Nem, a fórum nem jelent meg, sőt a fórumozás általában se, mert a gyerekekről szólt az írásmű, és őket ez kevésbé fenyegeti (itt se tolonganak a 14 alattiak). Szó volt a játékokról, a csetről, a függőségről általában, meg arról, hogy mi mindenhez férhetnek hozzá, ami nem nekik való, és hogy mit lehet tenni a veszélyek elkerülése érdekében.

Ja értem. Na igen, ez egy szegmense a problémának.

Igen, a gyerekekre nézve már maga az veszély, hogy túl sok mindenhez hozzáférnek a neten keresztül, nincs semi védettségük, amit mondjuk egy család, vagy egy szűk környezet régen megadott, volt egy burok a gyerekek körül.
Most az interneten keresztül (is) áramlik be hozzájuk mindenféle információ, nem csoda, hogy nem tudnak eligazodni ebben a világban, néha még felnőttként sem olyan egyszerű.
A szülőnek nagy a felelőssége abban, hogy legalább abban a környezetben (tehát otthon), amit kontrollálni tud, kiszűrje ezt a veszélyforrást. Magyarul bizonyos határok között engedje közel a gyereket az internethez, vagy egyáltalán ne engedje, és persze nem árt, ha ő maga is tartja magát ezekhez a szabályokhoz vagyis nem szolgáltat ellenpéldát.

Hátigen. Ráadásul fura is ez az egész, mert miközben ugye az internet lényege, hogy kinyílik a világ, és bármihez hozzáférhetnek, gyakorlatilag mégis be vannak zárva a társkeresők és a játékletöltők világába, ezen kívül ismernek még néhány pornóoldalt és kész.

Nyilván ezt nem lehet általánosítani, mindenki ahhoz akar hozzáférni, amire leginkább kíváncsi, ami a fantáziáját mozgatja.
És nem csak az internetről jöhet az az info, amire rákattan a gyerek, sokfelől jöhet be a kísértés.
Csak az internet azt a látszat biztonságot adja nekik, hogy ott nem látja őket senki, bármit megtehetnek.

Persze. Általánosítani, azt tényleg nem lehet. De a többségnél valóban nagyon szűk keresztmetszetű valamit takar ez az óriási, világméretű szabadság.

ha nem baj, írnék még valamit ehhez a témához.
Szerintem nagyon keveset beszélgetnek ma a gyerekkel a szülők, a pedagógusok, és egyáltalán keveset figyelnek rájuk. Részben ismerjük a kifogásokat, nincs rájuk idő. Én például arra is kíváncsi lennék, hogy azok a szülők, akik az interneten lógnak állandóan mikor foglalkoznak a gyerekekkel (bocs, nem akarok ezzel senkire konkrétan utalni, de ez elgondolkodtató, és nekem nem először jut eszembe ez, amióta pl. a fórumon részt veszek.) Most nem azokra az anyukákra gondolok, akik egész nap otthon vannak a gyerekekkel.
Mindenképpen fontosnak tartom, hogy a szülő jó példát adjon; ha a gyerek a szülőt állandóan a gépnél látja, akkor a szülő se csodálkozzon, ha a gyerek is ezt a mintát követi. De lehet, hogy jobban vágyik egy jó beszélgetésre.

Ma hallottam a rádióban -pro és kontra véleményeket arról-, hogy egyre több iskolában -nem Magyarországon- kezdik visszaállítani a csak lány és csak fiú osztályokat. Jobb tanulmányi eredményeket, és fegyelmezettebb magatartású gyerekeket remélnek ettől.
Van véleményetek erről, anélkül, hogy konkrétpolitizálásba bonyolódnánk?

