Szívből kívánom, hogy úgy legyen!

Iggen! Én is nagyon szeretném. Sokat imádkozom azért, hogy összejöjjön, mert az én óriási alvásigényemmel, és lassúságommal ez a kétműszakos, 12 órás operátori munka nem nekem való. Az az egy tartja bennem a lelket, hogy remélem csak októberig kell kibírni, és akkor átmehetek a gyermekotthonba. Ráadásul még azért is fontos lenne, mert nagyon szeretném megcsinálni ezt a gyógypedagógiai asszisztens képzést, és ha nem vesznek fel az otthonba, és maradok a gyárban, nem tuom megcsinálni, mert az órák 50%-ra nem tudok elmenni.

Sziasztok!

Nagyon szuper volt ez a hétvégém. Az élet "apró" örömeihez is írhatnám, de ideírom, mert ide is tartozik. Ott kezdődött a szuper hétvége, hogy egész hétvégén szabad voltam. Péntek este mentünk Pestre, ahol berohantunk egy ruhavásárra. Szombaton pedig a "fiainkkal" voltunk. Péntek este még nem volt biztos, hogy vihetjük a fiúkat, mert a "kedves" mama előző hétvégére bígért látogatását eltolta most hétvégére. Szombat de. 10-ig vártunk, hátha megérkezik, aztán mondta a gondozónő, hogy mostmár vihetjük őket nyugodtan, mert már később sem fog jönni. Mondtuk neki, hogy azért ha megérkezik a mama, hívjon minket nyugodtan, és visszavisszük a fiúkat. (Nem kellett, hogy hívjon. ) Szegény Danim hazafele mondta is, hogy lehet, hogy járt ott anya, és szegény biztos szomorú volt, hogy nem látott minket. Na erre nem mondtam semmit, mert mint mondhattam volna? Mondtam volna azt, hogy biztos nem volt, mert nem hívott Marcsi néni? Szóval 10-kor elvittük őket Veresegyházra, a medve farmra kocsival. Olyan jó volt nézni, ahogy Atim pakolta be a gyerekeket a gyerekülésbe, fújta az orrukat, stb. Ide egy dobogó szív smilei jönne. Az volt a poén, hogy a gyerekeket nem is a medvék, hanem a mellettük kiállított gyerekvasút kötötte le a legjobban. Meg egy jót szalmacsatáztunk, mert egy helyen volt leszórva szalma. Du. 4-re vittük vissza a gyerekeket. Vasárnap pedig reggel 8-ra mentem értük, és elvittem őket a régi gyülim istentiszteletére. Mondjuk ide sajnos a legkisebb nem tudott jönni, mert lebetegedett. Karcsikám az éneklést az elejétől kezdve nagyon élvezte, és énekelt is meg mutogatta is az énekeket. Dani, a legnagyobb először nem akart bekapcsolódni az éneklésbe, de amikor kiment a gyerekcsoport énekelni a keresztelőre, a kisbabának már ő is énekelt. Karcsika szépen figyelt az ovisoknak tartott gyerekistentiszteleten (a táborban még egyre sem ült be), és a végén először nem akart a történet előadásában résztvenni, de amikor Hajnalka első szereplőnek kérdezte, hogy ki akar Péter anyósa, az öregasszony lenni, Karcsikám élből ugrott ki a padból és tette fel a kezét, hogy ő akar. Aztán mondtuk neki, hogy az inkább egy kislány legyen, így ő Jézus lett. Danit is Dícsérték az iskolásoknál, hogy szépen figyelt, és aktívan részt is vett az alkalmon. Szóval szuperül sikerült a hétvége. Este mikor hazaértem, még beszélgettünk egyet neten a gondozónővel. Mesélte, hogy Dani azon gondolkodott el, hogy vajon miért mindig őket viszem el, (megszokta, hogy ajándékot mindig másnak vittem.) és azt kérdezte a gondozónénitől, hogy azért, mert őket látogatja a legkevesebbet az anyukájuk? Erre azt mondta neki, hogy szerinte azért, mert szeretem őket. Erre csodálkozva kérdezte, hogy tééényleg? Pedig minden alkalommal megölelgetem őket, és mondom nekik, hogy szeretem őket, csak úgy néz ki, hogy nem tudják elhinni. Úgyhogy legközelebb ezt a dolgot megbeszélem Danival, hogy igen, azért mindig őket, mert nagyon szeretem őket, és azért, mert az Úr Jézus bízta őket rám. És azt hiszem ezt sokszor el kell majd még neki mondanom, hogy megértse, és elhiggye.

