Hát, szóval itt van néhány kérdés, amire szeretnék választ kapni...
1. Hogyan és miért szeret minket Isten? Úgy értem, hogy csak a teremtményeit szereti bennünk, vagy az embert is? Csak azért szeret minket, mert Jézus megváltott minket és így már nem kell a bűneinkre néznie? Érdekli-e őt, hogy mondjuk tehetséges zenész vagyok, vagy hogy milyen szépek lettek a virágok, amiket neveltem? Büszke rám, örül ha valamit jól csinálok? Vagy csak Krisztus váltságát nézi, és én csak egy nyomorult bűnös vagyok neki? Szeret-e engem saját magamért, vagy csak Krisztus váltsága miatt?
2.Hogyan egyeztethető össze a Szeretet Istenének személye a pokol létezésével? Miért csak a halála pillanatáig szereti az embert? Hogy képes egy ilyen rövid élet kisebb nagyobb hibáit örökös szenvedéssel büntetni!?
3. Mi a legfontosabb különbség keresztyén és nem keresztyén ember között? Mit vár el tőlem Isten? Miért akarja, hogy az egész életem adjam oda neki? Én ki vagyok? Egy senki? Én nem számítok? Lehet hogy most rossz vagyok, de csak szeretnék ember és önmagam maradni...de Istenben bízva.
4. Mit jelent az, hogy a jó és rossz tudásának a fája? Ha előtte nem tudtuk, mi a jó és mi a rossz, hogyan büntethet meg olyasmiért Isten, amiről nem is tudtuk, hogy rossz? És ha ezt nem tudtuk, hogyan érvényesült a szabad akaratunk?
5. Hogyan lehet parancsra szeretni? Egyáltalán mi a szeretet? Mert ha én mondjuk pénzt adok egy koldusna, annak az oka az, hogy megszántam, nem az, hogy mert Isten azt mondta... És a célja az, hogy neki jobb legyen, nem az, hogy Istennek tetszen amit most én csinálok...
Kezdetnek ennyi...

(u.i. bocsánat a biztosan nagyon hülye kérdésekért , de kamasz vagyok és most így nyár vége fele kimondottan zaklatott a lelkiállapotom

Egyáltalán nem hülye kérdések!

A 4. kérdést úgy értettem, hogy egy hitetlen ember is lehet önzetlen, jóindulató, önfeláldozó...Miért lenne jobb nála egy hívő?

Kérdés,hogy kit hívunk hívőnek.

Én úgy gondolom,hogy mivel az ember nem képes jót cselekedni ,ezért ha valaki emberként jót cselekszik,önzetlenül,azt csak is Isten által teheti,vagyis az is "hívő"lehet aki vagy nem tuddja ezt magáról vagy nem vallja magát annak.

Én az embereket nem annyira a cselekedeteik hanem sokkal inkább a szándékaik alapján itélném meg.
Ezért aki képes embertársaiért önzetllenül cselekedni,azokat mind Isten "szolgáinak"tartom,akik
Istenre hallgatval cselekszenek jót,önzetlenül .

Hisz a cselekedet fakadhat merő képmutatásból is.

Miért nem képes az ember önmagától jót tenni? Szerintem a szeretetünk is több mint "ösztön-szeretet" és valahol belül mindenki szeret jót tenni, csak a világ miatt ezzt elfojtja, mert mindenhonnan azt az üzenetet kapja, hogy törtess, taposs el mindenkit, csak te számítasz...Szerintem az ember nem velejéig romlott. Szerintem.

