sz_aron írta:
A fennebb leirtak alapjan kivancsi vagyok ara, hogy mi a velemenyetek a felemas egyuttjarasrol?
Én jártam a férjemmel felemás igában. Azt azért hozzá kell tennem, hogy amikor belevágtam Istennel való kapcsolatom mélyponton volt más dolgaim miatt. Az azért viszont fontos lett volna számomra, hogy tudjunk együtt imádkozni, de ugye neki nem hívő lévén nem ment. Sokat beszélgettünk Istenről, de ő úgy érezte, hogy én csak egy betanult szöveget mondok. 3 hónapig bírtam így a felemás igát (persze még mielőtt összejöttem volna vele, már eljárt velem ifibe),és szakítottam vele. Azon a nyáron Pesten dolgozott, és egy ifitársaméknál lakott, ahol köztudott, hogy még a fűszál is megtér.
![Very Happy :D](./images/smilies/icon_biggrin.gif)
Naná, hogy ő is megtért ott, és nem miattam.
![Very Happy :D](./images/smilies/icon_biggrin.gif)
Én meg közben egy ifitáborban imádkoztam érte, hogy térjen meg, de azt gondoltam, hogy majd mikor már semmit nem tudok róla, 50 évesen megtér. Ezzel szemben mikor hazaértem a táborból hívott, hogy szeretne velem beszélni. A friss szakítási seb miatt féltem egy kicsit a beszélgetéstől, de nagy csodálkozásomra ekkor elmondta, hogy megtért.
![Very Happy :D](./images/smilies/icon_biggrin.gif)
Ezt követően pár nappal később ismét összejöttünk. Persze még voltak nehézségek utána is, de most 1,5 éve révbe értünk
![Very Happy :D](./images/smilies/icon_biggrin.gif)
, és boldog házasságban élünk. Megtalálam szolgálatomat, amiben abszolut támogat. Sokat segít benne, szinte már 50 -50%-ban csináljuk, így ez már az ő szolgálata is lett.
![Very Happy :D](./images/smilies/icon_biggrin.gif)
A nagy problémánk most az, hogy az én idióta munkabeosztásom miatt nem tudunk integrálódni a gyülekezetünkbe, mert anyagyülekezetünktől messze kerültünk.
Azt fontosnak tartom még megjegyezni, hogy a 3 hónap után megfogadtam, hogy többet felemás járásba nem megyek bele, mert nem volt jó.