A hétvégén megvolt a macifarm folytatása. Bár kicsit nehezebb volt, de nagyon élveztem.
Szombaton a Csodák Palotájában voltunk. Nagyon élvezték a gyerkőcök. Olyan husi volt a két kicsi, amikor a tépőzáras ruhával felkenődtek a "falra" . Danin meg csak úgy csodálkoztam, amikor türelemmel kivárt égy fél órás hosszú sort, hogy kipróbálhasson egy játékot . A végére a kisebbek elfáradtak, úgyhogy Karcsika levágott egy nagyobb hisztit, ami kemény volt, de Dani olyan ügyesen felnőttesen kezelte, jó volt nézni. Próbálta nyugtatgatni Karcsit, mindent megtett, még azt is, hogy a közösen kapott kóláról lemondott, és elment helyette a WC-be vizet inni. Aztán amikor Karcsi lenyugodott, azt mondta Dani, hogy szegény már fáradt.
Vasárnap mindhármat vittem istentiszteletre. A legkisebbel maradtam a babamegőrzőben, mert még igényelte, de nagyon jófej vot. Hamar beilleszkedett, nem csak a babák közé, hanem a felnőtt gyülekezetbe is. Teljes természetességgel ment oda a felnőttekhez is, és kérdezte, hogy "Te ki vagy? Mit csinálsz?" . A két nagyob nem volt ilyen bátor. Megcsodálta, ahogy a gitáros gitározik, keresztlányomat agyonszeretgette. Egész nap nyomta a poénjait, és én úgy vettem észre, hogy tudatosan mondta a poénjai többségét. Marha jó humora van 3 évesen, komolyan.
Itt is Karcsikámmal volt baj. Jól összeverekedtek a lelkész fiával, aki húzta Karcsimat. Mondtam is utána Karcsimnak, miután kicsit lenyugodott, hogy nagyon szeretem őt, független attól, hogy hogyan viselkedik, de szomorúvá tesz az ilyenfajta viselkedése, és szeretném, ha karácsonykor, amikor legközelebb jön istentiszteletre, békésebb lenne, olyan aranyos lenne, mint amilyen a múltkor volt (amiért a múltkor meg is dícsértem). Sajnos őt nagyon megviselte, hogy visszakerült az otthonba. Szerintem ez a hétvégi viselkedésének nagy részét indokolja is. Múltkor, amikor csak pár órára meglátogattam az otthonban, kérdezte, hogy miért mentem. Mondtam neki, hogy mert nagyon hiányoztak. Erre ő azt mondta, hogy ő csak ne hiányozzon senkinek, mert ő senkit sem szeret. És sajnos őt most tényleg leginkább ez az életérzés határozza meg 6 évesen, és ez alapján is viselkedik.
Dani vasárnapjáról meg annyit, hogy it-re menet találkoztunk egy ismerőssel, akinek azt mondta, hogy neki csak a játék fontos, majd elgondolkodott, és azt mondta: na jó, meg az anya (annak ellenére, hogy ígérete ellenére rengetegszer nem megy meglátogatni a fiait ), és kis hatásszünettel, meg a Gabi. Szerintem ezen legalább úgy elcsodálkoztam, mint Dani azon, amikor Marcsi néni azt mondta neki, hogy azért őket visszük el, mert szeretjük őket. Mindig zavart, hogy csak ilyen keveset vagyok velük, ezért azt gondoltam, hogy ennek nem lehet olyan nagy hatása, és mégis. A másik élmény meg, hogy Dani kérdezte, hogy itt lehet-e karácsonykor az it-n, mert szeretne szerepet vállalni az ünnepségen. Mondtam neki, hogy én is nagyon szeretném, ha itt lehetne, de nem tudom, hogy az otthonban mikor ünnepelnek. Kiderült, hogy elvileg ráérnek akkor. Remélem a mama nem akkor óhajtja őket meglátogatni...

