AZ ÉSZREVEHETETLEN SZOLGÁLAT

„Boldogok a lelki szegények.” Mt 5, 3.
Az Új-Testamentum észrevesz olyan dolgokat is, amelyek a mi szempontunkból úgy látszanak, hogy egyáltalán nem számítanak. „Boldogok a lelki szegények”, vagy szóról-szóra: Boldogok a koldusok: rendkívül közönséges dolog! A mai prédikálás hajlandó hangsúlyozni az akaraterőt, a jellem-szépséget, szóval olyan dolgokat, amelyeket könnyű észrevenni. Az a mondás, amit oly gyakran hallunk: ’Dönts Krisztus mellett’, olyan dolognak a hangsúlyozása, amiben a mi Urunk sohasem bízott. Ő nem arra kér, hogy döntsünk Mellette, hanem hogy adjuk át magunkat Neki. A kettő nagyon különbözik egymástól. Jézus Krisztus királyságának alapja a mindennapi dolgok mesterkéletlen szeretetreméltósága. Szegénységem az, amiben boldog vagyok. Ha tudom, hogy nincs akaraterőm, nincs jellembeli nagyságom, akkor Jézus azt mondja: Boldog vagy; mert éppen ez a szegénységed az, ami által bejutsz Isten országába. Nem mehetek be az Ő országába úgy, mint jó ember, hanem csak úgy, mint teljesen koldus.
A szeretetreméltóság igazi lényege, aminek jelentősége van Isten számára, mindig tudatalatti. A tudatos befolyás önhitt és nem-keresztyén. Ha azt mondom: ,nem tudom, van-e valami, amivel használhatok’, azonnal lehullik az Úr érintésének virága. „Aki hisz énbennem, ... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből” (Jn 7, 38). Ha a ’kiömlést’ vizsgálom, elveszítem az Úr érintését.
Milyen emberek szoktak leginkább hatással lenni ránk? Nem azok, akik azt hiszik, hogy hatottak ránk, hanem azok, akiknek sejtelmük sincs arról, hogy hatást gyakoroltak reánk. A keresztyén életben a rejtett dolog sohasem tudatos; ha tudatossá lesz, elveszíti azt a mesterkéletlen szeretetreméltóságot, ami a Jézus érintésének sajátossága. Mindig tudjuk, amikor Jézus munkában van, mert a legközönségesebb helyen is valami olyat hoz létre, ami ihlet minket.

2007. augusztus 21. kedd

Mt 6,9-13.

9 "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved,
10 jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben,
úgy a földön is;
11 mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
12 és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek;
13 és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert
tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."

A "HELYES" IMÁDSÁG


Amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a
Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. (Róm 8,26)

Édesanyám majd két hétig feküdt a kórház intenzív osztályán. Többféle
súlyos komplikáció akadályozta a műtét utáni felépülését. Az én kedves,
értelmes, örökké vidám édesanyám most képtelen volt még a beszédre is.
Szívszorító érzés volt az annyira szeretett anyát ilyen nyomorúságos
állapotban látni.
Sokat imádkoztam érte. Az egyik éjjel nem tudtam aludni. Nem tudtam
eldönteni, mit kérjek Istentől: hogy tartsa életben, tudván, hogy ez az
életminőség elviselhetetlen lenne számára, vagy azt, hogy békében
szólítsa haza. Keservesen gyötrődtem, miközben a "helyes" kimenetelért
próbáltam imádkozni. Amint így küszködtem gondolataimmal és
érzéseimmel, egy megnyugtató, csendes gondolat jött elém: "Legyen meg a
te akaratod!" Egyre erősebbé vált bennem ez a gondolat. Rájöttem, hogy
nem kell harcolnom azért, hogyan kell helyesen imádkozni. Hiszem, hogy
a Szentlélek hozta akkor elém a Miatyánk kérését, hogy megértsem,
bárhogyan is imádkozom, édesanyám az Isten gondoskodó szeretetében van.
Az én dolgom az, hogy bízzam őbenne.

