Istennek vagytok szántóföldje
(1 Kor 3, 9)

Isten szántóföldje az emberi lélek. Milyen csodálatos ez! A lelki munka mindig Isten műve, mi csak napszámosok és segédmunkások vagyunk abban. Aki közülünk plántál vagy öntöz, senki és semmi, az Isten minden, aki a növekedést adja. Ő lazítja fel a talajt. Kezébe veszi a szenvedések és nyomorúságok, külső és belső bajok ekéjét, feltöri vele a szívek kérges felületét, hogy a mag mély gyökeret ereszthessen. Idővel learatja, kicsépeli, majd malmában megőrli a magot. Nem azért, hogy megsemmisítse, hanem hogy ízes kenyér legyen belőle (Ézs 28, 24-28). Micsoda türelem ez Isten részéről! ,,Csak bűneiddel terheltél, vétkeiddel fárasztottál engem." Ebben a munkában Isten nem ,,legyen" szavával dolgozik, mint a teremtéskor. Akaratot adott az embernek. Ez az akarat gyakran akaratosságban és dacban jelentkezik, úgy, hogy Isten kénytelen így kiáltani: ,,Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után" (Ézs 65, 2). Szeretné megragadni teremtményét, az azonban elhúzódik előle. Istennek sok harcába kerül, míg a megkeményedett szívű ember hajlandó alárendelni neki a maga akaratát. De milyen vigasztaló viszont, amikor ezt mondhatjuk: az Úr munkája ez bennünk. Sokszor elcsüggedünk, mikor hiányosságainkat látjuk. Belső életünkben nem látunk haladást és csak kevés gyümölcsöt, vagy éppen semmit. Ilyenkor szinte elvész minden bátorságunk. De micsoda áldás, mikor ilyen körülmények között is elmondhatjuk: az Úr munkája ez s Ő majd véghez is viszi.

Hagyom, hogy még többet munkálkodjon bennem, hiszen annyiszor beleszóltam már munkájába és magam akartam dolgokat megvalósítani. Most már nem akarok más lenni, mint agyag az Úr kezében. Ő formál engem és amit ő elkezd, azt be is fejezi.

De arról a nagy felelősségről se feledkezzünk meg, ami abból következik, hogy Isten munkálkodik bennünk. Ellenszegülünk neki és Szentlelkének, amikor mégiscsak minden a régiben marad nálunk. Hányszor keresztezzük Isten szándékait! Szívünk vadonjából ő Édent akar varázsolni. Nosza, igyekezzünk ezen mi is és ne sajnáljuk azokat a gyomokat kiirtani, amiket ő mutat nekünk. Igéjének drága magja hadd hulljon szívünk mélyébe, hogy ott teljes szépségében kibontakozzék. Van-e ennél nagyszerűbb, mint az olyan szív, mely gazos parlagból Isten kertjévé lett? Hadd magasztalja a mi életünk is Isten kezének munkáját!

(Carl Eichhorn: Isten műhelyében)

MÉRÔEDÉNY

“Az, ami kijön, mérôedény. És ímé egy kerek óndarab repül, és ül egy asszony a mérôedény közepén.” Zakariás 5,6-7

