Ugye azt, hogy JÓ HÍR!

Nekem azt, hogy egyetlen VALÓSÁG,, valóságos ÖRÖMHÍR.

Az evangélium csak a keresztényeknek szól?


Krisztus szavai szerint az örömhír az egész emberiségnek szól: „Menjetek az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremt-ménynek!” (Mk 16,15). A misszió azonban sokak számára zavaró. Kell, hogy az egész világ a keresztény vallást tegye magáévá? A missziós aktivitás nem az uralkodási vágyat leplezi? A kereszténység terjedése sokszor együtt járt a hódító háborúkkal. Jézus úgy küldte tanítványait, mint „bárányokat a farkasok közé” (Lk 10,3), s néha mégis, a keresztények, mint farkasok mentek a bárányok közé.
Talán ebből a megfontolásból vált sok keresztény körültekintővé. Megtanultuk, hogy ne ítélkezzünk más vallások felett. És elsődlegesen nekünk, keresztényeknek kell komolyan vennünk az Evangéliumot. Így néhányan felteszik maguknak a kérdést: Nemde az volna a leghelyesebb mindenki számára, hogy hitét megtartsa, és engedje, hogy mindenki a megtalálja útját a maga sajátos hagyományain keresztül?
Az evangélium, a szó eredeti értelmében, nem sajátosan vallási tanítást jelent. Az evangélium örömteli „jóhírt” jelent. A híreket nem tanítják, mint inkább közlik, sőt híresztelik. Régebbi korokban például az új uralkodó születését vagy trónra lépését mint „jóhírt” hirdették meg. Itt azonban Isten a király, s ennek megfelelően Jézus és tanítványai Isten országát, az Ő uralmát hirdetik. Az Evangélium tehát „Isten országának örömhíre” (Mt 4,23; 9,35; 24,14).
Isten uralkodik: olyan jó hír ez, amely békés jövőt ígér a Föld minden nemzete számára. Ha Isten a király, az utolsó szó nem az erőszak törvénye és a reménytelenség. Isten uralma ugyan misztérium (Mk 4,11), de mégsem elvont elképzelés. Az első keresztények felismerték azt Jézusban, aki odaadta életét a keresztfán. „Most lett az uralom a mi Istenünké, a hatalom pedig az ő Krisztusáé.” (Jel 12,10) Isten uralma az a szeretet, amivel Jézus szeretett. Ez Isten Lelke, amely ugyanezt a szeretetet oltja az emberi szívekbe (ld. Róm 5,5). Az Evangélium biztosít minket arról, hogy – a rövidtávú látszattal ellentétben – a jövő azé, aki szeret és megbocsát.
Ez a remény az egész emberiségé. Ez az, ami miatt az első keresztények sem tudták maguknak tartani. Tanúságot tettek erről nyilvánosan „az uralkodók és királyok előtt” (Mk 13,9) „a Föld végső határáig” (ApCsel 1,8). Az Evangélium hirdetése nem olyan vallás terjesztése, amely különb a többinél. Egyszerűen azt jelenti, hogy nem hallgathatunk béke-reményünkről.
Mk 16,15
És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.

Kedves Csilla, Jézus nem azt mondta, hogy erőszakosan terjesszétek a tanításokat. Ő azt mondta, hogyha bemész a házba, ahol elutasítanak, amikor kijössz a házból még a port is rázd le a sarudról, és menj tovább.

Akikről te beszélsz, azok ugyan jelképesen lobogtatták a keresztes zászlókat, de nem a keresztyén jézusi térítését szolgálták, mégha erről is beszéltek. Alapvetően haszon érdekében, mások kifosztására, vagy leigázására tették ezt.

A középkori egyház még meg tudta fékezni az igazán nagy öldökléseket. A modernitással, amikor az egyházak a perifériára sodródtak, akkor tört ki az igazi, téritésbe csomagolt rablás, leigázás, gyilkolás, aminek semmi köze sem volt a keresztyénséghez. A 30 éves háborúban több ember pusztult el, mint az első világháborúban. Az egyház fékező erkölcsi gátját, tekintélyét átszakította modernitás. Az csupán azért nem tette tönkre Európát, mert az önzés hihetetlen energiáit végül a gyarmatokra irányította, ott ugyanis kisebb befektetéssel sokkal nagyobb hasznot tudott realizálni, mint a teljeseb feldúlt Európában.

Azt, hogy egyesek mindezt a keresztyénség civilizációs jogosítványát lengetve tették, még semmit sem mond ezek keresztyéni voltáról. Ezek bűnözők, és alkalmazottaik voltak, akiknek nem sok köze volt a keresztyénséghez, mégha erre büszkék is voltak.

Ma már egyáltalán nincs szükségük még erre a bizonyos jogosítványra sem.

Szia kedves Rosta!

Ezt az írást a neten barangolva találtam, sajnos nem volt ott, hogy ki írta.
Milyen érdekes nekem más ragadt meg ebből az írásból.Az, hogy az evangélium az örömhír, hogy él a mi Megváltónk, hogy Vele, Általa közeledhetünk az Atyához, mert csak Benne van bűnbűnatunk, hogy meghalt
értünk bűnös emberekért, és feltámadt, és elküldte a SzentLelket, Szent Szellemet aki betölt, aki segíti a sokszor botladozó, eleső embereket.Hogy van Fényünk a sötétségben!És ha mi már meghallottuk ezt a jó hírt, ez az örömüzenetet nem bírjuk magunkban tartani, és tovább kell, hogy adjuk, szóban, cselekedetekben, írásban, mindegy hogy csak hirdessük, akár fülbesúgva, akár hegytetőről, hiszen nagy dolgot cselekedett az Isten.Elküldte a Fiát, hogy mi élhessünk!Ez az a csoda amellyel én betelni soha nem tudok, és sírni támad kedvem, mert ennél nagyobb örömhír nem létezik!