1Ján 2:13 „Írok néktek ifjak, mert meggyőztétek a gonoszt.”
Amikor ezt sugallva íratta ezen sorokat, közölte azt is, hogy fontos számára az ifjú vagyis a fiatal is. (És természetesen mindenki.) Ergo Te magad is fontos vagy Isten számára.
Isten a maga képmására teremtette az embert. Tehát nem a teremtényt, hanem az embert szereti. És rögtön ott a válasz is, nem azért szereti az embert, mert Jézus meghalt. Hanem pont fordítva. Ján 3:16 (És ezt nem is ragoznám annyira, hogy mekkora szeretett kell ahhoz, hogy semmiben sem vétkes fia halálát végignézze, eltűrje. Pusztán értünk. És ebben a többes számban benne vagy Te is.) Röviden; igen fontos vagy számára.
Én több helyen olvasom az írásokban, hogy Isten örül, vagy épp bánkódik… Amiből azt értem meg, hogy Istennek vannak érzései (mondjuk a szeretet is az. Tehát ha vannak érzései, akkor örül annak, hogy jó zenész vagy. Büszke arra, hogy tehetséged jól kamatoztatod. És mindenre, amit jól teszel. (Jól tenni annyit jelent, hogy nem hozol nevére szégyent, tetteidben megszenteled.)

2. kérdésed csak röviden; (mivel nem szándékom a megosztás.) Az én hitnézetemben nincs pokol. Mármint szenvedés helye.
De! nem csak a halála pillanatáig szereti az embert. Ez az igazán nagyszerű, mert képes újra alkotni az elhaltakat, képes halottakat támasztani. (Ha Ádámot megteremtette, akkor másokat miért ne tudná?) Zsolt 86:13
De, nem tudom, hogy hol hallottad, hogy csak életünk végéig szeret minket. (Talán kifejthetnéd!)
Azt viszont tudjuk; Isten Jó, ha pedig jó, miért kínozna személyeket örökre? Ez a tétel ellent mond Isten szeretetének. (én másként gondolom ezt.)

3. Nincs különbség keresztények közt. Csel 11:26 közölve van, hogy kik a keresztények. Ján 10:14; 1Kor 13:13. Max amit most különbségeknek látunk az saját nézeteink hozzácsatolása ahhoz amit Isten mond. Így aztán mi osztjuk meg magunkat, és teszünk különbözőségeket. Lásd itt (Én nem hiszem pokol, más meg igen. És máris osztjuk magunk. ) Ettől még a váltság váltság marad.
Hogy mit vár el tőled Isten? Egyszerű; ne tégy ellene, járj azon az úton, amit mutat. Ettől még maradhatsz önmagad. Nem kéri az életed, de örül ha neki szenteled. Pl. nem egy zenész vénájú embert említ az írás akik hittel szolgáltak Istennek önként, és dicsőítő énekeket írtak, zenéltek. Isten nem vár el többet, mint ami jár neki. (minap voltam horgászni, fogtam halat, anyám örömében ujjongva köszönte meg.)
Miért fogad szót a gyermek apjának? Nem a hatalom miatt (habár nem árt mindig észben tartani.) hanem a bizalom, és biztonság, szeretet miatt. Apám megóvott, a mélyvíztől, most itt tudok lenni. Isten megóv a helytelen utaktól, és reményeim szerint lesz helyem a földön. Teszem mindezt szabad akaratomból. Mert tudom, hiszem, hogy Isten jót akar nekem. Mert eldobhatnám Istent, ahogy Ádám tette. (1tim 2:14) önként döntött, hogy Isten neki nem kell.
Tudta-e mit tesz? Az állatok halandónak lettek teremtve. Látott Ádám nem egy állatot elhullani, tehát tudta mi a halál. Tisztában volt a következménnyel. Megtagadta Istent, Isten pedig elvonta tőle az éltető erőt, aminek következtében meghalt. (A bűn zsoldja a halál.)
A jó és rossz tudás fája egy jelkép. (Határvonalnak hívta apám amikor a szabadban játszottam. Kijelölt egy tárgyat fát, vagy mást. Addig, és ne tovább! Tudtam mire számíthatok, ha azt átlépem.)
És itt jutok el oda, hogy Isten adott parancsot, az ember pedig tudta, hogy mire vonatkozik a parancs. Hiszen tökéletes, épelméjű teremtmény volt. Tudta mi a következmény. Ergo Isten jogosan tette amit tett. De, mit tett? Megölte? Vagy szavához hűen kiűzte ugyan az emberpárt. De készített meleg ruhát, nem ölte meg, szeretete továbbra is fennmaradt. Megoldást adott arra nézve hogyan hozható rendbe a dolog. És egyben ígéretet is tett a megoldásra, ill. megváltásra. 1Móz 3:15

