És, hát bocs, mégiscsak írok regényeket (barátaim unszolására - köszi Cilla!), tényleg sajnálom, az egész topikot ezért indítottam, mert szeretek mesélni.
Szóval elhagyom a pályát. Úgy alakult, hogy az elmúlt pár napban végigolvastam a naplómat - mint ahogy azt tette az alien nevű titokzatos idegen is
- , és elcsodálkoztam, hogy mennyit nyüsszögtem azon, hogy vigyem-e Tündit bölcsibe, vagy mit csináljak, most meg ehhez képest milyen lazán, szinte észrevétlenül döntöttem a pályaelhagyás mellett. Nem tudom, jól döntöttem-e, de arra jutottam, hogy az ember úgyse tudhatja sose, és dönteni meg kell így vagy úgy. Sose fogom megtudni, mi lett volna ha, ígyhát nem is rágódom már ezen. Az igazgatónő meglepődött, mondta, hogy nem tartóztat, de sajnálja, meg hogy látsja, hogy ez tendencia, hogy a fiatalok-normálisak mennek, és hogy én milyen jó tanár vagyok, sose felejti el az órákat, amiket nálam látogatott, és ilyenek. Nem tudom, mennyire volt ez kedvességből, vagy őszintéből, de jól esett. Nem érzem úgy, hogy cserbenhagytam a felnövekvő generációt, mert szerencsére nagyon telített ez a szakma, és vannak nálam tényleg sokkal jobbak. Akik lazán megnyerik a napi hatalmi harcokat a gyerekekkel. Mert ezen múlik. Nekem ez nem ment lazán. Majd lehet, hogy egyszervalamikor...
. Amúgy, olvasva a nemi identitás című topikot, az megütötte a szemem, hogy ez az Eeyore nevű fórumtárs, akiről én azt gondolom, hogy ismerem más néven, tanár-voltkolléga. Majd egyszer megkérdezem tőle, hogy az-e, akinek gondolom, és akkor majd mosolygunk egyet, hogy nahát
.
Csak azért nem írom ki a teljes nevét, mert azért, nem akarnám az írót megbántani az én szubjektív véleményemmel. 