A biblia képekben beszél nekünk, hogy jobban megértsük. Az új kép egy mérôedény. Isten itt a világot méri. A mérôedény a világon mindenütt egyforma. Amint megnézzük, egy asszony ül benne. Azt mondja az Ige: “Ez az istentelenség.” Ez a világ egy istentelen világ. Talán boldogan mondod: az nem vagyok. Majd meglátod, hogy az vagy. Úgy számolsz Vele, hogy Ô van? Nem istentelenül folyt le az életed? Személy Ô neked? Amikor imádkoztál, vártad, hogy Ô meghallgat? Isten a leghatalmasabb, legszeretôbb. Mentél-e Hozzá azzal a bizalommal, hogy ha senki nem szeret, Ô igen? Ô megért engem. A mérôedényben egy asszony ül. Egy óndarab repül, ráteszik a mérôedény szájára. Nem látszik az istentelenség. Lehet, te sem látod. Vajon most, hogy Isten felemelte a követ, látod? A mérô-edény téged mér. Nem találtatsz könnyűnek? Nem úgy van, hogy amit hitnek neveztél, nem volt az? Nem vártál tôle igazán semmit. Könnyen túlléptél a bűneiden. Elmúlt - nem érdekes. A két angyal viszi a mérôedényt Sineár földjére. Ez az a hely, ahol Bábel tornyát építették, és Isten összezavarta a nyelvüket. A kultúra, az emberi tudomány, a technika fölfelé épül. Repül, üzen az ember a világ egyik részébôl a másikba. Épül az antikrisztus világa. Aztán egyszer csak összedôl minden, amit az ember épített. Egyetlen nyelv van, amit mindenki megért: a Szentlélek nyelve. Még kegyelmi idôben élünk, karácsonyt várunk. Ha nem születik Jézus, nincs kereszt, nincs bocsánat. Hívd be Jézust az életedbe, hogy legyen védelmezôd!

A NÉGY SZEKÉR

“Majd megfordulék és felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé négy szekér jön ki két hegy közül.” Zakariás 6,1

Adventnek van egy nagy fordulópontja. Eddig az ítélet hangzott, most a kegyelem hangzik. A fordulat nagy feltétele, hogy a mérôedényre rátették a tetejét, és kivitték az istentelenséget Jeruzsálembôl Sineár földére. Jeruzsálembôl kiment az ítélet, mert megérkezett a kegyelem. A megtisztult Jeruzsálemre mondja az Úr: szemem fénye! Az Úr nagyon szereti az Ô népét - téged. Tisztító munkája mögött szeretô szíve mozog. Fordulj el a régi önmagadtól, és fordulj karácsony felé. Advent odáig megy, hogy “Gyermek születik nékünk!” Zakariás könyvében megtisztulásról van szó, és adventrôl beszél végig. Ide szeretnénk eljutni: “Velünk az Isten!” (Mt 1,23). A négy szekér harci szekér. A megtisztított Jeruzsálemet mennek védeni. Az ellenség meg sem közelíthet, mert találkozik Isten védelmezô szeretetével. A megtisztult ember élete biztonságban van. Van neked védettségtudatod? Egyetlen védelmezôd az Úr, aki azt várja tôled, hogy életed kerítetlen legyen. Sokszor mondtam, hogy azok a bajok, csapások, amik átjöttek a tűzfalon (Zak 2,5), hadd jöjjenek, szükségem van rájuk. Két hegy közül jönnek a szekerek. Valaki így mondta: a két hegy az Olajfa hegye és a Golgota hegye. A védelmed onnan jön ki, és a négy szekér körüljárja a földet. Körül vagy véve. Sokszor úgy látszik, Isten népével mindent lehet tenni. Csak úgy látszik! Magasfeszültség van körülötte! Aki hozzányúl, örökre béna marad a keze! A megaláztatás után jön a dicsôség. Megújult lélek, megújult szív, és rád ragyog Isten szeretete. “Örülj és örvendezz... mert ímé elmegyek és közötted lakozom” Zak 2,10.

Isten nem mondott le a világról

A szántóföld pedig a világ.
(Máté 13, 38)

Isten szeretettel öleli magához az egész világot. Szíve mindig kitárva. Szeretné megnyerni ezt a világot, mely ellene mond, ellene szegül, sőt fellázadt ellene. Annyira szerette ezt a világot, hogy legkedvesebbjét adta érte, Jézus Krisztusban megbékéltette azt önmagával. Amióta Megváltónk a kereszten kiszenvedett, készen áll a bűnbocsánat, a megtisztulás lehetősége. Bűneink nem súlyos kövek többé, melyek szükségszerűen a mélybe húzzák az embert. Jézusban bűnbocsánatot kaphatunk.

