Szili: Politizálhatnak az egyházak, de nem pártpolitizálhatnak
2007. március 27. 21:12



Szili Katalin szerint politizálhatnak az egyházak, mert az közösségi szerepvállalásuk része. Az Országgyűlés elnöke ugyanakkor nem tartja szerencsésnek azt, ha az egyházak pártpolitikai tevékenységet folytatnak.

A házelnök a Vallás és társadalom című fórumon tartott előadást az óbudai Zsigmond Király Főiskolán az intézmény kutatóközpontja és a Civil Akadémia Alapítvány rendezésében.

Szili Katalin közölte: olyan országban szeretne élni, ahol természetes, hogy ha valaki hívő, „attól még lehet baloldali politikus". A szocialista politikus szerint a „közösségi léttel foglalkozás politikát jelent". Mint mondta, az egyházak pártpolitizálását azért nem tartja jónak, mert „nem szerencsés két lelkiismereti kérdést egymással ütköztetni".

Szili hangsúlyozta, hogy az államnak az egyházak közösségszervező, szociális és egészségügyi munkáját nem csak elismernie, de támogatnia is kell. A Vatikán és a magyar állam között tíz éve aláírt megállapodásról szólva kijelentette, hogy azt csak a „kölcsönösség alapján" lehet megváltoztatni.

Csepregi: Az egyházak jobboldalisága gyermekbetegség

Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyházi kapcsolatok titkárságának a vezetője Szili Katalintól eltérő álláspontot fogalmazott meg. Mint mondta, ma nincs olyan politikai tér, amelyet a pártpolitika ne határozna meg. Úgy fogalmazott, el kell viselni azt, hogy az egyházi megnyilvánulások többnyire jobboldali szimpatizánsúak. Véleménye szerint ezt az átmeneti helyzetet „gyermekbetegségként" kell nézni.

Kulin Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarának dékánja ezzel szemben azt mondta: „nem az a probléma, hogy a mai baloldal nem eléggé egyházbarát", hanem az, hogy „nem eléggé baloldali", és a segítő szerepet felvállaló egyházak nem találnak partnerre az államban.

Erdő Péter: Az erkölcsi állásfoglalás is politizálás

Erdő Péter bíboros az egyház politikai szerepéről folytatott vita kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a „politizálás" ezerfélét jelenthet. Példaként említette, hogy az egyik megközelítés szerint az egyház „szükségképpen politizál", „akár akar, akár nem". Ha erkölcsi elveket hirdet, akkor az már nyilván a politikát is érinti - tette hozzá magyarázatul. A bíboros „aggasztóan hangzónak" mondta Csepregi András előadásának azt a részét, amelyben a titkárságvezető arról beszélt: egy új baloldali egyházpolitikának abban kellene segíteni az egyházakat, hogy a saját belső struktúrájukat megváltoztassák. Utalt arra, hogy törvény rögzíti az egyházak belső autonómiáját.

Ittzés János evangélikus püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyháznak újra tudatosítania kell a küldetését, és tevékenységében az erkölcsi és közösségi értékeket kell központba állítania.

Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke szerint az állam és az egyház szétválasztása azt jelenti, hogy az állam nem szól bele az egyház ügyeibe, és az egyház nem szól bele az állam hatalmi funkcióiba. Mint mondta, az államnak ugyanakkor „észlelnie" kell, hogy egy adott egyház több ezer éve fennmaradt, és másképp kell kezelnie, mint a társadalmi szervezeteket. Álláspontja szerint az egyházak csak olyan ügyekbe szólhatnak bele, amelyek rá tartoznak.

Bayer József akadémikus, a házigazda főiskola rektora „feleselő" és egymást kiegészítő vitának értékelte a fórumot és a további „tisztességes párbeszéd" fontosságát hangoztatta. Közölte, szeretné, ha a mostani konferencia egy párbeszédsorozat első állomása lenne. Utalt arra, hogy számtalan olyan kérdés merült fel, mint például a baloldal és az egyházak viszonya, amely külön fórumot érdemelne.

(MTI)

Rész szerint van bennük az igazság.
Mindenki a saját érdekei szerinti részt birtokolja.
Pedig ezügyben lehet tudni a teljeset is.
(és mielőtt bárkinek megfordulna a fejében ezzel nem azt mondtam, hogy én a teljes igazság birtokában vagyok)
üdv
ex

Eltöröljük-e az Ószövetséget?
avagy Bulányi páter és a Magyar Mérce
Vári György

2007. május 27. 10:25


A hazai politikai kereszténység egy részét, sajnos, roppantul zavarja Pál, Jézus és az evangéliumok keresztény tanai, az a sok beszéd szeretetről és megbocsátásról, abban, hogy védelmezze a kereszténységet. Nem lehet egyszerű.



