Parókia fórum • Téma megtekintése

doro

Sziasztok!

Lenne egy kérdésem.
Férjem református, szeretné, ha a gyerekeink meg lennének keresztelve.A családja is erőteljesen szorgalamazza ezt, szóval lesz keresztelő hamarosan.
Én nem igazán örülök neki, felnőttként merítkeztem be, de elfogadom, ha ez a szíve vágya, legyen. Emiatt nem szeretnék családi háborút, nem toleráns a tágabb családja ilyen kérdésekben, ragaszkodnaka keresztelőhöz.

Az lenne a kérdésem, mennyire kötött a keresztelés liturgiája?
Úgy érzem azzal, ha már az elején megkérdezik, szeretnénk-e megkereszteltetni őket, már nyilvánosan hazudnék. S azt sem tudom megfogadni, hogy konfirmálni fognak. Most nem ref. gyülekezetbe járnuk, nem sok értelmét látom ennek. :oops:

MEg lehet esetleg beszélni a lelkésszel, hogy kicsit változtassa meg a szöüveget?:roll:
Igaz, akkor sem szívesen vinném el őket, részemről puszta színjátéknak érzem...de legalább nem hazugsággal kéne kezdeni. :oops:

Fony

doro írta:

Sziasztok!

Lenne egy kérdésem.
Férjem református, szeretné, ha a gyerekeink meg lennének keresztelve.A családja is erőteljesen szorgalamazza ezt, szóval lesz keresztelő hamarosan.
Én nem igazán örülök neki, felnőttként merítkeztem be, de elfogadom, ha ez a szíve vágya, legyen. Emiatt nem szeretnék családi háborút, nem toleráns a tágabb családja ilyen kérdésekben, ragaszkodnaka keresztelőhöz.

Az lenne a kérdésem, mennyire kötött a keresztelés liturgiája?
Úgy érzem azzal, ha már az elején megkérdezik, szeretnénk-e megkereszteltetni őket, már nyilvánosan hazudnék. S azt sem tudom megfogadni, hogy konfirmálni fognak. Most nem ref. gyülekezetbe járunk, nem sok értelmét látom ennek. :oops:

MEg lehet esetleg beszélni a lelkésszel, hogy kicsit változtassa meg a szöüveget?:roll:
Igaz, akkor sem szívesen vinném el őket, részemről puszta színjátéknak érzem...de legalább nem hazugsággal kéne kezdeni. :oops:

Kedves Doro!

Ha jól emlékszem gyermekkeresztelőkön még soha nem hallottam a „szeretnétek e megkereszteltetni a gyermeket?” kérdést.
Van viszont egy másik kérdés, amit feltesznek:
- hogy Isten kegyelmében, hitben példát mutatva nevelitek e a gyermeket, ezzel megkönnyítve neki, hogy felnőve a konfirmációban azt saját meggyőződéséből megerősítse, - (tehát nem neked kell megfogadnod, hogy a gyermek konfirmálni fog.)

Szerintem jól teszed, ha nem nyitsz frontot ezen a téren, hiszen a férjeddel mindketten hívők vagytok, valójában nem csupán a keresztségről, mint liturgiáról, hanem a ti hitetekről is szó van:
- Ha megkeresztelitek a gyermeket és jó példát mutatva hitben, szeretetben nevelitek, akkor már nem képmutatás, nem színjáték és nem hazugság.

Az megint más kérdés, hogy abban a gyülekezetben, amibe most jártok, mi az elvárás ezen a téren.
Én pl. olyan gyülekezetbe járok, ahol lelkiismerete szerint dönthet bárki a gyermekkeresztség vagy a gyermekáldás között, és ezt a döntést mindenki tiszteletben tartja, senki nem vonja kétségbe a másik kereszténységét emiatt.

De ha a fentiek alapján végiggondoljuk, mind Te, mind a férjed tiszta lelkiismerettel dönthettek a keresztelés mellett:
- A férjed azért, mert hívő, és lelkiismerete szerint így látja helyesnek,
- - Te pedig szintén azért, mert a keresztelésben nem pusztán a liturgiát látod, hanem a mögöttes tartalmat: azt, hogy Isten kegyelmébe ajánlod a gyermekedet, Isten segítségével hitben, szeretetben szeretnéd felnevelni, megkönnyítve neki a felnőttkori döntést.
Ha viszont vita vagy háborúság alakulna ki ekörül, félő, hogy a gyermek nem egyik vagy másik fél álláspontjától, hanem magától a kereszténységtől fog elfordulni, hiszen így nem tapasztalja meg annak gyümölcseit.

