Kedves Shannon!
Olyan nagyon nem olvastam korán az írásodat, a Parókia órája késésben van, mindig 1 órával korábbi időt mutat…
>>a hitet vagy a szeretetet nem lehet "megtanulni" pusztán a Bibliából, mint egy "tankönyvből", anélkül, hogy valakinek élő kapcsolata legyen Istennel
Egyetértek.
>>Azért ismerjük el, hogy nagyon nehéz megérteni, anélkül, hogy valaki elmagyarázná (vagy megvilágítaná ) Gondolj arra, hogy a Biblia tanítása nagyon egyszerű, mégis ahány keresztény felekezet, annyiféleképpen értelmezzük.
Igen, vannak benne olyan részek, amelyek többféleképpen értelmezhetők. Ez is azt támasztja alá, hogy szükséges a Szent Lélek vezetése, megvilágítása. Sokat segíthet az értelmezésben az is, ha „közvetve” használjuk fel a Szent Lélek vezetését…azaz, amikor olyan igehirdetéseket, magyarázatokat hallgatunk meg, amelyeket a Szent Lélek ihletett. A belső szűrő persze ilyenkor is működik.
>>a Biblia olvasása nélkül meg lehet ismerni Istent, de Isten nélkül nem lehet megérteni a Bibliát.
Lehet valami fogalmunk Róla Biblia nélkül is, de azért elég hézagos. Én pl. le voltam döbbenve, amikor a Bibliában olvastam Isten haragvó oldaláról…nem ilyennek képzeltem! Sokáig tartott, mire ezt helyre tudtam tenni magamban.
Hitelesen a Bibliából ismertem meg Őt (s ez az ismeret folyamatosan bővül, differenciálódik).
>>Szóval, egyfajta fordított logikával, azért fogadom el, hogy egyedül Krisztuson keresztül lehet eljutni Istenhez, mert minden egyéb "útról" azt tapasztaltam, hogy valamilyen módon el akar távolítani Tőle.
>>A Bibliát …. alapvetően azért fogadtam el Isten szavának, mert amit benne találtam, megegyezett azzal, amit nekem Isten "tanított" az életről,
Nehéz már visszaemlékeznem részletekre, de ez többé-kevésbé nálam is így lehetett. Mielőtt hívő testvérekkel és a Bibliával kapcsolatba kerültem volna, találkoztam magukat hívőnek tartó emberekkel, akiknek voltak olyan nézeteik, melyekről (bár ismereteim Istenről akkor alig voltak) tisztán láttam, hogy hamisak. Pl. emlékszem, egyikük nagyon felnézett egy rokonára, akivel különös dolgok történtek, és ez az ismerősöm úgy gondolta, hogy a rokona Istennel került egész közeli kapcsolatba. Ez a rokon az „Istennel(?) való találkozást követően” lelkileg mélyre zuhant, aki másokra szorult, és ha hosszabb ideig együtt voltak vele, nagyon fárasztónak, leterhelőnek bizonyult lelkileg.
Ezzel a rokonnal kapcsolatban nekem az volt akkor az egyszerű meglátásom, hogy aki valóban Istennel kerül kapcsolatba, arra nem a lelki gyengeség a jellemző, hanem, hogy ő erősít másokat! (Ezt most is így gondolom.)
>> hanem megkapja mellé a Szent Lelket, ami "elnyomja" benne a régi, bűnös természetét, ami azért a háttérben továbbra is megmarad, és bármikor felülkerekedhet, vagy azt, hogy új lelket kap a régi helyett? Mert én eddig úgy gondoltam, hogy a Lélek hatására az "eredeti" lelke változik meg, és ezt jelenti, hogy "újjászületik Krisztusban". Látszik, hogy nem vagyok jó teológiából
Én sem tanultam teológiát. Ha az eredeti lélek válna egyszerre szentté az újjászületéssel, miként a Szent Lélek, akkor ez azt jelentené, hogy az újjászületett „szentek” soha többé nem vétkeznének. Ehhez képest, ha csak az első gyülekezetek életét nézzük a Szentírásban, ez bizony nem így festett.
