Róma 4.
9. Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul.
10. Miképen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában. 11. És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, a kik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság;
12. És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.
13. Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.
14. Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret:
15. Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.
16. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk
17. (A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az előtt, az Isten előtt, a kiben hitt, a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket.
18. A ki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, a mint megmondatott: Így lészen a te magod.
19. És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére;
20. Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,
21. És teljesen elhitte, hogy a mit ő ígért, meg is cselekedheti.
22. Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.
23. De nemcsak ő érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki igazságul,
24. Hanem mi érettünk is, a kiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból,
25. Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.
Pár gondolat:
- még a jel előtt megtörtént a hitre jutás, Ábrahám nem volt körülmetélve (a zsidó hit szerint pogány volt) amikor már hitt Istenben és Isten már emiatt igaznak és boldognak mondta őt
- nem elég a külső jel, mert ez kevés, az kell, hogy Ábrahám fiai legyünk a hitben
- azért hitből, hogy kegyelemből legyen, hogy eltűnjék végre a dicsekvés
- Ábrahám TUDTA, hogy a teste nemzés képtelen, ismerte MAGÁT, hogy nem képes életet adni, de ISMERTE ISTENT és ezért HITT és győzött, mert tudta, hogy amit Ő ígért, azt Isten meg is cselekedheti! Nem Ábrahám cselekedte meg Izsák fogantatását, hanem az Isten. Ezért kellett várni arra, hogy mind a két szülő nemzésképtelenné válljon. Ezért nem fogant meg előbb a magzat!
- azt hittem, hogy nekünk abban kell hinni, hogy Jézus Krisztus meghalt értünk a kereszten és feltámadt értünk és ez RÉSZBEN IGAZ
Nekünk nem valamiben (legyen ez egy isteni esemény akár) kell hinnünk, hanem Valakiben! Kiben?
Abban az Istenben, aki Ábrahámnak és Sárának gyermeket adott azok után, hogy mind a ketten nemzésképtelenné váltak és abban az Atyában, aki halálra adta a Fiát a mi bűneinkért és volt hatalma arra, hogy a halott Fiát életre hívja, feltámassza!
_________________ Békesség Istentől
|