Nem célom, hogy megbotránkoztassak bárkit is. De, ha már beszélgetés, akkor hozzá tenném, ahogy én látom, és értelmezem, ill. hiszem.
A kereszténység egyházainak egyik központi tanítása. Az Athanásiusféle hitvallás szerint, három isteni személy van (az Atya, a Fiú és a Szentlélek), egyik sem kisebb vagy nagyobb a másiknál, mindegyik Isten, (Mindenható) még sincs három Isten, csak egy Isten.
A dogma másfajta magyarázata szerint, a három „személy" nem különálló, önálló egyén, hanem az isteni lényeg három megjelenési formája.
Én nem találtam ilyen Bibliai tanítást.
Pont ezért is szólók ezen témához is, mert érdekel, hogy Ti hogyan látjátok. Hogyan vezetitek le!
Jézus és a követői nem próbáltak szembehelyezkedni Izrael ószövetségi mintájával: 'Halld, ó Izrael: az Úr, a mi Istenünk egy Úr' (5Móz 6:4)... A tanítás folyamatosan alakult ki több évszázad során és heves viták közepette... A IV. század vége felé... öltött formáját őrizte meg lényegében véve napjainkig a Szentháromság dogmája"
Amikor az írásokat olvasom, felmerülnek kérdések
Tanítja-e a Biblia azt, hogy a „szent szellem" személy?
A szent szellemmel („szentlélekkel"] kapcsolatos néhány szöveg szemé¬lyiségre látszik utalni. Például, segítőnek nevezi a szent szellemet (görö¬gül pa•ra'kle-tos; 'vigasztaló" Káldi, K.f., Károli; 'pártfogó', Ö.f.), amely 'tanít', 'tanúskodik', 'beszél', és 'hall' (Ján 14:16,17,26; 15:26; 16:13). Más szövegek viszont úgy szólnak, hogy az emberek 'betelnek' szent szellem¬mel, 'alámerítkeznek' szent szellemben vagy szent szellemmel lesznek 'felkenve' (Luk 1:41; Máté 3:11; Csel 10:38 ). A szent szellemre vonatkozó ez utóbbi hivatkozások bizonyosan nem alkalmazhatók személyre.
A bibliai tanítás egészének megértéséhez minden szöveget figyelembe kell venni.
Én inkább egy megszemélyesítést látok. Ami nem ismeretlen a Bibliából. Pont azért, hogy hosszú távon érthető maradjon. Isten nagyon bölcsen, úgy ihlette az írókat, hogy a legegyszerűbb fogalmakkal irják le a dolgokat. Viszont a Szent Szellemnek sehol nincs neve az írásokban. Tehát nem kezeli azt úgy mint személyt. Pl. Isten = Jehova, Ige = Jézus személyes nevet használ.
Ezeket a neveket kinyilatkoztatja, félreérthetetlenül az írás. Közli, hogy Isten, az Atya, és van Fia is.
Itt elgondolkodom azon, hogy ha ilyen egyértelműen közli egymáshoz való viszonyukat, akkor már nem lehetnek egyazon személy különböző megynyílvánulásai.
A Cselekedetek 7:55,56 leírja István látomását, aki 'látta Jézust az Isten jobbján állni'. Egyetlen szóval sem tesz említést, azonban arról, hogy a szent szellemet is látta volna. (Vő. Jelenések 7:10; 22:1, 3.)
Itt megint csak gondolkodásra kényszerülök.
Azon gondolkodom, hogy Isten, és Jézus egyek, akkor a látomásban miért jelennek meg külön? Valamint hol van a Szent Szellem? Hiszen a tantétel szerint ő is személy, tehát ott kéne lennie.
(Az apologéták [a kereszténység eszméjét támogató II. századi keresztény görög írók] igencsak tartózkodóan, egyfajta elővigyázattal beszélnek róla, szinte anélkül, hogy személynek tartanák)
Máté 26:39, Ö.f.: „[Jézus Krisztus] egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: 'Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.'" (Ha az Atya és a Fiú nem lennének különböző személyek, akkor ez az ima értelmetlen volna. Jézus magához imádkozott volna, s az ő akarata egyben szükségszerűen az Atya akarata lett volna.)
Ján 8:17, 18, Ö.f.: „[Jézus azt válaszolta a zsidó farizeusoknak:] A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. Én önmagámról teszek bizonyságot, és az is bizonyságot tesz rólam, aki elküldött engem, az Atya." (Jézus itt tehát egyértelműen, mint az Atyától különálló, önálló személyről beszélt önmagáról.).
Gondolkodom ismét; egyrészt küldve lett. Ebben pedig benne foglaltatik egyfajta alárendeltségi viszony, még akkor is, ha maga az Ige önként vállalta a küldetést. Másrészt egy személy (Atya) tesz bizonyságot a fiáról. Ismét csak különálló személyekre vonatkozó rész.
