pista írta:
Kedves Forumozók! Szeretettel köszöntök mindenkit! A Hit és Tudomány topikot olvasva, feltűnt, hogy az ember-kérdés mintha hiányozna a hit és tudomány témában. Pedig szerintem a legizgalmasabb kérdés az antropológia világa. Kik vagyunk, milyenek vagyunk, honnan jöttünk, hova tartunk? A teológia biztosan mondja, hogy Istentől a Teremtőnktől jöttünk és Hozzá megyünk. Hozzátartozásunkat a bűneset alaposan szétroncsolta-szakította, de megsemmisíteni nem tudta még az okos „kígyó” sem. Ezért mondhatta Pascal: „az ember semmi a Végtelenhez képest, minden a semmihez képest. Élete éppúgy különbözik a semmitől, amelyből vétetett, mint a Végtelentől, amelybe megtér.” Megtérhet és meg is tér, mert az egyetlen igaz és tökéletes Ember, Isten Fia, Jézus Krisztus utat nyitott neki.
Mt7,13-14 alapján (is) biztosan állítható, hogy az emberiség egésze nem tér meg.
pista írta:
A tudomány antropológiát hiába kérdezzük, feleletet nem kapunk önmagunkról. Foglalkozik betegséggel, de nem az emberrel. Kutatja a makró és mikró világ titkait, óriási felfedezések eredmények jelzik útját, de Szent Györgyi Albertünk szomorúan állapítja meg, hogy „az erkölcsi haladás elmarad a tudományos mögött.” Nem felejtem az emberrel foglalkozó tudományt, a pszichológiát , melynek csúcsa a freudizmusban triumfált, nemiségünk túlhangsúlyozásával.
Nem számol az eredendő bűnnel, aki azt hiszi az emberiség képes erkölcsi fejlődésre.
pista írta:
Már teológus koromban megállított Jézus kritikája hívőségemet illetően, amikor azt mondta: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! –odamenne és semmi sem volna nektek lehetetlen.” /Máté 17.20./ Azóta rájöttem, hogy Jézus itt arra hívta fel figyelmünket, miszerint a HIT /a spiritualitás/ és az ANYAG/ a matéria/ kölcsön hatásban van egymással. Ezt Európa szellem óriásai A.Einstein, W.Heisenberg, C.F.Waizsecker és még sokan mások, nem a platóni filozófia útján, hanem gyakorlatian kísérleti és csodálatra méltó elméleti fizikával kimondták a SZELLEM és ANYAG elválaszthatatlan kapcsolatát a szellem primátusságában.
Egy érdekes gondolat kísérletet javaslok. Tegyük fel van egy szuper intelligens idegen lény, aki megkapja világunk részecskéinek teljes világvonal „térképét”. Mit kezd vele? A nehézséget érzékeltetendő, az hogy vasárnap templomba mégy részecskéid kvantum állapotainak változásaival van benne feljegyezve. A megfigyelőnek először is a megfelelő léptéket kell megtalálnia. Ha túl kicsit választ elveszik a részletekben, például a molekuláris folyamatokban. Ha túl nagyot, akkor meg a Föld csak egy pont lesz, s a csillagászat lesz a felismert alsó szint. Ám ha eltalálja a méreteket, akkor meg kell találni a Föld nevű helyet. (A sorrend lényegtelen.) Ha ez megvan nyert ügye van. Az addigihoz képest gyerekjáték a felismert dolgokat elnevezni, s észrevenni, hogy milyen szabályosságok vannak a tevékenységeikben. S valóban ahogy egyre halad felfelé a mintázatok felismerésében (mint például, hogy a fű nő, állatok lelegelik, és így tovább) egyszer csak eljut szellemi mintázatokig. Az emberig, amint éppen „gondolkodik”, majd tekercsre és más adathordozókra veti a világról vallott nézeteit, amit sokszorosítanak, s azután sok-sok másik ember olvassa. Ilyen értelemben a szellem valóban elsőrendűbb. Ám fontos, hogy anyag nélkül szellem sincs. A szellemi mintázatnak valahol manifesztálódnia kell. Éppen ezért hiszem a püthegoreusokkal együtt, hogy minden természetes számnak is felfogható. Ez elsőre furcsa lehet, de több okom van rá. Egyrészt a részecskék világvonalainak összessége, számokkal leírható. Másrészt a számítástudomány is mindent számokkal leírhatónak tart. (Turing-gép nevet adta e számoknak.) [Amit nem tart annak az valójában nincs is, mert logikailag önellentmondó, ahogy az elméleti bevezetőben ezt részletesen taglaltam.] Harmadrészt feloldódik, a mi volt előbb anyag vagy szellem kérdése. [Isten van, benne anyag és szellem egyszerre van jelen, s