Pl. Pál írta: „
Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek…”…. „
Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye.” (1Kor.5:1)
Vagy:
„
Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok…Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten. Aki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk.” 1Thessz. 4:3,7
De nem kell ennyire messzire menni, a magam életében is tapasztalom, hogy létezik a régi természet, a maga rossz késztetéseivel, s ha ennek nem engedek, megtapasztalom én és (rajtam keresztül) a környezetem is azt az új természetet (szentet), aki nem én vagyok. Ha viszont kiélem a saját természetem, a Lélek szomorúan háttérbe vonul... az imádkozás és a Szentírás olvasása erősíthet abban, hogy ez ne így legyen.
Isten a megtért embert újjászüli - a Szent Lélek által!, lakozást vesz benne a Lélek.
Néhány ige :
„
Ami Lélektől született, Lélek az.” (Ján. 3:6)
„
Adta nékik a Szentlelket” (Ap.Csel. 15:8 )
„
Kik az Isten Lelkétől vezéreltetnek, azok az ő fiai (Róma 8:14)
„
Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a bűnöknek bocsánatjára, és veszitek a Szent Lélek ajándékát. (Ap.Csel. 2:38 )
„
A ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma (1Kor. 6:19)
„
A Krisztusnak ő bennök levő Lelke.” (1Péter 1:11)
„…
akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.” (Róma 8:9)
De a Szent Lélek nem „nyomja el” a mi lelkünket!, a Lélek meghagyja itt is az ember szabadságát a döntésre, hogy mi magunk nyomjuk el a saját bűnre késztető lényünket, hogy a Szent Lélek élhessen rajtunk keresztül.
>>Igazad van, ezt elfogadom. Akkor is furcsának tartom, hogy ez az "ismérv" jutott először eszedbe, és nem pl. a mondat második fele, hogy Isten akarata szerint él (igyekszik...) vagy amit Gábriel írt, hogy minden nap imádkozik.
Azért tartod furcsának, mert az előzményeket nyilván nem kísérted figyelemmel. Szó esett az igazi és az okkult természetgyógyászokról stb. és MM kérdezte:
„…hogyan ismerem fel azt a gyógyítót,tanítót,stb.,aki befogadta a Szentlelket és azt,aki nem,abban az esetben,ha mindkettő (látszólag) önfeláldozóan,szeretettel munkálkodik mások segítésén?”
Erre írtam:
„Hát, ez nem olyasmi, ami ránézésre megállapítható…Az Isten Szentlelkét vett emberre jellemző, hogy kapcsolatban van Istennel; olvassa naponta a Bibliát, imádkozik Istenhez, a tetteiben Isten vezetésére hagyatkozik. …”
MM tovább firtatta, hogyan lehet LÁTNI, ekkor írtam, amit te is olvastál…A Bibliát azért említettem akkor elsőként, mert a Biblia olvasás olyasmi, amit akár LÁTHAT is (vagy beszélgetésből kiderülhet), próbáltam tehát ebben segíteni, de szükséges volt leszögezni újra, hogy ez sem tökéletesen biztos támpont.
>>Számomra ebből az derül ki, hogy a Biblia olvasását útmutató szerint csinálod. Úgy tudom, a legtöbb egyházban csinálnak ilyen útmutatót, hogy legyen az adott napra "lelki táplálék" annak, akinek nincs jobb ötlete, de annak olvasása egyáltalán nem kötelező.
Igen, évek óta használom az útmutatót, nekem megfelel, de nem kötelező. Nagyon jó az is, ha valaki folyamatában olvassa elejétől végig.
>>Ez egy szép szokás, nagyon hasznos, és alkalmat adhat arra, hogy elgondolkozz egy-egy mondaton, amit addig nem tettél meg,
Vannak olyan részek a Bibliában, amelyet már nagyon sokszor olvastam. Amikor az útmutató egy ilyen részhez ér, erős a kísértés, hogy tovább lapozzam, volt már, hogy kis híján meg is tettem...és milyen jó, hogy mégsem!, megszégyenülésemre épp ekkor észrevettem egy olyan gondolatot, mondatot, aminek jelentése felett addig átsiklottam.