Ján 14:9 Monda …a ki engem látott, látta az Atyát; …
Egy másik helyen ezt olvasom;
Kol 1:15 A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek elõtte született;
Azt közli, hogy képe, és itt a tökéletes tükörre gondolok. De, viszonyító függést látok, nem azt mondja, hogy Jézus Isten, hanem, hogy képe. Valamint egy másik erős és kétséget kizáró (számomra az) minden teremtmény előtt született. Tehát létrehozva, megteremtve, mintegy első gyermek (Joggal is alkalmazható rá a közvetlen megnevezés Isten Fia.) De, Istennek nincs kezdete. Az Igének pedig van, még az az idők nagyságában számunkra elképzelhetetlenül messze is van. De. meg van jelölve egy pont amikor teremtve lett.
Isten pedig közli, hogy rajta kívül nincs más Isten, nem alkottatott, és nem is lesz. Ézs 43:10
Viszont kétségkívül, mint első szülött, kiemelkedő helyet foglal el Atyja oldalán. (A világegyetem második leghatalmasabb személye.)
Jel 1:1-ben már Jézus mint hatalmas szellemi személyt irja le a Biblia.
Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az õ szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar:
Ismét találkozom egy olyan leírással ahol már egy szellemi személyt azonosít egy korábbi földi személlyel, De ismét világos alárendeltségi formulában. „Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten”
Ha halála után ismét Isten, akkor 1. jános nem élheti túl a jelenést. Mert Isten senki sem láthatja, ugy hogy életben maradjon. 2. Istentől kapta a kijelentést, és azt adja tovább.
Máté 20:20-23, Ö.f.: „A Zebedeus fiainak anyja... [azt mondta Jézus¬nak]: 'Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik a bal kezed felől üljön országodban.' Jézus így válaszolt:... 'Az én poharamat kiisszátok, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azok fogják megkapni, akiknek az én Atyám elkészí¬tette.
Jézus világosan kimondja, hogy nem az ő dolga, hanem az Atyáé.
Márk 13:32, Ö.f.: „Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya." (Természe¬tesen ez nem lehetne így, ha az Atya, a Fiú, és a szent szellem egyenrangúak lennének, és csak egyetlen istenséget alkotnának. S ha a Fiút — ahogy tanítják
— korlátozta volna emberi természete, még mindig nyitva áll a kérdés, hogy miért nem tudott arról a szent szellem?)
Máté 12:31, 32, Ö.f.: Minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek [„szellem", ] káromlása nem bocsáttatik meg. Ha valaki az Emberfia ellen szól, annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlélek [„Szent Szellem",] ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben”.
(Ha a „Szentlélek" [„szent szellem", Csia, ÚV.] személy vagy Isten volna, akkor ez a szöveg egyértelműen ellentmond a háromságtannak, mivel kijelenti, hogy a szent szellem bizonyos mértékben nagyobb, mint a Fiú.
Ján 14:28, Ö.f.: „[Jézus azt mondta:] Ha szeretnétek engem, örülné¬tek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam."
Nyiltan világosan fejezi ki magát.
1Kor 11:3, Ö.f.: „Szeretném, ha tudnátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten." (Nyilván¬való tehát, hogy Krisztus nem az Isten, s hogy Isten magasabb ran¬gú Krisztusnál. Az se kerülje el a figyelmet, hogy ezeket a szavakat i. sz. 55-ben írták le, tehát 22 évvel Jézus mennybemenetele után. Az itt kifejezésre jutó igazság tehát Isten és Krisztus mennyei viszonyára vonatkozik.)
A Ján 17:1-3 ismét csak világosan különválasztja a két személyt. És világosan közli ismét csak az alárendeltségi viszonyokat.
Lehet-e ő az „egyedül igaz Isten" vagy az „egyetlen igaz Isten", ha rajta kívül még két másik vele egyenlő rangú isten létezne?
1Kor 8:5,6, Ö.f. : „Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, mint ahogyan van sok isten és sok úr, nekünk egyetlen Istenünk van az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala." (Ez bemutatja az Atyát mint a keresztények 'egyetlen Istenét' , akit nagyság¬rendi különbség választ el Jézus Krisztustól.)
1Pét 1:3, Ö.f.: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja. " (Még Jézus mennybemenetele után is ismételten azt írják az írások, hogy az Atya Jézus Krisztus Istene. A János 20: 17-ben Jézus maga is azt mondta — feltámadása után — az Atyáról: „Én Istenem". Később, amikor már a mennyben volt, a Jelenések 3:12 tanúsága szerint, ismételten előfordul ez a kifejezés, de sehol a Bibliában nem fordul elő, hogy az Atya csak egyetlen egyszer is az „én Istenemnek" nevezte volna a Fiút, illetve, hogy az Atya vagy a Fiú „én Istenemnek" szólította volna a szent szellemet.)
Röviden;
Meglátásomból a Szent Szellem nem személy.
Isten és Jézus személyek, de Jézus kisebb mint az Atya.
Ennek alapján nem értem a háromság-tételt.
_________________ Pihenek, ha lesz értelme benézek.
|