Kedves Shannon,

jó olvasni az írásaidat, igazán nem volt szándékomban, hogy elriasszalak a sz.gép mellől! Az Ószövetségi igéket nem neked szántam, hanem Tavasznak írt hszólásom kiegészítéseképpen. Most, amikor neked kezdtem el válaszolni, vettem észre, hogy ide is vonatkozhatna.

>>Mert szerintem Jézus váltságáldozatának elfogadása az már több mint a megtérés,

Az Ószövetség idején megtért emberek is Jézus előre eltervezett váltsága okán nyerhettek megbocsátást, de ekkor még az Istennek való engedelmességet a törvény betartásának készsége mutatta (amely nevelőnk volt Krisztusig -> Gal.3:24).

Miben más az Újszövetség?

1. Jézus elfogadása Isten Fiaként és Megváltóként (Messiásként)
2. Körülmetélés helyett keresztelkedés
3. Szentlélek befogadása
4. Törvény helyett kegyelem

>>A fentiek alapján én úgy látom, ez az Ószövetség szerint van így. Ha a keresztények nincsenek a törvény alatt és az ítélet alatt, akkor a cselekedeteik sem ítéltetnek meg, sem a később elkövetett "vétkeik" miatt nem halnak meg, sem az "igaz tetteik" alapján nem élnek, mert ezek a törvény alapján vannak.

Nem tudom, ti mit gondoltok erről?

Egyetértek a következtetéseddel!, az újjászületett keresztyének nincsenek a törvény alatt, és nem a tetteik alapján üdvözülnek (az utolsó ítélet napján, amikor az Úr elé kerülnek, az üdvösségük nem lesz kérdés, csupán az, ki kap jutalmat a munkája alapján -> 1Kor.3:11-15).

B.

Kedves Tavasz!

Még pár Ige, hogy mit jelent Isten akaratát cselekedni:

Máté Evangyélioma 6. rész

1. Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.

2. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.

3. Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;

4. Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.

6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.

8. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.

9. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
10. Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
11. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
12. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
13. És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!

14. Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.

15. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

16. Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat.

17. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg;

18. Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

19. Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;

20. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.

21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

22. A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.

23. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!

24. Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.

25. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?

26. Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?

27. Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?

28. Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;

29. De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.

30. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?

31. Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

32. Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

33. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

34. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

1. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.

2. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.

3. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?

4. Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?

5. Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!

6. Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.

7. Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.

8. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.

9. Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?

10. És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?

11. Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!

12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.

13. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.

14. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.

15. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.

16. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?

17. Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

18. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.

19. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.

20. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.

21. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

22. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?

23. És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.

24. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:

25. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.

26. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:

27. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.

28. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán:

29. Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.

Kedves Shannon,

köszönöm, hogy foglalkoztál a kérdéseimmel, örültem, hogy végre egy kategorikus és kioktató válasz helyett egy gondolkozásra serkentő írást olvashattam (ilyen beszélgetésekből jó lenne ha több lenne).

Kedves Bogi,

ezt írod:
"Istennek való engedelmességet a törvény betartásának készsége mutatta (amely nevelőnk volt Krisztusig)"

és utána már nem? ezután már nincsenek kötelezettségeim? - persze, hogy a jézusi szellemiséghez való megtérés a szív megváltozását eredményezi, amelyből fakadnak a jócselekedetek, de ez éppen erősíti, hogy nem teszek meg bűnöket, eleve felismerem azt, de ehhez is az én választásomra, az én döntésemre (engedelmességemre, szolgálatomra) van szükség.
Az nem változik, hogy nekem kell megcselekednem dolgokat, és nem csak hátradőlnöm a székben és helyettem történnek meg a dolgok, nem?

Kedves Péter,

köszönöm az igéket, én is szívesen hoznék pl. Jakab leveléből, de most nem sorolom fel, megtettem már máskor.

Egyébként visszatérve még egy korábbi gondolatodra, nem értek azzal egyet, hogy pl. itt a fórumon nem lehet cselekedni. Dehogynem. A szavak sok mindent kifejeznek a másik ember gondolatairól, cselekedeteiről, szándékairól. Tehát a beszéd is cselekedet.

üdv.
Tavasz

Kétszer ment, töröltem.

Kedves Bogi,
Ezt az írásod most olvastam:


Igen, én is így látom, tehát nagyon fontosak a cselekedetek (amikben kiábrázolódik a hit).


Igen, köszönöm az írást, nagyon is értem, amiről beszélsz.


Ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy vannak gondolataim arról, hogy mit tartanék természetesnek egy EMBERtől általában, merthogy én nem osztom az embereket ilyen kategóriákba (de mindenképpen fontosnak tartom a felelős, érett gondolkodást, ami elég tág kör persze, sok átfedés van azzal, amit a Bibliában olvasok, nem véletlen ez, hisz a kultúránk, a törvényeink, az emberi viselkedésminták, normák, amiket gyerekkorunkban tanulunk azok nagyrészt a keresztény kultúrából táplálkoznak. Persze hozzáteszem, nem egyforma alapokon, nevelésmintákon nevelkedünk.

(az első részére a levelednek később válaszolok, az egy kicsit nagyobb dió)

Kedves Tavasz!

>>és utána már nem? ezután már nincsenek kötelezettségeim? …. Az nem változik, hogy nekem kell megcselekednem dolgokat, és nem csak hátradőlnöm a székben és helyettem történnek meg a dolgok, nem?

Az, hogy a kegyelem idején élünk, természetesen nem jelenti azt, hogy sutba vágjuk Isten törvényeit.
Jézus mondta :
„Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet… Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem." János 14:23-24
„…ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában.” Máté 5:19

„…a törvény nevelőnk volt Krisztusig…” Galata 3:24 – erre az igére utaltam előzőleg. Ez azt jelenti, hogy amíg Krisztus nem jött el, addig Isten adott az emberek számára egy „zsinórmértéket”, erkölcsi ÚTmutatást, amely mentén haladva Isten mellett maradhattak, és ez szolgálta boldogulásukat is.
„Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.” Józsué 1:8
A törvényben Isten az ember elé adta, hogy mi a tiszta és mi a bűnös, ezzel rávezette az embert a saját bűnös voltára is, valamint arra, hogy képtelen tökéletesen betartani a törvényt (erre persze leginkább az jött rá, aki megpróbálta betartani!).
„Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.” Róma 3:20

Mindez előkészítette Jézus megjelenését, aki – velünk ellentétben - képes arra, hogy a törvényt tökéletesen betöltse.
„Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására.” Róma 10:4
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” Máté 5:17

A fenti igékből kiderül, hogy a törvény által nem lehet megigazulni Isten előtt (hisz nem tudjuk betartani, ha beleszakadunk az igyekezetbe, akkor sem), hanem Krisztus által igazulhatunk meg. Mégpedig úgy, hogy Őt fogadjuk be a szívünkbe a Szentlélek által – és Ő az, aki bennünk betölti, betartja a törvényt.

De ez sem úgy működik, hogy az embernek nem kell tennie semmit. Hallja Isten Igéjét, aztán hittel elfogadja, eldönti, hogy Istennek szenteli az életét, Neki engedelmeskedik – mindez távol áll a passzivitástól.
Miután befogadta Jézust az életébe (szívébe), akkor sem dőlhet hátra a székben azzal, hogy majd Jézus mindent helyette megcselekszik, mert ez úgy működik /jó esetben/, hogy a hívő rendelkezésre bocsátja önmagát; Jézus pedig használja az ő kezét, lábát stb., tehát ha Jézus Szentlelke belül indítja, hogy valakin segíteni kell, akkor engedelmesen lép, cselekszik (ld. idős néni esete), adott esetben feladva a kényelmét, vagy előzetes elképzeléseit is.

Most itt befejezem, remélem, ha valamilyen kérdésed merül fel, úgyis felteszed.

B.

Kedves Boglárka!

Köszönöm, hogy időt szakítottál a részletes válaszra, és levezetted ezt a gondolatmenetet. Azért ne hidd, hogy ennyivel sikerülne elriasztanod

Üdv,

Shannon

MINDENHATÓ




„Mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható.” (Jelenések 19,6)


