Nem haszontalan Cseri Kálmánnak vagy/és néhai Zimányi Józsefnek a szavait, igehirdetőp-sorozatát meghallgatni e témában.
Mindkét lelkész egyetért pl. abban, hogy sokan jogosulatlanul használják a Mi Atyánk megszólítást. Ez ugyanis kizárólag a Krisztusban újjászületettek, vagyis ez által Isten gyermekeivé váltak kiváltsága. A vallásos tömegek (ők vannak döntő többségben) csupán Isten teremtményei, de nem az Atya gyermekei (még).

Zimányi Józsi bácsi elmondta, hogy miután a református istentiszteleti liturgiában benne van, ezért mondja, mondatja a gyülekezettel, de ha rajta állna, csak ritkán használná a kiüresedő, gépies ritinná válása miatt.
Ugyanakkor volt egy ref.lelkész ismerősöm, aki minden, személyes beszélgetésünket ezzel zárta, együttmondásra szólítva fel engem is. Ha három egymás utáni napon voltunk együtt, akkor is. (Talán még a beszélgetés előtt is "levezényelte"). Na, ez bőven zavart, mintegy szentelvizes varázsige értelmezés...

Ha az ima együttlét, beszélgetés a szeretet Istenével - márpedig az, ugyebár, akkor hasonlatként gondoljuk el; melyik hölgy lenne elégedett lovagjával, ha az minden alkalommal ugyanazt a Shakespear-i szonettet mondaná el neki..?

.
- Igen, mindkét sorozat csodálatos ! Én Cseri Kálmánét hallgattam meg,-
nagyon segit abban, hogy a megszokott, rutinos elmondás, netán elhada-
rás helyébe,- az imádság lényegi tartalmát szemelőtt tartva, - tisztelettel
a szent Isten felé,- de gyermeki bizalommal a Mi Atyánknak mondjuk el
imádkozva.

- Luther egyszer azt mondta: "A Mi Atyánk a legnagyobb mártir a sok lé-
lektelen eldarálása miatt,- holott ha szivvel,lélekkel mondanánk, mindent
megtalálhatunk benne, amire föld és ég között szükségünk lehet.-"

- Valóban megdöbbentő az a határozottság és keménység, amivel meg-
állapitja Cseri K., hogy azt a megszólitást: Mi Atyánk ! tulajdonképen
csak Isten gyermekei jogosultak elmondani, vele együtt az egész imád-
ságot is.--- Viszont sokan megtanulták gyermekkorukban és lehet, hogy
távol jutottak, vagy közel se jutottak Istenhez, - de az életük egy-egy
nagy megpróbáltatásában eszükbe jut - és elimádkozzák.-- Ezt akkor
nem lenne szabad ?

- Erre az a válasz, amit az Ige mond : "A tudatlanság idejét ugyan elnézte
az Isten, de most üzeni mindenkinek, hogy TÉRJENEK MEG."

- Ismerjék el bünös voltukat, vallják meg bünbánattal.
- Fogadják el Isten megbocsátó szeretetét a Jézus Krisztusért.-
És abban a pillanatban Isten gyermekei lesznek, akik már méltók, hogy
elmondhassák gyermeki bizalommal és hittel: Mi Atyánk!

-János 1,12-ben igy van megirva: " Akik befogadták Őt (Jézust), hatalmat
adott azoknak, hogy Isten gyermekeivé legyenek. "

- Akik a Mi Atyánkot imádkozzák Isten gyermekeként, azok testvérek is
Krisztusban.- Egy megható történetet is elmondott a lelkész.

---"Egy francia katona naplójában volt olvasható, a 2.világháboru után.
N.o-ban, mint katona fogságba esett és mert közel volt a francia határ,
megszökött.- Nappal megbujt valahol, éjszaka folytatta az utját..hazafelé.

