A „MENJ EL” VELE VALÓ FELTÉTLEN AZONOSÍTÁSUNKBAN

„Egy fogyatkozásod van: . . . jer, kövess engem, felvévén a keresztet.” Márk 10, 21.

A gazdag ifjúnak az volt az uralkodó szenvedélye, hogy tökéletes legyen. Mikor meglátta Jézus Krisztust, olyan akart lenni, mint Ő. Urunk sohasem helyezi előtérbe a személyes szentséget, amikor tanítványt hív el. A saját magamhoz való jogaim teljes megsemmisítését és a Vele való azonosíttatást teszi első helyre: egy olyan Hozzá való viszonyt, amelyben nincs semmi más viszonyulás. A Lukács 14, 26-ban sincs szó üdvösségről és megszentelődésről, hanem a Jézus Krisztussal való föltétlen azonosíttatásról. Közülünk nagyon kevesen ismerik a Jézus Krisztusért mindent elhagyásnak feltétlen „megyek” szavát.
„Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt.” Jézus tekintete a szívnek minden más személytől vagy dologtól örökre való elszakítását jelenti. Reád tekintett-e már valaha Jézus? Jézus tekintete átformál és átszögez. Az Úr ott nézett reád, ahol te ,bizonytalanul’ állottál Istennel szemben. Ha kemény és erőszakoskodó vagy, ragaszkodsz a magad útaihoz, ha bizonyosra veszed, hogy sokkal valószínűbb, hogy a másik ember cselekszik rosszul, nem te: ez annak a jele, hogy még egész nagy területek vannak az életedben, amelyeket sohasem alakított át az Ő tekintete.
„Egy fogyatkozásod van . . .” Az egyetlen ,jó dolog’ Jézus Krisztus szempontjából a Vele és egyedül csak Vele való egység.
„Add el minden vagyonodat . . .” Alább kell szállanom, míg nem leszek semmi több, mint egyszerű, tudatos emberi lény. Le kell mondanom mindenféle vagyonomról, nem azért, hogy megmentsem a lelkem, (mert az embert csak egyetlenegy dolog mentheti meg: a Jézus Krisztusba vetett teljes bizalom), hanem azért, hogy kövessem Jézust. „Jer, kövess engem.” Ez az út ugyanaz, amelyen Ő is járt.

AZ ELHÍVÁS TUDATOSSÁ VÁLÁSA

„ . . . Mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis énnekem, ha az evangéliumot nem hirdetem.” I. Kor. 9, 16.

Hajlandóak vagyunk megfeledkezni Isten titokzatos, természetfölötti érintéséről. Ha meg tudod mondani, hol kaptad Istentől elhivatásod, és mindent el tudsz mondani felőle, kétlem, hogy valaha is elhívott. Isten hívása nem így történik, hanem sokkal természetfölöttibb módon. Az ember életében vagy úgy válik tudatossá, mint a hirtelen villámcsapás, vagy úgy, mint a lassan világosodó hajnalodás, de bármiként jöjjön is, valami természetfölöttinek, valami szavakkal kifejezhetetlennek az áradatával jön, és mindig valami izzás kíséri. Minden pillanatban rád szakadhat ennek a kiszámíthatatlan, természetfölötti, meglepő hívásnak hirtelen tudatossá válása, ami fogva tartotta életed: „Én választottalak titeket” (Jn 16.). Isten elhívásának nincs semmi dolga az üdvösséggel és a megszentelődéssel. Nem azért vagy elhíva az evangélium prédikálására, mert megszenteltettél: az Ige hirdetésére való elhívás teljesen különböző dolog. Pál úgy beszél róla, mint rákényszerített szükségességről. Ha meghiúsítottad életedben Isten nagy, természetfölötti elhívását, tekintsd át újra életkörülményeid, nézd meg, hol voltak elsők a szolgálatról való saját elgondolásaid és saját természetadta képességeid, ahelyett, hogy Ő lett volna az első. Pál azt mondta: „Jaj ugyanis nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!” Tudatára ébredt Isten elhívásának és nem volt senki, aki versenyre kelhetett volna vele. Ha valakit elhív Isten, nem számít, mennyire ellenségesek a körülmények: minden munkában lévő erő végső céljának megvalósítására fog szolgálni. Ha megegyezel Isten céljával, Ő összhangot teremt nemcsak a tudatos életedben, hanem életed mindama rejtett mélységeiben is, amelyekhez hozzá sem tudsz férkőzni.

szeptember 30.