Imádság: Köszönjük, Szentlélek, hogy vezeted gondolatainkat, és
segítesz erőt és vigasztalást nyernünk. Ámen.

"Legyen meg a te akaratod!" - ez mindig helyes imádság.
Sherrie Ann Rice (Michigan, USA)

IMÁDKOZZUNK A SÚLYOS BETEGEKÉRT ÉS HOZZÁTARTOZÓIKÉRT!

„ÉN UGYAN . . ., DE Ő . .”

„Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.” Máté 3, 11.

Voltam-e már valaha tapasztalataim során azon a ponton, hogy azt mondhattam: „Én ugyan . . . de Ő . . .?” Amíg ez a pillanat el nem érkezik, sohasem tudom, mit jelent a Szent Lélek keresztsége. „Én ugyan már a végén vagyok, nem tudok semmit tenni; de Ő éppen ott kezdi és éppen azt a munkát, amit senki más nem tud elvégezni. Felkészültem-e az érkezésére? Jézus nem jöhet mindaddig, míg útjában van valami, akár jóság, akár gonoszság. Amikor jön, kész vagyok-e minden valaha elkövetett bűnömet napfényre hozni? Éppen ez az az állapot, amelyhez Ő érkezik. Ahol tudom, hogy tisztátalan vagyok, oda megy; ahol gondolom, hogy tiszta vagyok, onnan visszavonul.
A bűnbánat nem a bűn érzését, hanem a kimondhatatlan értéktelenség érzését hozza magával. Mikor bűnbánatot tartok, tudatára ébredek annak, hogy teljesen menthetetlen vagyok. Tudom magamról, hogy nem vagyok méltó még csak a saruja hordozására sem. Volt-e már ilyen bűnbánatom? Vagy még mindig van bennem valami ingadozó gondolat, hogy megálljak a magam igaza mellett? Hogy Isten nem tud belépni az életembe, annak az az oka, hogy nem hat még át egészen a bűnbánatom.
„Ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket... „ János nem úgy beszél a Szentlélek keresztségéről, mint tapasztalatról, hanem mint olyan munkáról, amit Jézus hajt végre. „Ő..keresztel majd titeket ..” A Szentlélek keresztségében részesült emberek egyetlen tudatos tapasztalata a teljes értéktelenség érzése.
„Én ugyan ez vagy amaz voltam; de Ő jött, és csodálatos dolog történt.” Menj addig a legvégső határig, ahol Ő mindent elvégez.

AZ IMÁDSÁG ALKALMA ÉS AKADÁLYA

„Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba és . . . imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van . . .” Mt 6, 6.
Jézus nem azt mondta: ,Álmodozz titkon Atyádról, hanem azt, hogy imádkozz titkon Atyádhoz.’ Az imádság az akarat erőfeszítése. Miután bementünk belső szobánkba és magunkra zártuk az ajtót, a legnehezebb dolog: imádkozni. Nem tudjuk helyes vágányra terelni a gondolatainkat, és az első dolog, ami akadályoz minket: gondolataink elkalandozása. A magános imádkozás nagy harca a körül folyik, hogy legyőzzük értelmünk fegyelmezetlenségét. Fegyelmeznünk kell gondolatainkat, és központosítanunk kell a teljes odaadással való imádkozásra.
Kell, hogy kiválasztott helyünk legyen az imádkozásra. Amikor oda megyünk, szinte ránk zúdul a legyek csapása: Ezt is és azt is meg kell tennem. „Zárd be ajtódat’. A titkon való csendesség azt jelenti, hogy határozottan becsukjuk az ajtót minden más érzelem előtt, és Istenre gondolunk. Isten titkon van, és titkon néz minket. Nem úgy néz minket, mint mások, avagy ahogy mi nézzük önmagunkat. Mikor a titkos helyen vagyunk, lehetetlen kételkednünk Istenben. Sokkal bizonyosabbakká válunk Felőle, mint bármi más felől. A ti Atyátok, mondja Jézus, titkon van és sehol másutt. Lépj be a titkok helyére, és a központban mindjárt meglátod Istent, aki állandóan ott van. Szokd meg, hogy tárgyalj Istennel minden dolog felől. Hacsak a felébredéskor azzal nem kezded a napot, hogy szélesen kitárod az ajtód és bebocsátod Istent, egész nap rossz irányban halad a munkád. De nyisd ki az ajtód egész széltében és imádkozz Atyádhoz titkon, akkor minden ügyed magán fogja viselni Isten jelenlétének bélyegét.

