Kedves Edit!
ezt kérded:
A félelmeinkkel szembe kell nézni, nem?
Igen, szembe kell nézni, és ígéretünk van rá, hogy Istennek van hatalma azoktól meg is szabadítani.
Hadd írjam ide az Ó érthetetlen kegyelem c . éneket:
Ó érthetetlen kegyelem !
1.Ó érthetetlen kegyelem, mely rég utánam jár,
ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon,
egyszer csak rámtalált!
2.Félelmektől megszabadít, szent félelemre tanít,
S ahol csak megjelen e drága kegyelem, bűnöst megigazít.
3.Hozzá bajok, vészek között mindig járulhatok, megőriz, megvéd, s bőségesen elég elérni otthonunk.
4.Az Úr íme jót igért nekem: Vár Nála biztos jövő,
Igéje szent erő, pajzsom, jutalmam Ő, életfogytiglan Ő!
5.S ha végsőt dobban majd a szív, az élet véget ér
Túl titkok fátyolán a lelkem igazán szent békességre tér.
6.Sok ezredév ha eltelik, -kevés, akár egy nap-,
Dicsérni az Urat, mivel kegyelme nagy -oly érthetetlen az.
Nekem is vannak olykor olyan találkozásaim, amik előtt nagyon szorongok, ha lehetne, kikerülném, de az lehetelen, s ilyenkor csak az segít, hogy amíg el nem jön a találkozás pillanata, addig imádkozom -egyébként csak fokoznám magamban a pánikot, így viszont az Úr mindig egy olyan légkört teremt, amiben normálisan tudunk beszélgetni- utólag gyakran kell levonnom azt a következtetést, hogy a legfőbb akadálya a békés megbeszélésnek bennem volt..
|