Tegnap voltam fenn a fiaimnál.
Annyira aranyos a legkisebb. Meg sem kérdezte, hogy viszem-e most őket valahová, mert látta, hogy sötétben, ovi után, Attila nélkül mentem, és akkor csak látogatóba mentem hozzájuk.
Karcsika meg felemlegette, hogy amikor először voltak istentiszteleten milyen jók voltak. Mondtam neki, hogy igen, akkor nagyon büszke voltam rátok, de a múltkor nem voltatok annyira jók! Megígéred nekem, ha karácsonykor megyünk nem vered szét a Hunort (a lalkész kisfia)? Erre vigyorgott egyet, és azt mondta, hogy nem ígéri meg. (ide egy izzadós smilei jön)
Mikor megérkeztem, az egész csoportból Dani volt csak ott. Rögtön jött, és elolvasta nekem a leckét , én meg kértem tőle, hogy ismeretlen szöveget is olvasson nekem. Azt kicsit lassabban olvasta, de pontosabban, mert a szavak végét nem emlékezetből mondta. Aztán társasoztunk egyet. Készülök írni a mamának egy levelet, ezért próbáltam daninál puhatolózni, hogy mennyire tud rólunk a a mama, meséltek-e neki rólunk. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy a mama rájuk sem nézett minimum 1,5 hónapja, mert azt mondta Dani, hogy nem meséltek anyának, mert azóta nem találkoztak vele. A macifarmon pedig 1,5 hónapja voltunk... Aztán tovább nem beszélgettem vele erről a témáról, mert nagyon hárította a témát, de azt hiszem muszáj lesz vele beszélgetnem. Csak őszintén lehet vele, mert nagyon okos. Megomondom neki, hogy igen, az elején nagyon nem szerettem az anyukáját, mert mérges voltam rá azért, hogy ők itt vannak. De most már látom, hogy Daninak mennyire fontos az anya, és ezért nekem is fontos lett. Mondtam Daniak, hogy készülök levelet írni az anyukájának, és szerintem megijedt, hogy valami rosszat akarok írni, és ezért hárította a témát, és ezért tartom fontosnak, hogy erről még beszéljünk. Megmondom neki, hogy a Karácsony örömüzenetét írtam meg az anyukájának, hogy megszületett az Úr Jézus, aki egyedül képes arra, hogy meggyógyítsa őt. (Készülök a levélbe Kékkeresztes (iszákosmentő missziós) prospektusokat, és elérhetőséget beletenni.) Meg azt is megírom neki, hogy milyen fantasztikus fiai vannak, akik mennyire szeretik őt, és már csak értük is érdemes lenne ezt megpróbálni, és természetesen saját maga miatt is. Meg még azt tartom fontosnak megírni a mamának, hogy mi mindnyájan bűnösök vagyunk, és ki itt, ki ott vétkezik, ennek ellenére nagyon szeret minket Jézus, és megbocsátja minden bűnünket, és megszabadít azoktól, és csak azt szeretné Jézus, hogy Vele boldog életet éljünk. Azt is megíron neki, hogy imában támogatom őt. Aztán néhány képet kiválasztunk a fiúkkal a fiúkról, meg van egy képem, ahol ő van a 3 fiával, és karácsonyi ajándéknak azokat tesszük neki bele és ráírom neki, hogy "értük érdemes".
Mit várok az egésztől? Remélem elolvassa, és kap a lehetőségen. Elsőre azt várnám az egésztől, ha elmenne a gyógyítói 2 hétre, és ott meg tudna szabadulni az alkoholtól, és akkor legalább sűrűbben látogatná a fiúkat. Az tudom, hogy hosszú folyamat míg visszakaphatná a fiait, meg valószínűleg már nevelni sem tudná őket, de Istennek még erre is lenne hatalma tudom.
Azért remélem nem 23-án jut eszébe a mamának, hogy van neki 3 fia is...
Nagyon szeretném őket elvinni a gyerek karácsonyi istentiszteletre, utána meg anyuméknál adnánk nekik oda az ajándékokat 23-án, 1 nappal előbb állított fa alatt. Daninak olyan jó ajándékot vettem, eddig mindenkinek tetszett, remélem neki is fog. Egy bögrét vettem neki, amire nyomtattattam egy fényképet, amin a macifarmon egy mozdonyon ugrálnak a fiúk (nagyon szeretik a vonatokat). A másik oldalára pedig azt nyomtattattam, hogy "Nagyon szeretünk Titeket! Gabi és Attila". Ezt arra szántam neki válaszul, hogy csodálkozott, amikor Marcsi néni azt mondta neki, hogy szeretjük őket. A másik két fiú meg macit kap a macifarm emlékére.