Istennek tetszik, ha másnak adsz. De nem éreznél szánalmat, ha nem Isten képére teremtett volna az Isten.
Ezen szánalom érzet miatt (ami hasonló, de nem ugyanaz, mert Isten érzéseiben nem szentimentális, ahogy az ember.) és a szeretet miatt van okunk hinni, hogy Isten nem felejtkezik el rólunk ’szegény koldusokról’ Ján 17:3

Igen,igazad van ,valahol belül mindenki szeret jót
cselekdeni önzetlenül,és ez abból fakad,hogy van az embernek egy olyan része amely "egyenlő" Istennel,vagyis ha erre a részünkre
halgatunk a
lelkünkben akkor Istenre halgatunk és valóban képessek vagyunk jót cselekedni.

Ugyan akkor meg kell különböztetni ezt az Isteni részünket attól a részünktől amit mi magunk hoztunk létre Istentől kapott szabadakaratunk révén,és ami már
nem képes önzetlenűl jót cselekedni.

Hanem nagyon is önző,egoista módon cselekszik .

Ideális esetben pont attól különbözik egy hívő egy nem hívőtől,hogy a hívő az Isteni részére halgat inkább és így inkább önzetlenül cselekszik.

Mig a nem hívő inkább halgat a nem Isteni részére és inkább önző módon cselekszik.

Ezért is mondtam,hogy számomra inkább az a hívő aki önzetlenül cselekszik és nem az aki annak vallja magát.

Félre értés ne essék nem a cselekedeten van a hangsúly hanem,hogy mi motiválja azt a cselekedetet.

Az embertársainkért tett önzetlen cselekedeteinket pedig csak is Isten motiválhatja.

Isten hozott!



Az ember is a teremtménye, sőt az a teremtménye, aki a legközelebb áll Hozzá, akit a legjobban szeret és a legnagyobb gonddal teremtett, a legtöbb lehetőséggel. Már maga az ember kitalálása és létrehozása Isten hatalmas szeretetéről árulkodik, meg hogy egy csodálatos világba tette be.



Istent és az embert elválasztja valami, amit a Biblia BŰN szóval jelöl. A bűn az Isten és az ember között álló fal, szakadék, stb.
A bűn taszítja az embert a Szent Istentől és a bűn taszítja az Istent az embertől. Az ember sem képes a SZENT ISTENT szeretni a bűnei miatt és fordítva. Mint egy fordított mágnes.
Ezért jött Jézus, hogy ezt a falat ledöntse, vagy ha jobb a kép, akkor ezt a szakadékot áthidalja, ill. a mágnest átpólusozza. A megváltás pedig arról szól, hogy a bűn büntetését magára vette, hogy minket a bűn átka, következménye már ne terheljen. Én is szerethessem a Szent Istent és Ő is szerethessen engem. Örök kapcsolatunk legyen!



Jézus Krisztus nagyon sokat beszél arról, hogy az Istentől kapott tálentumokat, tehetséget az Ő dicsőségére használjuk, fektessük be. Ez nem csak lehetőség, hanem feladat. Aki ezt teszi, az többet kap, aki nem teszi, attól Isten elveszi még azt is amilye van.
Tehát örül neki, ha az Ő dicsőségére végzed ezt, akkor büszke rád.





Krisztus miattad is vállalta az útját. Érted is elküldte a Fiát az Isten. Ennyire szeret téged! Az Isten Igéje azt mondja, hogy az a szeretet, hogy mi - én is - amikor még bőven ellene lázadtunk és képtelenek voltunk a bűn miatt Őt szeretni, Ő már akkor szeretett és ezt tettekkel is bizonyította.



