Ki az, aki megtartja a heti vasárnapot, és sosem dolgozik, sem ő, sem az ő felesége? Ki az aki vasárnap nem ad enni az állatainak, előre megfőz, kiteszi az ételt előre az asztalra, és ha nincs vasárnap mondjuk egy tiszta teáskanala, akkor nem mos el egyet gyorsan?
Ki az, aki kóser húst eszik, jól kivéreztetve, kóserolva, ahogy a nagykönyvben meg vagyon az írva?
Ki az, aki gondolatban nem paráználkodott, nem kívánta meg más felségét?
Ki az, aki nem hazudott sosem, nem tett hamis tanúbizonyságot felebarátjának akárcsak jóindulatból is?
Ki az, aki mindig tisztelte az atyját és az anyját, főleg a kamasz tízenéves korban, no meg utána a büszke huszonéves korban?
Ennyi már elég is a sátáni csapdákból, ha egyáltalán csapdák lennének ezek. Jézus azt mondta, hogy ő ura a szombatnak, amikor halálra keresték a szombati gyógyítása miatt. Hasonlóképpen Úr Ő a vérevésen, a paráználkodáson, a szülői tisztelet bántáson, a hazugságon is. Csak meg kell hallani, mit is mond Jézus, meg kell érteni Őt. Jézus nem a törvények korbácsos betartását kéri. A farizeusok kérik ezt. Jézus azt mondja, hogy ezen az egész farizeusi bagázson úr, akik természetesen meg vannak ma a keresztyének között is. Jézus úr a törvényeken. Segít a farizeusokkal szemben, amikor azokat a törvényeket nem lehet betartani. Ő a törvények szellemét kéri számon rajtunk, az Ő parancsolatait.
Idézet:
Mt 12,7 Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot - nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek.
12,8 Mert az Emberfia ura a szombatnak."