A Magyar Mérce áprilisi száma egyik írása szerint „az Ószövetség nem az Isten igéje”. Az írás azt fejtegeti, hogy nem volna szabad az Ószövetségből prédikálni, olvasni, tanítani azt, hiszen haragvó, bosszúálló Istene nem lehet azonos az Újszövetség és Jézus megbocsátó Istenével.



Az Ószövetség egyszerű nemzeti eredetmonda, perspektívája is nemzeti, még ha akadnak is benne, de hát melyik népnél ne akadnának, nagyszerű kivételek, mint a Tízparancsolat. A probléma azonban az, hogy ahhoz, hogy ezt az újgnosztikus tanítást következetesen végig lehessen vinni, meg kell szabadulni az Újszövetség egyes részeitől is, Jézus maga ugyanis nem átall határozott folytonosságot látni ama bosszúálló és e megbocsátó Isten között.



"Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam." "Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is" – mondja Jézus, aki úgy tűnik, tud némi ószövetségi folytonoságról a Hegyi Beszédben, ahonnan e szavak származnak.



Nézzük tovább: "Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni." "Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. " Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában.



Vajon mit lehet csinálni például az e kérdésben elég egyértelműen fogalmazó sorokkal, hogyan érthetőek meg egy olyan teológia számára, amely az Ószövetség Istenét és kinyilatkoztatását elveti?



*



Az Ószövetség szelleme a haragvás és bosszúállás, az etnikai gyűlölködés, revansvágy, az igazságos bosszú istene. A politikai határok tologatásának, az önös nemzeti érdekérvényesítésnek az istene, aki arra kell, hogy a törzs minden területigényét, érdekeit legitimálja. Mindez a laptól, amelyik az írást közli, alighanem igencsak távol áll.



Ahelyett, ami szerintük igazságos volna, a megbocsátást és a minden bűnön túláradó kegyelmet hirdeti, erről szól ékesen Gyurcsányt bilincsben ábrázoló címlapja és a szöveg: „Törvény előtti egyenlőséget”, vagy a viccrovat egyik karikatúrája, melyen a Gyurcsányt seggbe kúrni készülő cellatársakon és az elkerülhetetlennek tűnő aktustól megijedt miniszterelnökön kacaghatunk, mindenhol a megbocsátás szelleme, az igazságon túlhaladó, végtelen kegyelem képei, a „testvér lészen minden ember” reménye tárul elénk a lap írásaiból, teljesen érthető hát, ha nem jól viselik ezt a bosszúálló Istent.



Igaz, a cikk szerzője megállapítja, hogy az Ószövetségtől, sajnos, nem szabadulhatunk meg, ez politikai szükségszerűség, hiszen minden nemzetnek meg kell védenie magát. Az Isten igéjét lépten-nyomon megszegni tehát úgy tűnik, elkerülhetetlen a lap szerint, Isten igéje és megbocsátása, bármily jó volna, soha nem lehet jelen köztünk, gyakorlatunkban a bosszúálló istent követjük tehát, akit különben elvetünk. Értem.



A szerző mintha elfeledkeznék arról, hogy az Ószövetség Istene nem egy olyan „törzsi” Isten, aki mindig és feltétel nélkül hívei mellé áll, csak azért, mert azok zsidók, kiválasztottságuk semmilyen módon nem vonatkozik származásra, alapja hitvallás és szövetség. Izrael nem etnikai közösség teológiai értelemben, hanem egy szerződés által létrejött közösség. Aki olvasta a Smá Jiszráel-t, az imát, melyet minden jámbor zsidó naponta kétszer elmond, tudja, hogy a föld, amelyet megígér az Úr, elveszíthető, ha nem engedelmeskedik a nép az Örökkévaló parancsainak.



Aki tehát az Isten ígéretét jussnak tekinti, melynek Isten garanciája, aki nem tudja, hogy vallási cselekedeteikben szentelte meg a zsidókat az Örökkévaló, ahogy az ima mondja, az tudja, hogy a törzse ügyleteit védő törzsi Isten képe téves kép. Tudvalevő, hogy ez az Isten legelőször a föld elhagyását kéri az első zsidótól, Ábrahámtól.



*



Minderre csak azért érdemes szót vesztegetni, mert az, aki leírta mindezt, Bulányi György atya, egyike azoknak az egyházi személyeknek, akik a legbecsületesebben, legbátrabban viselkedtek a Kádár-rendszer idején.



