Szia Najda!
Amit írtál, hogy minden munkánkat végezhetjük azzal az indítékkal, hogy Isten dicsőségére tegyük, ez nagyon jó, ha így van…de szükséges a lelki táplálék ennek véghezviteléhez (ahogy a motornak a működéshez benzinre v. olajra van szüksége, testünknek kenyérre - lelkünknek pedig Isten Igéjére), különben a magunkból valót adjuk másoknak, arra pedig nincs szükség…
A heti egy, kifejezetten Istennek szentelt nap a fizikai pihenésen túl arra való, hogy táplálja a lelkünket (igehallgatás és erről elmélkedés, imádkozás, éneklés), feltöltsön, és legyen mit adnunk másoknak is (abból, amit Istentől kaptunk).
(Az „Istennek szentelt nap” kifejezés úgy hangzik, mintha mi tennénk Istennek szívességet, pedig valójában Ő ajándékoz, áld meg…mi legfeljebb magunkat - figyelmünket, időnket - adjuk ehhez.)
Jézus mondta: "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért…” (Márk 2:27)
Tudja az Urunk, hogy szükségünk van erre a pihenésre.
Az Ószövetség idején Isten a szombatot határozta meg pihenőnapnak („Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját.” 2Mózes 20:11)
Az Újszövetségben, Jézus (vasárnapi) feltámadásának örömére a keresztyének vasárnap jöttek össze, ez lett az Istennek szentelt nap.
Az Ószövetség idején Isten a szombatot határozta meg pihenőnapnak. Most akkor legyen lelkifurdalásunk azért, mert már nem a szombati napot szenteljük meg?
„Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt.” (Kolossé 2:16) - írja a Biblia.
Egy másik helyen:
„Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek….” (Róma 14:5-6)
Annál a kérdésnél, hogy melyik nap legyen a pihenőnap, fontosabb az, hogy az adott pihenőnapot valóban Istennel töltjük-e.
Tudom, vannak, akiknek olyan a munkájuk, hogy pl. nem vasárnap, hanem hétfőn van a pihenőnapjuk. Ha keddtől vasárnapig minden dolgukat rendesen elvégzik, aztán a hétfői napot zavartalanul pihenve az Úrral töltik (igehallgatás CD-ről is lehetséges) – én ebben semmi kivetnivalót nem látok. Közösségbe (bibliaóra, templom) munka után is mehetnek, sok gyülekezetben van erre lehetőség.
Jóéjt! B.
|