...wow...!

Nem értem Istent. Már a nagy szervezkedés elején éreztem, hogy annyira boldog lenne ez a karácsonyom, hogy nem fog összejönni. Most volt bennem legerősebben az az érzés, hogy csak a mama be ne rondítson! És naná, hogy dec. 23-jutott eszébe, hogy van 3 fia is. Ennek még alapvetően örülni is lehetne, de ahogy csinálta, katasztrófa. Reggel mentünk a fiúkért, hogy visszük őket a karácsonyi istentiszteletre, utána folytatjuk az ünneplést anyuméknál. Mikor megérkeztünk a gondozónő azzal fogadott, hogy nagyon rossz híre van. Majd megállt bennem az ütő, mert azt hittem, hogy valamelyik, vagy akár több is valamiért kórházban van. Aztán kiderült, hogy csak a mama megy hozzájuk, ezért nem vihetjük el őket. Természetesen sajnáltam a dolgot, mert annyi mindennel készültünk nekik: finomakat főztem, karácsonyfát állítottunk egy nappal előbb, stb. De azért kicsit örültem is, mert tudom, hogy Daninak mennyire fontos az anyja. Azt gondoltam, hogy azért tervezte így Isten, hogy a mamának, mikor visszaviszi a fiúkat, a levél mellett személyesen is bizonyságot tudjak tenni.
Istentisztelet után hívtam az otthont, de sajnos nem vették fel a telefont, így csak 3 után tudtam beszélni mobilon a gondozónővel, aki mondta, hogy a mama járt a fiúknál, de csak 5 percre (Nekünk este több időbe telt elbúcsúzni tőlük...). Így a mama sikeresen elérte, hogy a fiúk lemaradtak az istentiszteletről, meg arról, hogy családban karácsonyozzanak, de még arról is, hogy a többi társaikkal együtt cirkuszba menjenek. A mamával való személyes beszélgetés is elmaradt. Bár ígérte, hogy karácsony másnap megy, de sajnos biztos vagyok benne, hogy ez nem fog megtörténni. Így azt sem tudom mikor fogja megkapni karácsonyra szánt levelemet… Ha meg legközelebb is 5 percre fog menni, nem hiszem, hogy a gondozónőknek a levél eszükbe fog jutni… Ja! És a „szépség”! Miért csak 5 percet volt? Mert kint hideg van, oda nem viszi ki a gyerekeket, meg nála is hideg van. Azt nem tudom mivel indokolta, hogy ott nem tud maradni az otthonban a fiúkkal.
Reggel megígértük a fiúknak, hogy délután még visszamegyünk, és elvisszük nekik az ajándékokat. 5-re tudtunk csak sajnos odaérni, de drága Danim azt mondta, hogy tudta, hogy megyünk, mert megígértük. Olyan jó lenne, ha megmaradhatna mindig is köztünk ez a bizalom! Én erre a kezdetektől nagyon is vigyázok, mert tudom, hogy egy államigondozott gyereknek sokkal nehezebb bárkiben is megbíznia, főleg miután már ennyien és ennyiszer átverték. Csak akkor ígérek meg nekik bármit is, ha 1000%-ig biztos vagyok benne, hogy meg tudom tenni, amit ígértem, és már a gondozónőkkel is egyeztettem a dolgokat.
Mindhárom fiúcska nagyon örült az ajándékának. Karcsika édesen táncoltatta a maciját, néha már féltem is, hogy lever vele valamit. Danitól mi is kaptunk karácsonyra egy gyönyörű ajándékot. Egy 7cm átmérőjű 60 db-os puzzle karácsonyfadíszt nagyon szép mintával. Meg is kérdeztük a gondozónőt, hogy ilyen nagy ajándékot elfogadhatunk-e, és azt mondta, hogy igen. Ez a gömb most itt díszeleg a karácsonyfánk alatt, mert ahhoz kicsi a fa, hogy ráakasszuk. Szegény Áronbaba meg elsírta magát, mikor eljöttünk, de Dani ügyesen elvonta a figyelmét a kapott cukorkákkal, és odasúgta nekünk, hogy most menjetek. A kis drága!

