Kivételesen belemerészkedem Kamilla naplójába, s beszámolok róla, hogy Tündivel részt vettünk a gyülekezeti gyermektáborban. Míg Anya, Apa dolgozott, Nagyi Tündivel a templomban töltötte a napokat. Tanultunk énekeket, készítettünk nyakláncot, húsítő krémet, megtanultunk alkalmazkodni harmincvalahány gyerekhez és a felnőtt nénikhez. Sokat játszottunk az udvaron, kirándultunk, részt vettünk a reggeli és hazamenés előtti áhítatokon. Megjegyeztük, hogy őriznünk kell a szívünket, mert onnan indul ki minden élet, s még a Bibliánkat. Erre Tündi: 'De nekem nincs is Bibliám!' - mondtam, majd ha már tud olvasni, nagyobb lesz, Anya biztosan vesz neki.
Bízom benne, hogy jól érezte magát Tündi e 'megőrző táborban'.

Nagyi

De jó!

Szia Mandula! Ne haragudj, hgoy csak most írok, most merek már netezni az új munkahelyemről (így is elég bátorság még) . Szóval: A XVI. kerületben tanítottam magyart, ill. pár hétig számtechet (míg ki nem derült, hogy otthon kell maradnom veszélyeztetettként). És nem voltam jó tanár, mert borzasztó nehezemre esett megnyerni a folyamatos hatalmi harcot a gyerekekkel, és sokszor nem is sikerült. sokszor meg igen, de nehéz volt. Most egy főiskolán dolgozom, elvileg informatikával összefüggő munkakörben, gyakorlatilag eddig nem sok informatikával összefüggő feladatot kaptam. Remélem, alakul majd. Az itt töltött eddigi idő alatt szép lassan kiderült, hogy itt a szobában a többiek közül többen pályaelhagyó pedagógusok. Aki meg nem, annak is van pedagógus-végzettsége.

Hehe. Biztos. Megtanult áldásbékességet köszönni, amit alkalmaz is már a játszótéren, csak sajnos nem érti a többi gyerek, hogy mit mond. Meg megtanulta, hogy a királynak sok pénze van, meg hogy Eszter királynő zsinór származású volt .

És tegnap kiderült, azt is megtanulta, hogy "Szólnak a harangok a toronyban" . Azt kérte, hogy inkább az énekeljük, amiben harangoznak, és rá is zendített. Aranyos volt. Sajnos nem értette a 'békesség'-et, magyaráztam neki, hogy az azt jelenti, hogy minden oké, és nem kell félni semmitől. Ezt értette . Én is. Elgondolkodtam rajta, hgy lehetne ezt a szöveget átírni úgy, hogy az ovisok is értsék.Persze, meg lehet magyarázni, de eggyel jobb, ha éneklés közben is világos neki, miről van szó. 'Szólnak a harangok a toronyben /Jöjjetek, Jézusnál minden rendben..' Ez béna.

De igaz!

Egy nagy szia mindenkinek,

Élünk még .
Csak elkezdődött az új tanév. Tündi óvodás lett, én meg TO-s, a hétvégéinket meg igyekszünk inkább együtt tölteni, kevesebb idő jut gépezni. (A Gyuri azt mondta, azt a szót is fogalmazzam bele, hogy mikroprocesszor, mert így még annál is komolyabb színben tűnnék föl).
<Gyuri megj: Rendszeradminisztrátor lett a Kamilla, büszke a falu ráááááája..... >
Tündi változóan náthás, és feltűnően okos. <Gyuri megj.: És szép is.>.
(múlt pénteken azzal ébresztettem, hogy "péntek van! ma megyünk utoljára oviba!" Erre ő: "Utoljára?? És hétfőn már iskolás leszek???". Nem tudom, hogy szereti-e az ovit, de beletörődött a helyzetbe, és ott is dicsérik. Hazahozza, amiket tanul. Szóval alakul .

Egy naaaaaaaagy szia Neked!

Hű de jó.Ilyen komoly állásod van, és hű miket tudsz
Nemhiába büszke a falu ráááááája

Nagyon hiányzol.(})

megj.<Gyuri egy jó fej>

ööö, mi az, hogy TO?

Tündi pedig természetes, hogy okos és szép.
Jó, hogy ilyen családban nődögél.

és naaaagy ölelés Neked! cilla

Egy nagy ölelés neked is, kedves Cilla!!!! :D.
Jó újra látni téged.

Hát az a Tanulmányi Osztály .
(Érdekessége a dolgonak, hgoy egy egyházi fenntartású oktatási intézményben. és pont ilyenben dolgoztam 18 és 24 éves korom között is. és most becsszó nem ilyet kerestem. Szerencsére most egész más élethelyzetben vagyok, mint akkor. És ezt jó állandóan regisztrálni munka közben is.)