És ez bőven ad okot az elkeseredésre, főleg egy olyan környezetben, ahol Pál apostolt és a szeretet hirdetését szörnyű zsidó mételynek tekintik egyes radikális tüntetők (legalábbis a tudósítások szerint), és most senki nem kiált keresztényellenességet, szemmel láthatóan senkit nem érdekel az, ami más esetekben jelentős aktivitásra késztetne.



A hazai politikai kereszténység egy részét, sajnos, roppantul zavarja Pál, Jézus és az evangéliumok keresztény tanai, az a sok beszéd szeretetről és megbocsátásról, abban, hogy védelmezze a kereszténységet. Nem lehet egyszerű.



Bulányi páter mindig is kereső szellem és igazságkereső ember volt, most, sajnos, nagyon eltévedt. Mindettől függetlenül azért még ne felejtsük el, ki ő, ne felejtsük bátorságát, tisztességét. Ha rá gondolunk, az talán segít megértenünk, mennyi frusztráció gyülemlett fel sokak lelkében a Rákosi- majd a Kádár-rendszerben, és segít megértenünk majd eltévelyedett honfitársait. Aztán „majd a szabadság békessége/ is eljön, finomúl a kín -/ s minket is elfelednek végre/ lugasok csendes árnyain”. Legalábbis a ballépéseinket, a megbocsátás szelíd mosolyával.



A szerző kritikus, irodalomtörténész






A cikket a Hírszerzőn itt találja:

FM!
Ezt a cikket inkább egy teológia, vagy tévtanítások topicba kellet volna beídézned. A politika és gazdaságba nem nagyon illik bele.
ex

Igen oda is illik

nemmmm tudommmmm.... nagyonnem vagyok prüd.... hadd ne kelljen eldöntenem, hogy Bulányi, vagy a mélymagyar a magyarabb...

de azt egész határozottan állíthatom, hogy a következő gyöngyszem - amennyiben egy IRODALOMTÖRTÉNÉSZTŐL el is fogadható - egy keresztény fórumon TELJESSÉGGEL ELFOGADHATATLAN:

Kedves FM tényleg nem értem, hogy egy vallási csatározás mit keres a politikában? Netán az, hogy politikai célzattal íródott? Ez esetben viszont politikai alapon kell a vitát lefolytatni. Amint az antimagyar olvtárs már el is kezdte...

Gondoltam érdekes:

http://www.meltanyossag.hu/?q=node/118

Blue

Éredekes, de nem igaz a konklúzió.

Az igaz, hogy ezt európában sokminden aláhúzhatja, a hazai gyakorlat viszont szöges ellentétben áll ezzel.
Nálunk a hivatalos szátválasztás ellenére vannak "történelmileg" egyenlőbb felekezetek, akik előjogokat élveznek minden demokrácia, egyenjogúság és szétválasztás ellenére, másokat hátrány illet, egyes esetekben még üldözés jellege is van a dolognak. Minden esetre erősen él a hátrányos megkülönböztetés. Mindebből arra lehet következtetni, hogyha nálunk jogilag is beállna az államegyház, akkor azzal a joggal azonnal megindulna a durva visszaélés.
Egyébként sem szerencsés dolog Angliát példának hozni kelet-eu-ba, mert összehasonlithatatlanul más a kultúrális helyzet.
Angliában írott alkotmány nélkül is alkotmányosan üzemelnek, nálunk meg maga az alkotmánybíróság rúgja fel az alkotmányos elveket.
Egy olyan szerencsétlen bugyuta törvény, mint a médiatörvény Angliában remekül üzemelne, míg nálunk hiába foglalnak írásba bármit, az erőszakos nyomulás minden szabályt felrúg mindent tönkretesz.
üdv
ex

Már az eleje nem stimmel!

Ilyent Jézus sehol nem hírdetett! A "császár" képviselte a világi kötelezettséget aztán már említés sem esik az államról!
Jelen pillanatban szerves részét képviseli az állami politikának, hogyan viszonyul az egyházakhoz, ha ez nem lenne akkor lenne szó "független" működő egyházakról!
Szeretettel Tamás

Mivel a politika befolyásolja a szabad akaratot - pap sose politizáljon, hanem egy emelettel feljebb gondolkozzék. Csinálhatják a politikát a hívő emberek, de a papnak elég a maga szolgálata.
Gyökössy Endre

Szia Csilla!

