Elgondolkoztam azon, hogy jól kezeljük-e mi keresztyének, reformátusok, történelmiek, karizmatikusok, és más felekezetiek a clgány kérdést. Ha a keresztyén egyházaknak a mai gyenge, és szorult helyzetük ellenére valahol nagyon kellene, hogy aktivitást kifejtsenek, hát az a cigányok köre kellene legyen szerintem.
Ungváry Krisztián történészünk magvasan úgy fogalmazott, itt a topicban is beszéltünk róla, hogy két közösség áll egymással szemben, a 21. századi kapitalizálódó közösségek, és a 12. századi nomádség szintjén megrekedt közösség rétegei. Én még azt tettem hozzá, hogy a cigányság egyes közösségei még a szemet szemért, fogat fogért mózesi, ókori elvet sem ismerik, még erre is meg kellene tanítani őket, nemhogy a krisztusi elveket. Véleményem szerint, ha ma valamit is számon lehet kérni a reformátusságtól Magyarországon, de a többi történelmi, karizmatikus, és egyéb keresztyén mozgalmaktól, az a cigányság iránti teljes közömbösség lenne.
Mi segítjük a cunami áldozatait, a leprásakat, avangelizálunk, missziókat vezetünk Pápua Új-Guieába a kőkori emberek közé, ugyanakkor azt nem látjuk meg, hogy a falvaink határában itt van a megtérítetlen, még mózesi szinten sem élő, szerencsétlen, mind anyagilag, mind erkölcsileg kiszolgáltatott tömeg. Itt olvashatjuk Boglárka idézetei alapján a pápuák térítéséről, de a cigányok téritéséről nemigen tudunk ilyen szép történeteket hozni. (Természetesen fontosak a pápua történetek, nem bántani akarlak ezzel Boglárka)
Kétségtelenül talán megzavarná a rendünket, ha kitárnánk a templomaink kapuit előttük, de láttam már a szülőfalumban valamikor cigány asszonyt, aki eljött a református közösségbe, természetesen nem küldték el. Szerintem a közösség kíváncsian várta volna a folytatást, de nem volt folytatása, gondolom a kölcsönös előítélet miatt.
Ha nem jönnek be a templomainkba, akkor legalább segítenénk őket a közösségeik alapításában, és lelkészeket küldenénk misszióba közéjük a nyomortelepekre. Ehelyett inkább 10 000 km-re küldünk embereket, anyagiakat, holott a cigányaink itt vannak, és megtésre várnak.
Persze olvastam megszállott katolikus plébánosokról, és református lelkészekről, akik valóban ráteszik az életüket erre a szolgálatra, de igazából nem kerül eléggé a helyére a cigány misszós szolgálatnak a fontossága. Tudjuk, hogy szinte központi fontosságú téma lenne a cigány misszió, de sajnálatosan ez egy periférikus kérdés manapság.
|