S ami még ennél is több: Isten szeretete arról is gondoskodott, hogy a világ megismerhesse az isteni megváltás nagy tényét. Követeket bocsátott ki, szívükre helyezte a megbékéltetés üzenetét, amit azok most bizonyságtételeikben elmondanak a világnak. Szerte-szét szórják mindenütt a jó magot. ,,Menjetek e széles világra!" - hangzik a megbízás. Rajtuk keresztül könyörög, int és sürget Isten: adjátok fel az ellenállást Teremtőtökkel szemben, hagyjátok magatokat megbékéltetni! Kezét is felénk nyújtja békességgel: fogadd el e kezet és ne légy állhatatosan ellenszegülő!

A Szentlélek ezeken a követeken keresztül igyekszik meggyőzni a világot hitetlensége gonosz voltáról. Hiszen itt van a bűn gyökere: az ember nem akar hinni a Megváltóban, félreismeri, megveti őt. Az isteni Lélek arról a megigazulásról győzi meg a világot, melyet a legelesettebb, legistentelenebb ember is megkaphat a megdicsőült Úrban. S végül arról győzi meg a világot, hogy a sátán megítéltetett, kimondatott rá az ítélet a kereszten. Nincs joga többé egy lelket sem fogvatartani, ha az szabadulást keres. Senkinek az útját nem torlaszolhatja el, aki megtérésre vágyik.

Egy áldott evangéliumi munkás kis füzetet adott ki egyszer ezen a címen: ,,Evangélium az istentelenek számára." Egy könnyelmű és züllésnek indult ember meglátta azt egy kirakatban. Öntelten azt mondta: ,,Végre valami az én számomra is." Megvette, elolvasta s megrendülten hitt abban, aki az istentelent megigazítja. Engedjük, hogy ez az isteni szeretet a mi szívünkben is hasson. Ne feledjük el, hogy mielőtt még mi kezeinket kitárnánk Isten felé, ő már régen kinyújtotta kezét utánunk. Vár reánk és felkínál mindent, hogy Fiához s őáltala önmagához vonjon minket.

(Carl Eichhorn: Isten műhelyében)

EGY FÉRFIÚ

“Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, mert csemete támad belôle, és megépíti az Úrnak templomát.” Zakariás 6,10

Amit eddig az Ige képekben mondott, most itt van egy emberben, a neve: Csemete! A betlehemi gyermekbôl, a Csemetébôl férfiú lesz. Egy ember, akiben maga az Úr van közöttünk. “Immánuel! Velünk az Isten!” Célhoz érkeztünk. Láthatjuk Jézust, Vele foglalkozhatunk. Az örökkévalóság Atyja testet öltött Jézusban. A Zakariás 9,9 is eljut a Megváltóhoz: “Örülj nagyon Sionnak leánya, örvendezz Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod!” Nem csak nekünk jön - személyesen neked. Minden lány a királyfit várja. Várd Ôt úgy, hogy jön az igazi, jön az én Királyom. A Csemetébôl fa lesz. Érdekes a német fordítás, amikor Jézusról beszél, mint “Paradicsomnak szép élô fájáról”, fáról beszél. Mikor a keresztrôl beszél, mint halott fáról, anyagról beszél. Tudjuk, mi az élô fa és mi a faanyag. Megdöbbentô volt számomra az Ige, hogy az élô fát kivágták, Csemetét kivágták, és kereszt lett belôle. Ott függ keresztalakban, kitárt karokkal az élô fa. Olyan jó, hogy ez lett a Csemetébôl. Az advent vége, hogy Jézus meg akar születni szívedben. Készítetted-e Neki a helyet? Jézus eddig adta magát az Igében, Karácsonykor majd adja magát az úrvacsorában. Az Ô testét és vérét fogadhatod be. Isten karácsonyi ajándékát fogadod be, amikor majd kenyér és bor képében magadhoz veszed. Aki hittel veszi, annak valóság. Azért volt advent, azért volt ítélet, repülô könyv, mérôedény, amikor mért téged, hogy elvegye a régit, és adjon egészen újat.