Isten mindenható volta azt jelenti, hogy Ő mindent megtehet, ami nincs ellentétben egyéb tulajdonságával. Halljuk csak a Szentírás egybehangzó tanúságtételét erről: „Én vagyok a mindenható Isten” (1Móz 17,1). „Van-e valami lehetetlen az Úr számára?” (1 Móz 18,14). „Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amit meg ne valósíthatnál” (Jób 42,2). „Ó, Uram…neked semmi sem lehetetlen” (Jer 32,17). „Istennél minden lehetséges” (Mt 19,26). „Mert az Istennek semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37).
Magától értődő viszont, hogy Isten semmi olyat nem tesz, ami ellent mondana tulajdon jellemének. Így pl. lehetetlen, hogy Isten hazudjék (Zsid 6,18 ). Ő magát meg nem tagadhatja (2Tim 2,13). Nem vétkezhet, mert abszolút szent. Nem mondhat csődöt, és senkit nem hagyhat cserben, mert abszolút megbízható.
Isten mindenhatóságát látjuk a világmindenség teremtésében és fenntartásában, gondviselésében, a bűnös üdvözítésében és a bűneit megbánni nem hajlandó ember megítélésében. Hatalmának legnagyobb kijelentése az Ószövetségben a kivonulás Egyiptomból, az Újszövetségben pedig, Krisztus feltámasztása.
Mivel Isten mindenható, senkinek sincs esélye arra, hogy felvegye ellene a harcot. „Nem használ a bölcsesség és az értelem, sem a tanács az Úrral szemben” (Péld 21,30).
Mivel Isten mindenható, a hívő ember mindig a győztes oldalán áll. Egy ember Istennel együtt mindig többséget jelent. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31)
Mivel Isten mindenható, imádságainkkal behatolhatunk a lehetetlenségek területére is. Ahogy az ének mondja: „Nevetjük a lehetetlenséget, és így könyöröghetünk: Legyen!”
Mivel Isten mindenható, mérhetetlenül nagy vigasztalásunk van, mert

Problémáinkat az Úr oldja meg:
Kibogozza kusza életünket,
előtte semmi sem lehetetlen,
a bajokból kivezet bennünket!

„Ha erőtelenségem az Ő erejére támaszkodik, akkor minden könnyű.”


William MacDonald: Ösvényem világossága – június 07.

Változás az Örökkévalóban?


„Én, az ÚR, nem változtam meg.” (Malakiás 3,6)

A zsoltáros az ég és a föld változó sorsával szembeállítja Isten változhatatlanságát. „Azok elpusztulnak, de Te megmaradsz…Ők változnak, de Te ugyanaz maradsz, éveidnek soha nincs vége” (Zsol t 102,27-28 ). Jakab úgy írja le az Urat, mint a világosság Atyját, „akiben nincsen változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak 1,17).
Egyéb igehelyek elmondják nekünk, hogy Isten nem bán meg semmit. „Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit is megbánna” (4Móz 23,19). „Izrael felséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember Ő, hogy megbánjon valamit” (1Sám 15,29).
De mit kezdjünk akkor olyan Igével, mely szerint Isten igenis megbánt valamit? „Megbánta az ÚR, hogy embert alkotott a Földön” (1Móz 6,6). „Megbánta az ÚR, hogy Sault Izrael királyává tette” (1Sám 15,35). Lásd még: 2Móz 32,14 és Jónás 3,10.
Nos, itt nincs ellentmondás! Isten mindig aszerint munkálkodik, hogy megjutalmazza az engedelmességet, és megbünteti az engedetlenséget. S ha az ember az engedelmesség útjáról letérve engedetlenné válik, Isten kénytelen saját lényéhez hűséges maradni, és az első alapelvről áttérni a másodikra. Ez felőlünk nézve úgy látszik, mint megbánás, és a magunk emberi nyelvén így is fejezzük ki. De semmiképpen nem jelent sajnálkozást vagy változékonyságot. (Legalábbis nem abban az értelemben nem, mintha Isten „belátta volna tévedését” – s efelett búsulna… - M. Z. megj.)
Isten mindig ugyanaz. Sőt, ez egyik neve is. „ÉN, az ÚR vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz vagyok” (Ézs 41,4). Ezt a nevét találjuk az 5Móz 32,39-ben, a 2Sám 7,28-ban, a Nehemiás 9,6-ban és a Zsoltárok 102, 27-ben.
Isten változhatatlansága minden időben nagy vigasztalást jelentett az Ő szentjei számára, akik ezt meg is énekelték, mint pl. Henry F. Lyte:


Csak változást és romlást lát a szem,
Változhatatlan, ó maradj velem!

Ez is olyan tulajdonság, amit utánoznunk kellene. Állhatatosnak, kitartónak és következetesnek kellene lennünk.
„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozástok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15,58 ).




William MacDonald: Ösvényem világossága – június 10.