A LELKI MUTATÓ

„Avagy ki az az ember közületek, aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?” Mt 7, 9.
A szemléltetés, amelyet Urunk az imádság értelmének megvilágítására használ itt, a jó dolgokat kérő, jó gyermek. Úgy beszélünk az imádságról, mintha Isten meghallgatna minket tekintet nélkül Hozzá való viszonyunkra. (V.ö. Mt. 5, 45.) Ne mondd soha, hogy nem Isten akarata, hogy megadja neked, amiért imádkozol, ne ülj le és ne bátortalanodj el, hanem találd meg az okot, üsd fel a mutatót. Megfelelő viszonyban vagy-e feleségeddel, férjeddel, gyermekeiddel, diáktársaiddal: ,jó gyermek’ vagy-e ezekből a szempontokból? ,Óh, Uram, igaz, ingerlékeny és durva voltam, de mégis akarom a Te lelki áldásod.’ Nem kaphatod meg; meg kell lenned nélküle mindaddig, míg el nem jutsz oda, hogy Vele szemben való magatartásod a jó gyermek magatartása lesz.
Gyakran összetévesztjük a kihívó magatartást az odaszentelődéssel, az érvelést a magunk átadásával. Nem tekintünk a mutatóra. Megtörtént talán, hogy kértem Istent, hogy adjon pénzt valamire, amire szükségem volt, amikor van valami, amiért nem fizettem meg? Szabadságot kértem talán Istentől a magam részére, miközben a hozzám tartozók közül valakit megfosztok tőle? Nem bocsátottam meg valakinek, aki ellenem vétkezett; nem voltam kedves hozzá; nem úgy éltem mint Isten gyermeke rokonaim és barátaim körében (l. 12. v.)
Csak újjászületés által vagyok Isten gyermeke és, mint Isten gyermeke, csak úgy vagyok jó, ha világosságban járok. Az imádság legtöbbünk számára kegyes szólamgyűjteménnyé vált, érzelmi üggyé, Istennel való titokzatos közösséggé. Lelki értelemben véve mindannyian igen ügyesek vagyunk arra, hogy ködöt támasszunk magunk körül. Ha felütjük a mutatót, nagyon tisztán fogjuk látni, mi a rossz: ez a barátság, ez a bűn, ez a kedélyállapot. Nincs semmi értelme az imádkozásnak, ha csak úgy nem élünk, mint Isten gyermekei. De akkor, azt mondja Jézus: „Aki kér, mind kap.” (8. v.)

2007. augusztus 24. péntek

Mt 6,25-34.

Jézus szavai: 25 "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy
mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok.
Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26 Nézzétek
meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak,
és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek
náluk? 27 Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét
csak egy arasznyival is? 28 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek
meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem
fonnak, 29 de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem
öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30 Ha pedig a mező
füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az
Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" 31 "Ne aggódjatok
tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit
öltsünk magunkra? 32 Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei
Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33 De keressétek
először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak
nektek. 34 Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik
magáért: elég minden napnak a maga baja."

ISTEN GONDVISELÉSE


Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem
takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal
értékesebbek náluk? (Mt 6,26)

