Nagyon jól sikerült minden tegnap előtt este, lehet hogy ezért is volt olyan jó a kedvem tegnap, pedig fárasztó volt. ma 9 órát fogok dolgozni, és holnap is megyek, hogy legeyn mit hoznia a Jézuskának (jó, tudom, h nem ez a lényeg karácsonykor, ezért mindenki csak vmi jelképeset kap nálunk)
El ne felejtsem, ifi alakalmat tartok este, életemben először, és izgulok..asszem...nagyon..drukkoljatok, most pedig rohanok, mert lekésem a hévemet...üdv:Edit

A türelem ára

Fogorvoshoz vagyok berendelve megadott időpontra.
Előbb érkezem egy kicsivel, még két férfi páciens utánam lép be, a nővérke mégis őket szólítja. Nem gond, előhúzom a könyvemet, s belemélyedek. Még érkezik valaki, ...a doktornő is végignéz a várótermen, de még mindig hagyja, hogy olvasgassak egy kicsit.
Végre beszólítanak. Beülök a fotelbe, a doktornő huncut mosollyal mondja: -na, drágám...mivel úgy tudtam, egy szót sem tud magyarul, nekem a csodálkozástól tátva maradt a szám, amit ő rögtön ki is használt, munkához látott.
Nem volt most sok dolga velem, hamar végzett, kérdem, mivel tartozom?
-Semmivel, hiszen annyit várt..tudja, ezek a férfiak mindig sietnek, ..-
Ok, semmi gond, valahol nekem is olvasnom kell..

Ez igen. Ennyire kedves élmény egy ilyen ronda helyszínen, mint a fogorvosi rendelő. Nem semmi .

Nem szeretk fogorvoshoz járni, sznte "bármi" csak ne fogorvos...félek tőle...(mármint amit csinálna, nem tőla magától)

A kislányom sajnos nem szeret olvasni. Azonban kikötöttem : A Pál utcai fiúkat csak azután nézheted meg filmen, miután elolvastad a könyvet, ami egyébként is kötelező olvasmány.
Nekilátott hát, s mindig jelentette, melyik nap hány oldalt olvasott el.
Tegnap késő este megyek le a szobába, hát ott zokog a könyv felett.
- Meghalt Nemecsek?- kérdem teljesen feleslegesen, hiszen nyilván őt is ez az epizód fakasztotta könnyekre...vígasztalgatom, elmondom: annak idején mi el is játszottuk , én voltam Csónakos papuskám, mert kevés volt a fiú..de hiába, az elkeseredését nehéz feloldani.
Titokban azért remélem, hogy megtört a jég,s a következő könyvet már nemcsak kötelezően fogja elolvasni...

Najda, ha itt lennél, örülnél a két rokonlelkű kisrokonodnak.
A lányok betegszabin vannak, s tegnap diót szórtam a madaraknak, aztán itt lelkendeztünk a nagy sürgés-forgásnak.
Ma kérés nélkül törik a diót, mintha az anyjukat látnám

Drágáim!

Biztos! . Aki már sír egy könyvön, az már nem azzal van elfoglalva, hogy a francba, hány oldal van még. Amúgy ezen én is sokat gondolkodtam, már kiskoromban is, hogy miért pont a legszomorúbb könyvek vannak kiválasztva kötelező olvasmánynak.
Én is nagyon szerettem ötödikben a Pál utcai fiúkat feldolgozni. Mi is játszottunk el belőle jeleneteket . az olvsónapló végére leírhatták, hogy milyen kérdések merültek föl bennük olvasás közben, és az egyik lány a következőt írta (olyan aranyos!):

1. Mi az a gitt?
2. Minek kellett ezeknek háborúzni, miért nem lehetett szépen megbeszélni, hogy ki mikor hol labdázik?

Kész! .

Igen, Anna is a kettesen morfondírozott, hogy -micsoda dolog, hogy labdázni való terület kell, s akkor bejelentik, hogy háború!..miért nem kerestek egy másik területet, ha már megegyezni nem akartak?

Talán egyszerűen azért, mert a fiúk szeretnek háborúst játszani...hmm?

Szia Boglárka!

Valóban, a fiúk másként "működnek". Egy kicsit betekintettem a fiúk gondolkodásába a Rosta ajánlására elolvasott Iskola a határon-ban...hát csodálkoztam magamon, hogy miért akartam én fiú lenni gyerekkoromban, ha fiúk ilyen...mások/furák/

A fiúk jobban igénylik a veszélyhelyzeteket: az én fiaim is nyáron kipróbálták a bungee jumpingot.Bevallották, hogy ugrás előtt egy kicsit elbizonytalanodtak. A legkisebb azt mondta, hogy mikor állt fenn, nem tudom hány méter magasban, arra gondolt: miért jöttem ide?- de már nem volt visszaút, csak a mélységen keresztül...

azt én is kipróbálnám! Pedig nem is vagyok fiú .
Én azt látom, hogy a fiúk verekednek, a lányok meg a verbális erőszakot alkalmazzák szívesebben - vagyis rondán beszélnek, rondábban, mint a fiúk, meg intrikálnak-kiközösítenek-ilyesmik. Ezt persze, nem lehet rangsorolni, de nekem a sima fizikai erőszak sokszor tisztább dolognak tűnik.

a végén még összehozunk egy filmes fórumtalálkozót: te ugrasz, mi meg majd filmezzük.

/a fiaim ugrását feljátszották a mobilra: ott szörnyűlködik egy család a háttérben/

A fiúkkal kapcs. másak az elvárások is (legyen bátor, erős stb.), mint a lányokkal kapcs., ez is motíváció, amikor felvállalják a veszélyhelyzeteket, megpróbálják magukat.

Egyébként én is sokat sajnálkoztam rajta, hogy miért nem lettem inkább fiú, néha még most is eszembe jut.