NEM ALKALMAS

“És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lukács 9,62

Mit jelent az Úr Jézusnál, hogy “az eke szarvára veti kezét”? Az eke szarvára az veti kezét, aki dolgozni akar. Aki nem csak követni akarja Jézust, hanem munkatársa akar lenni. Sok ember azt hiszi, hogy a hívô életben csak az igehirdetés és a lelki szolgálat a munka. Ha Jézusnak végzed, az otthoni munkád lesz “az eke szarva”. Határozd el, hogy minden, amit teszel, Neki végzett munka és neki végzett szolgálat lesz. Indulj úgy a családtagjaid közé, akiknek talán minden nyavalyáját, rigolyáját ismered, hogy ezentúl mindent az Úrért teszel. Az elsô kérdés mindig ez legyen: hol a kezem? A magam kedvtelésein vagy az eke szarván? Második: hol a szemem? “Aki hátra-tekint, nem alkalmas...” Ne tekints vissza a magad makacs természetére sem, hogy velem semmit nem lehet kezdeni. Ne mondd, hogy a természetemtôl nem tudok megszabadulni! Jézus megszabadíthat az atyáinktól örökölt hiábavaló életünktôl (1Pét 1,18 ), és az isteni természet részeseivé lehetünk (2Pét 1,4 ). Ne azt nézd, ami soha nem ment. Ha hátratekintesz, már nem vagy alkal-mas. A régi, testi szemeddel csak hátra lehet tekinteni. A lelki ember szeme a hit. Ha Isten hitet adott, neked is valóság lesz, amit Ô mond. És akkor vesd a kezedet az eke szarvára, és azzal a mérhetetlen örömmel nézz bátran elôre a hited szemével, hogy Isten minden ígérete igaz, és Ô mindent megcselekedhet, feljebb, mint ahogy elképzeled (Ef 3,20). Isten útja olyan, mint a kelô nap, amely egyre világosabb lesz, egészen a teljes délig (Péld 4,18 ).

október 1.

GÉHÁZI

“És utána futott Géházi Naámánnak. Látván pedig Naámán ôt... eleibe ment és monda: Rendben van minden?” 2Királyok 5,21

Géházi Elizeus szolgája volt. Együtt lakott vele. Végignézhette a csodákat, amiket Isten Elizeuson keresztül cselekedett. Közelrôl láthatott mindent, de rajta mégsem segíthettek ezek a csodák. Elôtte gyógyult meg Naámán, a siriai király seregének fôvezére, aki bélpoklos volt. Láthatta, milyen boldogan jött vissza, minekutána megfürdött a Jordánban hétszer. Teste megújult, mint egy gyermek teste. Hálálkodva mondotta: “Nincsen az egész földön Isten, csak Izráelben!” Örömében mindent adni akart a prófétának, és Géházi láthatta, hogy ura nem fogad el semmit. Amint elment Naámán, Géházi szívében megfordult, hogy Elizeus megmentette ezt az embert, és nem fogadta el, hogy megjutalmazza. Utánafutok, hogy kérjek tôle valamit. Útközben gondolta ki, hogy mit fog mondani. Az igazságon soha nem kell gondolkozni! Naámán, amikor meglátta Géházit, leugrott szekerébôl, elébe ment és megkérdezte: “Rendben van minden?” Géházi elmondja a hazugságát. A Biblia szerint a hazugok része a kénkôvel égô tüzes tóban lesz. Naámán azt mondja: “Kérlek, végy két tálentumot. És kényszeríté ôt.” Elizeust nem lehetett kényszeríteni, Géházit pedig nem is kellett. “És egybeköte két tálentom ezüstöt két zsákba, és két öltözô ruhát, és azokat két szolgájának adta, akik elôtte vitték azokat.” Hányan mondják, rám erôltettek valamit. Erôltetni azt lehet, amit magam is akarok. Géházi megy visszafele, és útközben elrejti a zsákmányt.. Micsoda út lehetett ez!

HONNÉT, GÉHÁZI?

