Szia kedves Eeyore!

Csak most olvastam a kérdésed, és utána olvasok.

Üdv szeretettel cilla

Én pedig ezt szeretném megkérdezni.

5 Móz. 5,9
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek;

5 Móz. 24,16
Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az ő bűnéért haljon meg.


Ezt az igét úgy értem, hogyha egy apa rossz dolgokra tanítja a gyermekét, az rossz dolgokat fog cselekedni, és így bünteti meg az apák vétkét a fiakban.Persze a gyermeknek adott szabad akarat, hogy dönthessen, és ha Isten felé fordul, az apa vétkét nem bünteti meg Isten a fiúban.

Nem lehet ez a válasz:
Ján. 2,19
Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
1Kor 3,16
Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?

Dávid pici fia nem csinált semmit.
Talán ez történt:
Jer 31,29
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.

Attól hogy Isten megbüntette (megbüntetem) az emberek nem tehették meg. ( ne ölettessene).
(természetesen másképp is érthetik)

Tényleg.Köszi Tiv, sajnos félreértelmeztem.

A „hmmm”-öt Net-től vettem kölcsön. (bocs, Net)

Szerintem (ami azt jelenti: nem biztos, hogy tényleg így volt) Salamon sok olyan intelmet adhatott tovább a példabeszédekben, amit atyjától, Dávidtól és anyjától, Betsabétól hallott.
Óvták fiukat olyan vétek elkövetésétől, amiért Dávidnak súlyos árat kellett fizetnie.

Péld. 1,8
„….Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását,
Péld. 1,9
mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!
Péld. 1,10
Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik!


Péld. 2,1
Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod,……

Péld. 6,20
„…Őrizd meg, fiam, apád parancsát, és ne hagyd el anyád tanítását! [Péld 1,8]…”


Így aztán Salamon,

- hogy kerülje a törvényszegést, paráznaságot, -


egyszerűen feleségül vette azt, aki megtetszett neki.

Hát - Dávid Király egy dolgot biztosan lazán kezelt, - meg is kellett fizetnie érte - Nátán próféciája szerint Isten ítélete nyomán ennek a következménye volt az összes többi.

De ne kárhoztassuk olyasmiért, amiben tényleg vétlen volt.
Dávid király és Abiság - ha jól emlékszem a leányzó nevére - között nem volt egyéb testi kapcsolat. Tehát ezt paráznaságnak nem nevezném.

Gal 4,
23. De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által.
24. Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szűlő, ez Hágár,

Azt gondolom semmi sem véletlen, mint ahogy ez az esemény sem volt az.
Izrael egyfajta testi képe (elő képe) volt így a templom is.

Dávid akár érthette Salamonra is és Urunkra is, mert mind kettő igaz.

Salamon sok mindet tudatosan kipróbált legalább is a prédikátorok könyvében ezt írja.
Préd12,
15. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
16. Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.

Ellehet valamit jól kezdeni, de a legnagyobb emberi bölcsesség sem tud megvédeni minket a bűntől.
Tanulni okulni tudunk belőle.

Kedves Eeyore!

Bemásolom, amit Szabó Andor ír a LÁBOm ELŐTT MÉCSES A TE IGÉD könyvében Betsabé történetéről:

"Ó! Én nyomorult ember!"

2. Sámuel 11.


A következő évben már a törzsek is kivonulnak Ammón ellen. Viszik magukkal a szentládát (11). Dávid azonban ismét Jeruzsálemben marad. Lehet hogy más okból, mint korábban. Találgatások helyett útmutatónk lehet a Jak 1,14. gondolatmenete: „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz." A változatok az életben ebből az alaphelyzetből ágazódnak szét, ha nem vigyázunk magunkra és embertársainkra. -Azt megelőzően pedig az olvasható a Jakab levelében, hogy senki nem foghatja Istenre, hogy a bukásnak ő volt az oka. Az első ember is célozgatott rá, hogy Isten adta mellé az asszonyt, aki azután bűnre vitte őt (1Móz 3,12).
Ha már itt tartunk, kétségtelen, hogy Betsabé is felelős. Vélhetően lett volna intimebb hely abban az akármilyen szegényes házban, ahová még véletlenül sem férkőzhetett volna emberi tekintet. S amikor már érte mentek, nem volt kiút. Lehet, hogy arra gondolt: egy királlyal nem is bűn az ilyesmi, hanem kitüntetés. Vizsgálva a bűn természetét, rádöbbenhetünk, hogy a leleményes ember mindig talál mentségeket. Dávid is magyarázhatta önmaga előtt a történteket úgy, hogy őt a tisztaság ejtette rabul, s hogy némely esetben a szerelem felmagasztosít, ilyen kivétel éppen ez a mostani. Ám pontosan az ellenkezője történik.
Szánalmas, ahogy különböző fogásokkal tussolgatná tettét. Uriás, a férj, rendkívüli szabadsága alkalmat adna rá, hogy a megfogant élet az ő gyermekeként jöjjön a világra. Vajon Uriás a hű katona példája, vagy meghallott mégis valamit? Dávid környezete annyiban már hasonlított a későbbi királyi udvarokhoz, hogy előszeretettel suttogtak különféle híreket. Az oda-vissza küldött bizalmas üzenetek sem maradhattak titokban. Különben honnan tudta Nátán próféta, hogy mi történt? Lehet, hogy Uriás dacos hűséggel, de a tisztaság írtózatával kerülte otthonát. Betetőzi a szennyes ügyet Dávid és Jóáb összjátéka. A tét: Uriásnak el kell esnie a harcban.
ítélkezés helyett két őszinte kérdés: Nem volt még soha senki, akit pokolba kívántunk, mert az utunkba állt? Vagy pedig: Nem akartunk még soha bosszúból meghalni?