Szerintem vannak esetek, amikor a papoknak is politizálniuk kell. Hiszen az egyházak erkölcsi identitása sokszor maga a társadalmi élet, vele a politika alapzata. Sőt számos pap élete is maga a megtestesült politika.

Talán a nagy református eleinkről ne beszéljünk, de például a 20. századból itt van a Martin Luther King élete. Ahhoz, hogy 1964 után Amerikában a négerek együtt ülhessenek a buszon a fehérekkel, vagy közös iskolába járhassanak velük, ahhoz szükség volt a nagy polgárjogi békeharcos, és pap munkásságára.

Máshonnan véve a példát, napjainkban Burmában a buddhista papok az élenjárói a politikai harcnak az elnyomó kormánnyal szemben.

Szóval vannak alkalmak, amikor a papnak kötelező a politizálás szerintem. Máskor általában egyetértünk, de ez egy árnyalhatóbb kérdés szerintem...

Rosta írta:

Szóval vannak alkalmak, amikor a papnak kötelező a politizálás szerintem. Máskor általában egyetértünk, de ez egy árnyalhatóbb kérdés szerintem... [/quote]


Szia kedves Rosta!

Nincs abból semmi baj szerintem, ha ezt a kérdést másképp gondoljuk.
Nekem nagyon megtetszett Gyökössy Endrének ez a gondolata.
Persze nem ragaszkodok vasmarokkal ezen állításhoz, mert biztos vannak olyan helyzetek, amikor nem lehet a politikától elzárkózni, mint írtad is.
Én mondjuk konkrét Istentiszteletre gondoltam, hogy mondjuk ott ne a politikáé legyen a szerep, hanem valóban Istentisztelet legyen.

Üdv szeretettel cilla

„ Adjátok meg…”

