Kedves Tamás!
Egy másik fórumon már írtál erről a családi esetről, amire reagáltam. Lényege, hogy a felnőtt feladata elvezetni a gyermeket a konfirmálásig:
rosta írta:
Kedves Tamás!
Megértem az érzéseidet. Ugyanakkor ismerem az élet realitását is, tudom azt, hogy milyen egy kamasz lány, ha az ellent akar mondani az apjának.
Én biztosan a könnyebb utat választottam volna, ugyanis nem tettem volna fel a kérdést. Ha mégis feltettem volna ezt a kérdést, akkor előtte úgy alakítottam volna a helyzetet, hogy a végén a gyerek önként igennel válaszoljon. Megértettem volna vele, hogy mennyire fontos ez a kérdés.
A lányomban is van sokszor egy olyan mértékű ellenkezés, hogy a direkt kérdéseket sokszor csupán dac alapján dönti el, és nem is a lényeget nézve. És hát nem a szülői tisztelet a jellemző sokszor, hanem az azzal szembenálló dac. Így bizony ha egy ilyen kérdés szóba kerül, azt nem érdemes egy ilyen igen, kontra nem alapon döntésre vinni, mert nem mutatja meg, hogy mi mozog valójában a gyerekben.
Bensőséges viszonyba kell kerülni a lányoddal. El kell tudni mondani a felnőttnek, hogy kik is a keresztyének, mi miben hasonlítunk egymásra. Mi a keresztyének közös ereje, a keresztyénség közös ereje, órákat kell tudni beszélni érdekesen Jézusról a saját meggyőződésed szerint. Képben kell lenni a keresztyénség történetiségével, a konfliktusokkal, a keresztyén gyökerekkel, hogy mi az érdem a keresztyénségben. Mindezt a saját szavaiddal, a legérthetőbben kell tenni. Számtalan elágazása van a kérdésnek. Ott van az Ószövetség, a zsidóság, ott vannak a muszlimok, és még más vallások is, hogy a saját felekezeteinkről ne is beszéljek. a katolicizmus, a reformáció témaköre. Az ökumenizmus. El kell tudnod mondani az álláspontodat minden kérdésről, mert aztán kérdezni fog a gyerek. Akár kényeseket is.
Erről a keresztyén világról egy rálátást kell adni tudni a szülőnek a gyereknek ahhoz, hogy a kamasz, konok lánygyerek a nekiszegezett kérdésre azt tudja mondani, hogy igen. Hiszen olyan nagy a gyerek lelke előtt álló kísértés. Minden szinten folyik a gyerek lélek rablása, a kísérlet arra, hogy a gyerek valami egészen más közösségbe kerüljön, mint amit a szülő akar.
Ugyanakkor lehet, hogy valóban igazad van. Megméreted a lányodat, és ha könnyűnek fogja magát taláni, márpedig a te döntésed korrekt, és könnyűnek találtatott a lányod, hát akkor az minden bizonnyal lelkileg megüti, és gondolkozásra készteti. Legközelebb majd meg fogja fontolni, hogy mit is mond.
Persze ennek a nemnek annyiféle oka lehet, hogy felsorolni is nehéz. Lehet egy gyerekes "félek a konfirmálástól, a szerepléstől" olvasata is a dolognak. Lehet veled való ellenkezés. Lehet egy gyerek pajtásának rábeszélése, de lehet valami tv élmény hatása, és még sorolhatnánk. Nem látok be a családodba, és hát nem is azért mondtam el ezeket, mert be akarok látni. De sok beszédnek sok az alja, nem is szövegelek többet.
Tedd a dolgod, ahogyan gondolod, segítsen a Szentlélek, és megoldódnak a gondok!
Azért nem jutott hitre , mert amikor kifejezte hogy nem hisz abban amikről "meséltek" neki, NEM engedtem konfirmálni! Ez a vád ellenem megfogalmazódott!
