Szia Gabri!

Igen, most voltunk először náluk, minden nagyon jó volt,csak ne lennének olyan messze! Az útviszonyok jók voltak, sőt olykor mesések: köd előttem, köd utánam..itt -ott egy-egy vár, várrom is előtűnt a ködből.
Egy kis városnézést is beiktattunk, láttunk egy gyönyörű huszita templomot, előbb nagyon elhagyottnak tűnt, de beljebb jutva egy kis ajtó mögül gyönyörű énekszó szűrődött ki..

De jó! Akkor mostmár bármikorra adott egy szép kirándulás lehetősége. Hány km? Mennyi idő az út?
Hogy vannak a fiatalok? Van már munkájuk? Vagy azért mentek pont ilyen messzire, mert a munka adott volt? Berendezkedtek már szépen? Mennyien mentetek? Csak kettesben férjeddel?

Szia Gabri!

550km pontosan, most kb. 7 óra alatt tettük meg. Vannak hosszú autópálya szakaszok is, épül is, úgyhogy reménység szerint ez az idő rövidülni fog.
Ott talált a suli után a vőm munkát, így adott volt a helyzet.A lányom is dolgozik már, egy hajléktalanokkal fogalkozó centrumban, mint pszichológus.Azt mondta, hogy nem lesz millomos a fizetéséből, de úgy látja hogy ott a helye.Jól érzik ott magukat, bekapcsolódtak az ottani metodista gyülekezetbe is.
Azért hogy ne legyen fenékig tejfel az életük, a férjét most a munkahelye kiküldte külföldre, csak 3 hetente jön haza.
Eddig albérletben laktak, most vettek egy lakást, amit fel kell újítani, abban segítettünk egy kicsit.Eljött az anyós is,meg egy rokon bácsi, úgyhogy szépen közösen dolgozgattunk.
A búcsuzásnál a lányom megállapította, hogy legalább abban hasonlít rám, hogy gyorsan zsebkendőre volt szüksége..

Aztasúlyos! Hát már nem is panaszkodom, hogy milyen keveset vagyok a férjemmel. Épp azt beszélgettük, hogy mindketten nagyon nehezen viselnénk a hosszas távollétet (lehet ez a 4,5 évi távkapcsolat hozadéka, nem tudom), úgy néz ki egy hetet lehet Pozsonyban kellene töltenie, de már erre is nehéz szívvel gondolunk. Két éjszakánál többet meg nem is tudok otthon tölteni, mert már úgy hiányzik, hogy rohanok vissza hozzá. Persze az is közrejátszik a dologban, hogy munka mellett nem sokat látjuk egymást, így csak a szabadnapokat tudjuk kihasználni. Mennyi időre rendelték ki vődet?
Nem semmi a lányod hivatása! Be kell vallanom, hogy én sajnos nagyon nehezen viselem el a hajléktalanokat , többek közt miattuk is menekültem el Pestről, mert sajnos nagyon pofátlanok. Tudom, hogy mindegyiknek megvan a maga élettörténete, és lehet, hogy egy bizonyos szintig meg is lehetne őket érteni, de nekem nem menne. És az az igazság, hogy az államigondozottakkal való foglalkozásban is ez az egyik motivációm, hogy igyekezzek úgy nevelni őket, hogy ne az utcára kerüljenek. Mondjuk tudom, hogy ebből fakadóan sajnos sok csalódásom lesz, mert sajnos nagy részük az utcán végzi, mert nincs motivációjuk a munkára, és szülői példa sincs előttük, hogy mit jelent nap mint nap munkába menni, és a sérüléseik miatt a munkahelyi stresszt is nehezebben viselik.

Ja! Azt elfelejtettem írni, hogy most én is Pszichológiát tanulok, mert szerdán vizsgázok (3. éjjeles után. , színház előtt.). Nagyon tetszik, főleg az a rész, amit sajnos nem volt ideje a tanárnak leadni. Most éppen a személyiségfejlődésről tanulok. Le vannak írva bizonyos dolgok, amikre én is úgy gondoltam, hogy úgy nevelném a gyerekem, de még meg is van magyarázva, hogy az miért úgy a jó, és milyen fejlődéshez vezet. Egyébként úgy érzem, hogy ez a kb. 200 oldalas kis könyv elég is nekem, tetszik, de tovább nem nagyon tanulnám, mert frusztrál a szakma manipulativitása. Persze tudom, hogy lehet ezt pozitív viselkedésminták kialakítására is használni, és remélhetőleg főként erre is használják...

Erika, a vejedet tanulni küldték ki külföldre, vagy dolgozni? Mert nem mindegy. Ha szakmát tanulni küldték, akkor annak szerintem csak örülni lehet. Persze az sem rossz, ha jó pénzért dolgozik, de mégsem az igazi, merthát nem egy nagy öröm, ha a fiatalok távol vannak egymástól. Tudjátok, hogy mennyi ideig fog ez tartani?

Fogós kérdés: az anyavállalathoz ment tapasztalatokat gyűjteni 5 hónapra, ebből már 2 letelt.
Mi is így kezdtük, előbb egy évig csak a hétvégén jött a férjem, aztán hét hónap katonaság, na az kemény dolog volt.
Egyszer kapott kimenőt Miskolcon, a határon állt meg, útlevele nem volt, hát én mentem át. Ott kanalazta a bablevest a váróteremben, a járőr meg elsétált mellettünk- hála Istennek nem igazoltatta, mert akkor megdícsérték volna biztosan.

Hét éve ismertük egymást, mikor az én uram két évre ment ki Amerikába tanulni. Ebből egyet itthon voltam és anyósomékkal laktam (ekkor még nem voltunk házasok, és hívők sem) és súlyos beteg voltam, a második évre már kijutottam mindenféle pályázati pénzekből, meg kutatási céllal meg miegyéb. Nyáron házasodtunk össze, ősszel én megtéártem az ÚRhoz, az uram még várat magára....

Ha valamikor tolmácsra lesz szükségünk, jól nézzük meg, kit kérünk meg, nehogy így járjunk:

http://www.youtube.com/results?search_q ... rch=Search

Jaj Erika, nem tudom szabad ilyet írnom, de majdnem .......tem, úgy nevettem, pedig még nehezen mozog a szám, mert megint kihúzták két fogamat.

Cilla, ha most bevallom, hogy mit fogok holnap főzni, akkor nekem biztosan fel is út- le is út...,,de nem én lőttem...csak a legtermészetesebb kereskedelem útján, azaz a cserekereskedelem révén jutottam hozzá. Még valami jó receptet kellene kihalásznom,mert hiába van egy jókora szarvasbordám , ha nem tudom elkészíteni, felkopik az álunk holnap.

Jaj!!!!!!!

Szerencséd, hogy nem Te lőtted.

Remélem azért találtál valami jó receptet, nem venném a szívemre, ha felkopna az állatok.

Két pulyka filozófiáról beszélget:
- Szerinted van élet a karácsony után? - kérdezi az egyik.

Szia Najda!

Akár hiszed, akár nem, tegnap az elhagyott szomszéd telken róka szimatolt!
Mit gondolsz, a rókák haladnak a korral, a mélyhűtőben lévő kacsámat is kiszúrja? Jó lesz vigyázni, egy éhes Vuk mindenre képes.

szia Erika!

szerintem Tás már jó helyen van a kis vörös elől.