Szia SDG!

Mi 90-ben voltunk Jesus hope for Europe konferencián Bernben.
A legjobban az "tetszett", ahogy odakerültünk. Magyarországi testvérek hívtak először bennünket, örömmel igent is mondtunk, de szerettük volna vinni a gyerekeinket is, azt viszont nem lehetett. Szomorkodtunk egy kicsit,de nem volt mit tenni... aztán a Prédikátorok könyvét olvasva rácsodálkoztam egy igére: Isten visszahozza, ami elmúlt-
Abban az időben egy evangélizáción vett részt a férjem egy lelkipásztorral, s valahogy félreértették egymást, a férjem sokat késett. Hogy ne maradjon harag közöttük, a férjem felhívta másnap, megmagyarázta a félreértést, ..kibékültek,s a lelkész megkérdezte,nem akarunk-e menni Svájcba egy keresztyén konferenciára, a cseh csoportban vannak még üres helyek. Bejelentkeztünk,de nem a busszal utaztunk, hanem az éppen elkészült karavánunkkal,/csak párszor romlott el útközben.../ abban is laktunk és felváltva jártunk az előadásokra.
Nagyon tetszettek az énekek- Shine, Jesus, shine...
a szervezés az nagyon jó volt-
ami legjobban nem tetszett arról privátban sem akarok írni...de nem tetszett még pl.hogy mondták, olyanokat várnak a dicsőítéssel egybekötött istentiszteletre, akiken látszik az öröm-

Ezeket a minősítéseket a hozzászólások száma szerint aggatja a gép. Én nem guiness rekordernek, inkább maratoni futónak érzem magam, régi bútordarabnak, ami bizony idővel lecserélésre vár.

Kedves Testvérek, én is ritkábban fogok jönni, mert most nagyon úgy érzem, hogy nem épülök, és nem építek.

Sajnálom Loisz, hogy szórakozásnak tűntek amiket feltettem, abszolút nem annak szántam, de mindegy is.

Legyetek jók, és azért néha benézek.

Üdv szeretettel cilla

Szia Cilla!

Bár általában szeretek odafigyelni másokra,meghallgatni a véleményüket, ..tenni a másik komfortjáért ezt-azt, vannak helyzetek a keskeny úton, amikor NEM LEHET jobbra -balra-hátra tekintgetni, mert elvétjük a következő lépést,.. az irányítást egyedül nekem kell meghallanom, s aszerint tennem- dícsérnek vagy gáncsolnak érte aztán, s azért egyedül nekem kell számot adnom Isten felé.
Ebbe persze belefér, hogy néha kicsit elhallgat az ember, csak aztán ne tartson sokáig...

Rendben Erika.

Nah, kihallgattam magam!


cilla

és mi az ítélet?

({)

A képeid nagyszerűek, a hozzáírt igerészletek tipikusan megismerhető Csilla asszociációkat mutatnak. Én nagyon élvezem őket, csak az a bajom vele, hogy a mért letöltött file méretet növeli, ezért a munkahelyen ezeket a topic-okat nem nagyon nyithatom meg. Lehet, hogy Loisz a Képek topic-ot tartja szórakoztatónak, ami nagyon is igaz, mert jól szórakoztatnak, az igés hozzászólások pedig sokszor űberelnek egy tele írt oldalt.

Legfőbb ideje a beszélésnek, illetve az írásnak, merthogy annak is ideje van!

hogy, jobban járok ha Istenre figyelek, és nem az én saját emberi érzékenységemre.
és, és én annyi szépet és jót kaptam itt a Parókia fórumon, hogy igen nehezemre válnék a hallgatás.
Nagyon sokat jelentett amit írtál tegnap.
és nagyon hiányozna Net ölelése
és kedves Rosta, akit szintén nagyon a szívembe zártam, és Ex, és Boglárka és mindenki.

Most hirtelen ennyi röviden

cilla

Köszönöm kedves Rosta!

Üdv szeretettel cilla

(})

Nekem teljesen meghalt a Parókiám ma reggel. Többször próbálkoztam belépni, és a fórum sem jelentkezett be, de maga az oldal sem. Reméljük nem volt nagyobb baj.

Mióta jó nem tudjátok?

Á, ugye, hogy mindjárt hiányzik, ha nincs..

én is figyelgettem, mikorra jelenik meg újra, de nem tudom, mi volt az oka.

Nekem először az jutott eszembe, hogy csak nem én tüntettem el
Többször is próbálkoztam, és hú végre bejött.

A vasárnapi misén a pap arról beszélt a gyülekezetnek, hogy az Úr mindenkinek azt nyújtja, amire szüksége van.
Például a rózsának napfényt biztosít, a fuksziának viszont árnyékot.
A ceremónia után egy asszony fénylő tekintettel szólítja meg a papot a kijáratnál:
- Atyám, a mai beszéde nekem nagyon sokat jelentett.
- Igen?
- Most már tudom, mi baja a fuksziáimnak.