Amit írtál abban igazad van, csak nekem valahogy mást üzent és adott ez
az írás.Ebből is látszik milyen sokfélék vagyunk.

Üdvözöllek szeretettel cilla

A topic kérdésére válaszólva: jóhír, ami azt jelenti, hogy elveszettségünk felismerése nem kell hogy kétségbe ejtsen bennünket, mert Krisztusban a kegyelem ingyenesen felkínáltatott. Belátás->megvallás->bűnbocsánat->gondolkodásmegvűáltoztatás->megmentettség->üdvösség-Istennnel való közösség

Kedves Cilla!

Az a "hely", amiről te írsz, az az Isten Országa!


Beszélgettem egy emberrel, aki szellemileg nagyon magas szinten van és elmondta, hogy gyerek korában sokat olvasott a keresztes hadjáratokról!
Próbálta megérteni a félre vezetett - tanított - emberek viselkedését.

Amikor az Úr Jézsut megkérdezték, hogy "Király?", akkor azt válaszolta, hogy igen, király, de az Ő Országa nem ebből a világból való, mert ha ebből a világból való volna, akkor katonák, fegyveresek harcolnának most az Ő életéért.

Akik már bent vannak az Isten Országában, azoknak adatott meg az a lehetőség, hogy másokat is hívjanak, hírdessék az EVANGÉLIUMOT, Isten szeretetét, amit Fiában bele teremtett ebbe a fegyverekkel teljes világba.
Egy bárkát épített az Úr az Ő Fiában!

-EVANGÉLIUM. -

-A görög "eüangelion"-ból származik és azt jelenti: "győzelmi hír, öröm-
üzenet, jó hir".

-Ma Jézus Krisztusról és az Ő Golgotán véghezvitt váltságmüvéről szóló
hiradást nevezik igy.-

-Tehát nem az embernek kell valamit cselekednie, (mint a többi vallások-
ban), hanem ISTEN TETT VALAMIT. - Ezt a tettet kell a Jézus Krisztusban
való hittel elfogadni, és abból élni. (Ef 2,10)

-Az Ujszövetségben ez a szó sohasem könyvet jelent, hanem mindig az
ÜZENETET. (Róm 1,1; 1.Thessz 2,2.9; Csel 20,24; Ef 6,15 )

-EVANGÉLIUMOK.-

-"Mivel az ÚSZ első négy könyve, amely Mátétól, Márktól, Lukácstól és
Jánostól származik, JÉZUS ÉLETÉNEK ÉS TANITÁSÁNAK LÉNYEGÉT TAR-
TALMAZZA, - négy evangéliumnak nevezzük őket.

-MÁTÉ ugy mutatja be Jézust, mint a megigért MESSISÁST.-

-MÁRK Jézus munkásságát hangsulyozza.

-LUKÁCS ugy mutatja be Jézust, mint aki a szegények és nyomorultak, a
megvetettel és kiközösitettek MEGVÁLTÓJA.

-JÁNOS evangéliuma Jézus munkálkodására, de különösen az Ő igehirde-
tésére való visszaemlékezések gyüjteménye gondosan válogatva,- és
arra törekedett, hogy HITET ÉBRESSZEN: JÉZUS VALÓBAN A MEGIGÉRT
UR ÉS KRISZTUS ÉS ÜDVÖZITŐ. (Jn 20, 30-31) "
(Bibliai nevek és fogalmak 68-69 old.)

--Ha most kezded olvasni a Bibliát,- jó tanács: kezdd a János evangéliu-
mával.- A történelmi, názáreti Jézus ismerete mellé erőteljesen bizony-
ságot tesz KRISZTUSRÓL, - akit Isten küldött el e világra, mint Egyszülött
Fiát, embertestben.-

- Megismerheted Őt, mint a bünből Megváltódat, de, mint Barátodat és
Testvéredet is, - ezt Ő maga mondja magáról !

- Gondoldd el: JÉZUS KRISZTUS, ISTEN FIA: A LEGIDŐSEBB BÁTYÁNK !
Vele együtt, akik hiszünk Benne,- Isten gyermekei vagyunk és Vele együtt
Isten örökösei, - e földi élet után, örököljük a mennyei ÖRÖKKÉVALÓSÁ-
GOT !

-Soli Deo Glória !



L.

Az evangélium az a hír, hogy Jézus Krisztus győzött.
Ő a Megváltó
A király
Az Úr
Pap.
Benne bízhatunk.
Legfőképpen pedig a barátainak mond minket, nem kell félnünk tőle.
Adja a hitet, az üdvösséget és megtartja azt.
Gondoskodik rólunk a mindennapokban és végül célba visz.

Amikor igyekszünk másokat megnyerni Krisztusnak, sohasem szabad azt gondolnunk, hogy van bármi erőnk másokat hithez segíteni. Sem felsőbbrendűség érzésével nem szabad prédikálnunk az evangéliumot. Jól tesszük, ha megfigyeljük dr. Payson tanácsát:

„Fesd Jézus Krisztust vásznadra, és aztán tartsd föl Őt az embereknek úgy, hogy még a kisujjadat se láthassák!”