“Felelt: Nem ment a te szolgád sehova. Ô pedig monda néki: Nem ment-é el az én szívem veled, mikor az a férfiú leszállott szekerébôl elôdbe?” 2Királyok 5,25-26

Szeretném, ha Elizeus mondatát ma úgy hallanád, hogy Isten neked mondja: “Nem ment-é el veled az én szívem?” Valaki veled megy a görbe utaidon. Végigkísér a sötét gondolataidon. Isten Szentlelke a legmélyebben elrejtett gondolataidat is tudja. Elhangzik: “Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy ruhákat...?” Így mondja egy másik helyen az Ige: kincseket gyűjtöttek az utolsó napokban. Minden pillanatban visszajöhet Jézus, és akkor minden semmivé válik. Ne töltsd kincsek szerzésével az idôdet, amikor még lelkeket lehetne menteni, embereken segíteni! Géházi számára az ítélet így hangzott: “Azért rád és a te magodra ragad a Naámán bélpoklossága mindörökre.” Nem tudom, gondoltál-e már arra, hogy ez a világ mennyire át van járva, köröskörül van kerítve az Ördögtôl? Egy kapzsisággal, anyagiassággal megfertôzött világban élsz. Semmi mást ne fogj meg, csak amit Isten ad neked! Az Ô keze fertôtlenít, tisztít. Milyen jó volna ettôl a naptól kezdve kérni, hogy Uram, csak azt akarom, amit Te adsz nekem. Azt a fizetést, amit a Te kezedbôl fogadhatok el. Feléd is hangzik a kérdés, kegyelmi kérdés - Honnét, Géházi?! Mit felelsz majd, ha ott állsz a Ô színe elôtt? Mondhatod-e majd: Uram, a kereszttôl jövök, az Úr Jézus vére alól jövök megtisztítva, megfehérítve. Jó volna ma a kapzsi, pénzsóvár, hazug életünkkel odamenni Ahhoz a tisztához, akinek az ártatlan vére miérettünk hullott.

JÓ ÚTON, VIHARBAN

“Azután monda nékik azon a napon, amikor este lett: Menjünk át a túlsó partra. Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsapnak a hajóba...” Márk 4,35, 37

Egy áldott nap után vannak a tanítványok. Milyen jó azoknak, akiknek Jézus mondhatja: menjünk - te meg én - együtt! Ha Ô vezet, bátran mondhatod: Uram, menjünk! Jézus mennyire ember volt, mutatja az is, hogy ez után a fárasztó nap után elaludt a hajóban. Tanítványai megértették, és “elvitték ôt úgy, amint a hajóban volt”. Minden tanítvány nagy lehetôsége, hogy viheti magával Jézust. Amikor elindultak, csendes volt még a tenger. Nem tudjuk, mennyi ideje hajóztak, melyik részén jártak a tengernek, amikor nagy szélvihar támadt. Életünkben mindig megvan az ideje a viharnak. Lehet, hogy elindultatok egy házasságba, egy darabig minden jól ment, aztán valahol “akkor” elindult a baj. A vihar váratlanul csap le a családi életre. Reggel még vidáman búcsúzkodunk, és napközben történik valami. Talán a tanítványok sem vették észre a felhôket; éjjel volt, sötét volt, nem gondolták, hogy baj lesz. “Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt.” Miért vártak eddig a tanítványok? Lehet, azt gondolták, elég ügyesek ôk, hogy megoldják a helyzetet. Nem kell mindjárt Jézusnak szólni. Megvárták, amíg majdnem elsüllyedtek. Nem vagy-e te is úgy, hogy “már-már” felmondja az idegrendszered a szolgálatot? Miért nem szólsz elôbb? Persze ha Jézus nincs a hajódban, nincs is kinek szólnod. Az egyetlen komoly kérdés, amit ma feltesz az Ige: Jézus a hajódban van már?! Ha erre a kérdésre nem tudsz biztos választ adni, ne indulj el Nélküle!

