Fentebbi gondolataim igazolására hadd álljon itt Carl Eichhorn két elmélkedése:
NOVEMBER 3.
A próbák szüksége (I.)
Az Úr, a te Istened próbált meg téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben.
(5 Mózes 8, 2)
„Az Isten senkit sem kísért" - mondja Jakab apostol. Ellentmondása ez a fenti Igének? Semmi esetre sem! A kísértésnek kettõs értelme van a Szentírásban. Jelentheti ez a szó a gonosz, bûnös csábítást, de jelölheti a próbát is, amelyben megmutatkozik, hogy az ember szilárd-e Istenhez való viszonyában vagy sem. Isten soha nem vet a lélekbe gonosz szikrát; ilyen értelemben nem kísért meg soha senkit. De küld mindenféle próbát, hogy az övéi megtisztuljanak és kipróbált voltuk nyilvánvaló legyen.
A próbák által nyilvánvaló lesz a világ rejtett szeretete és az önszeretet, a titkos bûnökre való hajlam. Azért akarja ezt az Úr, hogy így ezek a dolgok mély bûnbánatban oldódjanak ki belõlünk és a szívünk megtisztuljon. A szmirnai keresztyénekre tíz napig tartó nyomorúságot küldött, hogy „kipróbálja" õket (Jel 2, 10). Isten az ilyen kísértésekre még a Sátánt is felhasználja, mint ezt Jób könyvébõl látjuk. Az apostolok is belekerültek a Sátán rostájába: a Sátán „kikérte" õket. Az ördög kétségbe von mindent, ami jó; nem hitt az apostolok hûségében és hitük valódiságában sem. Azt várta, hogy a rostálásnál majd mindenestõl kihullanak, mint a polyva. Péter szégyenült meg legmélyebben, aki elõzõleg a legjobban bízott magában, de még õ sem hullott ki teljesen. Kitûnt, hogy még sok a polyva benne, de mégsem volt mindenestül az.
Isten azt akarja, hogy a rejtett hiba nyilvánvaló legyen. Nem akarja, hogy a hûtlen hívõk elvesszenek, ezért felrázza õket. A Sátán el akarja pusztítani az igazat. Nem Isten ingerel a gonosz kívánságra, ezt a kísértõ teszi. Isten soha nem állít csapdákat, nem ébreszt bûnös vágyat és nem szítja fel a gõgöt. Sokan Istenre hárítják bukásuk okát, mintha Õ hozta volna õket abba a helyzetbe.Ez nagy tévedés! Az igazság az, hogy én a magam bûne miatt buktam el.
A próbákban derül ki, mi van a szívben. Az apostolokban még sok volt az emberfélelem és kishitûség. Izrael népében a különféle próbák alatt - a pusztai vándorlás közben - még sok elégedetlenség, zúgolódás és engedetlenség volt. Isten tudja, mennyi salak, tisztátalanság rejlik még bennünk. Ezt akarja Õ nyilvánvalóvá tenni, hogy ezáltal mindig újabb bûnbánatra és megalázkodásra késztessen.
NOVEMBER 4.
A próbák szüksége (II.)
Az Úr, a ti Istenetek kísért meg titeket, hogy megtudja, szeretitek-e Õt teljes szívetekbõl és teljes lelketekbõl.
(5 Mózes 13, 3)
Ezért állít bele minket Isten a gonosz világba, amely nem akar róla tudni és a mulandóban, a hiábavalóban keresi örömét, javait és tisztességét. Ha Isten gyermekei mindig csak egymással érintkeznek, csak egymást hordozzák és segítik, könnyen túlértékelik magukat és a valódi szeretetet összetévesztik a szeretet érzésével. Ha azután kikerülnek a rideg világba, úgy járnak, mint az üvegházi növények a zord levegõn: lecsüggesztik fejüket.
Ha igazságtalanság vesz körül, ki kell tûnjön, hogy az istenfélelem erõsebb bennünk minden másnál. Némelykor még azok is, akik Isten gyermekei közé számítják magukat, meg vannak mételyezve a kapzsisággal. Ha mindenki uzsoraárat kér, õk sem elégednek meg kevesebbel. Milyen sok fiatal lelket elsodort már Jézus és az Atya szeretetétõl a világ öröme, a mindenáron való férjhezmenés vagy nõsülés vágya, és sok más, ami a szemet és fület gyönyörködteti. Beigazolódott, hogy nem szerették az Urat teljes szívbõl és teljes lélekbõl. Démás nem állta ki a próbát, pedig szoros kapcsolatban volt Pállal. Amikor az apostol sorsában veszélyes fordulat állt be, elhagyta õt, újra megszerette a világot. Sámuel is kiállta a próbát. Éli istentelen és kicsapongó fiai mellett is szilárdan ragaszkodott az Úrhoz és nem hajlott el sem emberfélelembõl, sem hamis tapintatból az engedelmesség útjától.
Különösen veszteségben és nyomorúságokban mutatkozik meg, milyen erõs az Úr iránt való szeretetünk. Isten gyermekeinek úgy kell megtisztulniok, mint az aranynak a tûzben. Ki kell tûnjön, hogy Istenhez, vagy ajándékaihoz ragaszkodnak-e jobban? Az igazi szeretet így szól: Ha az Úr az enyém, nem érdekel engem semmi, sem égen, sem földön. „Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, ó Isten, mindõrökké" (Zsolt 73, 26). - Aki súlyos veszteségek, kemény csapások és csalódások súlya alatt megkeseredik és titokban vagy hangosan zúgolódik Isten ellen, az azt bizonyítja, hogy még nem áll helyes viszonyban Istennel és szíve inkább emberekhez és dolgokhoz ragaszkodik, mint õhozzá. Csak ha megtörjük magunkban ezt a teremtmény-szeretetet, jutunk elõbbre s válik tisztábbá és teljesebbé szeretetünk.
_________________ "Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )
|