mindkettő egyedi előfordulásai számokkal kifejezhetők, de ennek soha senki nem képes még se a végére járni.] Negyedrészt az anyag léte önellenmondás ahogy azt a materialisták szeretnék elképzeli, anyagot csak definiálni lehet. [Egyrészt matematikai pontból bármennyit veszünk abból összesen se lesz semmi. Másrészt ha feltesszük van egy térrészt teljesen kitöltő oszthatatlan anyag, akkor ennek vagy minden pontjához 0 tömeget rendelünk így a tömege összesen is nulla lesz, vagy minden pontjához valamilyen véges tömeget, így viszont az egész tömege végtelen lesz, ha egy tényleg leírható részét elfoglalja a térnek. Így nem marad más hátra, mint az anyagi részecskéket definiálni szavakkal, amelyek meg számokkal kódolhatóak.] Ötödször: Ám ahhoz hogy valaki definiálja magának is létezni kellene előbb, ami körben forgó érveléshez vezet. [Ez elvezet ahhoz a felismeréshez, hogy Isten akiben minden fennáll nem csak hogy természetfeletti, de minden természet feletti, sőt minden idő feletti is egyben.] Hatodszor így valami olyat kell választani, ami létéhez nem kell előzmény, öröklétű. Erre a természetes számok halmaza triviálisan adott. Itt érdekes Knonecker mondása: Teremtette Isten a természetes számokat, minden mást az emberek találtak ki. A számhoz nem kell anyag, de ugyanakkor egyszerre leírható vele anyag és szellem. A szám érdekessége, hogy nem kell hozzá anyag, ugyanakkor értéke anélkül bír jelentéssel, hogy ezt a jelentést bármilyen külső szellemi lény neki adta volna. [Magyarán a matematikát se feltaláljuk, hanem csak felfedezzük. Istent se feltaláljuk, hanem csak megismerjük. S mindent amit megismertünk róla az szavakba önthetjük, a szavakat meg számokkal lehet kódolni. Ahol természetesen az adott szám a számhalmazban eleve adott, így ez is csak megtalálás. Meglepő lehet mondjuk Isten szeretetének kódolása. Végesen ez nem is lehetséges. Nincs másról szó, mint Isten minden szeretett tettének az elvi feljegyzéséről, ami kimeríthetetlen, s ennek számként való ábrázolásáról. Ahogy ha valaki megnézi e hozzászólást is a gépe memóriája számként tárolja. Mindez egyébként annak is a folyománya, hogy minden ami létezik felsorolható, vagyis nincs megszámlálhatatlanul végtelen számosság. ]
Jöjjön egy érdekesnek ígérkező példa. Materialisták hirdetik, hogy nincs lélek, az anyaggal szerintük minden magyarázható. A hívők meg erősködnek, hogy a lélek az egy különálló részünk. Ez a filozófiában egy furcsa dilemmához vezetett, hogyan lép kölcsönhatásba egymással két ilyen különböző szubsztancia.
Na most készítsünk a világunk világvonalainak halmazáról egy anyagi másolatot, vagyis csak a részecskéket másoljuk le. [Pontosabban mint már láttuk a számadataikat] Az eredmény az eredetivel teljesen egyező másolat. Ha egy külső megfigyelőnek az eredetit kellene kiválasztania, nem tudná, mert nincs különbség. Ezzel elsőre a materialisták látszanak győzni, hiszen csak az „anyagot” másoltuk át. Ám korán örülnének. A lélek ugyanis nem más, mint „anyag” feletti mintázat. Igaz, hogy mondjuk neked a másolásnál csak az „anyagodat” másolták le, de ezen „anyagnak” a tettei adják ki a lelkiségét, a tettek pedig az anyaggal együtt át lettek másolva, így a lelkiséged is. Amivel a materialisták nem számoltak az a globális mintázatok, tulajdonságok. [Van még egy érdekes adalék az értelmezés. Például a Vak rajzfilm képtelen önmagát értelmezni. Elvileg persze készíthető olyan rajzfilm, mely látszólag önmagára is reflektál, de tudnivaló, hogy mégis nekünk külső nézőnek kell látni, hogy ezt az értelmét kinyerjük. Világunk annyival több ennél, hogy itt mi magunkat vagyunk képesek felismerni. S az is egy olyan dolog, ami vagy van, vagy időben soha nem valósítható meg. Ezért (is) vannak bajban az evolucionisták, s a 20 legnagyobb probléma közé sorolják a tudatosságot és a szabad akaratot. S mindig bajban is lesznek, ezek ugyanis időben apró változásokkal felépíthetetlenek. Amit persze sose fognak se fel se elismerni.]
