Az emberi ego, emberi "szeretet" jellemző példája... Ez az anya jószándékúan cselekedett, de (amúgy "emberi" módra), azt akarta adni annak, akit szeret, amire ő vágyott, s nem kérdezte, nem tudakolta előbb, hogy ugyan a másik ember mire vágyna, vagy mi lenne számára a legjobb. (Ismerte a gyerekét, érdekelte a véleménye, érzései?! Nekem úgy tűnik, nem.)

Milyen jó tudni, hogy Isten ISMER és önzetlenül SZERET : azt adja mindenkinek, ami a javát szolgálja, ami kinek-kinek a legjobb...

Ez a gyerek szülő viszony igen kényes kérdés. Ahol több gyerek van, ott általában mindig van a családban valami konfliktus, szóval aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, annak a téma valóban az utcán hever.

Például ismerek olyan rokont többet is, aki fiatalként bekerülve az új családjába megtagadta a szüleit, pedig azok a csillagot (az ő szerény, földönjáró csillagját) is lehozták volna a gyereknek az égről. Például a papa ladát vett a gyereknek, és a fiú sértetten utasította vissza az új kocsit, mondván, hogy az nem autó. Akkor persze még az volt, de az autószerelő apának mindenképpen. A példában a gyerek, és a szülők annyira összekülönböztek, hogy a gyerek még nevet is változtatott, teljesen felszámolta a kapcsolatot a szüleivel, a testvérével.

Amikor kb tíz év múlva a választott, gazdag család, élén a nejjel, kilökte a fivért a soraik közül, a tékozló fiút örömmel fogadta vissza a régi családja. Az öccse meg csendesen, szomorúan meséli a történetet másoknak, hogy visszajött, aki megtagadta. És nem érti a dolgot. Gondolom, talán nem ártana kezébe adni a Bibliát a tékozló fiú történetével, hátha megkönnyebbedik a lelke. Ezt majd el is mondom annak, aki ezt meg is teheti.

De akár itt a fórumon is találkozunk olyan testvérünkkel, aki a gyerekével nem tud kijönni, vagy aki a szüleivel nem tud kijönni. És akkor még csak nagyon baráti módon neveztem meg a dolgot.

Kedves Kamilla, csak azt a közhelyet tudom mondani, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Szóval fel a fejjel, lesz ez még úgyabban is!

Kedves Kamilla!

Nekem tovább olvasva annyi jön le, hogy Jézus Krisztus arra gondolt, hogy a szavainkkal is képessek vagyunk ölni és ezt Isten is tudja és így is kezeli.
Sőt ha szótlanul, oktalan haraggal vagyunk egy ember mellett, akkor ezzel is öljük őt.

Ha a tökéletesség tükrébe nézek és a környező világra - még inkább magamra -, akkor értem meg igazán, hogy miért is kellett Jézus Krisztusnak meghalnia a kereszten.

Péter

Göröngyök közt éjjel megyek, csak a holdam jöhet velem.

Tünditől ma megkérdezték a boltban, hány éves, és azt mondta, hogy háromszáz. A reinkarnáció-hívő nagyapja hogy örülne!

Ne ijedj meg! Ha nem inged, ne vedd magadra.

Mi az, hogy nem több az írástudók igazságánál?

Az írástudók mindent tudtak, minden betűt ismertek, ami csak le volt írva, de nem fogadták el és nem szerették meg azt, akire az írás mutat, akiről az írás beszél. Olyan emberek voltak, akik tengernyi sok ismeretanyaguk miatt elképzelhetetlennek tartották, hogy másnak is lehet néha igaza. Ismerlek Téged, Kamilla, te nem ilyen vagy. Ne vedd magadra.

"Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának." (Róm.10,3)

"Ők nem ismerték fel, hogy az Atyáról szólt nekik."

Jézus tehát ezt mondta: "Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok (létezem), és önmagamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket. És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves. Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket" Jn.8,27-29,31-32

Miért? Mi az igazság?

"Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam."

Ez az az igazság, ami nem filozófia, nem pszichológa és nem teológia, hanem simán igazság, és csak ez visz előre. Erről van itt szó. Enélkül semmiképp. és nem ajajj, hanem hurrá! mert hallottuk, elhittük, befogadtuk, megtapasztaltuk. Jézus minden kérdésünkre válaszol.

"Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok." Jn 14,18

Értelek, éjszaka még is inkább napfényben érdemes vándorolni, őt kísérni!

Köszi, Szilveszter
És köszi Kavics
Jófejek vagytok.

Az előbb nagyoncsúnyán beolvastam egy pasinak az igefórumon. Biztos bánni fogom később, egyelőre csak füstölgök. A legjobban az idegesített föl, hogy rajtam kívül miért nem idegesít senkit, hogy mennyire nem veszi emberszámba a nőket. Grrr. Ki is moderálták a 'nyomdafestéket nem tűrő' kifejezésemet. Pedig szerintem nyomdafestéket nem tűrő dolgokat bibliainak látszó, veretes kifejezésekkel elmondani sokkal de sokkal csúnyább dolog. Namindegy. Le kéne állni ezzel talán végre. .