Röviddel házasságkötésünk előtt férjem elveszítette állását. Két
hónappal később terhes lettem, még ekkor se volt egyikünknek sem
munkahelye. Ennünk kellett, fizetnem kellett havonta az orvosi
vizsgálatokért, és minden egyéb költségünket is állnunk kellett. Nehéz
időszak volt ez mindkettőnk számára.
Isten azonban valamiképp belépett körülményeinkbe, és betöltötte minden
szükségünket. Amikor alig volt mit ennünk, Isten küldött valakit, aki
ennivalót hozott. Amikor az egyik szombaton éppen azon tanakodtunk, mit
fogunk most enni, egyik rokonunk, aki eddig még meg sem látogatott
bennünket, családostul eljött hozzánk. Annyi ennivalót hoztak, hogy a
szomszédoknak is adhattunk. Még azon a héten egyik idős lelkészünk és
felesége a gyermek számára szükséges holmikkal ajándékozott meg.
Ezek a tapasztalatok arra tanítottak, hogy nem kell aggodalmaskodnunk,
mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk, hiszen bízhatunk Istenben.
Talán nem látjuk, hogyan szolgál ez a javunkra, de tudhatjuk, hogy
Isten jelen van körülményeinkben, és gondot visel holnapjainkra.

Imádság: Drága Istenünk, adj hitet és bizalmat, hogy tudjuk, te
betöltheted minden szükségünket. Ámen.

Ha nem is látjuk hogyan, de Isten gondot visel rólunk.
Ndona Ouma (Nairobi, Kenya)

IMÁDKOZZUNK A MUNKANÉLKÜLIEKÉRT!

A BARÁTSÁG GYÜMÖLCSÖZŐ VOLTA

„Titeket pedig barátaimnak mondottalak:” Jn 15,15.
Nem ismerjük az önfeláldozás örömét mindaddig, míg ki nem szolgáltatjuk magunkat minden legapróbb dologban. A magunk átadása a legnehezebb dolog: ,Meg fogom tenni, ha . . .!’ ,Igen, azt hiszem, oda kell szentelnem magam Istennek.’ Mindezekben semmi sincs az önfeláldozás öröméből.
Mihelyt azonban kiszolgáltatjuk mindenünket, a Szentlélek azonnal megérezteti velünk Jézus örömét. Az önfeláldozás végső célja az, hogy életünket adjuk Barátunkért. Mikor a Szentlélek közbelép, az lesz a legnagyobb vágyunk, hogy életünket adjuk Jézusért; maga az áldozat gondolata sohasem érint minket, mert az áldozat a Szentlélek szeretet-szenvedélye.
Az önfeláldozó életben Urunk a példaképünk. „Hogy teljesítsem a te akaratodat: ezt cselekszem, én Istenem” (Zsolt 40, 9). Áldozata felé túláradó örömmel halad. Engedelmeskedtem-e én Jézus Krisztusnak teljes alárendeltségben? Ha nem Jézus Krisztus a vezérlő csillagunk, nincs semmi haszna az áldozatnak; de ha az áldozatot úgy hajtjuk végre, hogy szemeink Rajta függenek, lassan és biztosan érvényesülni kezd átalakító hatása.
Vigyázz, hogy természeti hajlamok ne akadályozzák a szeretetben való járásod. A természet szerint való szeretet kiölésének egyik legkegyetlenebb módja a természeti hajlamokból származó megvetés. A szent szeretete az Úr Jézus. Az Isten iránt való szeretet nem érzelgős; a szent számára a leggyakorlatibb dolog úgy szeretni, ahogy Isten szeret.
„Titeket pedig barátaimnak mondottalak.” Ez a barátság arra a bennünk teremtett új életre épült, amely nem rokon régi életünkkel, hanem csak Isten életével. Ez az élet végtelenül alázatos, makulátlan tiszta és tökéletesen Istennek szentelt élet.

ZAVARNAK NÉHA?


„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek." Jn l4, 27.