JÉZUS ALSZIK

“Ô pedig a hajó hátulsó részében, a fejaljon aludt.” Márk 4,38

Az a hajó, amelyen Jézus volt, viharba került. Vannak kis szélviharok - talán nálatok is. Ezeken túl lehet jutni. Bocsánatot kérünk, és minden rendezôdik. Ebben a szélviharban már-már elmerült a hajó. És Jézus alszik! Nem mozdul, nem cselekszik, nem szól. Rettenetes állapot. Leg-alább mondana már valamit! Voltál-e már úgy, hogy mondogattad a bajaidat, és nem volt sem szó, sem felelet, sem meghallgattatás? Ezek a halászemberek mindent csináltak, amit csak lehetett. Amikor az ember mindent meg akar tenni, és meg is tesz, talán éppen azzal kavarja a legnagyobb vihart. Sokszor még azok is kapkodnak, akiknek hajójában ott van Jézus. Ezzel hitelét veszti a bizonyságtételük. Amikor Jónás hajóját elérte a vihar, amikor már mindent kidobtak a hajóból, Jónás helyzetet változtatott, lement a hajó aljába, és ott aludt. Nem segített az alvás. A tenger nem csillapodott, amíg Jónás ki nem mondta: “Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok” (Jón 1,12). Pál is átélt egy hajótörést. Mindent megtettek a hajósok, amit csak lehetett, és a vihar folytatódott. Pedig Pállal ott volt a hajóban Jézus. Akkor miért volt a vihar? Van úgy, hogy Isten próbálja a hitünket. Éppen azért van a vihar, hogy mások is megláthassák, hogy az övéi ilyen nehézségekben és körülmények között is nyugodtak. Nézz föl ma az Úrra azzal a bizalommal, hogy bármi történik, Isten jót akar, szeret, a hullámokon, viharokon keresztül is azt munkálja, hogy el ne vessz.

JÉZUS NYUGALMA

“Ô pedig... a fejaljon alszik.” Márk 4,38

Olyan vihar volt, hogy a hajó majdnem felborult, a hullámok becsaptak a hajóba - és Jézus tudott aludni. Ha valaki elköhinti magát, vagy horkol egy kicsit, te már kiborulsz. Jézus tud aludni ilyen izgalmas események közepette is. Ôt nem lehetett kimozdítani isteni nyugalmából. Bár a te szívedben is ott volna ez az isteni nyugalom! Emlékezzetek, amikor a nagy tömeg ott van Jézus körül, és nincs kenyerük! A tanítványok el akarják bocsátani a sokaságot. Jézusban teljes a nyugalom. “Adjatok nékik ti enniük” (Mk 6,37). Mi lenne, ha nálatok volna jó néhány vendég, és nem volna mit enni adni? Tanuljuk meg, hogy itt van az Úr, és ahol Ô van, ott végtelen nyugalom van! Gondoljatok a kánai mennyegzôre, ahol elfogyott a bor (Jn 2,1-12). Jézus akkor sem nyugtalankodott. Olyan jó látni az Ô mérhetetlen nagy nyugalmát a külsô, zajos, mozgalmas világi események közepette! Amikor elfogják a Gecsemánéban, Ô tudja, mit akarnak a katonák. Nyugalommal kérdezi: “Kit kerestek? ...A názáreti Jézust. ...Én vagyok az. Azért ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el” (Jn 18,7-8 ). Nyugodtan néz szembe mindazzal, ami Reá következik. Jó volna, ha látnád Jézust Pilátus elôtt. Munkácsy Mihály híres képén mindenki mozog. Csak Jézus áll nyugodtan. Róla azt olvassuk: “és száját nem nyitotta meg” (Ézs 53,7). A kereszten minden elítélt átkozódik. Jézus ezt mondja: “Atyám, bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34). Egy közbenjáró imádság! Nagy ajándék, hogy aki Jézust megismeri, annak megmutatja a végét: “a vége pedig örök élet” (Róm 6,22).

NEM TÖRÔDSZ VELÜNK?

“És fölkelték Ôt és mondták néki: Mester, nem törôdöl vele, hogy elveszünk?” Márk 4,38