A tűz tava minden olyan rossznak az elpusztításának a helye, ami miatt a világban most sírás, keserűség, stb. van. A tűz tava a végső pusztulása a halálnak, gonosznak, pokolnak. Itt pusztítja el Isten mind azt a rosszat, ami a világot megfertőzte. De nem ennyit tett és tesz a Teremtő. Jézusban kimenekedést adott ebből a világból, megnyitotta Benne Isten Országának ajtaját és egykor ennek a világnak az elmúlásával új világot teremt.
Az embert nem csak a halála pillanatáig szereti, hanem ennél tovább is, hiszen Jézus előre ment helyet készíteni azoknak, akik hisznek, vagy hinni fognak benne.



A büntetést nem kell senkinek elszenvednie, ha elfogadja hit által, hogy ezt Krisztus elszenvedte a kereszten és ekkor örök örömben lesz része.
Ezekbe a kisebb-nagyobb hibákba Jézus Krisztus bele halt. Ha össze adod a világon eddig és ezentúl elkövetett "kisebb-nagyobb hibákat", akkor már sejted, hogy Jézus Krisztus milyen és mennyi szennyet vett magára.
Mert a legkisebb bűn is alkalmatlanná teszi az embert arra nézve, hogy a Szent Istennel örök kapcsolata legyen, de Ő egy gyerek gyilkos tettéért is kifizette a tartozást.
Az emberrel pedig nem történik más, mint amit ebben a pillanatban is megél. Isten nélkül szenvedés az élete és ebben marad halála után is, mert önmaga lett önmaga istene és ez szörnyű állapot mindannyiunk számára.
A szenvedést az ember önmagára hozta. Az ember döntött úgy, hogy Isten nélkül kíván élni.
Az Isten még egy lépést tett az ember felé, Fiát küldte érte.



A keresztyén ember kegyelembe fogadott.
Jézus Krisztusban meglátta Isten felé nyúló szeretetét és ezt hittel el is fogadta. Elfogadta Jézus Krisztustól a bűneire a bocsánatot és az örök életet. Jézus Krisztust URÁNAK vallja.



Higgy a Fiában, Jézus Krisztusban!



Ezekre a kérdésekre majd Ő fog választ adni neked, ha hiszel benne!



Egy ajtó, az Istentől való elszakadás ajtaja. Kilépés a Vele való közösségből, ennek lehetősége. Magam mondom meg magamnak, hogy mi a jó és mi a rossz.
Előtte is tudtuk, mert Ő megmondta, csak nem HITTE el az ember.
Szabadon dönthetett az ember, mert akkor még volt HITE. Hihette, hogy Isten igazat mond, de azt is hihette, hogy hazudik. Mára a második maradt, ezért jött el Jézus Krisztus, hogy HITET, BIZALMAT támasszon az emberben az Atya iránt.



Szeretni az tud, aki szeretetet kapott. LEHETETLENSÉG szeretet adnunk, ha mi előtte nem kaptunk. A törvény szerint szeretnünk kellene, de idővel rájöhet az ember, hogy neki bizony véges a szeretete. A szeretet koldusai lettünk. Elszakadtunk a Szeretettől, ezért nem tudjuk a törvényt megtartani.
Nem tudok szeretni! Mert elfogy és nincs kitől kapnom, mert a környezetemnek sincs már.
Ezért küldte Jézus Krisztust az Atya, hogy forrást fakasszon bennünk. Kiapadhatatlan forrást, a megkegyelmezettek forrását.
Jézus nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt - Szeresd az Urat a te Istenedet és felebarátod, mint magadat - hanem azért jött hogy betöltse. A világba és a Benne hívőkbe.

Kérlek olvasd el előítéletek nélkül az Evangéliumokat. Jézus Krisztusról ezek a leghitelesebb írásos emlékek, de gyülekeztekben is hirdetik Őt.