Felébresztett lelkiismeret

2. Sámuel 14,1-14

A 14 versből következtethetünk rá, hogy az egész országban, s talán a határokon kívül is szidalommal illettek az Úr ellenségei mindent, ami Dávid személyével, Izráel történetével, s Jahve tetteivel összefüggött. A kajánul figyelők, a híreken rémüldözők, s az elfogulatlanok, de szégyenkezők előtt hamar összeállt a kép: Azért kellett Uriásnak meghalnia, hogy .. . Miért nem rohant Nátán azonnal a királyhoz, hogy figyelmeztesse? Különösen, ha látta, hogy Dávid szinte semmit nem érzékel tettének súlyából, s nem észleli azt sem, hogy némelyek milyen vihart kavarnak.
A próféta azonban már megtanulta, hogy ne menjen a maga feje után, hanem várja meg, amíg az Úr küldi (7,3), mert az az alkalmas idő. Az Úr pedig hónapokon át hallgat. Egy évnél nemigen tarthatott tovább a hallgatás, mert a gyermeknek még nincs neve. Ekkor kell hangot adnia az Úr intésének.
Nátán bemegy Dávidhoz, hogy elmondjon neki egy példázatot. A közfelháborodást keltő eset lehetett az életből merített elrettentő példa. Nevezetesen: Egy gazdag ember sajnálta megkurtítani a maga nyáját. Se szó, se beszéd, elvette a szegénynek egyetlen, dédelgetett báránykáját, s nagylelkűen azzal vendégelte meg a hozzá betért idegent, mert ugye a törvénynek eleget kell tenni (3Móz 19,33k).
Dávid, mint a jog és ítélkezés legfőbb őre és felelőse, felháborodottan hozza meg a döntést: A vétkes négyannyit adjon jóvátételül a megkárosítottnak (2Móz 21,37b). Sőt kimond egy olyan végzést is, aminek nincs támpontja a törvényben, hogy az az ember halált érdemel. - „Te vagy az az ember" hangzik a próféta válasza (7). Az ország legfőbb bírája önmaga fölött mondta ki a halálos ítéletet. Dávid teljesen összeomlik. Bűnbánatára (Zsolt 51,1-6) feloldozás a válasz. „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban" (Róm 6,23).
A bűnbocsánat csak részben oldhatja fel a bűn következményeit. Az Úr nevére hozott gyalázat miatt a fiú meg fog halni.

A kegyelem nem olcsó

2. Sámuel, 15-31

Bekövetkezett, amit az Úr előre megmondott. - Dávid tusakodó imádsággal, böjtölve fekszik a földön. Fia gyógyulásáért könyörög. Van talán más értelme is a vergődésnek? „Az ÚR súlyos betegséggel verte meg a gyermeket" (15). Lehetetlen, hogy ne kínozta volna annak tudata, hogy a gyermek haldoklásának ő az oka. A prófétai szó azt mondta ugyan: „nem halsz meg" (13), de az ígéret nem oldja fel a gyermek szenvedését. Inkább halna meg ő, mint a gyermeke. Milyen igazságtalan az Isten, amikor kegyelmes, mert megveretik az, aki semmiről nem tehet. Porig sújtó az a tudat, hogy Isten végzésével viaskodva véresre verheti az öklét, falba verheti a fejét, de tehetetlen. A kegyelemnek, melyben ő részesült, ekkora az ára? Ha tehetné, elutasítaná.
Énemet zúzza össze, mikor megértem és elfogadom az isteni kegyelem törvényszerűségét. Minden ízemmel tiltakozom ellene, hogy Isten egy ártatlannak az áldozatáért tartson életben engem, s oldozzon fel minden vétkemből. Pedig az ÚSZ idején a kegyelem még inkább ezt jelenti. Legyen bármilyen elviselhetetlen, csak a Krisztus áldozata árán lehet életünk és megtartatásunk. Dávid a kegyelemtannal is birkózik imádságos küzdelmében. Amikor meghal a fiú, azért békél meg oly hamar - környezete ámulatára, mert talán megértett valamit a felfoghatatlanból. Nem mindent, csak valamit. „Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám" (23) azt jelenti: egyszer majd meg fogok halni én is.
A könyörület, amiért hiába esedezett (22), másként adatik. Asszonya megvigasztalásában megfogan egy másik gyermek. A szív megbékél. A Salamon név a „béke" szóból ered. Jedidjá, Jahve kedvence ő, ahogy Nátán nevezi becézve. Halálon át élet az isteni válasz, s a Jézus nemzet-ségtáblázatában ott van ez a részlet is: „Dávid fia volt Salamon, az Uriás feleségétől" (Mt 1,6). Ki érti ezt? Dávid átéli, de alig érti.
A fejezet végén, mint már korábban Móábbal (8,2) Ammónnal is keményen elbánik. Dávid gondolatmenetéhez közelebb férkőzhetünk, ha elolvassuk az 5Móz 23-hoz írottakat. A megértés ebben az esetben nem jelent követést, mert az ÚSZ népének már más a küldetése.