Most nagyon izgulok több dolog miatt is.
Úgy néz ki, hogy holnap a fiúkkal való kapcsolatunkat félhivatalossá tesszük. Ez azt jelenti, hogy beszélgetünk a fiúkkal való kapcsolatunkról az igazgatónővel. Az a legnagyobb probléma, hogy teljesen hivatalossá nem tehetjük a dolgot, mert 1995-óta nem lehet patronálni államigondozottat, azaz nem vihenénk el őket sehová. Tehát holnap azért kell harcolnom, hogy továbbra is kihordhassuk a fiúkat. Nagyon félek, hogy akadályt gördítenek elénk, pedig konkrét céljaink vannak, és rengeteg ötletünk, és a fiúk megbíznak bennünk, ami államigondozottaknál nagy kincs. Borzalmas kép tárul elém, mikor arra gondolok, hogy esetleg eléjük kell állni, és azt mondani nekik, hogy többet nem vihetünk ki titeket. Olyan érzésem van, mint régen vizsgák előtt, csak mot még annyival nehezebbnek érzem a helyzetet, hogy a "tanárt", azaz az igazgatónőt nem ismerem és ő sem engem, tehát nem tudom mivel tudnék hatni rá igazán. Mondjuk ha partner lesz a dologban, van egy-két ötletem a megoldásra. A másik problémám pedig az, hogy itt nagyobb a tét, mint egy vizsgánál.
A másik dolog ami miatt izgulok, de nagyon meglepett a dolog és örültem neki, hogy az anyuka megkapa és elolvasta levelem, és írt is nekem válszlevelet, amit holnap kapok meg. Kíváncsi vagyok mit írt. Úgy örülnék neki, ha elszánta volna magát a misszió mellett. A mai refrmátus útmutatós ige bíztató volt a Máté evangéliumából, hogy lehet Jézushoz vinni az embereket gyógyulni, csak remélem, hogy az odavitt "ember" akar is gyógyulni, és elfogadja a gyógyuláshoz vezető utat.

Kérlek ti is imádkozzatok ezért a holnapi napomért, hogy minden jól menjen! Előre is köszi!