A tanítványok odajutottak, hogy aki ilyen események között is tud aludni, az nem törôdik velük. Sok ember gondolja ezt Istenrôl. Vajon nem merült már fel a te szívedben is a gondolat: ha volna Isten, bizonyos dolgok nem történhetnének meg? Ha végig tudja nézni, ami ebben a világban van, akkor nem szeret, és nem törôdik velünk. Isten azért enged meg bizonyos dolgokat, mert nem hatalmaztad fel, hogy beleszóljon életed dolgaiba. Ha a magam útján megyek, magam vagyok felelôs mindenért. Isten nem segédmunkás! Nem úgy van, hogy eldöntöm, mi legyen, és abban segítsen Isten. Hogyan segítene olyan dolgokban, amelyek a veszedelemre visznek? Azt gondolod, Isten nem törôdik veled? Hát törôdik! Azért nem segít, mert törôdik azzal, hogy el ne vessz! Mindaz, amit Isten tesz veled, az Ô törôdése. Van egy kis traktátus, a címe: “A legnehezebb dolog.” Tudjátok, mi a legnehezebb dolog? Elkárhozni! Isten mindent megtesz, szeretetével körülveszi az embert, sokszor tragédiát állít az útjába. Minden nehézség, ami az életedben van, az Ô törôdését, mérhetetlen szeretetét mutatja, amely “mindent eltűr” (1Kor 13,7); bármit, amit Róla mondasz vagy gondolsz. Majd egyszer ráébredsz, hogy Ô azzal törôdik igazán, hogy el ne vesszél. Megtérésem elôtt magabiztosan jártam a magam útján. Nem volt szükségem Istenre, Jézusra. De Ô törôdött velem, és szeretete olyan dolgokat hozott az életembe, amiken már nem tudtam keresztüllépni. Aztán, amikor már megfogott a szeretete, amikor már az Övé voltam, akkor értettem meg, mennyire törôdött az üdvösségemmel.

MEGDORGÁLTA A SZELET

“És felkelvén, megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lett nagy csendesség.” Márk 4,39

Amikor a tanítványok eljutottak oda, hogy nem bírjuk tovább, felkeltették Jézust. Vajon fel kellett Ôt kelteni? Elmerült volna a hajó, ha nem keltik fel? A felkeltés azt jelenti, hogy Hozzá fordulok, mert nincs más kiút. A tanítványok addig is tudták, hogy ott alszik Jézus, de nem fordultak Hozzá. A maguk erejével próbálták megoldani a megoldhatatlant. Hogyan keltjük fel Jézust? Imádsággal! Valaki azt mondta, hogy az imádság a tehetetlen embereké. Tökéletesen igaza van. Csak tehetetlen emberek imádkoznak, akik már tudják, hogy mindenre képtelenek. A tanítványoknál volt egy komoly baj, és ez a baj nálunk is. Imádságuk nem hitbôl fakadt, hanem kétségbeesésbôl. Imádságaid forrása nem a reménytelenség? Az Úr azt várja az Övéitôl, hogy hitbôl imádkozzanak, és amikor vihar van, maradjanak hitben és nyugalomban. Legyen elég, hogy Ô itt van, mert nincs semmi, amit ne tudna rólad. Talán most már értitek, hogy nem kellett volna Jézust felkelteni. Kellô pillanatban felkelt volna, de a tanítványok nem bírták ezt a pillanatot kivárni. Hány hitpróbát nem bírtam végig, és szégyenben maradtam. Annak szeretném mondani, aki már befogadta Jézust, hogy bármilyen vihar is van az életedben, legyen elég, hogy Jézus a hajódban van! Ha úgy érzed, hogy nincs hatalma és ereje, akkor is. Ha befogadtad Jézust, nem merülhet el a hajód! Veled semmi nem történhet az Ô tudta és akarata nélkül. Jézus osztályzatot ad a tanítványoknak. Mi is megkapjuk a bizonyítványunkat: “Kicsinyhitűek!” (Mt 8,26).

LETT NAGY CSENDESSÉG

“És felkelvén, megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lett nagy csendesség.” Márk 4,39

A viharban, a hajó közepén felmagasodik az egyetlen hatalmas Valaki, a legnagyobb erô, a legnagyobb hatalom: Jézus. Abban a pillanatban könnyű volt ránézni, mert látható volt. Jézus “felkelvén, megdorgálta a szelet”. Voltál-e már úgy, hogy nehéz helyzetben megérkezett egy hívô ember, és úgy érezted, hogy újra tudsz hinni? A puszta jelenléte már árasztotta a nyugalmat. Egy repülôgépen váratlanul bemondták, hogy az egyik motor felmondta a szolgálatot, és a gép ereszkedik lefelé. Egy perc múlva a másik motor is leállt. Hirtelen néma csend lett. Addig mindenki beszélgetett, nevetgélt. Egy hívô házaspár is utazott a gépen. Az asszony megszólalt: Ezeknek már nincs mondanivalójuk. De nekünk sincs?! - Megszólalt a férfi: Testvérek, imádkozzunk! Amíg elmondta az egyszerű, szívbôl jövô rövid imát, a motorok bekapcsoltak. Tudsz-e ilyen helyzetekben imádkozni? Amikor a tanítványok hallották, hogy Jézus megdorgálta a tengert, minden megoldódott számukra. Az Úr Jézus a legnagyobb hatalmasság. Életed beletetted-e már mindörökre az Ô hatalmas, erôs, átszögezett kezébe? Valahol olvastam egy fiktív szöveget, hogy amikor Jézus megbízta Pétert, hogy hirdesse az evangéliumot, Péter megkérdezte: 'Úr Jézus, annak az embernek is, aki fejedre tette a töviskoronát? - Igen, Péter, mondd meg neki: örökkévaló korona várja a mennyben. - És annak az embernek is, aki tôrrel átszúrta a szívedet? - Igen, Péter, mondd meg neki, hogy van egy rövidebb út is a szívemhez.'

