten Lelke kezd minket érinteni, azt mondjuk: ,Óh, ez minden bizonnyal a Sátán.’
Sohase oltsd meg a Lelket, és ne vesd meg Őt, amikor azt mondja: ;Ne légy többé vak ezen a ponton, hiszen te nem ott vagy, ahol gondoltad magad. Mindeddig nem tudtam ezt kijelenteni neked, de most kijelentem.’ Mikor az Úr így fenyít téged, ne állj ellene. Hadd teremtse meg a helyes viszonyt közted és Isten közt.
„Meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged.” Perbe szállunk Istennel, és azt mondjuk: ,Nem tehetek róla, eleget imádkoztam és mégsem lett eredménye; föladom tehát a harcot.’ Gondold csak meg, mi történnék, ha az élet bármely más területén így beszélnénk!
Kész vagyok-e arra, hogy megragadjon Isten az Ő hatalmával és elvégezze bennem azt a munkát, amely méltó Hozzá? A megszentelődés nem az én elgondolásom arról, hogy mit szeretnék Istennel elvégeztetni magamban: a megszentelődés Isten elgondolása arról, amit tenni akar értem. És hogy ezt tehesse, gondolkozásom és lelkem olyan magatartására kell engem eljuttatnia, amelyben minden áron meg akarom magam szenteltetni Vele egészen.

én is pont ezt az igét olvastam ma reggel.
Az ilyeneket úgy szeretem!

AZ ÚJJÁSZÜLETÉS JELEI

„Szükség néktek újonnan születnetek.” Jn 3, 7.

„Mimódon születhet az ember, ha vén?” (Jn 3, 4). Erre a kérdésre a felelet ez: Ha elég öreg ahhoz, hogy meghaljon, egészen meghaljon beképzelt jogai, erényei, vallása és minden egyéb számára és befogadja magába azt az életet, amelyben sohsem volt előbb része. Az új élet tudatos bűnbánatban és tudat alatti szentségben nyilvánul meg.
„Valakik pedig befogadták Őt” (Jn 1, 12). Vajon belső, lelki megértésből származott-e Jézusról való ismeretem, avagy csak abból áll, amit másoktól tanultam? Van-e valami az életemben, ami úgy köt össze az Úr Jézussal, mint személyes Megváltómmal? Minden lelki történésnek személyes Krisztus-ismeretbe kell beágyazva lennie. Újjászületnem azt jelenti, hogy látom Jézust.
„Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát” (Jn 3, 3). Az Isten országa jeleit keresem, avagy észreveszem Isten uralmát? Az újjászületés új erőt ad látások látására, amely által kezdem megérteni Isten kormányzását. Az Ő kormányzása kezdettől fogva megvolt, de az Ő természetének megfelelően. Csak most tudom látni a kormányzását, hogy részese lettem az Ő természetének.
„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született” (I. Jn 3, 9). Igyekszem-e arra, hogy megszünjem bűnt cselekedni, avagy már meg is szüntem vétkezni? Istentől születni annyit jelent, mint Istentől természetfölötti erőt nyerni a bűnök elhagyására. A Biblia sohasem ezt kérdezi: kell-e egy keresztyénnek bűnt elkövetnie? A Biblia mindig ezt hangsúlyozza: A keresztyénnek nem kell vétkeznie. Az újjászületett élet eredménye az, hogy nem cselekszünk bűnt, nemcsak azért, mert hatalmunk van nem-vétkezni, hanem azért, mert megszűntünk vétkezni. I. Jn 3, 9. nem azt jelenti, hogy nem tudunk vétkezni, hanem azt, hogy ha engedelmeskedünk Isten bennünk való életének, nem kell vétkeznünk.

ISMER Ő ENGEM?

„ . . . nevükön szólítja . . .” Jn 10, 3.

Amikor sajnálatos módon félreértettem őt? (Jn. 20 14-16.)
Megtörténhet, hogy valaki mindent tud a hittanból, és mégsem ismeri Jézust. A lélek veszedelemben forog, ha a tanismeret többet jelent számára, mint a Jézussal való benső kapcsolat. Miért sírt Mária? A tantétel nem volt több Mária számára, mint a fű a lába alatt. Bármelyik farizeus bolonddá tehette volna Máriát a tanokat illetőleg, de volt egy dolog, amitől nem lehetett volna tréfálkozással eltántorítani: az a tény, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle. Mégis azok az áldások, amelyeket Tőle kapott, semmiségek voltak hozzá Magához képest. Mária „látá Jézust ott állani és nem tudja vala, hogy Jézus az,” de azonnal, amint hallotta a hangját, tudta, hogy a múltja odakapcsolódott Ahhoz, Aki most beszélt. „Mester!”

