Emberek!

Nem fogjátok kitalálni, hova megyek ma. Állásinterjúra. Tegnap nézelődtem a gyermeksziget.hu-n, és találtam itt a szomszéd faluban, Pécelen egy magyar szakos állást. Magyart taníthatnék ötödiktől nyolcadikig az összes évfolyamon. Nem egyszerű döntés, sok szól ellene, sok szól mellette. Nagyon rákészültem már a kényelmesebb, részmunkaidős délutáni munkára.

Egy előnye mindenképp van akkor is, ha nem megyek el: a legpocsékabb napjaimon se mondhatom majd azt, hogy azért mentem napközisnéninek vissza, mert nem volt más választásom.

... azt hiszem, a csíkos nadrágomat fogom felvenni.

Kamilla, ez nagyszerű, szívből kívánom, hogy megkapd az állást!

Váó!!!!!

Ez nagyszerű! Szurkolok Neked,hogy jól sikerüljön! Majd mesélj, hogy milyen volt!!!

Megjöttem.
Sajnos, amit kínálnak, nem állás, hanem egy bizonytalan idejű helyettesítés. Nem tudni, hogy pár hónap, fél év, vagy egy egész év... De ennél több semmiképp. Az amúgy nagyon szimpatikus igazgatónőnek is az volt a véleménye, hogy ezért nem éri meg felrúgni egy biztos, határozatlan idejű állást.
Önbizalomnövelésnek jó volt, mert úgy láttam, szimpatikus voltam én is. Dirinéni ránézett az önéletrajzomra: -diákújságíró szakkör - drámaszakkör? Nagyon jó, akkor elviheti a tánc és drámát meg a mozgókép- és médiaismeretet is, és már ki is van az óraszáma.
Jó volt eljátszani a gondolattal. Hazafele sétáltam kicsit, és közben gondolkodtam, mit tanítanék drámaórán, médiaórán.
Hazaérve felhívtam a kolléganőmet a jelenlegi sulimból, csak hogy döntéselőkészítésként szívjak egy kis ottani levegőt is. Kicsit meglepődött, mikor mondtam, hogy valszeg találkozunk a nyitóértekezleten.

Ma találkoztam a kistesómmal. . Jófej nagyon. Csípem. Elmegy a messzi idegenbe dolgozni, és nem lesz internethozzáférése. .

Most már végleg eldöntöttem, hogy nem megyek el helyettesíteni egészállásos magyart, mozgókép- és médiaismeretet, meg tánc- és drámát. A tánc és dráma különösen vicces, aki engem már látott, annak van róla fogalma, mennyire lennék alkalmas tánctanárnak.

--

Szia kedves Kamilla!
Ma nem voltál nagyon bőbeszédű.
Üdv sok szeretettel cilla

Cilla: (}). Most mindjárt pótolom

Tündi:
Biciklizik. Apósom megragasztotta a biciklijét, és azóta megy. Legjobban a ház előtti lejtőn szeret lefele, legkésőbb jövő héten kap sisakot is, abban lesz csak igazán vagány.

folytköv

Tegnapelőtt a 'most már el kell menni aludni' című szokásos huzavona közben a következővel állt elő: "Félek, fejemre esik lógóka, azér nem akarok bemenni kis szobámba". A lógóka egy ilyen ikeás lógós tároló, ami egyszer tényleg leesett, mikor kicsit erősebben hintáztatta (hintaapalintaaa régi duna kikkatona ugorj a dunába busz!). De hogy ezt hogy rakta így össze... Vajon ez már a 'szörny van az ágyam alatt'-stílusú szorongás? Vagy csak ki akart találni valamit? De most mondjátok meg, mennyire találékony!! Nagyon okos gyerek.

A gyermekeim félelmeiről én is sokat gondolkozok. Mennyire valósak és mennyire arról szólnak, hogy apára van szükségem, ne menj még el, búj mellém egy kicsit az ágyba.

Végül is mindegy, mert ha mellé bújok múlik a szorongás, csak ne volna 30 cm-rel kisebb az ágy, mint én
De az én Apukám sokkal nagyobb nálam és még is mellém bújik, ha félek, bi-bi-biiii

Csatlakozom az előttem szólókhoz.