KW_Ana írta:
Mostanában engem is hatalmas erővel ért el a szomorúság. Szétfeszít, hogy a szeretteimmel nem tudom megélni a hitemet, nem tudom megosztani a lelkemben dúló dolgokat. Nem tudom mi a megoldás, csak az Urat kérem szüntelen, hogy segítsen megtalálni a helyes utat.
Ana
Kedves Ana!
Ne légy szomorú.Örülj mert Isten megnyitotta a szívedet, elmédet.Gondolom amikor megtértél mindenkinek el szeretted volna mondani, hogy Ők is átéljék megtapasztalják, ezt a hatalmas szeretetet amit kaptunk Jézusban.Szerintem ezzel mindenki így volt, én is.Mindenkinek a megtérésről beszéltem, Jézusról, és nem értettem, hogyan nem érinti meg őket, hogyan nem látják és nem értik, milyen hatalmas dolgot cselekedett az ÚR, amikor egyszülött fiát adta értünk.Ők nem értettek engem, hogy én minek örülök és én nem értettem őket.
Azután olvastam ezeket az igéket:
-Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!
-Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
-De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
Persze több ilyen igét is olvastam, de a lényeg minden dolgunkat szeretetben tegyük.Úgy a hitetlenekkel is, mert nem tudhatjuk, hogy aki ma még hitetlen nem lesz-e hívővé, holnap, egy hónap múlva vagy több év múlva.Türelem, bízd Istenre.Te annyit tegyél meg ami Tőled lehetséges.Így tudod megélni a hitedet.Lássák a cselekedeteidből is, nemcsak a beszédedből Jézust.Hogy nem értenek meg?Gondolj bele Te megértettél egy hívőt megtérésed előtt?
A megtérés egy nagyon hosszú folyamat, mi is tanulunk, Isten tanít minket, különböző élethelyzetekkel, igékkel……..
Elmondok egy történetet ami itt történt a fórumon és mai napig is szégyellem.
Egy asszony kétségbeejtő helyzetbe került, és kérdezte, hogy hol van most Isten?Én igékkel ostromolva elmondtam Neki, hogy milyen helytelenül viselkedik, magyarul jól kiosztottam, ahelyett, hogy bátorítót mondtam volna.Ha úgy vesszük igazam volt, de krisztusian cselekedtem én akkor, a szeretet munkálkodott bennem?Hát nem.Sokkal többet ért volna egy vigasztaló szó, vagy kézzelfogható segítség, hogy azon keresztül újra meglássa Istent.
Nagyon nagy leckét kaptam, amit akkor nem is láttam, csak később, és nem is bántani akartam vele, hanem rámutatni a helytelen cselekedetére, de nem így kellett volna az biztos.
A mi dolgunk úgy vélem megmutatni Krisztust.Nem mindig könnyű.
A kérdésekkel amik foglalkoztatnak pedig jobb olyanhoz fordulni, akik megtért hívő emberek, hiszen a hitetlen nemigen tud hozzászólni, de van olyan is amikor hitetlen által szól hozzánk Isten.
Isten áldjon meg!
Próbálj úgy élni, hogy ezt lehessen elmondani Rólad.
Jel. 2,19
Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél.
Csak reménykedem, hogy talán segítettem valamicskét, de ha úgy érzed, hogy nem, akkor szívesen törlöm.
Mondd el a szeretteidnek, hogy nagyon szereted Őket, még jobban mint előtte, és kérd Istent, hogy nyissa meg az Ő szívüket és fülüket is.
Üdv szeretettel cilla