Amikor makacsul kételkedtem? (Jn 20, 25-28.)
Kételkedtem-e valamiben Jézust illetőleg: valamiben, amiről mások bizonyságot tesznek, de amelyet magam nem tapasztaltam meg? A többi tanítványok mondták Tamásnak, hogy látták Jézust, de Tamás kételkedett.
„Ha nem látom . . ., semmiképpen el nem hiszem.” Tamásnak szüksége volt Jézus személyes érintésére. Hogy mikor, vagy hogyan érint minket, nem tudjuk, de amikor megérint, érintései leírhatatlanul értékesek. „Én Uram és én Istenem!”

Amikor önzőn megtagadtam Őt?(Jn 21, 15-17.)
Péter megtagadta Jézus Krisztust esküdözésekkel és átkozódásokkal, és a Feltámadás után Jézus mégis megjelent Péternek egyedül. Előbb újjáteremtette őt kettejük csendes magányában, azután újjáteremtette őt a többiek szemeláttára is. „Uram, Te tudod, hogy én szeretlek téged!”
Van-e személyes történetem Jézus Krisztussal? A tanítványság egyetlen jele a Vele való bensőséges kapcsolat, Jézus Krisztus olyan ismerete, amelyet semmi sem tud megingatni.

LELOHADT A LELKESEDÉSED?

„Még egy fogyatkozás van benned: add el mindenedet, amid van . . . és jer, kövess engem.” Lukács 18, 22.

„Az pedig ezeket hallván . . .” Hallottál-e valaha a Mester szájából kemény szót? Ha még nem, akkor kétségbevonom, hogy egyáltalán hallottál Tőle bármit is: Jézus Krisztus sok olyat mond, amit meghallgatunk, de amit mégsem hallunk meg. Mikor azonban meghalljuk, észrevesszük, hogy szavai bámulatosan kemények.
Jézus nem aggodalmaskodott a felől, hogy meg fogja-e tenni az ember azt, amit Ő mondott neki; nem tett semmi kísérletet arra, hogy Maga mellett tartsa. Csak egyszerűen azt mondta: ,Add el mindenedet, és jer, kövess engem.’ A mi Urunk sohasem bizonyítgatott, nem hízelgett, és nem akart senkit erőszakkal megfogni: csak egyszerűen kimondta azokat a legkönyörtelenebb szavakat, amelyeket emberi fül valaha is hallott, azután ráhagyta a dolgot.
Hallottam-e valaha kemény szót Jézus szájából? Mondott-e már valamit személy szerint nekem, amire figyelmesen hallgattam? Nem olyas valamit, amit magyarázhatok, vagy ami felől mondhatok egyet-mást, hanem valamit, amit hallottam, hogy nekem mondott. Ez az ember megértette, amit Jézus mondott; hallotta és felfogta, hogy a hallottak mit jelentenek és ez összetörte a szivét. Nem dacosan távozott, hanem szomorúan, leverten. Komoly vágyakozás tüze égett benne, amikor Jézushoz ment, és Jézus szava egyszerűen megfagyasztotta: lelkes odaadás helyett szívszaggató levertség lett az eredmény, és Jézus nem ment utána, hanem hagyta, hadd menjen. A mi Urunk nagyon jól tudja, hogy ha az Ő szava egyszer halló fülekre talál, ennek előbb-utóbb megterem a gyümölcse. A rettenetes csak az, hogy némelyikőnk megakadályozza, hogy gyümölcsöt teremjen gyakorlati életünkben. Nem tudom, mit szólunk majd akkor, ha egyszer arra szánjuk magunkat, hogy éppen ezen a ponton odaadjuk magunkát Neki? Egy dolog bizonyos, és ez az, hogy Ő sohasem fog nekünk szemrehányást tenni.

