Szerintem a halálfélelem egy teljesen érthető dolog!
Féltjük magunkat és családtagjainkat egy olyan dologtól, amiről azért eléggé keveset tudunk!
Sokan próbálják úgy tekinteni a halált, mint ami a természet, illetve minden élő rendje. Ebben vélnek megnyugvást találni önmaguknak és mások számára is.
Azonban az ember egyik legmagasabb rendű képessége a szeretet, és a halálban nem csupán az élettől való megfosztatás tudata nehéz, hanem legalább annyira riasztó a szeretet-kapcsolatok erőszakos szétszakadása, a szeretettektől való elválás!
"Képzeljünk el magunknak egy csomó embert, láncra verve, egytől egyig halálra ítélve; naponta kivégeznek közülük néhányat a többi szeme láttára, akik pedig életben maradnak, a maguk sorsát látva társaikéban, fájdalommal, reménytelenül bámulják egymást, és várják. mikor következnek ők. Ez az emberi sors." (Blaise Pascal: Gondolatok, 199.töredék)
A Biblia azonban helyre teszi a dolgokat:
"A bűn zsoldja a halál"(Róma 6:23).
A halál tehát nem a természet rendje, nem tartozik hozzá Isten eredetileg "igen jó" (I. Mózes 1:31) teremtéséhez.
Pál apostol írja: "Nem akarom..., hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert hiszszük..., hogy Isten előhozza azokat, akik elaludtak" (I. Thesszalonika 4:13-14).
"Sokan vannak, akik szívesen megkérdezték volna Lázárt, mit csinált, mit gondolt, érzett és látott, amikor négy napig a sírban volt (János 11. fejezetében)... Én azonban egyedül az Íráshoz tartom magamat. Ez pedig azt mondja: alusznak. Úgy vélem, hogy az aluvás annyira hatalmában tartja őket, hogy nem éreznek és nem látnak semmit, még sokkal kevésbé, mint amennyit az ember a természetes alvásban érez. Ha pedig feltámadnak, akkor ez úgy megy végbe rajtuk, hogy nem is tudják, hol voltak." (Luther Márton: Jónás könyvéhez írt magyarázatok, 1526. Összes művek, Erl. kiadás, 41. és 373. 1.)
Szerintem az egyetlen reménység a haláltól való szabadulásra nézve az, ha annak az okozójától, a bűntől szabadulunk meg a megváltó Krisztus kegyelme által! Mert így már jelen, földi életünkben "átmengyünk a halálból az életre".
"Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg..., mert megnyugosznak fáradságuktól, és cselekedeteik követik őket" (Jelenések 14:13).
Kívánom, hogy ez a boldogság legyen a mi részünk!
Üdvözlettel: Péter
_________________ Bibliaház Gödöllő http://www.godollo.bibliahaz.hu
|