tavasz írta:
"Krisztus engesztelő áldozatára nem azért volt szükség, hogy az Atyát szeretni kényszerítse, mintha egyébként gyűlölte volna az embert. Nem az volt a rendeltetése, hogy korábban még nem létező szeretetet fakasszon. (Ellen G. White: Jézushoz vezető út, I. fejezet)
Vankó Zsuzsa
---Kedves Tavasz !
-Sajnálom, hogy a Te saját véleményedet nem füzted ehhez az iráshoz.-
Nem vitatom egészében,--- de sajnálatos módon kever fogalmakat és
kihagy olyan üdvtörténeti lépéseket, amelyek nagyon is fontosak.
-Én most nem megyek bele az "egésznek" az értelmezésébe,- csak a leg-
szembetünőbbet idéztem.-- Amit mond az igaz,- csak éppen nem ideillő.
-És erre két igét irok annak alátámasztására, hogy a Biblia szellemében
nem arról van szó, mintha AZ EMBER TALÁLTA VOLNA KI az "engesztelés"
csodáját Krisztus keresztjében, hogy "az Atyát kényszeritse".--- Ez egé-
szen idegen a Bibliától.--- A pogányok szokása volt, hogy különféle módon
"rákényszeritsék" akaratukat az általuk elképzelt istenségre.-
--ISTEN ÜDVTERVE ÉS IGÉJE SZERINT Ö MAGA CSELEKEDTE EZT.-
"... ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál; az igaz Jézus
Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi büneinkért, de nemcsak a mién-
kért, hanem az egész világ bünéért is." 1.Jn.1-2
"Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát
küldte el Isten a világba, hogy éljünk általa.- Ez a szeretet és nem az,
ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy Ő SZERETETT minket és EL-
KÜLDTE A FIÁT ENGESZTELŐ ÁLDOZATUL büneinkért." 1.Jn.4,9-10
"Mindez pedig Istentől van, AKI MEGBÉKÉLTETETT MINKET ÖNMAGÁVAL
KRISZTUS ÁLTAL." 2.Kor.5,18
---Örülnék, ha elmondanád a véleményedet.
Üdv.
L.