Péter

A hogyanra Jézus a válasz: úgy szeret minket, hogy feláldozta egyetlen fiát. A miértre szerintem senki sem tudhatja a választ. Talán mert az alkotásai vagyunk.Mindenkit úgy szeret, amilyen. Hiszen Ő teremtett minket olyanná, amilyenek vagyunk. A bűnösségünk miatt pedig szomorú. Ennek ellenére szeret minket.Én fordítva mondanám: azért küldte Jézust, mert szeret minket. Eleve azért küldte Jézust, mert szeret minket.Hogyne!Természetesen!Nyomorult bűnösök vagyunk, akiket ennek ellenére szeret. Krisztus szenvedésére azért volt szükség, mert amellett, hogy szeret minket, igazságos is. Tehát a bűnnek következménye van. A bűnnek bűntetése van és ez a halál. Ezt a halált vállalta Jézus (bűntelenként) helyettünk, hogy nekünk - ha elfogadjuk váltsághalálát - ne kelljen meghalnunk és a pokolra jutnunk, hanem elnyerhessük az örökéletet. Tehát ha elfogadod saját bűnösségedet, elfgadod Jézus bűntelennek, aki érted és helyetted szenvedett, akkor új és örök életet kaptál. Nem a jótetteid miatt, hanem kegyelemből.Isten szeret minket, ezért azt akarja, hogy Őt válasszuk és örök életünk legyen. Azonban nem akar kényszeríteni minket, nem akarja, hogy kényszer legyen az, hogy neki szolgálunk. Ezért hagy minket szabadon dönteni, hogy elfogadjuk-e Őt, elfogadjuk e Krisztus váltsághalálát, vagy elutasítjuk Őt, így a pokolra jutunk. Bár nagyon akarja, hogy Őt választd, mégsem kényszerít, hanem halkan és szelíden megszólít és ha akarsz válaszolsz, ha nem akarsz, nem válaszolsz. Van egy olyan mondás, hogy ha szeretsz valakit, akkor engedd szabadon. Ezt teszi Isten is. Ádám és Éva ezzel a szabadsággal visszaélt. Így mindannyian a bűnösség állapotába kerültünk. Az állapot alatt azt értem, hogy nem az a bűn, amit elkövetünk, hanem az, amiben élünk. Ahhoz, hogy ebből az állapotból kikerülj, Jézusra van szükséged, aki a mi bűneinkkel a vállán halt meg a kereszten. Vagy inkább: a mi bűnös voltunkkal a vállán.Egész életében szereti az embert. Már születése előtt is. (ezért vannak sokan a gyermekkeresztség mellett) A halálod után is szeret, azonban a halál egy fajta "határidő". Az embert élete során többször megszólítja az Úr. Amit vagy meghall, vagy nem. És ha meghallja, akkor vagy érdekli, vagy elutasítja.Hogy képes ilyen bűnös apró emberekért feláldozni a fiát? És hogy képes az örökéletet ígérni nekünk? Hogy képes szeretni bennünket?A keresztyén ember tudja, hogy bűnös, és elfogadja Jézust, mint megváltót, aki megszabadítja bűnösségétől.Hogy elfogadd bűnösséged és lásd meg Jézusban a megoldást. Hogy halld meg szavát.Mert, akkor a maradék rész a Sátáné... És az nem jó.
Olvasd el a Józsué 24, 15-öt és a Máté 6, 24-et.Erre nem tudok válaszolni, de az Úr ebben is választ tud adni.De számítasz, mert ha nem számítanál, nem áldozta volna fel érted az Úr Jézust.Figyu, ha akarnál, akkor se tudnál más lenni, mint ember. Vannak, akik megpróbálkoznak ezzel, és megpróbálnak tökéletesek lenni, de egy idő után elbuknak. Az Úr embernek teremtett minket, és önmagunknak, tehát nem kell feladnunk semmit magunkból. A bűnt kell megutálnunk, és felismerni magunkban. És hálásnak lenni Jézusnak és szeretni Őt.Isten megmondta, hogy arról a fáról nem szabad enni, Ádám és Éva ennek ellenére evett belőle.
Ja és vigyázz!!! Az alábbi mondatokat a Sátán mondja:
"Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói." 1Móz 3. 4-5
Láthatjuk, hogy nem lettünk olyanok, mint az Isten és nem is tudjuk, hogy mi a jó és mi a rossz.Szabad akaratunk úgy érvényesült, hogy Isten elmondta, hogy egyetlen fa kivételével minden fáról ehetnek. Azt is elmondta, hogy mi lesz a következménye annak, ha mégis esznek róla. Aztán szabadon dönthettek arról, hogy elhiszik-e. Aztán, amikor úgy döntöttek, hogy a Sátánnak hisznek inkább, akkor nem avatkozott közbe. Hogy miért? Isten úgy látta jobbnak, hogy megmaradjon a szabad akarat. Ilyen áron is. Hogy miért tette... Nem tudom.Parancsra szeretni nem lehet. Isten megadja a lehetőséget, hogy szeressünk. Elmondja, hogy az nekünk jobb, ha szeretünk, szeretjük Őt. Aztán mi döntünk. Ha nem szeretjük Őt, akkor azt szomorúan, de alfogadja. Amikor azt mondja, hogy a a legnagyobb parancsolat az, hogy szeressük Őt és szeressük embertársainkat, akkor azt nem katonai értelemben vett parancsként kell értelmezni, hanem egy "jótanácsnak", amit ha megfogadsz, akkor neked lesz jobb.
Igazából amikor a Tízparancsot megfogalmazta, akkor nem gondolta azt, hogy bárki is be tudná tartani, hisz ő ismer minket. Inkább egyfajta tükröt állít elénk, ami által meglátjuk saját bűnös állapotunkat. Hogy azt tudjuk mondani, hogy "ezt nem így kéne, bűnös vagyok".Igazából három féle szeretet van:
agapé: isteni szeretet
fília: barátság
erósz: szerelem
Most nem akarom (és nem is tudom) leírni, hogy mi az a szeretet. Ezt neked kell érezned, remélem érzed, vagy fogod érezni.Ha pénzt adsz neki, az azt jelenti, hogy átérzed a helyzetét. Vagyis van benned szeretet. Nem az a célja, hogy tetszen Istennek, mégis tetszik neki. És minden más jótett, amit megteszel, az azért van mert van benned szeretet. Ez tetszik Istennek. Éppen azért tetszik neki, mert önzetlenül teszed azt és nem parancsra és nem is túlvilági jutalmakért cserébe, hanem szeretetből.Egyáltalán nem hülye kérdések. Én is így kezdtem. Folyton kérdések kérdések hátán. Ma is szoktam kérdezni ifivezetőimet. És egyre több kérdések merülnek fel. Örülök a kérdéseidnek, mert én is pont ilyen vagyok mint te: Nem fogadom el a dolgokat csak úgy, mert azt mondták, hanem utánanézek, kérdezek, kétkedek, másképp gondolok, ha kell. Remélem te is ezt fogod tenni.

