pauler írta:
És valóban, a csecsemők nem élnek még a JEGYEKKEL, mert anyatejet isznak, a szerető édesanyjuk kebléből, de hit által valóság, hogy élni fognak Krisztus kegyelméből!
Kedves Péter ez nagyon jó válasz volt a Figyelő kérdésére. Annyira életszerűtlen volt a felvetése, miszerint a csecsemő vegyen úrvacsorát, vagyis bort, és kenyeret, mint ahogy életszerűtlen megkövetelni egy csecsemőtől a saját lábon való templombajárást, és más hasonló badarságokat. Arra viszont jó volt a téma, hogy rávilágítson az álláspontokra mégegyszer, és talán egy új szemszögre is.
A csecsemő keresztelése az a csecsemőnek Jézus közösségébe való befogadását jelenti a gyülekezet részéről. A gyülekezet megfogadja, hogy oktatja, neveli a gyereket, hogy az később önmaga tehessen tanúbizonyságot Isten előtt a hitéről. Ha ez a befogadás, és fogadalom valós, akkor ez sokat jelent a gyermeknek a fejlődésében.
A felnőttkeresztelők csecsemője esetlegesen nő fel hitben. Nincs keresztszülője, nincs közössége, a nevelése ad hoc jellegű. Ha hitre jut a keresztelendő, akkor hitének megvallásakor fogadja sorai közé a közösség.
Az elméleten túl a gyakorlatban nem olyan régen a csecsemő keresztelésnek valóban komoly tartalma volt, hiszen a keresztapaság az egy fontos intézmény volt még az én fiatalkoromban. Mára ez az intézmény már gyengült, mint ahogy általános a szekularizálódás.
Az én szememben ez a vita valamilyen fokig a világ változását is mutatja. A közösségi keresztelkedésből, amikor a csecsemő közösségi emberré válik a vízkereszt által egy másik típusú keresztelkedés lesz a felnőttkeresztelkedés, valamiféle induviduális, feltételekhez szabott alkalom lesz belőle. Lehet mondani afféle keresztségi haszonelvűség, csúnya szóval kapitalizálódás történt itt.
Amíg a csecsemőnél bármiféle feltétel nélkül közösségébe vette a gyülekezet a gyereket tudva annak bűnös voltáról, addig a felnőttkeresztséget csak feltételekkel szolgálják ki. Ez azért érdekes, merthát Jézus urunk a száz bárányt is otthagyta az egyetlen eltévedett bűnösért, azért érte ment visszahozni azt a közösségbe. A felnőttkeresztelőknek nem jó a bűnös ember, ők már feltételeket támasztanak a keresztségért.
Mi lesz példának okáért az értelmi fogyatékos gyermekkel, aki nem tud perfekt állásfoglalásra jutni Jézussal kapcsolatban? Az nem keresztelkedhet meg, ezzel nem is fog élete végéig Jézus közösségébe tartozni? Mi van a csodálatosan szelíd, és emberi, de nagyon Down kóros emberekkel, akiknek rossz esetben esélyük sincs a hitre jutásra? Csak remélni tudom, hogy értékelik a felnőttkeresztelők az ő szeretetteljes lényüket, és megmerítik őket. De mi van például a toporzékoló autistákkal? Őket is bemerítik, vagy kívül maradnak Jézus közösségén?
Részemről ezt a feltételekhez kötött közösségbe tartozási szertartást nem tartom jónak. Közösségbe kell fogadni a csecsemőt a keresztség sákramentumával, és felnőttkeresztség akkor létjogosult, ha a szülők hibája miatt, vagy más hasonló ok miatt a keresztelendő most kerül be a közösségbe.