Vannak idők, amikor a békességünk tudatlanságon nyugszik, de mikor az élet tényeire ébredünk, a belső békesség lehetetlenné válik, hacsak nem Jézustól kaptuk. Amikor Urunk békéről beszél, Ő teremt is békét, az Ő szavai mindig „lélek és élet". Volt-e valaha részem abban, amiről Jézus beszél? „Az én békességemet adom néktek": olyan békesség ez, amely onnan származik, hogy az Ő arcába nézünk és látjuk az Ő zavartalanságát.
Talán te is kínosan zavaros helyzetben vagy most, ostromolnak Isten gondviselésének reád bocsátott hullámai és viharai? Felforgattad hited sziklatömbjeit és még mindig nem találtad meg a béke, az öröm és a vigasztalás forrását? Kietlen minden körülötted? Ha így van, akkor nézz fölfelé és fogadd el az Úr Jézus zavartalanságát. A rólad visszatükröződő békesség a bizonysága annak, hogy helyes viszonyban vagy Istennel, mert szabad a lelked Felé fordítanod. Ha nem vagy rendben Istennel, nem tudod másfelé fordítani a lelked, csak magad felé. Ha engeded, hogy bármi is eltakarja Jézus Krisztus arcát előled, vagy békételen vagy, vagy hamis biztonságérzeted van.
Jézusra nézel-e most, ebben a rád pillanatnyilag nyomasztólag ható ügyben, hogy békességet kapj Tőle? Ha igen, akkor Ő a béke kegyelmes áldása lesz benned és általad. De ha ki akarod ezt követelni, akkor elűzöd Őt magadtól és megérdemled mindazt, amit kapsz. Azért nem találunk békességet, mert nem vettük Őt számításba. Mikor Jézussal tanácskozunk, eltűnik a nyugtalanság, mert Benne nincs nyugtalanság, és egyetlen törekvésünk az lesz, hogy Benne maradjunk. Tárj föl előtte mindent, és a nehézségek, elhagyatottságok és szomorúságok közepette halld meg az Ő szavát: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek."

Augusztus 27.

ÉLŐ HITTUDOMÁNY


„Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket." Jn 12, 35.

Óvakodj attól, hogy ne a szerint cselekedj, amit az Istennel-levés magasztos pillanataiban láttál a hegyen. Ha nem engedelmeskedsz a világosságnak, sötétséggé fog változni. „Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!" (Mt 6, 23.) Abban a pillanatban, amikor feladod a megszentelődés kérdését, vagy bármi mást, amiben Isten világosságot adott neked, megkezdődik lelki életed elsorvadása. Az igazságot változtasd folytonosan élő valósággá; dolgozd ki minden területen, különben éppen az a világosság, ami a tiéd lett, átokká válik.

Azzal az emberrel a legnehezebb valamire menni, aki egy vallásos élmény büszke kielégültségével van eltelve, amelyre hivatkozhat, de aki nem váltja ezt az élményt gyakorlati életté. Ha mondod, hogy megszentelődtél, mutasd is meg. A tapasztalatnak annyira valódinak kell lennie, hogy meglátsszék az életben is. Kerülj minden olyan hitet, ami önelégültté tehet; rossz helyről származik egész biztosan, tekintet nélkül arra, hogy olyan szépen hangzik.

A hittudománynak meg kell nyilvánulnia az élet leggyakorlatibb viszonylataiban is. „Ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál . . ." (Mt 5, 20.) mondta Urunk, azaz: sokkal inkább erkölcsösnek kell lenned, mint a legerkölcsösebb lény, akit csak ismersz. Tudhatsz mindent a megszentelődés tanáról, de vajon valóra váltod-e azt életed leggyakorlatibb megnyilatkozásaiban? Életed minden legapróbb részlete, a természeti, az erkölcsi és a lelki egyaránt, a megváltás mértéke alapján fog megítéltetni.

Augusztus 28.

MIT HASZNÁL AZ IMÁDSÁG?


„Uram, taníts minket imádkozni." Lk 1l, 1.

Az imádkozás a természeti ember életének nem szerves része. Halljuk, hogy mondják: szenvedni fog az életében az az ember, aki nem imádkozik; én kétlem ezt. Aki szenvedni fog, az a benne lévő Isten Fia, akit nem eledel, hanem az imádság táplál. Ha az ember Istentől született, Isten Fiának élete született meg benne, és ő vagy éhezteti, vagy táplálja ezt az életet. Az imádság az a mód, ahogy Isten élete táplálható. Az imádságról való mindennapi nézeteink nem találhatók meg az Új-Testamentumban. Úgy tekintjük az imádságot, mint eszközt arra, hogy valamit megszerezzünk; a Biblia fogalma szerint azonban az imádság arra való, hogy eljussunk magának Istennek a megismerésére.

