Kamilla, nagyokat sóhajtozok, amikor rád gondolok, meg a bölcsire...az ovit ismerem, a 8 közül 2-3 szerette,de minden lehető szünetet otthon töltöttek a gyerekek..
dolgozni a gyerekek mellett -bár nagyon vágytam rá- nem dolgoztam, de elbírom képzelni, hogy nem lett volna könnyű..
sok erőt kívánok, és ne görcsölj, biztos nagyon jó tanítónéni vagy.

Kamilla, én is kívánok Neked sok erőt és örömöt a tanításhoz.Szerintem is szuper "tantónéni" vagy.Tudod aki így tud írni, mesélni a mindennapjaid, mindig örömmel olvasom a történeteket.

Nagy ölelést küldök cilla

Aranyosak vagytok, köszi .
Egyelőre egyáltalán nem vagyok jó tanítónéni. De majd leszek, ha nem adom fel. Meg ha nem hagyom magam. Meg ha picit össze tudom kapni magam. Kicsit dekoncentrált vagyok...
Tündi máris beteg. A beszokás nagyon nehéz, a tegnapi napot egy az egyben végigsírta, estére meg beteg lett.
Ma eljöttek hozzánk családlátogatásra, kicsit megnyugodtunk, mert azért kommunikál-beszélget bent a gondozónénikkel, meg eszik szépen... tegnap elaludt öt perc alatt, ami itthon minimum egy órás birkózás. De nagyon új neki az egész, és nagyon nehéz. Túl sok szabály van. És nincs ott anya.
Azt mondták az én tündér-ártatlan, kettőigseszámoló (najó, igazából kilencig számol, a tízet viszont szájára nem veszi) gyerekemre, hogy nagy hóhányó.

A második fiam pár napos ovilátogatás után odaült a zongora mellé- egyébként nem valami muzikális-és zenei aláfestéssel vég nélkül énekelte: -mamka prígye- anya eljön- ...gondolom, ez volt az a mondat,amit a pár nap alatt az oviban legtöbbször hallott, ez volt a varázsszó, amivel az óvónénik lecsendesítették az üvöltő sereget. Akár az ovisok indulója is lehetne...

Semmi gond. Képzeld csak, hogy én még csak egy szál gyermeket sem szültem, a nyarakat végig tanítom-patikázom és mégis mikor eljön a szeptember, ugyanúgy kikészülök az első hetektől, pusztán azért mert nálunk nincs kicsengetés és 13.00-20.00ig folyamatosan jönnek-jönnek a gyerekek. Igaz, egyszerre csak egy van a teremben (kivéve a csoportos órákat, de azok nagyok), de át kell énekelve beszélni a játékát, mert ha mindenért leállítom, alig jutunk valamire a 30 perc alatt. Úgy a 10. gyerek tájékán már nincs hangom, kiszárad a lencsém, bepisilek, éhenhalok, szomjanhalok, stb...
Szóval kitartás! Pár hét és akklimatizálódsz. Ez mindig így megy, minden évkezdésnél, 3 év kihagyás nélkül is. Az évkezdésnél idegesítőbb és fárasztóbb pedig csak egy van: az évvégi hajtás.
De hát akkor szép az élet, ha zajlik.
Jézusban meg van erőnk mindenre, s elég minden nap annak a napnak a gondja. Kár előre aggódni.
Szeretettel gondolok rád,
semi

Nagyon köszi a bíztatást, Semi, rám fér.
És ezek szerint rád is rád fér, szurkolok! Nem egyszerű foglalkozás ez.

Ne is mondd, mert megszakad a szívem.
A mi gondozónénink is azt mondta a családlátogatáson, hogy mikor énekelnek-mondókáznak, Tündi odafigyel, de amint vége van, sír tovább :'(.

Sokat segít az a gondolat, hogy annak a gyereknek is van anyja valahol, akivel én kínlódom a suliban, és biztos ő is kínlódik valamivel közben...

Hát ja. Ez se. De velünk az ÚR!