Ha megtalálod ezt az utat az Atya szívéhez, akkor lesz “nagy csendesség”.

NINCSEN HITETEK

“És mondta nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?" Márk 4,40

Két kérdést szeretne Jézus feltenni: “Miért vagytok ily félénkek?” Nem az a legnagyobb bajod, hogy félénk vagy? Félsz a jövôtôl, félsz mindentôl. Ha igazán ott van szívedben a hit, akkor igaz az Ige: “Az én Istenem által kôfalon is átugrom” (Zsolt 18,30). Nem jöhet olyan baj, amin ne tudnál könnyedén átlépni Uraddal. Vele minden lehetséges! Nem kell félned, hiszen veled van az Erôsebb! Ha te nem hátrálsz, az ellenségnek kell meghátrálnia. Ahol Jézus megjelenik, ott az Ördög kénytelen azonnal hátrálni. A másik kérdés: “Hogy van, hogy nincsen hitetek?” Annyi megtapasztalás, annyi Ige után hogy van, hogy nincs hited? Úgy szeretem a Bibliában Isten “legyen” szavát, amivel a világot teremtette. Ha Isten azt mondja valamire, hogy “legyen”, akkor az máris van. Az Ô isteni lénye mindennel megajándékoz, amire szükséged van. Így olvassuk tovább: “És megfélemlettek nagy félelemmel.” Létezik egy másfajta félelem: az istenfélelem. Nem Tôle kell félni, ezt sehol nem mondja az Ige. Ôt kell félni! Istenfélelem az, hogy félek megbántani, félek szomorúságot okozni Neki, félek engedetlen lenni Vele szemben. Az Egyetlent féljed, akit félned kell! A tanítványok félelemmel kérdezték egymástól: “Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?” Ôk még nem érthették, kicsoda Jézus, mert arról csak a kereszt beszél igazán. Csak ott láthatod meg, kicsoda Jézus, Aki úgy szeretett, hogy életét adta érted. Neked egy dolgod van: Ôt nézni, követni, Vele lenni. Így lesz az életed mérhetetlenül boldog élet.

A FÜGEFA

“Volt egy embernek egy fügefája szôlejébe ültetve; és elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talált.” Lukács 13,6

Ugye tudod, hogy te vagy az a fügefa, akit Isten a szôlôjébe, ebbe a világba ültetett? Lehet, hogy ebben a kertben nagyon sok fügefa volt, de csak egyrôl beszél az Ige. Úgy kell élned, mintha rajtad múlna minden Isten munkájában. Ne nézd a többi hívôt, mert Isten egyedül téged lát. Isten meggondolja, hogy fügefáját hova ültesse. Ne légy elégedetlen a helyeddel! Ha nekünk van arra értelmünk, hogy kikeressük, melyik növénynek van napra szüksége, és melyiknek árnyékra, hidd el, Isten is olyan helyre tett, ahol a legnagyobb pompában nyílhat ki a belsô életed. Adj Istennek hálát a rendelt helyedért, környezetedért. Tudta az a drága atyai kéz, hogy hova ültessen. Egy perc alatt megváltozna minden, ha el tudnád fogadni a helyedet. Minden azért van, hogy megváltozzon a szíved, az életed, hogy valóban bemehess majd az Isten országába. Türelmes gazdánk van. Idônként jön, hogy megnézze, termünk-e már gyümölcsöt? A legközelebbi gyümölcsszedôk a családod. Talán még most is várják az öreg szüleid, hogy egy kis idôt áldozzál rájuk. Hányszor vár házastársad egy kedves szót vagy simogatást! Szedné tôled a gyümölcsöt, de nem talál. Nincs a Bibliában megírva, hogy a gyümölcsöt kíméletesen kell szedni. Vajon a gyermekeid találnak-e rajtad gyümölcsöt? Micsoda ítélet, ha nem termed a szeretet gyümölcsét. Ha a családodnak azt kell mondania, hogy '...olvassa a Bibliát, de szeretet nincs benne!' Érted már, mit keres rajtad a gazda? Szomorúan mondja az Ige: “És nem talált.”