ui: most látom, hogy kavics is válaszolt a kérdéseidre
remélem a kettőből össze tudod szedni, amire kíváncsi vagy

Köszönöm, hogy ilyen szeretettel fogadtatok és ilyen gyorsan válaszoltatok. Nagyon sokat segítettetek. Tegnap tényleg kicsit ideges voltam...Most már kicsit tisztábbak a dolgok. Még egyszer köszi.

Azt, hogy csak a halálunk pillanatáig szeret minket, úgy értettem, hogy addig még van lehetőségünk, hogy megtérjünk(lsd. az egyik lator), de utána már nincs. Valakinek nagyon kevés ideje van itt a földön, és lehet hogy nincs lehetősége megismerni Krisztust. Mindig foglalkoztatott, hogy a más vallások követőivel vagy a természeti népekkel mi lesz. De én szerintem Isten kegyelmes lesz velük is, mert én többre becsülöm a békés buddhistát, mint egy civilizált "keresztyént", aki soha nem látott még templomot belülről és nem fogott még Bibliát a kezében.
De hogy őszinte legyek, amiket a pokolról olvasok a Bibliában, nagyon megrémiszt. Plusz a napokban láttam a youtube-on egy "levél a pokolból" című videót, és hát eléggé mellbevágott. De most már kicsit nyugodtabb vagyok. Még egyszer kösz mindent.

Kedves Máriamagdolna!

Áthoztam ide pár kérdésed:

"Felmerült bennem egy kérdés,ami talán nagyon naív,és ostobaságnak tűnik. Tulajdonképpen miért olyan nagyon fontos Istennek,hogy az ember higgyen benne?"