Na, nem azért írtam, hogy megríkassalak.De most egy vicces jut eszembe:
Rájött az én fiacskám hamar, hogy ha beteg, nem kell oviba menni.
Egyszer már átöltöztettem az oviban, amikor kifutott a teremből, le a lépcsőn. Futok utána: -miért csinálod ezt, fiam?- kérdem.
-Beteg vagyok-mondja
-És hol fáj?-kérdem
megvakarja a füle mögött, s kiböki: -itt viszket-.

jaj de aranyos!
Mi küzdünk, de haladunk. Talán mégse lesz olyan szörnyű. Bár, ha belegondolok, én még suliba is sírva mentem...

Volt egy nagyon bíztató beszélgetésem a játszón (hazafele megálltunk a játszón, el is fáradt Tündi annyira, hogy fél nyolckor itthon már semmit nem tudott csinálni, csak sírt az ölemben, és elaludt.. nem is fürödtünk, meg semmi).
Szóval: a kislány, akivel egész nyáron együtt játszóztunk, és akiről Tündi mindig mindenkinek elmeséli, hogy egyszer beleesett a sárba (más azt mondja: jaj, de ronda ez az időjárás már megint. Tündi ehelyett: Bianka beleesett a sárba!) egy magánbölcsibe kezdett el járni. És apukája azt mondta, hogy hihetetlenül jó fej gondozónénijük van, valami hívő, de nem jehovista, úgyhogy borzasztó nagy türelme van a gyerekekhez
Ez tök jó! Abszolút átlag magyar ateista családról van szó.. és ez a véleményük a hívőkről. Teljesen felvillanyozódtam. Én is valami hívő vagyok, de nem jehovista. Én is felvállalhatnám ezt a suliban. És akkor mások is ennek tudnák be, hogy megy nekem a dolog annyira, amenyire megy... Hehe.

Hajrá Kamilla!
Én is ezzel kísérletezem. Szoktam nekik matricát adni, ha szépen oldják meg a feladatukat. Vannak Igések is közte.
Eleinte furcsán néztek a nem hívő háttérből jövő gyerekek rájuk, de most már egyre többen választják azokat. Remélem a végén már mindenki olyat kér.

Tegnap reggel azt olvastam a Péter első leveléből, hogy ha már szenvedni kell, szenvedjünk tiszta lelkiismerettel, csak úgy, mert mert az jobb. Nagyon tetszik a gondolat. Forgatom a fejemben. Felváltva a pályamódosítás mindenféle lehetőségeinek - vagy lehetetlenségeinek gondolatával :S. Pedig ez utóbbi nem tesz valami jót a közérzetemnek.
Merthogy tegnap halálkomolyan elgondolkodtam rajta, hogy miért nem mentem inkább állatkerti gondozónak. Nem biztos, hogy ki fogom bírni a nyári szünetig. Ezt a kemény harmincezer forintot simán megkeresném itthoni gépelésből...

Nehézez. Tündiről azt mondták a bölcsiben, hogy nem a legkönnyebb eset, de messze nem a legnehezebb. Ezt azért jó volt hallani .

Ez jó. A kislányom mondta, hogy az egyik tanárjuk e héten kétszer is mondta az osztálynak, hogy az állatkert egy kicsit odébb van. Hogy miből juthatott eszébe?

).
Valszeg az van, hogy a gyerekek nem érzékelik embernek a tanárt. Inkább a kocsmában háttérzajként szóló tévé szerepét szánják neki szívesen. Vagy valami mást. De normális emberi méltósággal rendelkező normális emberi lény ritkán lehetsz, ha tanár vagy.

Egészmás:
Most a Mágia színe című Terry Pratchett-regényt olvasom, melynek alcíme: Az első korongvilág-regény. Hétvégi olvasmány, mert amúgy most már nem vagyok rászorulva ilyen szintű pörgésre, minden mondatban, minden tagmondatban történik valami , jó, de a nyugalmastól messze van. Már itt figyel a Mágia fénye is, az lesz a következő.

"Szép dolog a józan ész, meg hogy az univerzum a tiszta logikának és a számok harmóniájának engedelmeskedik, de a könyörtelen igazság az, hogy a világot egy gigantikus teknős hordja a hátán, és az isteneknek az a szokásuk, hogy meglátogatják az ateisták házát és betörik az ablakokat."