Erre van egy gondolat is:

[…] lehet kegyesen is kegyetlenkedni és bibliai idézetekbe a mérget csomagolni […]
(Gyökössy Endre - Magunkról, magunknak)

" Jól szólni dísz, derék dolog,
ám a dísztelen csak dadog.
Ámbár dadogni dísztelen,
olykor dicsőbb, mint díszesen."
(Weöres Sándor)


Nekem privatim is küldött "kedves" üzeneteket, de egyszerűen nem válaszoltam neki....
Közhely, de sajnos tény: nem az a fontos, hogy mit mond, hanem az, hogy ki mondja.

Manuális tevékenység a napköziben = hajtogatom a gyerekeknek, hogy fogják már be a szájukat.

Ezzel a poénnal egy barátnőm villanyozott fel, akivel kb száz éve nem beszéltem, és msot váratlanul felhívott, és nagyonjóót csacsogtunk. Még a magyar szakon voltunk csoporttársnők . Jófej nőszemély nagyon.

"A kertben illatokkal játszottak a szagok.
Persze a szagok győztek most is, de jók voltak az illatok is."

Boldogság

A tévéhez leültünk
megnézni azt a filmet,
miről a műsorújság
megírta, hogy nagyon sok
vér fog majd folyni benne,
és ennek mind a ketten
örültünk, mert szeretjük
a filmeket, amikben
nagyon sok vér folyik. Te
két fázós lábad akkor
pólóm alá bedugtad,
kis talpad ráhelyezted
kövér, meleg hasamra,
úgy néztük ezt a filmet,
pisztáciát is ettünk.
De gyorsan elfogyott, és
félóra múlva kábé
szép, szőkített fejecskéd
a mellkasomra tetted,
én kissé hátradőltem,
a vállad átkaroltam,
és elnyomott az álom.

Most arra ébredek fel,
hogy vége már a filmnek,
a farpofák sajognak,
jól elzsibbadt a lábam,
és el van gémberedve
a vállam is rohadtul,
fejem nem dönthetem meg,
nincsen mögötte támasz,
valami ócska pornót
sugároz a csatorna,
éjfél is régen elmúlt.
A távirányitóért
nyúlnék, de el nem érem,
van egy pohárnyi kólám,
miből kiment a szénsav,
de azt sem érem el, mert
te rajtam fekszel éppen,
szemed becsukva tartod,
a szád kinyitva félig,
meleg fuvallatocskák
szállnak nyakamra onnét.

Kívánhatnék-e többet?

Megnéztem végre végig a Good Will Hunting című filmet. Látta valaki? Tetszett, pár dolog eszembe jutott róla. Képzeljétek el például, hogy a Gyuri (az én férjem), egy az egyben el is játszotta fiatalkorában... a sotén dolgozott ablaktísztítóként, és mikor valami nagyon baromságot beszéltek az igenokos egyetemisták talán matekról, vagy fizikáról, beleszólt, elmondta, miért mondtak hülyeséget, aztán pucolta tovább az ablakot. Rá kellett ébrednem, hogy ez elég komoly összetartó erő is volt közöttünk régen, hogy haragudtunk a világ összes egyetemistájára. Szerencsére már kinőttünk belőle. És érdekes módon, valahogy ezzel függ most össze, hogy én nagyon egészségtelen mértékben elkezdtem parázni Tündivel és az óvodaválasztással kapcsolatban. Mikor erre rájöttem tegnap, ünnepélyesen és gyorsan abba is hagytam.
A vers, amit bemásoltam a vers és virágba, szintén egy az egyben megtörtént velünk, szerelmünk hajnalán, mikor még csak jártunk . Hehe. Szép emlékek.
És ezt most tovább fogom fokozni... durva lesz és értelmetlen, előre tudom, mit fog írni Erika privátban, úgyhogy előre megmagyarázom. Amikor az alábbi kis semmikülönös elhangzott, én nagyon viccesnek találtam, és nevettem rajta pár percig folyamatosan, aztán azt mondtam, hogy ez annyira hülye, hogy bele fogom írni a naplómba. Nem gondoltam komolyan, viszont azóta Gyuri már háromszor rákérdezett, hogy beleírtam-e, úgyhogy most már kénytelen vagyok.
Néztük a Micimackó karácsonya című rajzfilmet, amiben a szereplők levelet írtak a Télapónak. Róbert Gida lepecsételte, eldobta a szélbe, és felkiáltott: "Télapónak! Északi sarook!"
Erre az én különösen érett gondolkodású férjem felordít: "Én meg a kis csizmádba sarook!"
Hát ilyen az élet nálunk.