|
Joó Sándornak van egy igehirdetése "Miért éppen a Biblia?" címmel. A téma aktualitása miatt közzéteszek belőle részleteket :
Alapige:
„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre;
hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” 2Tim. 3:16-17
„…azt mondja a Biblia önmagáról, hogy hasznos, méghozzá a teljes Írásról mondja ezt, hogy hasznos. … felmerül itt ez a kérdés, hogy mire használható a Biblia? Ezt részletezi az apostol, amikor azt mondja, hogy elsősorban is hasznos a tanításra.
Próbáljuk ezt most teljesen világi értelemben venni. Tehát teljesen függetlenül attól, hogy ki mit hisz, hisz-e Istenben vagy nem,…
Hogy mennyire hasznos és milyen nélkülözhetetlenül fontos éppen a tanítás szempontjából a Biblia, annak illusztrálására hadd ismertessek néhány gondolatot a Magyar Hírlap 1968. évi augusztus 4-i számában megjelent cikkéből :
„…Ady életművének jó része állandó margójegyzetelésre szorul a Biblia valamelyes ismerete nélkül. Thomas Mann könyvpiramisa, a József-tetralógia holdbeli népekről érkező híradás a Biblia ismerete nélkül; a képtárakban, múzeumokban felhalmozódott remekművek jelentős hányada egy ismeretlen, távoli és érdektelen kör családi albumának tűnik, amelynek lapjairól sohasem látott nagybácsik, sohasem hallott nagynénik arca néz ránk. … Káin és Ábel…Salamon király…Dávid és Góliát…ezekről a dolgokról beszélni annyi, mint elmondani, hogy az öntudat folytonosságát tekintve miből lett az emberiség, jelenlegi kultúránk és civilizációnk. Ezek kultúrtörténeti értékek. …”
Valóban hozzátehetjük, hogy az egész ókori, középkori, sőt az újkori irodalom, képzőművészet és zene klasszikus alkotásainak a legnagyobb része alig-alig érthető meg a Biblia valamelyes ismerete nélkül. Tehát már pusztán az általános műveltség szempontjából is ennyire igazán hasznos a teljes Írás a tanításra, ahogyan mondja az apostol. De nem csak a tanításra, hanem azt mondja az apostol: a nevelésre. Mégpedig az igazságban való nevelésre. … az igazi életre való nevelésre hasznos a Biblia.
A modern élet legnagyobb problémája ma általában a nevelés. … a közúti közlekedésnek is meg vannak a maga bölcs szabályai. … az embernek emberhez való viszonyulásának is meg vannak a maga bölcs szabályai. És éppen a Bibliában olyan örökérvényű erkölcsi szabályok vannak, amiket egyszerűen nem nélkülözhet az emberiség. Mert pl. azt, hogy ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld apádat és anyádat, meg amit Jézus mond a felebaráti szeretetről, - ezek olyan közlekedési szabályok, olyan általános emberi KRESZ, ami nélkül egyszerűen nem lehetne megélni ezen a földön. És az a rengeteg karambol, az a rengeteg összeütközés, aminek olyan sok tragikus áldozata van naponként, éppen abból származik, hogy ezeket a legelemibb közlekedési szabályokat nem vesszük igazán komolyan figyelembe.
A Tízparancsolat és Jézus tanításai az emberekhez való viszonyulást illetően olyan örök, emberi igazságok, amelyek tényleg hit nélkül is az alapját képezik az emberek együttélési lehetőségének. Mert vagy ezen az alapon viszonyulunk egymáshoz, vagy felfaljuk egymást.
Tehát ilyen értelemben is hasznos a nevelésre a teljes Szentírás. A Bibliából biztos jó nevelést kap. De ez még nem elég! Mert szép és okos tanításokban, jóravaló nevelő szándékban nincs hiány ezen a földön, az ember a lelke mélyén marad mégis ugyanolyan, amilyen volt. Mert az a sok karambolozás, ami történik köztünk és a másik ember között, rendszerint nem az erkölcsi jó nemtudásából ered, hanem éppen a jóra való képtelenségünkből és tehetetlenségünkből.
Itt emelkedik azután a Bibliának a haszna minden egyéb tanítás és erkölcstan fölé. Így mondja ezt az apostol, hogy „hasznos a feddésre és a megjobbításra”. Feddésre, vagyis arra, hogy felrázza az emberben az alvó lelkiismeretet. …
És a megjobbításra, vagyis arra, hogy abszolút tekintéllyel és hatalommal nyúl bele az ember életébe, éppen a lelkének a legmélyére és ott kezd el valamiféle csodálatos tisztogató, és az egész életet szinte átalakító munkát. Ezért lényegileg más a Biblia, a teljes Szentírás, mint minden egyéb vallásos vagy világi erkölcstan, eszme vagy tanítás. Éppen ezt a lényegileg más mivoltát fejezi ki Pál apostol ezzel a szóval, hogy a teljes Szentírás Istentől ihletett. A Biblia elejétől a végéig nemcsak hogy Istenről szól, hanem valahogy úgy szól az Istenről, hogy belőle maga Isten szól hozzánk.
Isten éppen ezt az iratgyűjteményt használja fel arra, hogy elmondja általa az embernek a maga szavát.
Ugyanaz az örök isteni Ige, amelyik vállalta az emberi testté lételt a Názáreti Jézusban, vállalta az emberek által leírt betűnek a testét is a Szentírásban. Úgy, hogy szinte a szó szoros értelmében maga Jézus jár közöttünk a Bibliának a köntösében.