ADATIK

“Mert egy gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk, és az uralom az Ô vállán lesz.” Ézsaiás 9,6a

Isten egy gyermeket adott, Aki összeköt a mennyel, és aki megold mindent. Ahogy közledünk az adventi hetekben karácsonyhoz, egyre inkább felcsendül majd az örömhír a betlehemi gyermekrôl - az egyetlen gyermekrôl -, aki mindenkinek született. Adventben Isten teleírja a földet, az eget ezzel az egyetlen szóval: Jön! Volt-e már neked advented, az az idô, ami megelôzi Jézus születését az életedben? Egészen más az, hogy nekem születik meg Jézus. “Jön néked a te királyod” (Zak 9,9). Mit használ, ha az egész világnak jön, csak neked nem? Van egy döntô nap annak az életében, aki Jézust befogadja, hogy most az én szívemben, az én istállómban - amelyik piszkos ugyan, de mégis - bennem megszületett Jézus. Egy gyermek születése mindig csoda. Az egyetlen, az igazi, a legnagyobb csoda a földön Jézus születése. Az igazi csoda, ha a szívedben születhetett meg. Ha az Ige magva belehullik a szívedbe, megtörténik a fogantatás. Aki ezt átélte, annak már nem probléma a szeplôtelen fogantatás. Ha megmozdul benned az élet, azt észreveszed. Olyan érzések, gondolatok jönnek, amik eddig nem voltak benned. A testi születés az anyaméhben történik, a lelki születés a szívben. Add át Neki az uralmat, hogy elmondhasd, bennem belül új öröm, új vágy mozdult, ami eddig nem volt. Tudod már, hogy ez benned az Élet? A hogyanja az egész új életnek, hogy “adatik”. Nem cselekedetekbôl, nem abból, hogy valamit megteszek. Karácsonyi ajándék! Ezt az életet csak elfogadni, befogadni lehet, megköszönni, mert “adatott”.

A GYERMEK NEVEI

“És hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erôs Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” Ézsaiás 9,6b

Jézus elsô neve: csodálatos. Sokat bosszankodtam, amikor a tanári karban a hívôk mindenre azt mondták, hogy csodálatos. Amikor Jézust befogadtam, rövid idôn belül én is mindenre mondtam. Egy életen keresztül nem gyôzünk csodálkozni. Elég baj, ha már nem csodálkozunk, és nem csodálkoznak rajtunk, amikor már kezdünk olyanok lenni, mint a többi ember. “Hívják nevét... tanácsosnak.” Van, akinek saját szíve vagy érzelme a tanácsosa. Az egek Ura akar tanácsosod lenni. Tôle kérj tanácsot, Ô minden helyzetben tanácsos. “Hívják nevét... erôs Istennek.” Ô olyan Isten, aki mindent megtehet. Sokan mondták már: gyenge vagyok, semminek nem jutok a végére. Ne a magad erejében bízz! “Erôs Ô, megtart!” (Sof 3,17). “Hívják nevét örökkévalóság atyjának.” Ô az, aki úgy szeret, mint az Atya a gyermekét. Az utolsó név, ami leginkább a szívünkig ér: “Hívják nevét... békesség fejedelmének!” Valaki mondotta: nyugodt élet a hívô élet. Tévedés - ez két dolog. Más a nyugalom és más a békesség. Éppen sok nehézség közepette voltam, amikor valaki megkérdezte tôlem: hogy van? Úgy, hogy nyugalmam nincs, de békességem van - feleltem. Mindig kell valamit csinálni, nem ülhetek egy helyben, annyi az elveszett ember, annyi a tennivaló. Hogy volna nyugalmam, amikor minden pillanatban elvész egy ember? Az események sorozatában mégis van valami örökkévaló. Ha a békesség fejedelme a szívedben van, akkor - ha nincs is nyugalmad - békességed van.