-Egyszer egyik éjjel, amikor már nagyon éhes és elcsigázott volt,- egy
falusi tanya mellett vitt el az utja,- égett a lámpa,-- odalopózott az ablak-
hoz. - Bent egy idős házaspár lefekvéshez készülődött.- Ott ültek az ágy-
ban, fogták egymás kezét és hangosan mondták a Mi Atyánkot.-

-A katona szivében melegség és bátorság gyulladt,-- halkan bekopogott
és beszólt,- Testvérek, adjatok valami ennivalót... Az öreg német ki-
ugrott az ágyból, elővette az ágy alól a kisbaltát és azzal ment oda az
ablakhoz.- Mikor meglátta a francia katonát, kikiabált: Maga nekünk nem
testvérünk, hanem ellenség.---

-A katona igy válaszolt: - Az előbb hallottam, hogy a Mi Atyánkat imád-
kozták,- én is azt imádkozom estenként,--- akkor MI TESTVÉREK VA-
GYUNK ! - Feszült pillanatok következtek,... majd lehanyatlott a baltát
tartó kéz, behivták a katonát, jól tartották és még napokig bujtatták, igy
pihenhetett is.-

-Nem volt ez könnyü helyzet a háboruban.

-De ebben az esetben a Mi Atyánk testvéri közösséget adó ereje győzött
és a katona bántatlanul tovább mehetett.- "


L.

Számomra az Úrtól tanult imádság egy mag, amiben minden benne van.
Egy-egy imaközösség után olyan jó együtt imádkozni ezt.
Sokszor helyre teszi a közös imádságban néha mellé futó mondatokat és golatokat.

Egy-két példát hadd mondjak:

Előfordulhat, hogy a közös imádkozás közben elkezdünk "egymással beszélgetni" és akkor olyan jó a végén azzal zárni, hogy Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy!

Előfordulhat, hogy annyi földi kérésünk van és akkor olyan jó kimondani, kérünk add meg mindennapi kenyerünket.

Előfordulhat, hogy annyit imádkozunk más bűnei miatt, a világban lévő gonoszságok miatt és akkor olyan jó kimondani, bocsájsd meg a mi vétkeinket.

Én így élem meg a közös alkalmak végén elimádkozott Jézus Krisztustól tanult imádságot.

Persze elhatárolódok attól, hogy ha valaki valami bűnt elkövetett, akkor 10, 20, 30 stb-szer mondja el ezt az imát. Lélek nélkül nem ér semmit, mert jó ha a fülig ér, de szívig nem hatol.

Loisz mondta:
Viszont sokan megtanulták gyermekkorukban és lehet, hogy
távol jutottak, vagy közel se jutottak Istenhez, - de az életük egy-egy
nagy megpróbáltatásában eszükbe jut - és elimádkozzák.-- Ezt akkor
nem lenne szabad ?

Ez jó kérdés. Úgy gondolom, nem "tilos". Még azt se mondanám; legfeljebb nem használ, de nem is árt.
Azt viszont jó lenne mindenkinek tudatosítania, hogy egészen más, és összehasonlíthatatlanul több, mint mikor Balogh Gyuszi szorult állapotában Csili-Csala bácsiért kiáltott- s hipp-hopp ott termett a varázsló..

---Ez erősen vitatható kérdés.- A felebaráti empátia valóban azt mon-
datja,- ez nem lehet "tilos"...

- Viszont ha a kérdést ugy tesszük fel,- annak alapján, hogy a megszóli-
tás Mi Atyánk ! és ez csak Isten gyermekeit illeti meg,- akkor szigoruan
véve,- ezt az imádságot csak Isten gyermekei mondhatják el.-

- Szerintem a legjobb válasz, amit erre Cseri K. adott: (emlékezetből)
Nem az a megoldás, hogy AKKOR ne imádkozza el, aki nem vallja és tudja
magát Isten gyermekének, hanem Isten parancsa alapján: térjen meg.

-Ap.csel.17,30-ban ezt hirdeti Pál apostol: " A tudatlanság időszakait ugyan
elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki, minde-
nütt térjen meg."-

-Azután pedig boldogan imádkozza:" Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
SZENTELTESSÉK meg a te neved..."

-Isten nevét akkor szentelem meg - többek között - ha mint Isten gyer-
meke, tisztelem és imádom Őt és a Nevét nem veszem szentségtelenül
a számra !