AZ ÍTÉLET

“Ímé, három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt, miért foglalja a földet is hiába.” Lukács 13,7

A szôlôben több fügefa volt, de Isten azt szeretné, hogy úgy élj és úgy szolgálj, mintha egyedül volnál hívô ezen a földön. Soha ne nézd, mit csinál a másik ember. Isten egyenként von felelôsségre bennünket. Isten nem azért ültette a fát, hogy ott álldogáljon, ahogy az igerész is mondja: “foglalja a földet is hiába”. Életednek az a rendeltetése, hogy gyümölcsöt teremjen. “Mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen” (Jn 15,2b). A gazda, az élô, szent Isten a vincellérrel beszél. Jézus a vincellér, a Közbenjáró, akire Isten ezt a földet bízta. A gazda egy szomorú mondatot mond: “Három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok.” Lehet, hogy a te “fügefaéletedhez” tíz-húsz éve jár. Isten annyira szeret, hogy beszél rólunk, és közli Jézussal a szomorúságát. Három év múlva azt mondja a gazda: “Vágd ki azt, miért foglalja a földet is hiába?” Nem tudom, rád nem kell-e az Úrnak ugyanezt mondania? Miért jár istentiszteletre, miért olvassa az Igét, ha semmi látszata nincs az életében? Nagyon komoly szó ez, hogy “hiába”! Ha nincs benned új élet, hiába erôlködsz. Nézz szembe vele: biztos, hogy beoltott már a gazda? Vagy csak egy érzelmi megmozdulás volt benned? Ha így van, kérd most az Urat, hogy oltsa beléd azt az új életet, amelyiknek nem kell erôlködnie, mert magától terem. Ezen a napon döntened kell. Vagy az az ítéleted, hogy “vágd ki azt”, vagy eljutsz oda, hogy megkapod az Úrtól az új életet.

KEGYELMI ÉV

“Uram, hagyj békét néki még ez esztendôben, míg körös-körül megkapálom és megtrágyázom.” Lukács 13,8

Isten ezekben az idôkben nagy alkalmat adott nekünk a gyümölcstermésre. Minden nehéz helyzet Isten gyermekei számára nagy lehetôség arra, hogy ne azt csinálja, amit a többi ember. Ne fusson bele a panaszkodásba, jajgatásba, hogy mi lesz velünk? Isten megadta az alkalmat arra, hogy elmondhasd: az Úrra bíztam életem, és hiszem, hogy mindig mindenem meglesz. Gondoljunk most arra, Jézussal bármit tettek, mindig termette a gyümölcsöt. Durvábban senkirôl nem szedtek gyümölcsöt. Verték, gyalázták, igazságtalan vádakat hoztak fel ellene. Ô pedig egyfolytában termette a szeretet gyümölcseit. Tegnap Isten beszélt a vincellérhez. Ma Jézus válaszát olvassuk. “Uram, hagyj békét néki még ez esztendôben.” Milyen nagy dolog, hogy van Közbenjárónk, aki megváltott minket, és aki “Mindenha él, hogy esedezzék érettünk” (Zsid 7,25b). Ô most is imádkozik érted. Az Ô imádságát biztosan meghallgatja Isten. Jézusnak még van türelme hozzád, hátha mégis gyümölcstermôre fordul az életed. Az igazságos Istennél könyörög a kegyelmes Jézus. Könyörög, hogy Isten ne úgy cselekedjen veled, ahogyan megérdemelnéd. Itt egy évet kért a vincellér. Hogy nekünk mennyit kért, nem tudhatjuk. Isten idôt ad a megtérésre, hogy rendbe jöjjön az életed. De azt is kimondhatja az Úr: “Vágd ki azt!” Több mondanivalóm nincs a számára. Olyan kedves ez a kérés: “Hagyj békét néki.” Ne nyúlj hozzá, ne törd még el az életét. Valaki ott áll melletted, és teljes figyelemmel figyeli, mi történik most veled.