Sok sikert kedves Gabri, bízzunk benne, hogy áldás lesz az igyekvéseden!

Az igazgatónőt 10 perccel lekéstük. Így most pénteken próbálom meg elérni, de már sajnos egyedül, mert nincs olyan sok szabija Atimnak. Kedvenc gondozónőnk nyugtatott, hogy nem lessz semmi gond.

A mama ügye nem ért még meg sajnos, de nagyon szépen, kézzel írt válaszlevelet küldött, amiben őszintén írta le dolgait, ezért nem látjuk reménytelennek a helyzetet, mondjuk sajnos látok 1-2 nehezítő tényezőt. Azt írta, hogy támogatja a fiaival való kapcsolatunkat (remélem ez + pont az igazgatónőnél ), még a telefonszámát is megadta, hogy hívjam fel, ha vinni akarom a fiúkat, mert nem szeretné keresztezni a programunkat. Erre írtam neki, hogy nagyon kedves, de nem fogadhatom el, mert a gyerekeknek az anyukájukra van a legnagyobb szükségük. Maximum úgy fogadom el, ha együtt visszük ki olyankor a fiúkat, (ezek jó alkalmak lennének beszélgetésre. ) ha nincs ellenére, ha pedig ő nem szeretné így azt is megértjük, és egy másik alkalommal pótoljuk a fiúkkal a programot. Ráadásul egyre biztosabb vagyok benne, hogy ő is újpesti, mint mi. Jó lenne ha sikerülne elcsalogatni istentiszteletre, mert akkor nem lehet messze a gyülinktől. Azt írta, hogy mostanában kívánkozik gyülekezetébe (14 éve megtért, de elszakadt Istentől.). Csak az az érzésem, hogy karizmatikus gyülekezetbe járt, ezért jobban örülnék, ha hozzánk tudnám csalni.
Most még lelkesek és optimisták vagyunk Atival. Imádkozunk ezért a kapcsolatért, és kíváncsian várjuk mi lesz belőle.

Voltam pénteken, beszéltem az igazgatónővel, és minden rendben, folytathatjuk a fiúk kihordását. Tényleg semmi probléma nem volt, meg is köszönte, hogy elmentem hozzá személyesen, és egy jót beszélgettünk, nem csak a fiúkról.

De jó Gabri!

Isten áldjon meg továbbra is!

Üdv szeretettel cilla

Végre sikerült elintéznem a gyakorlatomat, és múlt pénteken voltam az 1.-n. Kicsit más volt, mint a pesti, mert a korosztály is nagyobb volt. A legkisebb 10 éves, és az átlag korosztály kb. 16 év lehet.
Egy családi házba kértem magam több ok miatt is. Egyrészt itt kevesebben vannak (9 (+1)-en, szemben a nagy házakkal, ahol csoportonként 20-an vannak), másrészt meg az egyik osztálytársnőm itt dolgozik, és így jobban tudjuk segíteni egymást.
Nagyon aranyosak a "gyerekek", némelyik szinte a tesóm is lehetne. Sőt! Annira jó a ház vezetője, hogy a régi gyerekek a közelben vettek maguknak házat, hogy ne szakadjanak el, és naponta visszajárnak, így megismertem egy naponta visszajáró srácot, aki még idősebb is, mint én. És látszik is a hatékony munka eredménye, mert akik kikerültek innen rendesen dolgoznak is, ami egy államigondozott múlttal nagyon nagy szó. Egyik munkatársam 3 éve dolgozik ennél a cégnél, mostmár sorvezető, szóval nem kevés konfliktust kell elviselnie, és ő is ott nőtt fel ebben a házban.
Problémák persze vannak dögivel, és ezek teljesen mások, mint a pesti patronáltjaim problémái, adódva a korosztálykülönbségből, és természetesen abból, hogy minden embernek más-más az élete.

Sziasztok!