„Kérjetek és adatik néktek" (Máté 7, 7). Vagy panaszkodunk Isten előtt, vagy védekezünk, és önmagunkat igazoljuk, de kérni nagyon keveset tudunk. Micsoda nagyszerű vakmerőség van a gyermeki lelkületű gyermekben! Urunk azt mondja: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek..." (Máté 18, 3). Kérjetek és Isten cselekedni fog. Adjatok Jézus Krisztusnak lehetőséget, csak egy kicsiny férőhelyet. Egy ember sem fogja ezt megtenni valaha, hacsak a maga okoskodásainak a végére nem ér. Mikor azonban odajut, akkor már nem gyávaság nála az imádkozás, hanem az egyetlen lehetőség arra, hogy érintkezésbe juthasson a fő Valósággal. Mutasd meg az arcod Isten előtt és tárd föl a kérdéseidet, azokat a dolgokat, amelyekről tudod, hogy azokban csődöt mondott a magad okoskodása. Míg önelégült vagy, nem érzed szükségét, hogy Istentől kérj bármit is.

Nem annyira az igaz, hogy az „imádság megváltoztat dolgokat", hanem inkább az, hogy az imádság engem változtat meg, és én változtatok a dolgokon. Isten úgy alkotta a dolgokat, hogy a Váltság alapján való imádkozás megváltoztatja azt a módot, ahogy az ember nézi a dolgokat. Az imádság nem a dolgok külső megváltoztatásának, hanem az ember adottságaiban való csodatételeknek az eszköze.

Augusztus 29.

FENSÉGES KÖZVETLENSÉG

„Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?" Jn 11, 40.

Mindig, amikor a hitéletedben valami vállalkozásba kezdesz, találsz mindennapi életkörülményeidben valamit, ami teljesen ellentmond a hitednek. A közönséges gondolkozás nem hit és a hit nem közönséges gondolkozás; a kettő a természeti és a lelki viszonyában áll egymással. Tudsz-e bízni Jézus Krisztusban, ahol közönséges gondolkozásod nem tud? Tudsz-e hősiesen kockáztatni mindent Jézus Krisztus megállapításaira akkor is, amikor a közönséges gondolkozás szerinti életed tényei azt kiáltják: ,Hazugság!'? Fönt a hegytetőn könnyű azt mondani: ,Hiszem, hogy Isten meg tudja tenni ezt'; de le kell jönnöd az ördöngős lelkek lakta völgybe, és találkoznod kell olyan tényekkel, amelyek gúnyosan szembekacagják a megdicsőülés hegyén való egész hitedet. Mindig, amikor hitem programja tisztán áll előttem, szembe találkozom valamivel, ami ellene mond. Hadd mondjam: hiszem, hogy Isten gondoskodik minden szükségemről, azután hadd fussak kifosztottan, kilátás nélkül és lássuk, megállom-e a hit próbáját, vagy pedig valami még alacsonyabb állapotba süllyedek vissza.

A hitet próbára lehet tenni, mert csak összeütközés által válhat személyes tulajdonunkká. Milyen próba előtt áll a hited éppen most? A próbatétel vagy bebizonyítja, hogy igazi a hited, vagy kiöli belőled egészen. „Boldog, aki én bennem meg nem botránkozik." (Mt 11, 6.) A végcélunk: bizalom Jézusban. Higgy állhatatosan Benne és akkor minden, amivel szembe kell szállnod, csak erősíteni fogja a hited. A hit életében állandó próbatétel van folyamatban és az utolsó nagy próba a halál. Bárcsak megtartana minket Isten harci készültségben! A hit Istenben való kifejezhetetlen bizalom, mely sohasem gondol még álmában sem arra, hogy Ő nem fog mellettünk állni.

Augusztus 30.

MEGGYŐZÖTT-E ENGEM KRISZTUS?

„ . . . azon ne örüljetek . . ., hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben." Luk. 10, 20.