amikor először olvastam arról, hogy az erőszakos agresszív apa lánya "törvényszerűen" ilyen társat választ, azt mondtam: ez MARHASÁG...

aztán mikor GYAKORLATBAN találkoztam az esettel: a megdöbbenés mellett el is szégyelltem magam...

úgy szoktam fogalmazni: "az ISMERŐS ROSSZ általában otthonosabb, mint valami VESZÉLYES ISMERETLEN, amiből akár még jó is kisülhet esetleg"

Igen. Sajnos, amíg nem látjuk be (nem lesz elég erős a gyermeki hitünk, végtelen bizalmunk hozzá), hogy nincs más, érdemlegesebb, segítőbb, megoldóbb lehetőség, mint magunkat egészen az ÚR kezébe tenni - addig marad az evilági törvényszerűség, amit Ranschburg professzor (néhai Farkas József veje) így foglmazott meg, mint lélektani trövényszerűséget: a gyermek, ha látja szülőjének iszonyatos módszereit az életre, a nevelésre, s ezért elhatározza: ő egészen másképp fogja csinálni, akkor is a zsigereiben lesznek a megoldási reflexek, s mégoly tudatos "ellenküzdelemmel" is legalább három generáció kell az "átnevelődéshez". Maga is meg fog lepődni, hogy ugyanazt s ugyanúgy "reagálja" le a maga családi életében, miképp apjától/anyjától látta, pedig tiltakozott ellene akkor.

Kedves Eeyore!

Nehéz próbák alatt vagy. De az Úr nem engedi az erőnk feletti próbákat, megadja a kimenekedés lehetőségét. Akinek nincsenek harcai, legyen erős kétsége istengyermeksége felől. Gondoljunk csak Jóbra.. Ne hagyj teret a csüggedésnek! Az Úr szárnyaival betakar!

ORDASS LAJOS "Útravaló c.könyvéből"

Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embernek. De
a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.
Máté 12,31

Uram!
Általános kegyelmet hoztál. Ezt meg is hirdetted.
Mielőtt mai igéd nagyon nehéz mondanivalóján - sok
keresztyén társamhoz hasonlóan - fönnakadnék, tedd
világossá előttem első mondatodat, és segíts azt
teljes hangsúlyával megértenem: "Minden bűn és
káromlás megbocsáttatik az embereknek."
A bűnbocsánatom tehát készen van. A Te kezedben. Nekem
azt csak el kell fogadnom. Elfogadni akkor tudom, ha
van a szívemben bűnbánat. A bűnbánatot a Szentlélek
kelti föl szívemben. A Szentlélek csak akkor tudja azt
fölkelteni, ha Őt szívembe fogadom. A fölkeltett
bűnbánat az a kulcs, amellyel Isten elől konokul
elzárt szívemet kinyithatom, és így hitem kezével
elfogadhatom tőled bűneim bocsánatát.

Uram!
Ha gondolatmenetem eddig egyezik Bibliám tanításával,
akkor a folytatást értem: "A Szentlélek káromlása nem
bocsáttatik meg az embereknek." Mert ha a Szentlelket
káromlással illetem, akkor munkálkodni a Szívemben nem
engedem és saját magam hajítom el magamtól azt a
kulcsot, amellyel szívemet megnyithatnám előtted és
tőled a bűnbocsánatot elfogadhatnám. De akkor nincs is
bocsánatom semmiféle bűnömre.


A fenti részlet Ordass Lajos: Útravaló c. könyvéből
való (Megjelent a Harmat Kiadónál, ld.
<http://www.harmat.hu>)

.


--Fenti elmélkedést azért hoztam be ide, mivel egyrészt nagyon jónak
és megragadónak tartom,- másrészt, valami mégis hibádzik benne, úgy
érzem.- Leginkább az, (bár nagy tisztelője vagyok Ordass püspöknek)
hogy mintha eröltetett lenne az a logikai levezetés, ahogyan eljut a Szent-
lélek káromlástól - végsősoron odáig, hogy akkor "nincs is bocsánatom
semmiféle bőnömre.- "

-Sokféle magyarázatot olvastam e témában,- de mind eltér ettől , meg
egymástól is.

-Szerinted, hogy kell helyesen érteni ezt a Igét a magyarázat alapján ?
Ill. Te, hogy érted ezt a magyarázatot ?

L.