Most nézem jó rég írtam ide.
Hétvégén ismét a fiúkkal voltunk. Nem volt könnyű. A középsővel egyszerűen nem lehetett bírni. Abszolut nem fogadott szót nekünk. Muszáj volt egy kicsit megbűntetnünk, mert ha így haladunk tovább még valami baja lesz szófogadatlansága miatt, amiért mi fogunk felelni, és ráadásul későbbiekben meg ezért nem fogjuk őket megkapni. De hiába magyaráztuk ezt neki, nem úgy nézett ki, mint aki megértette. Amikor meg jött a bűntetés, hogy nem kapott sütit, mint a többiek, akkor úgy állította be magának a dolgot, hogy azért nem kapott sütit, mert mi nem szeretjük őt. Azért remélem nem hitte el ezt magának. Vasárnap regel úgy mentem érte, hogy Karcsika van nálam egy süti, amit szeretnék neked adni. Nem kell érte angyalnak lenni, de azért szót kell fogadni. Mindaddig bírt is normális lenni, míg hazafele meg nem kapta a sütit. Nem tudom mi lehetett nála most ez a rosszaság. Lehet, hogy ez idegi alapon volt nála? A sérülései miatt, és nem tud másképp viselkedni? Vagy már kezdi nálunk biztonságban érezni magát? Érzi, hogy nem a viselkedésétől függően visszük, vagy nem visszük őt, és próbálgatja határait, hogy mit engedhet meg nálunk? Még az a jó, hogy a nagy egy angyal. Ő nagyon igyekszik jól viselkedni, és még a testvérei fegyelmezésében is tündérien sokat segít. A kicsi szerencsére még nem vészes, csak a csúnya beszédről lenne jó, ha leszokna. Ha valaki másképp viselkedik, mást tesz, mint ő gondolná, akkor lehülyézi, beleértve minket is. Hiába mondjuk neki, hogy ilyet ne mondjon, mert egyrészt nem vagyunk hülyék, másrészt meg rosszul esik.
Szerintetek ezeket a problémákat hogyan lehetne kezelni?
Másik, viszont nagyon nagy örömöm, hogy anyáknapja előtt felhívtam a fiúk mamáját, hogy szeretnénk őt a fiúkkal anyáknapja alkalmából felköszönteni. Megbeszéltünk egy semleges helyet, ahová elvittem a fiúkat neki. Azt mondta, hogy nagyon örül a találkozásnak, és egyszer szeretne velem a fiúk nélkül is négyszemközt beszélni, mert érdekelné a kékkeresztes dolog , a karácsonyi választ csak az élettárs miatt kellett írnia, de most szeretne kilépni ebből a kapcsolatból. Halleluja! Ez volt az én reménységem karácsonykor is. Ha azonnal nem is fogadja el a segítséget, később fogja tudni hová kell fordulni. Kérlek imádkozzatok érte, mert nagyon kemény harcokat kell majd megharcolnia. Imádkozzatok azért, hogy bele tudjon vágni a gyógyulás útjába, és hogy Jézus betöltse a szívét, és hogy a próbákban meg tudjon állni!

Szia Gabri!

Talán, de persze nem biztos, lehet, hogy Karcsikának az a problémája, hogy Ő a középső gyerek.Tudod a nagy az okos, aki jól viselkedik, a kicsi az kicsi,
ráadásul még ott van a családi háttér is, és a rosszalkodással akarja felhívni
magára a figyelmet.Nehéz, mert ahhoz, hogy változás következzen be, rendszeresen kellene szeretetet kapnia, és odafigyelést.

Ez most csak úgy eszembe jutott, ha legközelebb mentek, arról beszélgessetek, hogy ki miben ügyes.Sport, tanulás, ének, rajz.Akkor kiderül, hogy Karcsika miben ügyes, és meg lehet dícsérni.

Nem tudom, hogy segítettem-e?

Üdvözöllek szeretettel cilla