DICSÔSÉG KIRÁLYA

“Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsôség királya!” Zsoltár 24,7

A zsoltár biztató szava ez, amikor adventbôl karácsony estéhez érkeztünk. Más fordítás így mondja: Szélesre és magasra tárjátok fel az ajtót. Nem csak egy kis résnyire: szélesre, magasra tárd ki az ajtód, hogy bemehessen a dicsôség királya. “Kicsoda ez a dicsôség királya? Az erôs és hatalmas Úr, az erôs hadakozó Úr.” Nem baj, ha te nem is vagy erôs. Sokszor az a bajunk, hogy túl erôsek és túl okosok vagyunk. A sok törés azért van az életünkben, hogy Isten erôtelenné tegyen. Ô az erôtlenekhez jön, mert Ô az erôs, Aki megtart. Szükséged van-e már Rá? Te nem tudod megtartani az életedet. Nem tudsz karácsonyt csinálni. Akibôl Isten valakit akar formálni, elôbb erôtelenné teszi. Jézus azt mondja, hogy Ô a hatalmas. “Nékem adatott minden hatalom.” (Mt 28,20). Neki minden lehetséges. A tieid hitre jutása, megkötözöttek szabadulása. Az erôs és hadakozó Úr a kereszt gyôztese. Nincs olyan bilincs, ami fogva tarthatná, ha Ô jön. Megérted-e, miért kellett gyermeknek lennie, egy jászolbölcsôben elférnie? Nem volt helye a vendégfogadó háznál. Nálad van helye? Nyitod a kapud, hogy bemehessen? Az angyalok énekelték: “Dicsôség a magasságos mennyekben Istennek.” Ha Jézust befogadod, egy téged meghaladó dicsôség ragyog át rajtad. Szemeden, cselekvéseden valami, Valaki átragyog. Akarod-e, nyitod-e, tárod-e az ajtód, hogy Jézus bejöhessen, és elfoglalja a szíved, hogy karácsonyi életed lehessen mostantól fogva mindörökké?

Zsolt 98.

1 Zsoltár. Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodákat tett!
Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja.
2 Megmutatta szabadító erejét az ÚR, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá
tette igazságát.
3 Hűséggel és szeretettel gondolt Izráel házára, és látták a földön
mindenütt Istenünk szabadítását.
4 Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön! Örvendezve vigadjatok,
zsoltárt énekeljetek!
5 Énekeljetek az ÚRnak hárfakísérettel, hárfakísérettel zengő éneket!
6 Harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az ÚR előtt!
7 Zúgjon a tenger a benne levőkkel, a földkerekség és a rajta lakók!
8 Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak
9 az ÚR előtt, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli
a világot, pártatlanul a népeket.

TAPSOLJ!


"Ujjongjatok az Úr előtt!" (Zsolt 98,4)

Miután orvosilag is megerősítették, hogy szülők leszünk, a férjemmel
nem sok időt hagytunk a csodálkozásnak és ujjongásnak. Ehelyett
könyveket vettünk, és olvastunk, a házunkat átrendeztük a
babaholmikkal, beiratkoztunk egy baba-szülő csoportba, és listákat
írtunk. Hamarosan a csodálatos terhesség után, megszületett a
kisbabánk. De legalább 24 órámba telt, hogy eléggé értékelni tudjam
kislányunk csodáját.
Mikor éltünk át utoljára valami csodálatosat? Milyen esemény késztetett
arra, hogy ujjongva dalban törjünk ki, vagy kiáltsunk örömünkben? Nekem
eszembe jutnak olyan pillanatok, melyek méltóak voltak éneklésre, vagy
örömujjongásra. Ugyanakkor gyakran annyira a következő lépésre
koncentráltam, hogy az megakadályozott abban, hogy igazán örülni tudjak
az értékes pillanatoknak.
Karácsonykor ideje van az ujjongásnak, dicsőítésnek. Isten Jézus
ajándékát mindnyájunknak adta. De túl sok időt elvesz az ünneplés
szervezése és a listák írása. Úgy lefoglalhatjuk magunkat anyagiakkal,
tervekkel, hogy elmulasztjuk Krisztus fogadásának különleges élményét.
A Zsoltár arra buzdít, hogy tegyük félre gátlásainkat, terveinket, és
tisztítsuk ki az összevisszaságot a gondolatainkból.

Imádság: Istenünk, segíts átélni a karácsony örömét Krisztus
ajándékáért. Ámen.

Tapsolj a folyókkal, énekelj a hegyekkel. Jézus megszületett!
Kara Lassen Oliver (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK AZÉRT, HOGY MEGLÁSSUK ENNEK A NAPNAK A CSODÁJÁT!