üdv
Imre

figyelő

Kedves Doró!

Tartok tőle, hogy az Ige iránti engedelmesség helyett egy olyan oltáron áldozod fel meggyőződésedet, ami csupán néphagyomány, tradíció.
Ettől a gyermek csupán "vizes pogány" lesz... Aki éppúgy kedves Istennek mindennemű locsolási liturgia nélkül, s arra vár, hogy saját döntése alapján váljon keresztyénné, Krisztus- követővé, a bemerítkezésével megpecsélendő elhatározásában.

Fony

Kedves Figyelő!

Valóban igazad is lehetne, ha nem hívőkről lenne szó.
A többit pedig bízd rájuk és Istenre.

admin

figyelő írta:

Tartok tőle, hogy az Ige iránti engedelmesség helyett egy olyan oltáron áldozod fel meggyőződésedet, ami csupán néphagyomány, tradíció.
Ettől a gyermek csupán "vizes pogány" lesz... Aki éppúgy kedves Istennek mindennemű locsolási liturgia nélkül, s arra vár, hogy saját döntése alapján váljon keresztyénné, Krisztus- követővé, a bemerítkezésével megpecsélendő elhatározásában.

Kérlek segítsetek eldönteni mai kételyemet:
Lehet egy komoly, hitben felnőtt ember egyben ennyire bunkó a vélemény nyilvánításban egy keresztyén felekezet (nevezetesen a református) által gyakorolt liturgiával kapcsolatosan?
Belefér ez az együtt gondolkodásba? Milyen közösség vállalást fejez ki ez felénk, házigazdák felé? Szerintetek ez rendben van?

admin

rosta

admin írta:

Kérlek segítsetek eldönteni mai kételyemet:
Lehet egy komoly, hitben felnőtt ember egyben ennyire bunkó a vélemény nyilvánításban egy keresztyén felekezet (nevezetesen a református) által gyakorolt liturgiával kapcsolatosan?
Belefér ez az együtt gondolkodásba? Milyen közösség vállalást fejez ki ez felénk, házigazdák felé? Szerintetek ez rendben van?

admin

Kedves Admin, ez jó dilemma, amelyet már többen is felvetettek a fórumon. Tavasztól kezdve többen hangot adtunk rossz érzésünknek.

Ez a fajta érzéketlenség (hogy finoman fogalmazzak) a közösségünk iránt nem újleketű. Ezt már régóta tapasztaljuk több fórumozó társunknál, akik valamiféle önmegvalósítás, vagy valami rögeszme folytán azt gondolják, hogy az általuk sorozatosan kiemelt nem lényegi dolgokkal érvelve bizonyíthatják más felekezetek, vagy más keresztyének sekélyességét, hitvány voltát.

Természetesen kísérletet teszünk arra, hogy változtassunk a megyőződésükön, de szemmel láthatóan kevés eredménnyel. Így aztán ezekhez az írásokhoz ma már hozzá sem szólunk, mert eleve reménytelen, eredménytelen, és csak vita, majd személyeskedés lesz a dologból. Ezt ugye meg nem szabad. Így ezek a bunkóságok a Parókia építő kövei lesznek...

Loisz

admin írta:

figyelő írta:

Tartok tőle, hogy az Ige iránti engedelmesség helyett egy olyan oltáron áldozod fel meggyőződésedet, ami csupán néphagyomány, tradíció.
Ettől a gyermek csupán "vizes pogány" lesz... Aki éppúgy kedves Istennek mindennemű locsolási liturgia nélkül, s arra vár, hogy saját döntése alapján váljon keresztyénné, Krisztus- követővé, a bemerítkezésével megpecsélendő elhatározásában.

Kérlek segítsetek eldönteni mai kételyemet:
Lehet egy komoly, hitben felnőtt ember egyben ennyire bunkó a vélemény nyilvánításban egy keresztyén felekezet (nevezetesen a református) által gyakorolt liturgiával kapcsolatosan?
Belefér ez az együtt gondolkodásba? Milyen közösség vállalást fejez ki ez felénk, házigazdák felé? Szerintetek ez rendben van?

