kavics írta:
A megtérés után egy dologban bukhat el az ember!
....
Jól szólsz
A magam részéről, ahogy én értem, és látom. Pár szó;
Nem hiszi, hogy az Úr kegyelme és vére az, ami EGYEDÜL üdvözíti!
Ezt pl. tökéletesen, osztom. Hiszem, hogy Jézus váltsága által van reménységünk. És ezt vallom is.
Sokan elbuknak a templomos emberek közül, és ez így van rendjén!
Mindegy, hogy templomos, vagy sem.
Szerintem nincs rendjén, hogy elbuknak.
Nem, azért mert én magamtól gondolnám így, hanem azért gondolom így (jutok erre a gondolatra) mert a Bibliában mást olvasok; azaz Isten az, aki kifejezi ihletés által Pálnál.
1Tim 2.4, 5
Akinek az az akarata, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson. 5. Mert egy Isten van, és egy közvetítő Isten és emberek között: egy ember, Krisztus Jézus,
Számomra az válik világossá, hogy Isten akarata ez, tehát nem mondhatom, hogy aki elbukik, az had bukjon, mert ez így van rendjén.
Senkinek a sorsa nincs elrendelve. (Kivéve Jézusét, az Ő sorsa elrendeltetett.)
De, mi emberek választhatunk. Akárcsak Ádám. Ő az engedetlenséget választotta, és ezzel átörökítette, annak következményét ránk is.
Mondjuk nem értem, hogy Nálad mi a különbség a másolás, és követés közt?
Mert azt látom, hogy különbséget teszel. (Vagy rosszul értelmezem?)
Sok dologban másolhatjuk Jézust, példát mutatott szeretetből, alázatból, könyörületből….stb.
Ezeket, a példákat, tulajdonságokat, amik bennünk vannak, érdemes felszínre hozni azzal, hogy ezeket lemásolva igyekezzünk a tökéletesség felé.
Osztom azt amit mondasz;
szavait bemagolva követni Őt!
Mert az már nem követés, és ha a bemagolás alatt azt érted, hogy értelem nélküli szajkózás. Akkor annak valóban nincs értelme.
Szerintem mindenki, hitének mértékében, a lehető legjobbat adja, önmagát.
Ahogy azt beszéltük is. Miért nem osztom szét a vagyonom?
Tőlem ennyire telik. Hitem szerint a legjobbat adom, amit tehetek (Tehetnék többet is? Igen. A hitem ekkora, és ennyi telik abból.)
Önmagunkat megtagadni? Igen szükséges amikor Isten dolgai kerülnek előtérbe. Jézus erre int minket „Mat 26:41 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek;
mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.”
Pál így fogalmaz, Rom 7:18 Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.
Egy másik helyen pedig így; 1Kor 9:27 Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
Pl. 1Kor 13.3 és szövegkörnyezete számomra igen érdekes dolgokat tár fel.
Gondolom az
önmagam gyűlölni, amikor ezt mondod ezekre, utalsz (javíts, ki ha tévedek!)
De, ha nem erre gondoltál. Akkor nem értem. Mert aki hitben jár, és Kéri Istent. Ahogy azt Jakab is leírja; 1:5, 6.
Hittel, semmit se kételkedve. Akkor nincs miért gyűlölni magam.
Valóban Krisztus követése, ad békességet, mi több boldogságot, már most ebben a világban is. Hiszen a keresztény szó is abból fakad. (Krisztus lábnyom követője, vagyis szó szoros értelmében követni azt, amit példaként hagyott, azoknak, akik hisznek benne.)
Én így értettem meg.