SZÓTLAN SZOMORÚSÁG

„Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék, mert igen gazdag volt.” Luk. 18, 23.
A gazdag ifjú szótlanul, szomorúan ment el; egy szó mondanivalója sem volt. Nem volt semmi kétsége afelől, amit Jézus mondott, semmi vitája arra nézve, hogy az mit jelent, és ez tette őt olyan szomorúvá, hogy nem volt egyetlen mondanivaló szava sem. Voltál-e már te is hasonló helyzetben? Szólt-e már hozzád is Isten szava valami felől, amiben igen gazdag vagy: a vérmérsékleted, a személyes hozzátartozóid, szíved, lelked kedveltjei felől? Ha igen, akkor gyakran váltál szótlan szomorúvá. Az Úr nem megy utánad, nem próbál rábeszélni, hanem minden alkalommal, amikor találkozik veled ezen a ponton, egyszerűen megismétli: „Ha úgy van, amint mondod, rendben van; ezek a feltételek.’
,Add el minden vagyonodat” (22. v.), foszd meg magad Isten előtt erkölcsi értelemben mindentől, ami tulajdonod lehet, mindaddig, míg végül nem leszel semmi több, mint egyszerű, tudatos emberi lény, és akkor add oda még ezt is Istennek. Itt kell megharcolni a csatát: az Isten előtti akarat területén. Melyiket tartod fontosabbnak: azt, amit te gondolsz Jézus akaratáról, vagy Őt Magát? Ha az előbbit, akkor mindjárt hallod azt a kemény mondását, amely szomorúságot idéz elő benned. Amit Jézus mond, az valóban kemény; csak azoknak könnyű, akik az Ő indulatát hordják lelkükben. Óvakodj attól, hogy megengedj magadnak olyas valamit, ami enyhítené Jézus szavának keménységét.
Megtörténhet, hogy olyan gazdag vagyok a szegénységemben, olyan gazdag vagyok a magam semmisége tudatában, hogy sohasem leszek Jézus tanítványa; az is meglehet, hogy a magam valami-voltának a tudatában vagyok olyan gazdag, hogy nem lehetek soha a tanítványa. Hajlandó vagyok-e felhagyni azzal az érzéssel, hogy elhagyatott vagyok? Ezen a ponton következik be az elbátortalanodás. A bátorságvesztés kiábrándult önszeretet, és Jézus iránt való odaadásom szeretete is lehet önszeretet.

ÖNTUDATOSSÁG

„Jöjjetek énhozzám.” Máté 11, 28.
Isten azt akarja, hogy jól kiegyensúlyozott életet éljünk Jézus Krisztusban, de vannak idők, amikor külső támadások érik ezt az életet és rátérünk a befelé tekintés olyan útjára, amelyről már azt gondoltuk, hogy túl vagyunk rajta. Az öntudatosság az első dolog, amely megzavarhatja az Istenben való életünk összhangját, és állandóan belső harcokat eredményez. Az öntudatosság nem bűn; lehet ideges vérmérséklet, vagy új körülményekbe való hirtelen belezuhanás következménye is. Isten sohasem akarja, hogy bármivel is kevesebbek legyünk, mint egészen tökéletesek Őbenne. Azonnal meg kell gyógyítani mindent, ami zavarná a Benne való nyugodalmunkat. Ezt a gyógyítást nem lehet elintézni tudomásul-nem-vétellel, hanem csak azzal, hogy Jézus Krisztushoz megyünk. Ha Hozzá megyünk és kérjük, hogy ajándékozzon meg minket Krisztus-tudattal, mindaddig megteszi ezt, míg megtanulunk Őbenne maradni.
Ne engedd a Krisztusban való életed feldarabolódni úgy, hogy szembe ne szállj vele. Óvakodj attól, hogy léket kapjon a hajód; óvakodj attól, hogy életedet a barátok, vagy a körülmények feldarabolják. Óvakodj mindentől, ami megosztaná a Vele való életed egységét, és azt láttatná meg veled, hogy elkülönültél Tőle. Nincs semmi fontosabb dolog, mint a lelki köteléket helyesen megőrizni. A nagy megoldás igen egyszerű: „Jöjjetek énhozzám.” Egyéniségünk próbája ez értelmi, erkölcsi és lelki tekintetben egyaránt. Minden esetben, amikor nem megfelelő az egyéniségünk, inkább vitatkozni fogunk e dolog felől, mint „jönni”.

TELJESSÉG

„... és én megnyugosztlak titeket.” Mt 11, 28.

