rosta írta:
A "szokatlanul jó elemzés" a népszabadságos, permanens alkoholista Új Péter elemzése, aki éppen most fizeti ki irásával szolgálva a torkán lecsorgatott ménkű sok minőségi borocska árát.
Kedves Rosta!
Látom tartod magad a jól bevált elvhez: az az érdekes, hogy ki mondja, és nem az, hogy mit mond.
Nos nem tudom, hogy ÚP "népszabadságos"-e, mert nem nagyon szoktam olvasni, minden esetre tényszerűen egész mást mond mint a népszabadság. Inkább Pokol Béla meg a te hozzáállásod van harmóniában a népszabival (összeomlott a neolib kapitalizmus, éljen a mindenható állam =egyenlő szocializmus).
Azt sem tudom, hogy alkoholista-e, de ha igen, az annál szégyenletesebb, hogy alkoholistán is tisztábban látja a helyzetet a Pokol Béla féle elemzőknél.
De hát a cikk ilyen tényekkel operál:
Idézet:
A helyzet az ugyanis, hogy huszadik század második felének két legsikeresebb politikusa két neoliberális ikon volt. Az egyik Margaret Thatcher, aki a hetvenes évek végére az európai középmezőnybe süllyedt Nagy-Britanniát élesztette újjá, és tette újra a világ egyik leggazdagabb országává. Összecsapott a szakszervezetekkel, kíméletlen volt a szociális kiadások megnyírbálásában, az egész brit értelmiség gyűlölte, remekművek és meghatározó popzenei irányzatok születtek az általa okozott szenvedések nyomán. De gatyába rázta a szigetet.
A másik ikon Ronald Reagan, a lenézett westernszínész, aki részben Friedmanék gazdaságpolitikai ötleteit megvalósítva az Egyesült Államok egyik legsikeresebb elnöke lett, nekünk pedig imába kéne foglalnunk a nevét, mert agresszív politikájával és gazdasági sikereivel végleg megroppantotta a kommunista Szovjetuniót.
Neoliberális reformokat vezetett be a nyolcvanas években Írország, amely sokáig Nyugat-Európa legnyomorúságosabb helye volt, ma már a világ egyik leggazdagabb, legélhetőbb országaként emlegetik.
Neoliberális közgazdászok vették át az irányítást Chilében, a Pinochet-diktatúra kezdetén: Chile ma a térség legsikeresebb országa, sok fejjel emelkedik ki a környék folyamatos gazdasági és politikai válságokkal küszködő államai közül.
A kelet-európai országok közül a legneoliberálisabb Észtország, amely a semmiből küzdötte föl magát, és bennünket már bőven megelőz, ha az egy főre eső nemzeti jövedelmet tekintjük.
Sokmindenki vádolható még neoliberalizmussal, például a Szlovákiát növekedési pályára állító Dzurinda-kormány, de aki minálunk a neoliberalizmus kártételeiről jódlizik, az valószínűleg nem nagyon tudja, mit beszél. Neoliberalizmus egy olyan országban, ahol az állami újraelosztás mértéke a legszociálisabb skandináv országokét közelíti?
ezek tények, mit nyom itt latba népszabi meg alkohol?
Idézet:
Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vannak elégedve a megrendelői. .....
Akkor nem olvastad csak a szerző nevét, mert a cikk nem erről szól.
üdv
ex