Köszönöm!

Tudom, mindenhol vannak gondok is, én is tudnék kritikákat írni, és szívesen beszélgetek bárkivel a témáról, de ez nem az a topik.

Kedves Tavasz,

Eszembe jutott rólad egy tavaszi kirándulás, amikor egyszer virágvasárnap Lengyelországban jártam, és meglepetve tapasztaltam, hogy az emberek tömegesen, "seprűszerű" szárazvirág-csokrokkal mennek misére. Elképesztően viccesnek találtam ezeket a csokrokat, de aztán elmagyarázták, hogy ezek a pálmaágakat hivatottak helyettesíteni, merthogy Lengyelországban nem nőnek meg a pálmák... És tényleg, amikor a misén Jézus Jeruzsálembe való bevonulására emlékeztek, akkor integettek is a "seprűkkel"!

Náluk ez régi hagyomány, a kultúra része.

Igen, Jézust nagy sokaság követte, több ezer ember, akik csendben hallgatták, amikor tanított, és ünnepelték is, pl. a Jeruzsálembe történő bevonulásakor. Azt nem hiszem, hogy "csápoltak" volna, nem tudom, mi volt akkoriban a divat, mindenesetre pálmaágakat tényleg vittek.

Ha anyukám pálmáját lekopaszítnám, és azzal mennénk istentiszteletre, ahol örömünket kifejezendő lelkesen ugrálnánk, meg lengetnénk a pálmaágakat, és kiabálnánk, hogy "Jézus! Jézus!" az teljesen igei lenne!

Igazad van abban, amit az idézett Igékkel akarsz alátámasztani, de azok egyrészt a mindennapokban megvalósuló, "igazi" istentiszteletről szólnak, másrészt a személyes, belső imádságról. Az isteniszteleti alkalmakon egy közösség - gyülekezet - tagjai gyűlnek össze, Istent dícsérni, közösen imádkozni, az evangéliumot hirdetni. Nem tudom, hogyan lehetne ezt a "sokaságot" a belső szobába bezárni...

Azzal természetesen én is egyetértek, hogy baj, ha valaki csak "bulizni" akar, és nem látja, hogy az ünneplés Jézusnak szól. Az akkori gyülekezetben sem értette mindenki, sajnos.

Shannon

Sziasztok!
Nem akarom tovább ragozni a dolgot, de a saját házunk előtti söprögetésnek van egy nagy előnye: hogy a saját házunk eleje lesz tiszta. Értse ezt ki-ki a saját látható egyházára, de érthetjük egész egyszerűen csak saját magunkra.
Üdv mindenkinek!

Kedves NemosineX!
Ez rendben is van, de mit csinálsz, ha egyszer valaki előtted kezd el söprögetni?
Mert itt így kezdődött a vita.
üdv
ex

-

Kedves exrefis!

Amire törekszem:
1. elfogadom, hogy neki más ízlése van, mint nekem
2. megpróbálom megérteni a szándékait (vajon a. merő rosszindulatból vagy esetleg b. segítő szándékkal kritizál?)
3. ha a., akkor nem vitatkozom tovább
4. ha b., akkor megnézem az Ige mérlegén, hogy nem lehet-e mégis igaza, függetlenül attól, hogy én nem értek egyet vele
5. ha igaza lehet (mért ne lehetne?), akkor korrigálok
Ez persze nem megy mindig ilyen simán, legtöbbször védekezem, amikor nem kéne, és támadok, amikor nem kéne, mint itt oly sokan rajtam kívül is.
A fontos, hogy közben egy pillanatig sem felejtsem el, hogy valami nem attól jó, igaz, mert az én ízlésemnek jobban megfelel, vagy mert én igaznak tartom. Az én ízlésemnek speciel a csendesebb, konzervatívabb istentisztelet felel meg, de tudom, hogy Isten nem olyan finnyás, mint én vagyok. S ha lélekben és igazságban imádja valaki a Krisztust, ki vagyok én, hogy az Ő szolgáját megítéljem?
Üdv.
nemosineX

-

Kedves Tavasz!
Valószínűszeg azért nem jársz olyan gyülekezetbe, ahol ez a heppi hangulat uralkodik, mert neked más ízlésed van. De az ítéletet akkor is Istenre kell bíznod, aki eldönti, hogy elfogadja-e az áldozatot vagy sem.
Most akkor így kérdezem: ki vagy te, hogy az Ő szolgáját megítéld?
szeretettel üdvözöllek,
nemosineX

-

Sziasztok!

Részemről elég nyitott vagyok az istentiszteleti formákra, ugyanakkor jól értem, hogy miről beszél Tavasz. Egyesek tényleg, mint egyedüli módon helyes istentiszteleti formát kezelik a saját közösségük alkalmainak külsőségeit, és erre mondja Tavasz, hogy nem a külsőség, hanem a tartalom a fontos, ne erőltessük egymásra a magunk külsőségeit.

Szerintem az istentiszteleti szokásoknál fontos, hogy figyelembe vegyük a közösség kulturális identitását. Egy afroamerikai közösségben teljesen idegen lehet egy normális, hatásvadászatot kerülő, csendes, református stílusú istentisztelet, míg közöttünk eléggé idegenül hat a táncoló, tapsoló, figurázó alkalom. Persze Isten a táncolók között is jelen lehet, ha azok valóban hittel hívják őt, de természetes, hogy az istentiszteleti szokásoknak meg kell felelnie a Bibliának, a Jézus által tanítottaknak. Ezek adják a tartalmi részét az istentiszteletnek, és a formai oldalnak egy részét. Másrészt adaptálni kell a helyi szokásokat az istentisztelethez.

Részemről viszont nem szorítanám az Istenes alkalmakat vasárnapra. Számomra nem igaz, hogy a vasárnapi istentisztelet lenne a „benzin”, amivel az ember, mint egy autó egész héten üzemel. Szó sincs erről. Az istentisztelet fontos része az életünknek, ugyanakkor a vasárnapi templomba járás nem az egyedüli templomi alkalom egy héten. Ahol két-három ember Isten nevében összejön bárhol, és bármikor, az maga a templom. A hétköznapokban az emberek közötti istenes viselkedés, kommunikáció, amikor az emberek Isten nevében, annak módjára végzik a dolgaikat, az maga egyfajta istentiszteleti tett, templomi viselkedés.

lehet, hogy ez most meglepő, vagy akár hihetetlen is, de ezzel a hozzászólásoddal TELJESEN egyetértek

-

-

megtettem... nézd már vissza (meg emlékezz vissza), MIT reagáltál... aztán kitörölted...

pont AZÉRT nem szólaltam meg "személyesen", hogy ne adjak FELÜLETET a paranoiádnak! csak TÉNYEKET soroltam...

NEM üldözlek, NEM gyűlöllek, NEM akarlak bántani...

-