kuruc írta:
Ha van egy kis időtök nagyon érdekelne a véleményetek az alábbi írásról:
http://bgyarmat.lutheran.hu/docs/lib_szinkret.htm"-Probléma-e, vagy éppen biblikus-krisztusi magatartás a nyitottság a másként gondolkodók és más vallások iránt?
-Probléma-e a vallásgyakorlat tradicionális formáinak újraértékelése, ha kell akár negligálása; illetve mely szellemi irányzatra jellemző, hogy effajta cselekedeteikkel nem Isten tetszése szerint járnak el?
-Mely szellemi irányzat képviselői relativizálják az erkölcsöt, (lenyelvén a tevét és kiszűrvén a szúnyogot!) és kérdőjelezik meg, sőt negligálják a legfontosabb hitbeli kérdésekben a Szentírás tekintélyét?
- Mely szellemi irányzat az, amely tényleges veszélyt jelent a kereszténységen belül az eredeti krisztusi intenciók szerinti követésre nézve? "
a dolgozat ezekkel a kérdésekkel zárul s talán nekünk is ebből az irányból lenne érdemes nekivágni.
minden kérdés önmagában is rengeteg vitát generált már itt ezen a helyen, nem is tudom érdemes-é újramelegíteni a "gumicsont-levest".
az első kérdéssel kapcsolatban azt gondolom a nyitottság a missziói parancs alapján Kötelessége minden hívő embernek, persze csak akkora mértékben, ahogyan azt a lélek ajándékaként megkapta az Úrtól. ezzel az axiómával máris a barthiánus logika kellős közepébe csöppentünk, aki dialektikus theológiájával épp arra nyitotta fel a szememet, hogy ami Isten szájából (időnként fordítási hiba folytán is!) parancsként fogalmazódik meg, az tulajdonképpen nem felszólítás a szó emberi értelmében, hanem teremtő erővel rendelkező Ige, ami nem tér vissza Urához dolgavégezetlenül, hanem el is végzi pl. a hajlandóságot a kiválasztott hallgató szívében "kérlelhetetlenül". ahogyan lázár sem mondta/mondhatta Jézusnak: "nem kelek fel!", úgy ő sem mondhat nemet.
persze a nyitottság nem azt jelenti hogy hagyom a saját tévelygésében vagy akár hogy vele tartok abban, sokkal inkább figyelmet, a másik által használt logika, fogalomrendszer (a kommunikációhoz elengedhetetlenül szükséges) megismerését (mert tőle egyelőre nem várhatsz el hasonló nyitottságot) és időnként használatát. lehet az evangéliumot szajkózni, veretes Károly stílusban, a heidelbergi káté szabócentijével a nyakunkban, ezzel áttörést nem lehet (szerintem) elérni. és persze nyitottságot érzelmi oldalról is, meglátva a testvért a másikban. ezen felül már csak hab a tortán, hogy jó észrevenni annak lehetőségét is, hogy mennyi mindent lehet tanulni egy másként gondolkozó emberrel folytatott beszélgetésből, akár a saját hitünkkel kapcsolatban is (hol vannak hitvalláSOM gyönge pontjai, szeretetem határpontjai)
a formáhozvaló hűség avagy hűtlenség kérdése szerintem nem kardinális kérdés, legalábbis református körökben. egyrészt mert nemigen van ilyenirányú nyomás, törekvés amire dogmatikai választ vagy engedélyt kellene adnunk. másrészt mert ha az egyház alacsony hatékonyságú kisugárzására keressük a gyógyszert, akkor nem feltétlenül annak liturgiáját kell elsősorban megváltoztatni. egy normál magyar embernek a mai református stílus nemhiszem hogy visszatetsző, vagy emészthetetlen lenne. a forma formáján persze már több múlik, mert lehet azt a dícséretet teszemazt négynegyedben, hosszan elnyújtva, érzelemmentesen is elkántálni (aminek egyébként megvan a maga perverz bája...) és lehet azt imádkozó szívvel, valóban dícséretként, belülről megélve úgy énekelni, hogy aki hallja, azt ne a víz verje ki, hanem a szent irigység töltse el. mondjuk az evangélikus liturgia úgy tudom kicsit macerásabb, ott lehet hogy nem ártana változtatáson gondolkozni, ez az ő problémájuk. az én heavy metálos fiam minden vasárnap ott fújja mellettem a zsoltárt és még sosem panaszkodott...
hogy mely szellemi irányzat képviselői relativizálják az erkölcsöt, per pillanat kishazánkban azt meg sem merem tippelni, mert ezidáig az én kijelentéseim ebben a témakörben csak eperohamokat és moderátor után (hiába)kiáltó posztokat eredményeztek. mindenesetre én sokkal veszélyesebbnek tartom az egyházakkal szoros kapcsolatra törekvő politikai mozgalmakat, mint az azokkal nyíltan távolságtartóakat. az ellenség/ellenfél "jogos gyűlölete" ha kimondatlanul is, de teljesen elfogadottá vált, s a publicisták is kész recepteket kínálnak arra, hogyan csináljunk egy tőlünk eltérő gondolkozású/viselkedésű magyar állampolgárból egy huszáros logikai vágással "nemembert", akivel szemben már semmilyen keresztyéni kötelesség nem kötelez bennünket. szóval valószínűleg egyszerűbb azt kérdezni melyik az a szellemi irányzat amelyik Nem törekszik arra, hogy eltérítse erkölcsi iránytűnk mutatóját a helyes irányból. ez persze az egyházon Belüli eltérítésre vonatkozik, a Szentírás tekintélyének társadalmi érvényesítése egy egész más tészta.
sztalker