Jézus Lelkének, Isten Lelkének, a Szentléleknek az energiája árad benne, Isten mintegy önmagát közli általa velünk. Úgy, hogy maga elé szólít bennünket, és belevilágít a gondolatainkba, formálja az érzésvilágunkat, befolyásolja az akaratunkat, szinte megragadja az egész lényünket. Mert, amikor az Isten szól, akkor nem csak szép és okos gondolatokat akar közölni velünk, hanem Isten olyankor mindig beleszól az életünkbe. Mégpedig hatalommal szól bele, teremtő hatalommal. Nem csak azt mondja, hogy mi a jó, hanem ugyanakkor adja az erőt is arra a jóra.
Nem csak egyszerűen mutatja az utat, hogy merre menjek, hanem szinte a szavával megfogja a kezemet, és vezet engem azon az úton, amelyet mutat. Sok-sok hívő embernek a boldog tapasztalata az, hogy amikor a Bibliáját kinyitja és elkezdi olvasni, mintha maga Jézus ülne le melléje és elbeszélgetne, megtárgyalja élete apróbb-nagyobb dolgait. Hány hívő embernek a nagyon boldog tapasztalata az, hogy a Jézus szavának engedelmeskedve valóban könnyebb megbocsátani valakinek, valóban könnyebb még az ellenségemet is szeretni, és könnyebb segíteni ott, ahol segítenem kell. Könnyebb elviselnem az életemnek a terheit, és könnyebb győzni a kísértésben, könnyebb megszabadulni egy bűntől.
Mert az Ő szava úgy, ahogyan a Bibliában érkezik hozzánk – hatalom és erő. …azért tanít, azért nevel, azért fedd és jobbít meg Isten a Biblián keresztül, hogy – azt mondja az apostol – tökéletes (eredeti céljának és rendeltetésének megfelelő) legyen az Isten embere…Tehát olyanná legyen az ember, amilyennek egy igazi embernek lennie kell, ami egy igaz emberhez méltó és illik. Ezért folytatja azután rögtön így az apostol, hogy minden jó cselekedetre felkészített legyen. Az olvassa igazán jól és hallgatja Istennek az igéjét, aki utána meglátja és megragadja az emberek között a jó cselekedetnek az alkalmait. Éppen ez a csodálatos haszna a Bibliának, hogy másoknak is haszna van belőle, ha én komolyan veszem. Így válik a Biblia valóban modernné és valóban a legfőbb emberformáló tényleges isteni erővé, segítséggé számunkra.
De hát hogyan válik valóban azzá? Azt mondhatná valaki, hogy én még soha nem éreztem azt a mennyei feszültséget, energiát, amiről szó van itt, amikor kinyitottam a Bibliám. Nos, ugye, mindnyájan tudjuk azt, hogy a villanydróthoz, amiben pedig benne feszül az elektromosság, lehet úgy hozzáérni, hogy az ember nem érzi meg, hogy milyen erő van benne, mert esetleg szigetelve van a kéz. Sajnos a lelkünk is nagyon sokszor úgy szigetelve van, és előbb ezt a szigetelést kell lebontani ahhoz, hogy létrejöjjön a valóságos kontaktus.
Ilyen szigetelés pl. a lelken az előítélet. Sok ember azzal az előítélettel gondol a Bibliára, hogy hát hiszen azt is csak emberek írták, méghozzá olyan régi emberek, akiknek a világmindenségről, meg a betegségekről való ismeretét a modern természettudomány és orvostudomány már régen túlhaladta. …Isten nem geológiai, nem orvostudományi és nem csillagászati ismereteket akart velünk közölni a Biblián keresztül, hanem éppen az Ő akaratát, Önmagát akarta közölni velünk.
A másik ilyen szigetelés a lelken a hitetlenség. Hát ez kétségtelenül igaz, hogy Istennek a világába csak a hit által lehet bekapcsolódni. Mint ahogyan a zenének a világába a fülünk által kapcsolódunk bele, az illatoknak a világába az orrunk által stb.
Hogy ha valaki igazán azzal a hitbeli igénnyel hallja vagy olvassa az Írást, hogy szólj Uram, mert hallja a te szolgád! – és tényleg igyekszik hallani, akkor előbb-utóbb hatalma alá kerül a lelke.
Egy másik szigetelő anyag, ami a lelket be tudja vonni, hogy az érzéketlen marad a Bibliában lévő feszültséggel szemben, az a megszokottsági érzés, amelyik azt mondja: úgyis tudom én, mi van benne, miért olvassam? …a zenében benne élő ember mindent meghall ugyanabban a zeneműben, amit esetleg avatatlan fülek észre sem vesznek. És mennél többször hallják, annál többet kapnak belőle. A Bibliát sem lehet kiolvasni. …
Próbálj meg minden reggel úgy elindulni a munkába, a mindennapi életbe, az emberek közé, hogy van egy aktuális üzeneted az Úrtól, amit te kaptál személyesen a Biblián keresztül. És hogyha ezt az üzenetet meg is valósítottad a gyakorlatban, akkor nem éltél hiába. Valahányszor megéltél egy-egy igét, valahányszor testté vált, tehát jó cselekedetté vált benned Jézusnak egy-egy mondása, vagy egy-egy beszéde, estére kelve nyugodtan elmondhatod: ma nem éltem hiába!
Bár mindnyájan így tapasztalnánk meg mindennap újra, hogy a teljes Szentírás Istentől ihletett, és valóban hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes, céljának megfelelő legyen az Istennek embere, minden jó cselekedetre felkészített! Ámen.”
|