L.

És vajon ki mondhatja meg (ember?), hogy ki Isten gyermeke? Pl. maradjunk konkrétan a gyereknél. A gyerek (aki nem tért meg Istenhez a felnőttkeresztség hívei szerint) nem imádkozhatja ezt el? Akkor a hívő szülő bűnt követ el, ha a gyermekével ezt az imát elmondatja? Vagy bűn az, ha egy nem hívő ember ezt elmondja? És ha éppen ez az ima hatol el a szívéig...?

Senki nem veheti el a másik embertől a lehetőséget, hogy Istenhez imádkozzon, legyen az illető akár meggyőződéses hívő, akár kereső, vagy bizonytalan...
Ilyen hatalmi pozícióval nem rendelkezik az ember Isten felett, hogy meghatározza ki mehet Isten elé... (pedig vannak, akik erre felhatalmazva érzik magukat), láthatjuk a farizeusok példáját is a Bibliából

.

--

-Ez is jó kérdés. --

-A gyerekek vonatkozásában, szerintem csak az a szülő fogja tanitani
imádkozni a gyermekét a Mi Atyánkra,- aki maga is gyakorolja, mert
Isten gyermeke.- Ezzel egyidejüleg a keresztyén szülő már beszél is
Jézusról annak a kisgyermeknek, aki már tud beszélni és értelme fel tudja
fogni a tanitást.

-Sok esetben tapasztalható, hogy ezek a kisgyermekek tágranyilt szem-
mel és valami csodálatos, természetes hittel fogadják a tanitást, ezért ők
már a Mi Atyánk megtanulására is alkalmasak.

-Utolsó mondataidra az előző levelemben van válaszom, amit figyelőnek
irtam.- Aki "Isten szent nevét -Mi Atyánk- szentségtelen szivvel veszi
szájára",mint Akit nem ismer, nem tisztel, nem imád - sőt az Isten ellensé-
ge,- amig meg nem tér,--- az hogy meri ezt megtenni,- milyen alapon
gondolja jogosnak magát, hogy igy szólitsa meg az Örökkévalót.

- Aki nem Isten gyermeke, az hogy mondhatja Atyjának a Mindenható
Istent ?

- De erre a problémára nem az a jó válasz, hogy akkor ne imádkozza a
Mi Atyánkot,- hanem hogy -- térjen meg.

-Hogyan ? János 1,12-ben leirja a Biblia, kik és milyen módon kapnak
felhatalmazást arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.-

- "Akik pedig befogadták (Őt, Jézus Krisztust), azokat felhatalmazza
arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek."

-Ezután már boldogan és hitben bizalommal merheti igy imádkozni: Mi
Atyánk,--- mert ez igaz lesz a száján.-

-Belátom, hogy ez elég szigoru álláspont,-- de Jézus maga mondja, hogy
Isten előtt az itéletben "minden szóért" felelni fogunk mindnyájan.


L.[/quote]

Maximálisan egyetértek Loisszal.

Ha én egy árva-gyerek vagyok, de ismerek egy roppant szimpatikus embert, csak akkor szólíthatom apának, ha ő örökbe fogad (mert pl. megesett a szíve rajtam, vagy mert megkérleltem rá..)

A tudatlanság idejét itt is elnézi Isten (= hogy jogcím nélkül mondja Atyjának), de tudatosan elszabotálni a megtérést, s közben valaminő általános jogcímre hivatkozva a Teremtőt Atyának szólítani - ez felér egy káromlással, sőt talán a Szentlélek elleni bűnre hajaz...

Ki döntheti el, hogy Isten gyermeke? Az Ige a biztosíték:
"Maga a Szent Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten fiai vagyunk" (vö. Római levél 8. fejezet)

Isten minden hittel, bizalommal kimondott szót komolyan vesz, ahol Ő az alany. Legyen ez egy hitetlen ember kiálltása Felé!

Bárki imádkozhatja, hogy Atyám, akit Isten gyeremekének fogadott a Fia által.