Kedves Kamilla!
Jó újra olvasni rólatok!

Szia Budapest! Köszönöm, hogy gondoltál ránk.

Nagyon jó gyerekfoglalkozáson voltunk vasárnap. Tényleg profi-aranyos, kisgyerekeknek való volt. Fura, mert bennem még mindig kérdőjeles kicsit ez az egész gyerekfoglalkozás-dolog - nem is vállaltam idén (még?) ilyet, pedig kértek (ami azért jól esett). Azért kérdőjeles, mert nekem a mai napig sokszor kell figyelmeztetnem magam, hogy a francba, ez az egész tényleg nem gyerekmese. Pedig már átéltem néhány dolgot. Szóval egyáltalán nem tudom, hogy ez nekem jó volt-e annakidején. Dehát az is furán nézne ki, ha Tündi nagy korában elmondhatná: 'Mélyen hívő édesanyám mellett szigorú ateista nevelésben részesültem'. Azt szeretném, ha valóságnak fogná fel azt, ami valóság. És ez nehéz, mert ebben az életkorban egyébként is összefolyik a mesevilág a valóságossal. Őszintén: tetszik ez a helyzet, ami most van. Tetszik, hogy nem kap olyan szabályos vallásos nevelést. Tetszik, hogy nem mondja a verses imádságot a többiekkel, viszont váratlanul egyszercsak becsukja a szemét, aztán közli, hogy ő most imádkozott Istennel (tökre teszik a megfogalmazás. Nem -hez, hanem -vel). Tegnap délelőtt talált egy lufit a foglalkozás elején, aztán azzal volt elfoglalva végig, hogy milyen magasra tudja dobni, és el is tudja kapni. Nem figyelt. Aztán délután ötkor egyszer csak megkérdezte: "De Anya, miért választotta el a fönti vizeket a lenti vizektől?" .

Nekem is tökre tetszik. Tündi máris tud valamit, amit sok felnőtt sem: sokkal érdekesebb valakivel dialógusban lenni, mint beszédet tartani egyoldalúan. Én is sokszor úgy járok, hogy annyira hangosan "imádkozom" IstenHEZ, hogy meg sem hallom közben, mit szeretne Isten mondani nekem. Pedig úgy sokkal jobb lenne....

Drága Kam! Visszanézve a magam életére, nekem ezekre a kérdőjelekre Isten azt a választ adta: Csak szeressem a gyermekeimet, -most már az unokáimat is-, ahogy Ő szeret bennünket, ha sikerül valamit jól csinálnom, Övé legyen az érdem, s ha elhibázok valamit, Ő kiigazítja azt!
Egy folyamatos őszinte kapcsolatra van szükség Istennel, s ehhez a rendszeres alkalmak jó keretet adnak. Csak keret, megtölteni már nekünk kell tiszta tartalommal.
Vidd Tündit a gyerek alkalmakra, amikor tehetted, de törekedjetek arra, hogy Isten felé nyitott szívvel menjetek, és nem emberi elvárások miatt.

Igen, igazad van! Az őszinteség a legfontosabb, és én annyira igyekszem vigyázni rá, hogy inkább kevesebbet teszek le az asztalra, hogy az aztán tényleg kristálytiszta legyen. Köszönöm, amit írtál! Nagyon jól összefoglaltad . (lehet, hogy én kicsit túlaggódom a dolgokat ).
Ma a Lukács 16. fejezetét olvastam, és nem értem, úgy ahogy van. A 10-12 vers világos, tudom-érzem, miről van szó. Hűségesnek lenni annyit jelent, hogy az ember nem felejti el menet közben, miért csinálja, amit csinál. Nem könnyű. Viszont ami előtte van, az rejtély. Létezik, hogy Jézus nekiállt ironizálni? Akik ott voltak körülötte, értették, mert megsértődtek. Olyat mondott, amin megsértődtek a pénzszeretők. Ha ezt komolyan mondta volna mint ilyen jótanácsot, hogy ha van pénzetek, vegyetek rajta barátokat, milyen jó lesz az nektek, akkor biztos nem sértődtek volna meg. Vagy nem értem! Mer az ugye világos, hogy halálunk után a kedves barátaink semmit se fognak tenni értünk, meg nem fognak sehova befogadni... nemértem! Buta vagyok én, Karak? - kérdezte kis Vuk.
Na, ez meg a másik, hogy a világ fiai a maguk nemében eszesebbek a világosság fiainál. Ebből elsőre az jön át, hogy akkor jó, nem kell kétségbeesni, ha butának bizonyul az ember időnként, és nem tud ügyeskedni. Viszont mégiscsak bezsebelte a dicséretet ez a törénetbeli pénzügyi szakember... most akkor ez jó vagy nem jó? Ez a példázat nincs eléggé szájbarágva sajnos .