A kérdés egyáltalán nem ostobaság, és ez ne is tartson vissza, kérdezz bátran. Meglátásom szerint nem is az a kulcs, hogy elhigyjük, hogy van Isten - bár ha valakinek gyermekei lennének és azok nem hinnének az élő szülei létezésében az önmagában is fáj a szülőnek - de itt többről van szó. A Biblia azt írja: Hiszed, hogy az Isten egy? Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Vagyis az elhívés önmagában kevés. Ami fontos, az az engedelmesség. Annak viszont előfeltétele, hogy elhigyjük, hogy aki engedelmességre kér minket, az létezik.

Kisebb koromban sokszor kívántam, bárcsak Isten tenne előttem valami kézzel fogható csodát, és akkor tudnék egyértleműen hinni benne. A Bibliából viszont számos példa azt mutatja, hogy Isten csodák tömkelegét tette, és "5 perc múlva" már megint elkezdtek kételkedni azok, akik látták. (Pl. Jézus rengeteg súlyos beteget megyógyít, kenyeret szaporít, stb és akkor odamennek hozzá, hogy tegyél valami csodát és akkor hiszünk neked. Vagy mikor a kereszten van - mondják neki, hogy szállj le a keresztről és akkor hiszünk. De hát előtte már rengeteg csodát láttak. És hittek? Nem.)

Vagy a zsidók pusztai vándorlásakor, nappal felhő, éjjel tűzoszlop formájában követte őket Isten (megvédve őket a nap hevétől, éjjel pedig világítva) de nem engedelmeskedtek, nem vettek tudomást Istenről.

Valami miatt úgy működünk, hogy a csodákat egy idő után hajlamosak vagyunk megkérdőjelezni. Pl Gedeon csodát kért Istentől:

"És monda Gedeon az Istennek: Ha csakugyan az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, a miképen mondottad, Íme egy fürt gyapjat teszek a szérűre, és ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz leénd: erről megtudom, hogy valóban az én kezem által szabadítod meg Izráelt, a mint mondottad. És úgy lőn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítá a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet.

És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod én ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész földön. És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lőn szárazság csak magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lőn."

Ahogy megkapta, máris kételkedett, mi van, ha csak véletlen lett vizes.

De igéretünk van rá, hogyha keressük Istent - akkor megtaláljuk. Akkor félreérthetetlenül kijelenti magát nekünk, és ráadásképpen még csodákkal is megajándékoz minket.

------
"Továbbá,amennyiben Mindenható,miért fél a Sátántól?"

Nem fél tőle. Egy lehelletével elpusztíthatná. Hogy eddig nem tette meg, annak oka egyrészt, hogy míg Sátán bármilyen nemtelen eszközt bevethet (hazudik, megtéveszt, csal stb) addig Isten ragaszkodik a saját törvényeihez, és csak azokon a kereteken belül veszi fel a küzdelemet Sátánnal. Másrészt - a Biblia szerint a világmindenség látványossága lettünk, görög szöveg szerint a kozmosz theátronja - tehát angyalok sokasága figyeli a jó és a rossz küzdelmének kimenetelét. Isten azért nem puszította még el Sátánt, mert azt akarja megmutatni minden teremtményének, hogy a rossz, az önzés, a gyűlölet önmagában hordozza a pusztulást, mint végkimenetelt. Tehát, hogy nincs jobb és életképesebb élet, mint amit Isten elgondolt - ami a szeretetre és az önzetlenségre épül. Isten tehát nem erőszakkal vet véget a rossznak, mint egy despota uralkodó, hanem a rossz beteljesedése a pusztulás.

------
"Ha nem fél tőle,miért félt Bennünket tőle? Végül nem az "eredendő Jó" fog úgyis győzedelmeskedni? "

Minket azért félt tőle, mert Sátán és az ő angyalai messze magasabb intelligenciával rendelkeznek, mint az ember - és így magunkban esélytelenek vagyunk megállni Sátán csalásával szemben. A jó fog végül győzedelemskedni, de a minket nagyon szerető Istennek nem mindegy, hogy velünk mi lesz.
Ezért is nem közönyös, hogy ki tér meg Hozzá, és ki nem. Mert szeret minket, aggódik értünk, DE nem kényszerít minket a jóra (hiszen milyen értéke lenne, ha a szüleinket azért szeretnénk, mert kényszerítve vagyunk rá?) Isten hív és vár minket - és végtelenül nagy öröm van a mennyben egy-egy ember megtérésekor, tehát az angyalok is örvendeznek minden újabb megtérőnek, ami olyan bátorító, nem?