*************************************************************

----Még tulságosan ujnak számitok ahhoz, hogy Admin kérdésére választ
adhassak,- nem ismerem a multat és a hátteret.- Mivel azonban Figyelő
sorai komoly megdöbbenést váltottak ki belőlem, késztetve érzem ma-
gam, hogy leirjam a protestáns történelmi hitvallást a keresztelés kérdé-
sében.- -A Reformáció mindkét szellemi Atyja: Luther és Kálvin (és a töb-
biek is) szinte teljesen egyformán foglalnak állást.-- A Biblia és konkrét
Igék alapján számomra teljes mértékben korrekt és elfogadandó vélemé-
nyek, melyeket a tört.prot. egyházak a szentség kiszolgálásában, a kiala-
kitott liturgia szerint alkalmaznak.-

- A keresztséget és az úrvacsorát összefoglaló néven SÁKRAMENTUMOK-
NAK NEVEZZÜK.- JELENTÉSE: SZENTSÉG, SZENT DOLOG.

-"Látható szent jegyek és pecsétek, amelyeket Isten avégre rendelt, hogy
a velük való élés által az evangélium igéretét még jobban megértesse és
megpecsételje,- hogy tudniillik Krisztusnak a keresztfán való egyetlenegy
áldozatáért Ő nekünk kegyelemből bünbocsánatot és örökéletet ajándékoz.
(HK.66.kérdés)"

-Erről szól az igehirdetés, amit az ember hallva,- a Szentlélek hitet ébreszt
bennünk. Ezt erősiti meg a sákramentum ugy, hogy egyszerü jelekkel
(viz kenyér, bor) szemlélteti is, amiről hallottunk.-- Ahogyan az a kevés- ke viz lefolyik a megkeresztelt fejéről, olyan bizonyosan megtisztitja őt Jézus vére a büntől. S amilyen valóságosan kézbevesszük és lenyeljük a
falat kenyeret és korty bort, olyan valóságosan nekünk adja Isten Krisztus
igazságát, amit mi a hittel fogadhatunk el.

- A sákramentumok tehát arra valók, hogy általuk Isten megerősitse a hitünket! - ÖNMAGÁBAN EGYIK JEGY SEM SÁKRAMENTUM, CSAK HA
VELÜK EGYÜTT HANGZIK AZ IGE. -

-"Ellőször Igéjével oktat és tanit minket az Ur, aztán a sákramentumokkal
megerősit, végül az Ő Szentlelkének világosságával megvilágositja elmén-
ket, és a mi szivünkbe utat nyit az ígének és a sákramentumoknak."
(Kálvin IV.14.3. és 8.)

-"Nincs tehát sem lelkünknek, sem testünknek nagyobb kincse a kereszt-
ségnél. " Pál ezt igy irja a rómabelieknek: " Krisztussal együtt eltemettet-
tünk a keresztség által a halálba, hogy amiképen az Atya az Ő dicsősége
által feltámasztotta Krisztust a halottak közül, azonképen mi is uj életben
járjunk." (Ró 6,3-4)(Luther Nkáté 700:8kk)

-Kezdetben, Krisztus mennybemenetele és pünkösd után természetesen
csak felnőtteket kereszteltek, mert azok közül csatlakoztak az egyházhoz.
Már az első időktől kezdve azonban találkozunk azzal, hogy a családfővel együtt az egész háznép megkeresztelkedett (pl.ApCsel 16,15,33)

-A Bibliában külön a gyermek-keresztséről nem esik szó. Miért keresztel-
nek meg akkor mégis gyermekeket? - Több okból: ha a körülmetélke-
dést tekintjük a keresztség ószövetségi előképnek, akkor tudhatjuk, hogy
azt nyolc napos csecsemőkön végezték. - Isten nemcsak Ábrahámnak,
hanem utódainak is igérte a SZÖVETSÉGET ! (1.Móz 17,7) !

-A KERESZTSÉG EZT HIRDETI: ISTEN ELŐBB SZERETETT ÉS FELTÉTEL NÉLKÜL BEFOGADOTT SZÖVETSÉGÉBE. - Ő EGYOLDALUAN IGY DÖNTÖTT:
HOGY JÉZUS HALÁLÁÉRT GYERMEKÉNEK TEKINT.