pista írta:
Amikor az immanencia világából, kiűzték a transzcendens tartalmat, az ember életéből és a természet világából is, elkezdődött a mai napig tartó környezet szennyeződés. Régen az erdőkben ,hegyekben najádok, nimfák, tündérek, jó és gonosz démonok lakoztak, a természet vallásos tiszteletet , védelmet kapott. Nincs lélek, csak anyag van! -hirdették a materialisták. A természet felett az ember uralkodik ,a természet legyőzhető és igába fogható! Feltárjuk az anyag titkait, megfejtjük titkos kódjait!
A természet vallásos tisztelete maga is a bűnösségünk része, de nyilván csak akkor van értelme ezt elvetni, ha helyette Istent tesszük középre, s a környezetet is úgy tekintjük, mint Isten ajándékát, nem pedig mint kizsákmányolható „anyagot.” Anyag és lélek létéről meg épen most fejtegettem a gondolataim.
pista írta:
Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A nagy tudósok dolgoztak. A görögök szerint az atom oszthatatlan voltát az atomzúzók megcáfolták ,és ma már tudjuk, hogy az atommagban neutronok, protonok vannak. De ezzel sincs vége. Már az atommag ezred részéig jutottak el. Az atomzúzók a részecske gyorsítok segítségével, minél kisebb részecskék jelentkeztek. Protonokban a kvarkok, de ők is tovább bonthatók. Lehet, hogy „szálakból” van az anyag építőköve? A fizikusok lassan kifogynak a görög ABC betűiből?
A húrokra is fennállnak a fenti anyagi lehetetlenségi megfontolások. A végtelenül oszthatóság is logikai lehetetlenség. Lehet, hogy nem a Planck méret az alsó határ, de hogy van alsó határ az biztos. [Kvantumosság nyer a folytonosság felett, ezt is tárgyaltam az alapozásban.]
pista írta:
Lassan két éve ,hogy egy „békés” TV Csatorna elméleti fizikus előadását ,vele készült interjú sorozatot közvetített. Aki látta, attól elnézést kérek, de megragadott a mondanivaló, így közé teszem. Ha fel akarom emelni egyik karomat, akkor a karom engedelmeskedik és felemelkedik. Hogyan tudja ezt kivitelezni az akarat, egy gondolat? Hogyan lehetséges, hogy egy vágy, elindít egy fizikai jelenséget és a karom felemelkedik? A parancsok egész soráról van szó jelen esetben. Tudjuk, hogy az idegsejtek által továbbított impulzusok okozzák a kar izmainak összehúzódását. Az impulzusok az idegszálakon keresztül jutnak el az agyból a végtagokhoz, a jeleket pedig az agy elektromos tevékenysége indítja útjára. De vajon mi húzza meg a „ravaszt”, mi nyomja meg a „gombot”? Mitől indul el ez a parancs sorozat? Hogy lehet, hogy egy gondolat, elektronokat, idegsejteket képes mozgásba hozni? Hogyan lehetséges, hogy egy gondolat, mozgatja az anyagot? Az életet már megjárva /Arany János után szabadon/, az az érzésem, hogy át lettünk dobva a „palánkon”! „Divide et impera! Áldás-Békesség kedves Forumozók! Jónás próféta jele.
Mégpedig rendesen. A dolog nyitja, hogy Istenben mindez együtt van benne. Parancs, mozdulat, akarat, gondolat, engedelmesség, s még az is, hogy mi impulzus, idegszál, elektromos tevékenység meg hasonló elnevezéseket használunk a „történések” leírására. A kvantummechanika nagy felismerése volt, hogy a megfigyelés maga is befolyásolja a megfigyelést. Isten játéka a Heisenberg-féle határozatlansági reláció is, hogy nem hogy lehetetlen tetszőleges pontossággal idő és energia, hely és impulzus egyidejű meghatározása, de ezek nem is léteznek egyszerre. Ez és sok más is mutatja, hogy a világ nem egy időben teremtett világ, vagyis nem az „Őszhajú” mesterséges intelligencia terméke.