Kedves Máriamagdolna, nagyon szimpatikusnak találtam, hogy Kavics egyetlen kérésére hajlandó voltál a nick neved megváltoztatására. És örömmel olvasom további kérdéseidet, gondolataidat!

Üdv:
Indu

Indu,bocs,hogy csak most reagálok a soraidra,nem voltam eddig internetközelben.

A hsz.-ed első részéről az jutott eszembe,hogy tulajdonképpen sokmindent azért nem értek,ill. tudok elfogadni a keresztény tanításokból,mert én valahogy képtelen vagyok Istent úgy elképzelni,mint egy személyt.Nem áll rá az agyam erre az antropomorfizációra,egyébként azt gondolom indokolatlan is,hiszen Isten túl van már mindenen,illetve egyesít magában mindent,így a személy fogalmán is túl van,mint ahogy férfi és nő fogalmán,jó és rossz fogalmán,általában minden Fogalmon.Éppen ezért nem fogható fel,érthető meg pusztán intelligenciával.
Én egyfajta isteni állapotot tudok egyelőre elképzelni,ezért az olyan hasonlatok, mint pl. az,hogy az istenben való hit olyan mint mikor a gyermekek hisznek a szülők létezésében,számomra nehezen (egyáltalán nem) értelmezhető.A kérdésem az volna tehát,hogy helytelen e Istent nem személyként elképzelni,hanem valami más Létezőként,megfér e ez a keresztény tanításokkal?

"Isten azért nem puszította még el Sátánt, mert azt akarja megmutatni minden teremtményének, hogy a rossz, az önzés, a gyűlölet önmagában hordozza a pusztulást, mint végkimenetelt. "

Indu,nekem valahogy még nem állt össze ez a "sztori",és bocs,hogy most csak egyetlen mondatodra reagálok,de ez gondolkodtatott el leginkább.
Ugyanis azt nem értem,hogy Istennek (jó,legyen személy akkor most) mi szüksége van ezt megmutatni az embereknek,amikor számomra pl. fentebbi sorok evidensek,noha nem érzem magam különösebben bölcsnek.De azt hiszem,az nyilvánvaló,hogy ezek a dolgok önmagukban hordozzák a pusztulást.Ámbátor minden dolog önmagában hordozza,amit túlzásba visznek,vagy helytelenül,helytelen időben követnek el.Ráadásul az eddigi tapasztalataim azt mutatják,hogy a pusztulást, a halált,mindig követi valami más,valaminek a születése.Tehát a pusztulás valami olyan dolog,ami szükséges ahhoz,hogy megújuljunk.Mert olyan nincs,hogy a pusztulás után ne legyen semmi.Vagy igen?Hogyan?
Továbbá még mindig nem értem azt,hogy ha Sátán és az összes többi rossz dolog Isten teremtménye,akkor miért ne lehetne szeretni azokat is (ez volna logikus).Ezzel történetesen egybecseng a feltétlen szeretet eszméje.A rossz, a gonosz, az önzés, a gyűlölet honnan származik?Létezik más forrás az Istenen kívül?Sátán engedetlensége honnan származik?Istentől?Sátántól?(Tehát végső soron Istentől?)
Ha minden Istentől származik,mi ellen harcolunk?

Indu, a hsz.-ed harmadik részével kapcsolatban lenne megint két kérdésem.
Hogy viszonyul a kereszténység az Idő fogalmához?Létezik?Nem létezik?És ami a legfontosabb: Isten időtlen?Tehát nem az időben létezik,hanem afelett áll?

A másik kérdésemet majd később,elég volt egyelőre ennyi belőlem...

csak itt vagy otthon is