Mégis adódhat olyan skizoid állapot (Istenem! Mi minden ki nem telik az embertől...), hogy Isten gyermekének fogad(ná), az illető meg nem akarja - akár tudat alattija diktálására - a gyermekségnek rá eső részét teljesíteni. Azt viszont magától értetődőnek venné, hogy ha kedve szottyan "atyának" szólíthassa, aki fusson igényét kielégíteni.

Az meg a te "hagyományörzésed" Péter, hogy megalkotod a fából vaskarikát... Valami fantomhoz, önszuggesziós képzelményhez kiált az, aki hittel fordul Ahhoz, Akiben nem hisz?
Ez tragikomikus!!!

--

Semmiféle önszuggesszió nincs abban, amikor az ember "önkéntelenül" Istenhez fordul.
Azt persze nem tartom én sem helyesnek, hogyha valaki kényszerből mond el egy imát.
De Jézus nem azt mondta, hogy aki még nem tért meg az Istennek szólíthatja az Istent, aki pedig megtért, az Atyának.
Ez a fogalmi megkülönböztetés megzavarhatja azokat, akik nincsenek a hitben. Mert hát ki is az Isten? És kihez is forduljanak? Kihez közeledjenek? Kihez térjenek meg?

Én is úgy gondolom, ha valaki Istenhez kiált nem fordul el Ő attól.

.
- A kettősséget feloldandó, hallottam egy kedves történetet.-

-Ifju korában megtért férfiu egy ideig lelkesen élt az Urral,... aztán jöttek
uj áramlatok, fordulatok, csapdák (!) az életében és szépen bele is sétált.

-A csapda-helyzet megviselte ugyannyira, hogy "elfelejtett" az Urhoz me-
nekülni,-- és inni kezdett !!!! - Ez valós történet !

-Egyszer egy reggel árokparton ébredt fel,- döbbenten nézett szét. A
ruhája tele volt hányás-maradékkal, és amint lefelé nézett, csak pár
centire től egy mély árok tele volt vizzel. Ha bele esik éjjel, meg is fullad-
hatott volna.-

-Hirtelen kitisztult a feje és belévágott a gondolat ! Megmentett az Isten.
A következő gondolat egy régen tanult, de elfelejtett éneksor volt:
"Amint vagyok, sok bün alatt..."

-Belső zokogás rázta meg és akkor ott az árokparton feltérdelve igy imád-
kozott: "Istenem, ha igy is kellek neked,---segits vissza magadhoz !"

-(Imádsága meghallgattatott,- pár nap mulva meglátogatta egy régi hivő
ismerős és hivta egy olyan konferenciára, ahol a szenvedélybetegek sza-
badulásáról lesz szó.---Elment.--- És Isten visszafogadta ! --)

----Azt gondolom, ez nagyon becsületes megállás és helyénvaló, bünvalló
imádság volt Isten előtt.--- Kiáltott és meghallgattatott,---- De csak ugy
kéredzkedett vissza, mint a tékozló fiu.- Bünvallással, alázatosan, valós
helyzete tudatában.---- Ez az a kiáltás, amit Isten mindég meghallgat !


L.

Igen, nem fordul el attól, aki Hozzá kiállt, de utána van további dolog, amiben már az ember szuverénen dönt. Tényleg szeretnéd a JÓT?
Ezt kérdezi Isten!

Akarja-e a Szabadító Istent élete urának, vagy sem az az ember, akit az Úr meghallgatott.

Jézus Krisztus figyelmeztet, hogy a ház nem maradhat üressen, valaki uralkodni fog benne és ezért kell behívni a Szabadító Istent, hogy URALKODJON, mert Ő nem fog betörni senki életébe, mint ÚR!
Sok mindent megtesz, jelezve hatalmát, jóságát, de szeretete visszatartja, hogy diktátorrá válljon.
Akkor viszont más erők irányítják az ember életét.

Ettől óv meg, ha hallgatok Jézus Krisztusra, hiszek benne és behívom a ház urát az életembe, hogy vegye át a hatalmat!