Jól ismert ige ,miszerint Jézus az őt kísértő farizeusoknak mondta, „hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené /Márk 12./Jól ismerjük az adógaras kontextusát. A farizeusok „fogást” keresnek Jézuson, hogy vádolhassák mind a politikai, mind az egyházi hatalom előtt. A római megszálló hatalom az adó nem fizetését, lázadásnak tekintette. Az írástudók pedig úgy tanították, hogy a Messiás eljövetelének első jele az lesz, hogy megszünteti a templom adót a szent sekelt. Persze, ahogy már lenni szokott, a farizeusok tábora is meghasonlott a kérdésben. A többség tűrt s nem provokált, de az adó jogosságát nem ismerte el, legfeljebb titokban. Ilyen vegyes bizottság küldöttei kérdezik Jézust, szabad-e adót fizetni a császárnak? Ha úgy válaszol, hogy szabad, akkor megszegi a Törvényt, és szembe kerül népe legszentebb hagyományával. Rögtön besorolják a herodiás pártba. Ha nemmel válaszol a helytartó kivégezteti.
„ Mutassatok nekem egy adópénzt !” Volt náluk „történetesen”. A pénz embert ábrázolt:T. Caesar divi Aug, a hátán pedig Pontif.Maxim. A kor általános véleménye : a pénz azé, akinek a képe rajta van, és jogosan követeli használójától, az ő hasznát.
Az ADÓT MEG KELL FIZETNI! Semmi többet, tehetjük hozzá hangsúlyozottan! Persze adót csalni „trendi” manapság is, meg mióta világ a világ. Az adó helyett, inkább mást adnak a mindenkori császárnak .Például ,ügynök munkát, tapsot és éljenzést. Neki erre is szüksége van-mondják „okosan „ sokan. A császár, a mindenkori ,erre rábólint. Adózzanak, azok, akik nem tolják az ő szekerét.! Persze ők is ,de csak tessék, lássék. A mai napig így működik minden világi hatalom. Legfeljebb arányokban van különbség.
Sokkal fontosabb Jézus további mondása: adjátok meg „ az Istennek, ami az Istené”. Ő az igazi Úr, Királyoknak Királya , képét hordozzuk magunkon, ezért Ő az igazi tulajdonos, és joggal várja el teremtményeitől a hálaadást . Testestől-lelkestől egyedül Neki szolgáló életünket. Keresztyén életfolytatásunk állapota mindig azon fordul : megadom-e Istennek ami az övé, vagy visszatartok sok mindent, például időmből ,pénztárcámból. Soha nem küld ránk végrehajtót, de a visszatartott, Neki oda nem adott érték, előbb utóbb devalválódik, de az is megeshet, hogy ellenünkre fordul. Az igehírdetések, Jézus követésének praxisa, ezekről a kérdésekről, - úgy gondolom - kedves Fórumozók, már sokat hallottunk
Jézus szava az adófizetésről, hivő emberek gondolkodásában tehát soha nem kérdőjelezhető meg. Etikátlan, vallást üldöző császároknak is tartozunk adót fizetni Pál még hozzá teszi, hogy értük imádkoznunk is kötelességünk. Ez a keresztyén erkölcsi parancs, akarva, akaratlanul
bevezet minket a politikai etika világába. Ez a világ bonyolult, komplikált és izgalmas terület. Ezért mondják keresztyének elég nagy számban, hogy őket nem érdekli a politika, ez profán terület mindenestől fogva és ráadásul még bűzös is .Elfelejtik, hogy Urunk virágvasárnap nem a szentek szentjében „takarított”, hanem az un. Salamon tornácban, ahová a pogányokat is beengedték. Köze volt Jézusnak az un .profán szférához, hogy az is tiszta, szent legyen. A társadalom belső élete, a hivő ember előtt nem lehet közömbös.
Szomorúan, de tudomásul kell vennünk, hogy az Egyház és Állam, XIX.-ik századi Abraham Kuyper által megfogalmazott elv, miszerint szabad Egyház, szabad Államban eleddig nem valósult meg, sehol a világon. Az államot rabságban tartotta az egyház valamikor, /a trón és oltár szövetsége!/, majd egyház ellenes ateista ideológia a bolsevik-kommunista párt irányításában. De korlátozta a kapitalista-tőke-lobby világ ,a nyugat,euróatlanti régióban is. A szekurazilációs hatást meglovagolta a neoliberálisok etikátlan, embertelen gyakorlata ,mint napjainkban Magyarországban is. Az egyházak bebörtönözésére közelmúltunk adott bőséges példát, csak a lelkész kivégzésre, ügynök beszervezésekre gondolhatunk.
A rendszer váltásnak mondott fordulat Hazánkban sem hozta meg a szabadságot egyik félnek sem. Balliberális kormányunk elhagyva a kommunizmus gyakorlatát a történelmi egyházakkal szemben, áttért az amerikai típusú viszony kialakítására. Ennek jellemzője lett a teljes vallásszabadság, ami az egyház és szekta paradicsomi állapotot hozott. A kis egyházakat preferálta a nagyok rovására. Így lett az amerikai modellből az „oszd meg és uralkodj” ősi gyakorlat.
Ilyen elvadúlt mezőben is érvényes Urunk parancsa az adó megfizetésére és az imádság szolgálatára. Kötelességünk mindent megtenni, hogy az állam erkőlcsi elveket érvényesítsen a társadalom minden szegletében .Hogy munkaalkalmakat létesítsen, gondoskodjon a szegényekről, betegekről, családokról, gyermekekről. Hogy az igazságot kövesse szeretetben , annak érvényt szerezzen és ne csak jogszolgáltasson. Ha ezeket elhanyagolja, könnyelműen kezeli, akkor figyelmeztetni kell a hivő és nem hivő embereknek arra, hogy adóinkat nem kezelheti kénye-kedve szerint, mivel azoknak nem tulajdonosa, csak mindig kezelője megbízott szolgája /sáfára!/ .Érdekünk érvényesítésére a hivőknek is utcára kell menni, de csak az Úrban, -Pál szóhasználatát kölcsönvéve. A gonosz szolga sorsa előbb vagy utóbb: „…az úr kettévágatja és a képmutatók sorsára juttatja, ott lesz sírás és fogcsikorgatás!” /Máté 25.51/ Már elég szép számban vannak ott együtt /a gyehennában-a szemétdombon!/
Isten népének pedig határozottan, félelmet levetve hirdetni és a világ elé kell élni az Ige üzenetét ma is, a XXI.században, hogy „ Az Uré a föld és ami betőlti, a földkerekség és a rajta lakók”/Zsolt.24.1/Áldás,Békesség!Pista.

A hívő ember véleményem szerint leteheti a voksát egy adott politikai témában, így esetleg az egyházak is. Sokszor az is politikai kérdés aminek nem kéne azzá lenni(pl. homoszexualitás).
Ami számomra viszataszító, ha az igehírdető a szószéket használja politizálásra. Főleg ha pártpolitizálásra. Az embereknek az evangliumra, Krisztusra van szükségük lelki, szellemi táplálékként és nem ideológiákra.
Az én felfogásom tehát, hogy konkrét aktuál politizálásnak nem szabadna szószéken direkt témának lenni. Erre vannak más fórumok, lehetőségek.