KARÁCSONYI KAPUNYITÁS

“És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk, és láttuk az Ô dicsôségét.” János 1,14a

Karácsony az az ünnep, amikor a mennyei világ betört ebbe a látható világba. Isten meg tudja tenni, hogy az ember egy pillanat alatt lát. Amikor az ember az Édenben megvakult, Isten hagyott egy nyitott kaput. Látni már nem látták Istent, de hallották. Isten kegyelmesen a bűn állapotában is hagyott egy kaput, ezért tudunk megtérni. Karácsonyi üzenet, hogy az Ige emberré lett, láthatóvá lett. A szemén keresztül láthatja az ember a láthatatlan Isten képét. Bár örülnél most a karácsonyi kapunyitásnak! A kicsi gyermekben láthatóvá lett Jézus a szem számára. A tanítványok és János arról tesz bizonyságot: mi láttuk! Mindenki látta? Nem! Csak azok, akik mondják. Mit látott a világ karácsonykor? Egy fáradt, nyomorult aszszonyt, aki szülni készült, és nem volt hol. Egy agyonhajszolt férfit, és egy gyermeket, akinek nem volt helye. Látta a világ az Ô dicsôségét? Nem! A pásztorok látták, a bölcsek látták. Amikor szülei felvitték Jézust a templomba, Simeon és Anna is látta. A világ Jézusban egy vándortanítót látott, akirôl azt mondták, hogy törvénytaposó. Nem tartja meg a szombatot. Istent Atyjának meri mondani. Hát kicsoda ez? - kérdezi a világ. Miért feszítik meg? Istenkáromlásért. Páran mégis elmondják: mi láttuk! Lévi látta, és követte Ôt. Látták az ötezer megvendégelésénél. A tanítványok látták a viharban. Kérdezik is: “Kicsoda ez?” Szeretném kérdezni: és te láttad?! Mi láttuk! - mondja János. Benne vagy ebben a miben? Volt-e már olyan az életedben, amikor egy pillanat alatt tudtad, mondtad, hogy ez az Isten volt?

AZ IGAZI AJTÓ

“És láttuk az Ô dicsôségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsôségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” János 1,14

Amikor elkezdôdik a szenvedéstörténet, már a tanítványok sem látnak. Akik dicsôítették Ôt, most már azok is a “feszítsd meg”-et kiáltják. Hát most már senki sem lát? Péter sem, János sem? A tanítványok csalódottan mondják: “Pedig mi azt hittük...” Mégis azt olvassuk, hogy “Az Ige testté lett... és láttuk az Ô dicsôségét”. Az igazi ajtó nem a karácsony, hanem a kereszt. Az igazi karácsony, az igazi ajtónyitás akkor történik, amikor senki nem látja. Szétfutott tanítványok - csak a gyalázat látszik. Ketten látnak. Az egyik a templomszolga lehetett, aki amikor bement, látta a kettérepedt kárpitot. Ami az Éden óta elválasztotta Istent az embertôl, most megnyílt. Az igazi ajtónyitást a lator látta elôször. Az ô szájáról hangzik: “Uram! emlékezzél meg rólam!” Hogyhogy ez az ember látta? A legutolsó, a legbűnösebb ember, aki elmondta, hogy méltán szenvedem a keresztet. Egy lator méltó arra, hogy Jézussal lépje át a menny küszöbét. “Ma velem leszel a paradicsomban!” - mondotta Jézus. Ha majd meglátod magad igazán, hogy szívednek gondolata mennyire önzô, hiú, csupa szenny, akkor te is meglátod az Ô dicsôségét. Máshonnan nem láthatod. Bár Isten megadhatná, hogy visszakerüljünk a méltó helyünkre - a lator helyére, aki látta Jézust. Akkor elmondhatnád, hogy a jászolbölcsôben és a kereszten láttam Jézust. Ez a világ Ôt keresi rajtunk. A görögök mondata: “Látni akarjuk a Jézust!” A világ rajtad, rajtam ma egyet keres, hogy az Ige benned, bennem testté lehessen. Gyakorlati életté, igazi szeretetté, odaadássá, áldássá.