HARAG ÉS/VAGY SZERETET


„Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a Mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen.” (Róma 1,18)

Isten ítélete és megtorló büntetése a nem bűnbánó bűnössel szemben (vagyis mindenki iránt, aki nem hajlandó belátni és elismerni a saját, Istentől elszakított, bűnös voltát – M . Z. megjegyzése) az Ő haragja itt és az Örökkévalóságban. A. W. Pink rámutatott arra, hogy a harag éppúgy isteni megnyilatkozás, mint az Ő hűsége, hatalma és irgalmassága.
Ha Isten felől gondolkozunk, tartsuk szem előtt, hogy
- nincs ellentmondás Isten szeretete és haragja között. Az igazi szeretet megbünteti a bűnt, a lázadást és az engedetlenséget;
- ha az emberek visszautasítják Isten szeretetét, mi marad más számukra, mint az Ő haragja? Az örökkévalóságban csak két tartózkodási hely van, a Menny és a Pokol. Amikor az emberek visszautasítják a Mennyet, akkor a Pokol mellett döntenek;
- Isten a Poklot nem az emberek számára készítette, hanem az Ördög és az ő angyalai számára (Mt 25,44). Az ÚR nem kívánja a bűnös ember halálát (Ez 33,11). DE, akik Krisztust elvetik, azok számára nem marad más alternatíva;
- Az ítéletet a Szentírás Isten „szokatlan…rendkívüli” tettének nevezi (Ézs 28,21). Ez arra utal, hogy Isten sokkal szívesebben gyakorolna irgalmasságot (jak 2,13b).
- Isten haragja nem tartalmaz semmiféle, (indulatos érzelmű, elfogyott türelmű – az én kiegészítésem – M. Z.) bosszút vagy gyűlöletet. Igazságos ez a harag, amelyben bűnnek nyoma sincs;
- Isten haragja olyan tulajdonság, amelynek utánzására nem szólítja fel az embert! Ez egyedül az Ő joga! Ezért írja Pál apostol a rómaiaknak: „Ne álljatok bosszút önmagatokért szeretteim, hanem adjatok helyet az Ő haragjának, mert meg van írva: >Enyém a bosszúállás, én megfizetek< - így szól az ÚR” (Róm 12,19) (Ha ezt az egyetlen felszólítást kötelezőnek tekintenék magukra nézve a keresztyének – mert mi más volna, ha nem KÖTELEZŐ? – szinte ismeretlen lenne a háború a Földön. – M. Z. megjegyzése)
A keresztyén ember mutathat jogos haragot, de annak jogosnak kell lennie. Nem mehet át bűnös haragba (Ef 4,26), és csak akkor gyakorolható, ha Isten dicsősége forog kockán, de sohasem önvédelemből, vagy önmaga igazolására. (Vagyis minden olyan harag, ami nem Isten dicsősége ellen irányul, hanem a magunk érdekeit, érzelmeit, „személyiségi jogait” támadja, és erre reagálva támad bennünk sértődötten – istentelen! – M. Z. megjegyzése)
Ha valóban hiszünk Isten haragjában, annak arra kellene indítania bennünket, hogy közöljük az evangéliumot mindazokkal, akik még a széles úton járnak, amely a veszedelembe visz. És ha Isten haragját hirdetjük, tegyük az együttérzés könnyeivel!


William MacDonald: Ösvényem világossága – június 14. (Címet én adtam az elmélkedésnek – M.Z.)

Jól értem?

Minden harag ami nem Isten dicsőségért, annak megkérdőjelezése miatt bennünk támad, Isten iránti szeretetünk miatt, azok ellen akik megkérdőjelezik ezt, az helyes! A magunk dolgaiban elszenvedett,nekünk okozott igazságtalanság miatt Isten áll majd bosszút!

(bocs ez a mondatfűzés zavart meg melyik haragra gondolsz!?

Szeretettel Tamás

Akkor egyszerűbben:

A magunk jogainak megsértése érdekében nem léphetünk fel, ha Istennek tetszően akarunk élni.

Isten dicsőségének "megrablása, megtámadása" kelthet csak bennünk felháborodást.

A magunk sérelmeiért Isten fog megfizetni az ellenünk vétőknek. Persze bocsánatkérés, illetve még ezt sem előfeltételként kezelő megbocsátás (ld. Jézus a kereszten) mindezt módosíthatja...

hmmmm...



...köszönöm a szemléltetést... ugye jól értem: EZT tilos?

Bocs nem vitát akartam generálni, tényleg a mondatfűzése miatt kérdeztem, melyik haragra gondol figyelő!
A vita lezárására javaslom a következő Ígét!
Kol 3:13 Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, aképpen ti is;
Kol 3:14 Mindezeknek fölébe pedig [öltözzétek föl] a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele.
Kol 3:15 És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.

Nem az a baj, ha a ma, bölcsebb a tegnapnál!

Szeretettel Tamás