Nahát, egy Budapest-hozzászólás a naplómban! Szia, drága Fehér!!!! Nagyon köszönöm, hogy hozzászóltál!
Érdekes lenne kipróbálni a csak fiú-csak lány osztályokat, bár nem tudom elképzelni, a gyerekek mit szólnának hozzá. Megszűnne a klasszikus hajhúzogatás (mert az a mai napig létezik tényleg komolyan. tegnapelőtt idéztem a csoportomnak a Maszat hegyből, hogy "Minden kisfiú muris/ képet vág, ha ilyesmit érez,/ szerelme copfját ráncigálja, mert nem bír betelni vele/ ahogy csücsörít a szája, mikor azt mondja, hogy hülye"). Viszont nem tudom, mennyire illene ez a mai világ légköréhez, ahol az a minimum, hogy abszolút zavar nélkül, normálisan, teljesen egyenrangú partnerként kell együtt dolgozni az ellenkező neműekkel. Mikor Magyarországon ez utoljára divat volt, szerintem nem léteztek még női menedzserek meg igazgatónénik.

Nem vagyok pedagógus, csak mint volt iskolás, aki járt tiszta lány-, és koedukált osztályba is, azt mondom, jobb a vegyes osztály. Ha nincs lehetősége a két nemnek az ismerkedésre, nem veszik természetesnek egymás létét, akkor még nehezebbé válik a párválasztás. Olavassuk csak el Karinthy Frigyes műveit, milyen torzulásokhoz vezetett, hogy alig találkozhattak a fiúk a lányokkal. A jó magaviselet az osztályban nem azon múlik, hogy fiúk - lányok ülnek az osztályban, valami máson, amiért legelsősorban a szülők, a család felelős, a pedagógus, de bizony a társadalom is.

Teljesen egyetértek Eszterrel, én is ilyesmiket akartam elmondani, de ő elmondta helyettem. Csak annyit tennék hozzá, hogy nem csak a párválasztás miatt, hanem úgy egyáltalán legyen természetes, hogy fiúk és lányok egy közösségben vannak, egymást is jobban megismerik, sőt olykor azokat az ellentéteket, viszálykodásokat, amelyek egy lány osztályban előfordulhatnak, kompenzálhat a fiúk jelenléte.

Nem tudom, a férfiak hogy csinálják, de mi nők, ugye, egyszerre többfelé tudunk figyelni, úgyhogy nem olyan nagy ügy. /ha tudnád, még mi mindent kell/ene/ közben csinálnom/
Engem a net szépségeibe a gyerekek vezettek be, hát most bánhatják, hogy kár volt anyának megmutatni, hol kell bekapcsolni a gépet.

, na ugye! Ejnye-bejnye anyuka...

Nálunk ez nagy ügy, mert míg ti tudtok time sharing-ben is, mi csak in-line üzemmódben üzemelünk, azaz egyszerre csak egy üggyel tudunk foglalkozni.
üdv
ex

Megkaptam a Szívdesszertet szülinapomra.

Varró Dániel: Nem illünk össze drága

Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen.
A pletykarovatot te, a sporthíreket én.
Te pontban akkor ott vagy, én késve érkezem.
Én két cukorral kérem, te pedig feketén.

Te mondod is, nekem gondolni hosszan át kell.
Ha érvelek, te sírsz, elvágva disputánk.
Te este vagy bujós, nekem meg reggel áll fel.
Én gyereket szeretnék, te inkább kiskutyát.

Te szabályosan írod, én egy essel mi két es.
Bumfordi medveárnyék az én árnyékom, édes,
szökell mellette árnyad tünékeny lányalakja.

Bugyrok közt járok én beszívva felcsapó ként
te meetingekre jársz HR-tanácsadóként.
De gomblukunkat mégis egymás hiánya lakja.

Tegnap reggel kimentem sétálni-futni . És nagyonjó volt. Lesz belőle rendszer. A szomszédasszony azt mondta, hogy azér kéne nekünk kutya, mert milyen jó vele sétálni, az ő férje is, hazajön a munkából gyűrötten-feszülten, egy órára lemegy a kutyával, mire visszajön, semmi baja. Dehát afrancba, mi vagyok én, hogy ürügyet kelljen keresnem, hogy kimehessek a lakásból?