KEGYELMED JOBB AZ ÉLETNÉL

“Isten! Én Istenem vagy Te, jó reggel kereslek Téged!” Zsoltár 63,2

Az Ige így folytatódik: “Téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize.” Észrevettétek-e már, hogy mennyi szomjas ember van a földön, akik nem találják meg, ami megelégíthetné ôket? Hiába keresgél ott az ember, ahol minden van, de szeretet nincs. Ha nincs forrása a lelkednek, ahonnan áradhat beléd az erô, a szeretet, a testednek sincs. Milyen jó, hogy meg lehet keresni ezt a forrást. Ha még nem találtad meg, vagy elvesztetted, nagyon kérlek, hogy mindenáron, mindenen keresztül keresd. Miért? Így mondja az Ige: “Hogy láthassalak Téged a szent helyen, szemlélvén a Te hatalmadat és dicsôségedet.” Istent csak a szent helyen lehet megtalálni. A sok kicsi öröm között az egyetlen öröm, ha láthatod Ôt. Karácsony éjszakáján megtörtént a csoda! Isten Jézusban láthatóan testet öltött. Az elepedt, kiaszott szomjú földön megjelent a forrás. A pásztorok keresték Jézust. Elmentek “mind Betlehemig”. Aztán “elhirdették, ami nékik a Gyermek felôl mondatott”. A bölcsek is keresték, meg is találták. Tisztességet tettek Néki, és “más úton tértek vissza”. Nem maradhattak azok, akik addig voltak. Nagyon kérlek, ne csak keresd, hanem találd is meg Jézust, mert nem élhetsz nélküle ezen a száraz és kiaszott földön. Azt mondja az Ige: “Hiszen a Te kegyelmed jobb az életnél!” Ha már kóstoltad, te is el tudod mondani: “Az én ajakim hadd dicsérjenek Téged.” “A Te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.” Az Ô szárnya alá mindig odabújhatsz. Ha megsebesültél, ha valami nagyon fáj, akkor is. Ott védettségben vagy!

KÉSZ A SZÍVEM

“Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek.” Zsoltár 108,2

A zsoltárosnak kész a szíve arra, hogy dicsérje az Urat. Isten elkezdte benned a munkát, de még nem vagy kész. Vajon kész-e a szíved arra, hogy odaállj az Úr elé? Dávidnak arra kész a szíve, hogy dicsérje az Urat. Ô az életének legrettenetesebb idôszakában is ezt tette az 57. zsoltár szerint, amikor Saul üldözte. Amikor nehézségek vannak körülötted, dicséred-e az Urat? Valaki mondotta: most adjak hálát, amikor minden a feje tetején áll?! Dávid így mondja: “Serkenj fel, te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt.” Amikor hajnalodik, kész-e a szíved, hogy dicsérd és magasztald az Urat? Képes vagy-e a népek között dicsérni, és emberek elôtt nem szégyellni az Ô nevét? Meddig ér ez a dicséret? “Magasztaltassál fel, óh Isten, az egek felett, és dicsôséged legyen az egész földön!” Az egek felett, a felhôkig, a földön - minden tele az Ô dicsôségével. Minden az Úré, és örül, ha szétoszthatja. Ebben az osztásban neked is megvan a részed. Elégedett vagy-e azzal, amit neked osztott Isten? Családdal, lakással, körülményeiddel? Adtál-e hálát azért, amit Tôle kaptál? Nem csak embereket, képességeket is, mindazt, amit adott, ami a te részed. Csak Ô adhatja oda a részed, amivel boldog leszel, mert Ôt szolgálhatod. Elfoglaltad már? Isten örült, hogy kioszthatta, amit a kereszten megszerzett neked. Életed, szavaid az Ô dicsôségét hirdetik-e ? Bár mindennap elmondanád: “Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsôséged legyen az egész földön.” Legyen kész a szíved mindennap, hogy énekelj és zengedezz az Úrnak, hozzád való hűséges voltáért!

