tavasz írta:
Mostanában gondolkoztam el ezen: a megtérést sokan úgy definiálják, hogy Jézus váltságáldozatának elfogadását jelenti, holott még Jézus földi létében emberek megtéréséről olvasunk. A megtérés eddig is azt jelentette nekem: elfordulni a bűnöktől (a bűnös - önző, ártó) cselekedetektől (már gondolatban is).
(Ezért is hiányolom a cselekedet fontosságát akkor, amikor megtérésről van szó.)
Folytassuk a beszélgetést erről - ha gondoljátok.
Kedves Tavasz és Péter!
Mostanában én is gondolkoztam ezen
Szerintem kicsit összekuszáltuk itt a fórumon ezt a megtérés - engedelmesség - cselekedetek dolgot, és megpróbáltam kibogozni. De amikor rákerestem a digitális Bibliában
még érdekesebb lett.
Korábban kikerestem, hogy az Istennek való engedelmesség mint fogalom hol fordul elő, például Mózesnél elég sűrűn, és néhányszor az Újszövetségben is szerepel. Most megnéztem, és a megtérés mint fogalom szintén sűrűn szerepel az Ószövetségben is.
Szerintetek van-e különbség ezeknek a fogalmaknak az ószövetségi és újszövetségi használata között? Vagy az újszövetségi "megtérés" nem más, mint az ószövetségi, és csak a "megkeresztelkedésben" van különbség? Mert szerintem Jézus váltságáldozatának elfogadása az már több mint a megtérés, Tavasznak igaza van, az már a keresztséghez tartozik.
Összeszedtem néhány érdekes dolgot, nem teljes, csak kiindulási alapnak.
Mózes harmadik könyvének 26. fejezetében, szó van engedelmességről, az engedetlenség következményeiről – Isten haragja – de nekem a legérdekesebb rész, ami arról szól, hogy ha a nép megtér, akkor Isten nem hagyja el őket, de a büntetés akkor sem marad el.
Aztán, nagyon érdekes részt találtam a Példabeszédek Könyvében (1.20-1.23)
„A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát. Lármás utcasarkon kiált, a városkapuk bejáratánál mondja mondásait: Együgyűek, meddig szeretitek az együgyűséget, meddig gyönyörködnek a csúfolódók a csúfolásban, meddig gyűlölik az ostobák az ismeretet?
Térjetek meg, ha megdorgállak, és én kiárasztom rátok lelkemet, megismertetem veletek igéimet.”
Ezékiel 18.21 – 18.30:
„
De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem hal meg.
Azok a vétkek, amelyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetben. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog!
Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az Úr -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.
Ha pedig az igaz eltér az igazságtól, és álnokul él, elköveti azokat az utálatos dolgokat, amelyeket a bűnös ember szokott, az ilyen éljen-e? Igaz tettei, amelyeket azelőtt véghezvitt, nem maradnak emlékezetben. Hűtlenségéért, amelyre vetemedett, és vétkéért, amelyet elkövetett, meg fog halni!
Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek!
Ha az igaz eltér az igazságtól, álnokul él, és meghal: azért hal meg, mert álnokul élt.
Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét.
Ha belátásra jut, és megtér, és nem követi el vétkeit, élni fog, nem hal meg.
De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek!
Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, az Úr. Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt.”
Erről nem tudott nem eszembe jutni, amiről vitatkoztunk, hogy a cselekedeteink megítéltetnek-e, és amit Figyelő írt, hogy ha valaki megtér, de azután bűnt követ el, és nem bánja meg, akkor elkárhozik.
Ha így van, akkor aki megtér, és nem követ el több bűnt, az kegyelmet kap a korábban elkövetett bűneiért, aki mégis, és ezáltal újra eltávolodik Istentől, az meghal, kivéve, ha ebből a bűnéből is megtér, és visszatér Istenhez. Ez semmivel nem több, mint az a bűnbocsánat, amit az Ezékielnél írtak alapján lehet kapni. Ha ez így van, akkor Jézus teljesen feleslegesen áldozta fel magát, hogy a bűneinkért a váltságot megfizesse!
A fentiek alapján én úgy látom, ez az Ószövetség szerint van így. Ha a keresztények nincsenek a törvény alatt és az ítélet alatt, akkor a cselekedeteik sem ítéltetnek meg, sem a később elkövetett "vétkeik" miatt nem halnak meg, sem az "igaz tetteik" alapján nem élnek, mert ezek a törvény alapján vannak.
Nem tudom, ti mit gondoltok erről?
Shannon