-A gyeremekkeresztségben követnie kell a hitnek az előlegezett kegyel-
met,- a felnőttkeresztségben a hitnek ott kell lenni, azt követi a kereszt-
ség.- A gyermekkeresztségben a szülők tesznek fogadalmat arra, hogy
a gyermek hitbe nevelését vállalja.

-Tehát nem a sorrend fontos, hanem hogy mindkettő meglegyen: hit és
keresztség.

-A HKáté tehát ezt tanitja, hogy: MEG KELL KERESZTELNI A KISEDEKET IS
MIVEL ŐK IS ÉPP UGY BELETARTOZNAK ISTEN SZÖVETSÉGÉBE ÉS EGYHÁZÁBA, MINT AZ IDŐSEBBEK. ISTEN A KRISZTUS VÉRE ÁLTAL A BÜNBŐL VALÓ VÁLTSÁGOT ÉS A HITET MUNKÁLÓ SZENTLELKET ÉPP UGY
IGÉRI NEKIK IS, MINT AZ IDŐSEBBEKNEK.

-Amint az az Ószövetségben a körülmetélés által történt, ugy kell folytatni,
mert annak helyébe KRISZTUS AZ UJSZÖVETSÉGBEN A KERESZTSÉGET SZEREZTE." (Heid.Káté 74.kérd.)

-A keresztség tehát nem játék, nem egy hagyományos, külsőséges litur-
gia,- hanem JÉZUS KRISZTUS RENDELTE S Z E N T S É G .

L.

doro

Sziasztok!

Köszi, aki válaszolt. Bár igazán válasz még nem nagyon kaptam :oops:

.
Nem a keresztség vagy bemerítkezés vitát szerettem volna előhozni,(nyilván itt a többség keresztelés párti) csak arra voltam kíváncsi, mennyire kötött ez a liturgia. Voltam már párszor gyermek-keresztelőn, nekem úgy rémlett azzal kezdik, hogy nyilvánosan megkérdezik, akarjátok-e... :roll:

Nem igazán tudom, hogy kezeli a ref egyház a vegyes házasságokat a gyerekek szempontjából, úgy gondoltam kicsit szabadabban mint pl a katolikus.
De eddig a családban nem ezt tapasztaltam.Mármint a férjem rokonainál, az enyémek sajnos ateisták... :cry:

. Mivel a férjem ragaszkodik hozzá, nyilván lesz keresztelő.

Esetleg valaki nem tudja leírni a pontos szövegét?

Boglárka

Kedves Doro!

A Budai Református Gyülekezet honlapjáról másoltam ki :

"A keresztelést az istentisztelet elején végezzük. A lelkész először felolvassa a szereztetési igét, utána a gyülekezet és a szülők közösen elmondják az apostoli hitvallást, majd két kérdés hangzik el a szülők és keresztszülők felé. Ezt követi a gyermekért és a szülőkért való imádság, majd a keresztelés aktusa. A lelkész jelzi, hogy a szülők és keresztszülők lépjenek közelebb az úrasztalához. Általában a keresztanya szokta tartani a gyermeket. A lelkész a következőket mondja: XY, keresztellek én téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében, Ámen!

A két kérdés :
1. Akarjátok-e, hogy gyermeketek a keresztség által az Atya-, Fiú-, Szentlélek Isten szövetségébe, a keresztyén anyaszentegyházba befogadtassék?
A válasz: Akarjuk.
2. Ígéritek-e, fogadjátok-e, hogy gyermeketeket úgy nevelitek és neveltetitek, hogy ha majd felnő, a konfirmáció alkalmával ő maga önként tegyen vallást a Szentháromság Istenbe vetett hitéről a gyülekezet előtt?
A válasz: Ígérjük és fogadjuk "

Bővebben megnézheted ezen a honlapon : http://www.gyulekezet.hu/portal/admin/p ... Keresztelo

Üdv.: B.

doro

Köszönöm!

figyelő

Ha még (továbbra is) emberek tetszésének (és hitvallások Bibliától elcsavart vallásgyakorlatának) kívánnék megfelelni -Isten szolgája nem volnék.

Rosta javára írandó a visszafogottságos indulatmentesség.