Amikor valami romboló erő kezd dolgozni Krisztussal való életedben, azonnal fordulj Hozzá és kérd, hogy teremtsen békét. Sohase engedd, hogy megmaradjon valami, ami békétlenséget okoz. Minden romboló erőt úgy tekints, mint ami ellen harcolnod kell és nem szabad megtűrnöd. Mondd: ,Uram bizonyítsd meg a Te jelenléted bennem’ és akkor a magadban való bízásod el fog múlni és Ő lesz minden mindenekben. Vigyázz, hogy a magadban való bízásod tovább ne folytatódjék; mert lassankint magad feletti szánakozást fog benned ébreszteni, ami már sátáni dolog. ,Igen, nem értenek meg az emberek; ezért bocsánatot kell kérniök; tisztáznom kellett volna ezt a dolgot.’ Hagyj magukra másokat és kérd az Urat, hogy adjon neked krisztusi lelkületet, és Ő addig terhel téged, míg a krisztusi lelkület teljes nem lesz benned.
A teljes élet a gyermeki élet. Ha tudatos az öntudatom, valahol hiba van bennem. Csak a beteg ember tudja, mit jelent egészségesnek lenni. Az Isten gyermeke nem kutatja Isten akaratát, mert ő maga Isten akarata. Mikor csak egy kicsit is eltérünk Isten akaratától, azonnal elkezdjük kérdezgetni: ,Mi a Te akaratod?’ Az Isten gyermeke sohasem imádkozik azért, hogy bizonyos legyen Isten imádság-meghallgatásáról: ő feltétlenül biztos abban, hogy Isten mindig meghallgatja az imádságot.
Ha öntudatosságunkat valamilyen közönséges módszerrel próbáljuk legyőzni, óriási mértékben megnöveljük. Jézus azt mondja:”Jöjjetek én hozzám mindnyájan, és én megnyugosztlak titeket,” azaz a Krisztus-tudat foglalja el az öntudat helyét. Ahol Jézus megjelenik, nyugalmat teremt, olyan nyugalmat, amely magát elfelejtő, tökéletes tevékenységben áll.

2007. augusztus 20. hétfő

Jel 3,1-6.

1 "A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az
Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a
neved, hogy élsz, pedig halott vagy. 2 Ébredj fel, és erősítsd meg a
többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet
teljesnek az én Istenem előtt. 3 Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad
és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel,
eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. 4
De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a
ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá. 5 Aki
győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet
könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai
előtt. 6 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a
gyülekezeteknek!"

MI A MEGTÉRÉS?


Szívleljétek meg mindazokat az igéket, amelyekkel ma intelek
benneteket. Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent
nektek. (5Móz 32,46-47)

Konfirmációs oktatáson tanultunk a megtérésről. Már csak a definícióra
emlékszem: "Istenhez való visszatérés bűnbánatban és hitben." Ha a szó
jelentése felől gondolkoztam, ez mindig eszembe jutott, mégsem értettem
igazán. Tudtam, hogy mindaz, amit sikerként könyvelhetek el az
életemben, Istennek köszönhetem, mégsem mertem rábízni az életemet
teljesen. Azt is tudtam, hogy ami nem jó bennem, azt csak Isten
segítségével lehet megváltoztatni. Próbáltam magamra odafigyelni, de
nem jutottam tovább annál, hogy a bajok után fordultam az Úrhoz. Ő
persze ilyenkor is segített, de ez a sok jó tapasztalat sem volt elég,
hogy odaszánjam magam. Féltem, hogy olyat is kér cserébe, amit nem
szeretnék.
Egy prédikáció világított rá arra, amit valahol belül éreztem: az élet
ott kezdődik, ahol az irányítást átadjuk Istennek. Nincs
vesztenivalónk! Még egy beszélgetésre volt szükségem a
lelkigondozómmal, amikor végre hangosan ki tudtam mondani az átadó
imádságot.

Imádság: Uram, itt vagyok előtted minden jó és rossz tulajdonságommal
együtt. Te nem csak szeleteket kérsz belőlem, hanem mindenestől akarsz.
Használj, ahogy jónak látod! Ámen.

Isten nélkül nem lehet teljes az életünk!
Hecker Kristóf (Budapest, Magyarország)

IMÁDKOZZUNK VILÁGOS VEZETÉSÉRT!