Kedves Zsolt,
Én sem szeretnék vitatkozni, csak én is leírtam, ami engem foglalkoztat. Néhány kérdés, amire rendszeresen nem kapok választ.
Amit fejtegettél, már én is megkérdeztem egyszer ebben a topikban, de senki a felnőttkeresztség hívei közül nem válaszolt rá.
Röviden: ha nem viszed el megkeresztelni a gyereket kiskorában, hogy azt utólag elfogadhassa, ha már elég érett hozzá, neked kell eldönteni, mennyi idősnek kell lennie a gyerekednek, hogy megkeresztelkedhessen. Például, ha a 15 éves gyereked, akit kereszténynek neveltél, azt mondja, hogy szeretne megkeresztelkedni, milyen jogon nem engeded meg neki?
De a lényeg szerintem is az, amit Tavasz végtelen bölcsességgel
![Cool 8)](./images/smilies/icon_cool.gif)
megállapított, vagyis, hogy nem a szertartások számítanak.
Azt írtad:
"Ha azonban nincs megkeresztelve az elhunyt gyermek, akkor szörnyű bajba kerül. Hisz nincsen rajta a keresztség sákramentuma. Nincs rajta az újjászületés jele. És ez a mi hibánk, szülőké. Mert nem tekintettük őt Isten ajándékának.
...
Ha egy ilyen gyermek meghal, mielőtt bemerítkezhetne, vagy felnőtt fejjel megkeresztelkedhetne, akkor keresztyén módon jártak-e el a szülei? Szerintem nem. Ezért kell nekünk, hangsúlyozom hívő reformátusoknak, már csecsemőkorban megkeresztelnünk a gyermekeinket."
Tudod, te is egyetértettél, hogy nem a szertartások számítanak.
A keresztség szentsége nem az a pár csepp víz, amit ráöntesz vagy nem öntesz rá a gyerekre, az újjászületés jelét pedig nem a szülők teszik rá a gyerek homlokára, nem a lelkész, sőt nem ő maga, még felnőttként sem.
Nekem meg személyesen az volt a kérdésem, mi van akkor, ha a közösségnek eszébe sem jut, hogy befogadjon.
Szeretettel
Shannon