2007. december 28. péntek

Mt 28,16-20.

16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova
Jézus rendelte őket. 17 Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig
kétségek fogták el őket. 18 Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: "Nekem
adatott minden hatalom mennyen és földön. 19 Menjetek el tehát,
tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a
Fiúnak és a Szentléleknek nevében, 20 tanítva őket, hogy megtartsák
mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden
napon a világ végezetéig."

KARÁCSONY UTÁN


Az angyal ezt mondta Máriának: "Ne félj, Mária, mert... fiút szülsz,
akit nevezz Jézusnak." (Lk 1,30-31)

Amikor Mária meghallotta, hogy ő lesz a Megváltó édesanyja, elment
unokatestvéréhez, Erzsébethez. De utána visszatért a hétköznapi
tennivalóihoz. Miután a pásztorok tanúi lehettek a kis Jézus
születésének Betlehemben, visszatértek a mezőkre a bárányaikhoz, ahogy
Lk 2,20 mondja. Később Mária és József is visszatért Názáretbe, ahol
folytatták megszokott hétköznapi tevékenységeiket.
Hozzájuk hasonlóan, a karácsonyi ünnepek után mi is visszatérünk a
hétköznapokba, de Krisztust nem hagyjuk magunk mögött. Ahogy Mária és
József is Jézussal tértek vissza, ugyanúgy mi is hordozzuk őt
szívünkben, hozzáállásunkban, életünkben.
Sokan követik Jézust ma is: pásztorok, ápolók, kereskedelemben dolgozók
és gyári munkások, ácsok, jogászok, tanárok és orvosok, és a lista
egyre csak növekszik. Mindannyian visszatérünk a hétköznapokba az
ünnepek után, de akármerre halad utunk az újévben, Jézust és az ő
szeretetét magunkkal vihetjük.

Imádság: Drága Urunk, segíts nekünk, hogy ma is boldogan kövessünk
téged, járva utunkat ebben a világban, s tudva, hogy te mindig velünk
vagy. Ámen.

Hogyan maradhatok egész évben Krisztus közelében?
Douglas Raymond Rose (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI AZ ÜNNEPEK MIATT DEPRESSZIÓBAN SZENVED!

ISTEN EMBERE

“Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találunk ellene valamit az ô Istenének törvényében!” Dániel 6,5

Az idôs Dánielt látjuk. Királyok jönnek, mennek, az uralkodást átveszik a perzsák és médek. Babilonnak vége, egy más birodalom jön, de Isten népe marad! Dánielt elvitték, mint ifjút, és egy életen keresztül megtartotta hitét. Mint ahogy Pál is írja: “Futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4,7b). Bár az Úr velünk is véghezvihetné, hogy tisztulna, erôsödne a hitünk. A világ tele van csalással, lopással. Semmi kár nem lesz ott, ahol Dániel szolgál. Dániel az igazgatókkal szemben is ugyanaz, mintha Istennek számolna. “Minden lélek engedelmeskedjék a felsô hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentôl: és amely hatalmasságok vannak, az Istentôl rendeltettek” Róma 13,1. Semmi olyan dolog nincs, ami miatt Dániel ellen okot találhatnának az igazgatók, sem a politika, sem az igazgatás vonalán. Nem mondott soha semmit a feletteseire. Vajon úgy élsz-e a világban, hogy ha okot keresnének, semmit nem találnának ellened? Dániel életvitelében még az ellenségei sem találtak hibát. Rendkívüli lélek volt benne, Isten Lelke. Dárius király szerette, becsülte, azért akarta a tiszttartók fölé helyezni. Az igazgatók féltek, hogy nem dolgozhatnak a saját zsebükre. Nem csak most van így, régen is így volt. Az igazgatóknak nem tetszett, hogy Dániel lesz mindennek a feje. Itt kezdôdött a gyűlölet. Megbeszélték az igazgatók: nem találunk benne hibát. Csak a hit dolgában tudjuk ôt megfogni. Aki azt mondja a Bibliára, hogy elavult, olvassa el Dániel könyvét! Mintha ma írták volna!