Jézus Krisztus tulajdonképpen azt mondja: „Ne örüljetek a sikeres szolgálatnak, hanem annak örüljetek, hogy Hozzám való viszonyotok helyes. A keresztény munka csapdája a sikeres szolgálaton való örvendezés, az örvendezés azon, hogy Isten felhasznált téged. Sohasem fogod tudni felmérni, mit fog Isten cselekedni rajtad keresztül, ha helyes viszonyban vagy Jézus Krisztussal. Tartsd meg Vele szemben a helyes viszonyt és akkor, bármilyen körülmények közé kerülsz is, és bárkivel találkozol is nap-nap után, Ő élő víznek folyóit árasztja rajtad keresztül és az is az Ő kegyelme, hogy még csak tudtodra sem adja ezt. Ha egyszer helyes viszonyba kerülsz Istennel a megváltás és a megszentelődés révén, emlékezz meg arról, hogy bárhol vagy is, Isten helyezett oda, és a körülötted zajló életre való visszahatásod útján töltöd be Isten tervét mindaddig, míg a világosságban maradsz, amint Isten maga is a világosságban van.

A mai élet törekvése az, hogy a szolgálatra helyezzük a hangsúlyt. Óvakodj azoktól az emberektől, akik a használhatóságot teszik igényeik alapjává. Ha a hasznosságot teszed próbakővé, akkor Jézus Krisztus volt a legnagyobb balsikerű mindazok közül, akik valaha éltek. A szent vezércsillaga maga Isten, nem pedig a megbecsült hasznosság. Az Isten által rajtunk keresztül végzett munka az, ami számít, nem pedig az, amit mi Ő érte teszünk. Mindabból, amire Urunk figyel az ember életében, csak a Hozzá való viszony az, amit Atyja értékel. Jézus sok fiat dicsőségre vezet (Zsid 2, 10).

Augusztus 31.

AZ ÉN ÖRÖMEM .. . A TI ÖRÖMETEK


„ . . . hogy megmaradjon tibennetek az én örömem, és a ti örömetek beteljék." Jn 15, 11.

Mi volt Jézus öröme? Jézussal kapcsolatban sértés a boldogság szót használni. Jézus öröme a teljes önátadás volt, és a maga önfeláldozása Atyjának; az az öröm, hogy azt cselekedhette, aminek a cselekvésére az Atya küldte. „Hogy teljesítsem a Te akaratodat, ezt kedvelem" (Zsolt 40, 9). Jézus imádkozott azért, hogy a mi örömünk a tökéletesedés felé haladjon mindaddig, míg ugyanaz az öröm nem lesz, mint az Övé. Szabad utat engedtem-e Jézusnak, hogy engem is részesítsen az Ő örömében?

Életem teljessége nem testi egészségből, nem külső történésekből, nem Isten munkálkodása sikerének látásából áll, hanem Isten tökéletes megértéséből, és a Jézuséhoz hasonló, Istennel való közösségből. Ennek az örömnek első akadálya az életkörülményeink fölött való töprengés. E világ gondjai, mondja Jézus, megfojtják Isten Igéjét. Mielőtt tudatára ébrednénk, hol vagyunk, fennakadunk a dolgok külső látszatán. Amit Isten tett értünk, az csupán a küszöb, és most azt akarja, hogy belépjünk oda, ahol az Ő tanúi lehetünk és hirdethetjük, hogy kicsoda Jézus.

Légy helyes viszonyban Istennel, találd örömed a Véle való viszonyban, és akkor élő viznek folyamai ömlenek belőled (Jn 7, 38). Légy középpont Jézus Krisztus számára, amelyen keresztül élő vizeket ömleszthet. Hagyj fel az öntudatoskodásoddal, az önhittségeddel, és élj Krisztusban elrejtett életet. Az Istennel helyes viszonyban lévő élet olyan természetes, mint a lélegzés, bármerre visz is. Azok az életek, amelyek a legtöbb áldást jelentették számodra, azok, akik nem voltak ennek tudatában.

najda,ez nagyon tetszik:)

Örülök neki.
Legyen áldás az olvasásán és megtartásán.