Ám "el lehet takarítani engem is az útból", mint kikerülhetetlen akadályt.. :idea:

Literaty

Véleményem szerint nem jó a kérdés gyermeket vagy felnőtet eldöntendően.
A valódi kérdés a hinni még nem képes csecsemő és a hitvalló keresztség(bemerítés) felvetésében van.
Nem a kor hanem az önkéntes hitvallás szükségessége a fő kérdés.

admin

figyelő írta:

Ha még (továbbra is) emberek tetszésének (és hitvallások Bibliától elcsavart vallásgyakorlatának) kívánnék megfelelni -Isten szolgája nem volnék.

Rosta javára írandó a visszafogottságos indulatmentesség.

Ám "el lehet takarítani engem is az útból", mint kikerülhetetlen akadályt.. :idea:

Kedves Figyelő!

Hiszen éppen ez az én kérdésem:
Istent szolgálva szólalhat-e meg ilyen módon az ember?

"eltakarítani az útból"
Milyen útból?

admin

Literaty

admin írta:

figyelő írta:

Tartok tőle, hogy az Ige iránti engedelmesség helyett egy olyan oltáron áldozod fel meggyőződésedet, ami csupán néphagyomány, tradíció.
Ettől a gyermek csupán "vizes pogány" lesz... Aki éppúgy kedves Istennek mindennemű locsolási liturgia nélkül, s arra vár, hogy saját döntése alapján váljon keresztyénné, Krisztus- követővé, a bemerítkezésével megpecsélendő elhatározásában.

Kérlek segítsetek eldönteni mai kételyemet:
Lehet egy komoly, hitben felnőtt ember egyben ennyire bunkó a vélemény nyilvánításban egy keresztyén felekezet (nevezetesen a református) által gyakorolt liturgiával kapcsolatosan?
Belefér ez az együtt gondolkodásba? Milyen közösség vállalást fejez ki ez felénk, házigazdák felé? Szerintetek ez rendben van?

admin

A fórum fentartóit meg kell érteni, ez egy református fórum. Más véleményt bizonyára megengednek kifelyteni, de azok legyenek objektívak, méltányosak, és semmi képpen nem sárbatiprók az adott hitéletre, kegyeségi formákra, liturgiára, szokásokra nézve.
Dolgokon lehet beszélgetni, netán vitatkozni, úgy hogy az ne sértse a felekezeti identitásokat. Ezzel elvész a cél, hogy segítsünk egymásnak görcs nélkül gondolkodni igei alapokon.

Loisz

doro írta:

Sziasztok!

Lenne egy kérdésem.
Férjem református, szeretné, ha a gyerekeink meg lennének keresztelve.A családja is erőteljesen szorgalamazza ezt, szóval lesz keresztelő hamarosan.
Én nem igazán örülök neki, felnőttként merítkeztem be, de elfogadom, ha ez a szíve vágya, legyen. Emiatt nem szeretnék családi háborút, nem toleráns a tágabb családja ilyen kérdésekben, ragaszkodnaka keresztelőhöz.

Az lenne a kérdésem, mennyire kötött a keresztelés liturgiája?
Úgy érzem azzal, ha már az elején megkérdezik, szeretnénk-e megkereszteltetni őket, már nyilvánosan hazudnék. S azt sem tudom megfogadni, hogy konfirmálni fognak. Most nem ref. gyülekezetbe járnuk, nem sok értelmét látom ennek. :oops:

MEg lehet esetleg beszélni a lelkésszel, hogy kicsit változtassa meg a szöüveget?:roll:
Igaz, akkor sem szívesen vinném el őket, részemről puszta színjátéknak érzem...de legalább nem hazugsággal kéne kezdeni. :oops:

-Kedves Doro !

-Nem szeretnélek megbántani,- nagyon igyekszem "jól" fogalmazni... :-)

)
de fenti leveledben feltárt kétségeid feloldása nem a "liturgiai" szöveg
változtathatóságán mulik,- mert Isten előtt az számit MI VAN A SZIVED-
BEN !

-Ha hivő ember vagy és fontos Neked Isten igéje,- abban azt olvashatod:
"Ami nem hitből van, bün az." - Nem csupán az a hazugság bün, amit
közösség, tehát "mások" előtt kimondok,--- hanem elsősorban az a hazug-
ság,- ha a SZIVEMBEN MÁS VAN, mint amit kifelé mutatok,... akár ki-
mondom, akár csendben szinlelve ott vagyok a keresztelőn,--- de sziv-
szerint tiltakozás van bennem...