>>Természetes, hogy valaki naponta olvassa a Bibliát, ha például nemrég kezdett el vele ismerkedni, vagy fontos kérdés, probléma, döntés merült fel az életében, vagy ez a foglalkozása, de azért nem kellene ezt mindenkitől elvárni ahhoz, hogy "rendes" kereszténynek tartsuk.
A Bibliát nem csak olyan hívők olvassák naponta, akik még csak most ismerkednek vele. Hallottál Müller Györgyről? Rendszeresen olvasta a Szentírást, és
nagyon komolyan vette minden szavát, Istennek azt a kijelentését is, hogy „
Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten…” (Zsoltárok 68:6) Erre az Igére alapozva indított el több árvaházat, úgy, hogy majd Isten, aki az „Árváknak atyja” tartja el. Soha nem kért senkitől pénzt, viszont (munkatársaival együtt) imádkozott Istenhez mindenért – és ezek az árvaházak így jöttek létre, és évtizedeken keresztül így működtek.
Ha valaki adományt akart adni, és kérdezett a szükségeikről, nem árulta el, mert nem emberekre akart hagyatkozni, de imádkozott Istenhez: „
Uram, tudod, hogy érted hallgattam el a testvér elől szükségünket! Most mutasd meg hát újra, hogy nem hiábavaló egyedül neked szólni szükségünkről. Mondd Te a testvérnek, hogy segítsen.”
Erre az imádságra az volt a felelet, hogy Isten a kérdezősködő testvér szívét 100 font sterling küldésére indította, amely éppen akkor érkezett meg, amikor már egy fillér sem volt a pénztárban.
Müller György hosszú élete végéig „A Bibliát kb. 200-szor is végigolvasta. Belőle táplálkozott…belátta, ahhoz, hogy másokat tápláljunk, magunknak kell először táplálkoznunk…”
„A Szentírásban három utalás a belső növekedésre -> Józsué 1:8, Zsoltár 1, Jakab 1:25 …E hármas bizonyságtétel szerint az egészséges növekedés és áldás feltétele a komoly foglalkozás az Igével. Az Igéből ismerjük meg Isten akaratát, az isteni életet és Isten átalakító hatalmát. Végzetes hibát követ el hát az, aki bármely okból abbahagyja Isten Igéjének imádsággal párosuló kutatását.” (Arthur T. Pierson: Müller György. Evangéliumi Kiadó)
>>Tényleg nagyon furcsa lenne, ha valaki úgy élne keresztényként, hogy kezébe sem veszi a Bibliát. De akkor vegyük elő a csontig lerágott példát, hogy egy ember a lakatlan szigeten lévő őserdő közepén él, és soha nem látott Bibliát, akkor szerinted őt Isten nem tudja megkeresni és megtalálni pl. a lelkiismeretén keresztül, és bizonyosan elveszett, hiszen az írott Ige nem áll rendelkezésére.
A lelkiismeret simán eltompulhat, ha valaki rendszeresen nem hallgat rá!
Jézus mondta a tanítványainak:
"Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” Márk 16:15-16
A misszionáriusok a legeldugottabb helyeket is felkeresik Isten Igéjével, vannak hívők, akik azzal foglalkoznak, hogy a bennszülöttek nyelvére lefordítják a Szentírást.
>>vagy János is a Lélek ihletésére írta meg az evangéliumát, hiszen ő személyesen nem ismerhette Jézust,
János ismerte személyesen Jézust, hiszen a 12 tanítványa egyike volt, de persze, a Lélek ihletésére írta meg az evangéliumot (az evangéliuma végén írja: „
De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.” – nyilván János a Lélek által szelektált…).
>>vagy Pálnak megjelent az Úr a damaszkuszi úton, miután felment a mennybe, szóval amellett, hogy Isten szava a Biblián keresztül szól hozzánk, szerintem ne tekintsük ezt kizárólagosnak.
Pál is az Igével találkozott, s akik a Szentírást olvassák, szintén az Igével találkoznak – csak más formában.
Nagyon hosszan írtam, köszönöm a türelmedet!
B.