-Ez nagyon nagy dilemma,-- bizony, ha a családi békét meg akarod tar-
tani -ami nagyon helyes-, akkor fel kellene adnod azt a "merev" álláspon-
tot, miszerint nem csecsemő, hanem felnőtt korban kell megkeresztelked-
ni.- A kétféle álláspont teológiai részével tisztában vagy ? Ezt sem sértő
szándékkal kérdezem,- hanem mert ez nagyon fontos a döntésben, ez az
alap,- ha hivő vagy, hogy érted, értelmezed idevonatkozóan az Igét.-

- Nekem is fel kellett dolgoznom, mi ebben a kérdésben a döntő számom-
ra, vagyis mit tudok hittel elfogadni ?-Elsősorban Isten rendelése szerint az
Ószövetségben: a 8 napos csecsemőt kellett a körülmetélésben részesi-
teni,- mint az Isten Szövetségébe való felvételt.--- Ha ezt veszem alapul,
máris hozzásegit a döntéshez,--- mivel az Ujszövetségben direktben a
gyermekkeresztségre von. rendelkezést nem találunk.-

-Kezdetben Krisztus mennybemenetele és pünkösd után természetesen
csak felnőtteket kereszteltek, akik hittek a Krisztusról szóló evangélium-
nak.- Már az első időtől kezdve azonban találkozunk azzal, hogy a család-
fő az "egész házanépével együtt megkeresztelkedett." (Ap.Csel 16,15.33)
-Ez is segitett a döntésben.

-Fontos jelentőségü volt, amikor egy tanulmányban ezt olvastam:" A ke-
resztség nem emberi találmány. Luther szerint maga Isten keresztel.-"
Teljes a nézetazonosság abban a tekintetben, hogy a keresztségben Isten
cselekszik, Jézus Krisztus által ! A missziói parancs is egyértelmü:"minden
népeket" - ebbe beleértendő minden korosztály.

-Van még egy út: a MEGENGEDŐ, VAGY ELFOGADÓ SZERETET útja.-
Pál ap. az 1.Kor.13-7-ben igy részletezi: "a szeretet,- mindent elfedez,..
mindent remél, mindent eltür." Ha akkora szeretet van Benned a családod
iránt, hogy a békesség megtartása kedvéért alá tudod rendelni a Te aka-
ratodat az Ő (nem bünös) akaratuknak,- ezzel az alázattal krisztusi paran-
csot teljesitesz.-

-Van még egy nagyon szép rész a Bibliában idevonatkozóan.- Jézus elmegy Ker.Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék.- Ő, a büntelen, szent
és igaz, beáll a bünösök közé és kéri a keresztséget.- János felismeri
Jézust és nem akarja megkeresztelni: "Nekem kellene általad megkeresz-
teltetni..." mondja Jézusnak.--- Ő azonban igy szól nagy szeliden: "Engedj
most, mert igy illik nekünk..." ( Mt-3,15) "Akkor János engede néki." -

-(Ezekben az utóbbi esetekben egy őszinte imában, ha feltárod az Ur
előtt mindazt, ami a szivedben van, kéred az Ő megengedő kegyelmét
és szeretetét,- "Nagyobb az Isten a mi szivünknél" - és békességet ad.

-Az természetes, hogy a HIT-nek jelen kell lennie.- Ezért van az, hogy
a gyermekkeresztségnél a szülői "akarat" és a "vállalás": hogy ugy neve-
lik a gyermeket, hogy az majd felnőve, maga tegyen vallást hitéről,- elfo-
gadhatóvá teszi a kisgyermek megkeresztelését.- Ezáltal Isten szövetsé-
ge és kegyelme reá is kiterjed. - Ez a hivő szülők részére nem is parancs,
hanem önkéntes, hitből fakadó vállalás.

-Ezen meggondolások alapján én "szivből" el tudtam fogadni, hogy a
gyermekkeresztség Isten szerint való.- De nemcsak szivből, hanem "hit-
ből" is.-

--Szeretettel kivánom Neked, hogy átgondolva az alapokat, jó szivvel és
hittel tudjál dönteni ! - Isten áldását kivánom egész családodra !

Üdv.
L.