kicsit késve, de csatlakozom az ünneplőkhöz

Köszönöm, Pauler neked is. Jófejek vagyok!

[quote="pauler"](amikor nézem a sort, akik az Úr asztalánál állnak, várva a jegyek vételét, és én még nem jövök, mert a karzatosok később jönnek, akkor arra gondolok, hogy milyen sok féle emberért adta az életét az Úr)[/quote

Szívemből írtad Péter!
Néha azt gondolom, hogy nem illik nézelődni, s közben úgy énekelni, hogy nem a vers-szövegre figyelek..., de én hiszem, hogy az Úr látja, hogy a hála gondolatai vannak bennem ugyanazért, amit te most leírtál.
Férjem sokszor ül ilyenkor ott a templomban "másnaposan" -mielőtt félreértenéd-, tudod, a kétnapos nagy ünnepek másnapján, évente 2 alkalommal, amihez ő ragaszkodik...
Mindig reménykedem, hogy egyszer észreveszi, hogy mindenkit megérinthet az Úr, időst-fiatalt, jól- és kevésbé jól öltözött embert.
Áldott új évet kívánok mindenkinek a "régi" Úrral!

Köszönöm!


Emlékeimből előbukkant egy idézet, nem tudom, hol olvastam, de most ide beírom, és ezzel kívánok mindenkinek boldog új évet: "Az élet egyszerre alig elviselhető és egyszerre csodálatos és egyszeri". (aki tudja, ki írta-mondta és hol, annak felajánlok minimum egy ötöst).

avagy: ugyehogy tudod te rendesen is.

Emlúltak az ünnepek. Jó volt kicsit szusszanni. Feljegyzendő mindenképp, hogy Tündi december 27-én kimondta az első pörgős R hangot, és erre nagyon büszkék vagyunk mindannyian. Egyelőre csak azokban a szavakban megy, ahol a t előtt van az r (szeretem SzilveszteRt és hasonlók..).
Visszajöttem dolgozni, és a hosszabb kihagyás jó volt arra, hogy rájöjjek pár dologra, amin változtatni kell. Kicsit elkényelmesedtem ez alatt a fél év alatt, amióta itt ülök az irodában. És ennek örülök, ha látom, hogy mit lehet jobban csinálni, az jó.
Gyuri rémhíreket írogat itt nekem, hogy bizonytalan a munkahelye. De nem félünk...
Aztán. Konrád György esszéit olvasom (Áramló leltár), és okosodom tőle. Majd lehet, hogy írok idézeteket. (Most megittam fél liter teát, és pisilnem kell, nem lesz már hosszú.)
Sikerült úrvacsoráznom az év utolsó napján, sok-sok év után először református gyülekezetben, enyhénszólva formabontó körülmények között. (Annyira jófej. Tudja, hogy nekem még mennyire fontos a forma - illetve a forma hiánya. Ígyhát ezt így megszervezte a hozzánk legközelebb lévő ref gyülekezetben. Hihetetlen. Tényleg az van, hogy ha én teszek egy lépést, Ő tesz hatot).
Ööö... sok mesélnivaló van még, csak így hirtelen nem tudom, melyik is az, amelyik építő lehet.
Arra is rájöttem, hogy még mindig túl sok energiát fektetek abba, hogy szeressenek engem az emberek, lehetőleg mindenki. És ez, ha azzal párosul, hogy milyen jól tudom, hogy bizonyos hívőtesók szemében érdemnek számít, ha az ember templomba jár, Bibliát olvas, meg ilyenek, akkor katasztrófába torkollhat. Ezennel befejeztem az ezzel való dicsekvést.

Ja, akkor jó, ha a Lélek vonz, ha azért mész, hogy találkozz Valakivel, valakiken és az Igén keresztül.
Hogy vidd azt a Valakit mindenkinek, de legfőbb képen azon valakiknek, aki szintén Valakire vágynak.

Nem tom, ez épített?

.

más:
http://www.parokia.hu/ext/forum/viewtopic.php?p=43358&sid=65262917b1e96c2e545952fec815ee6d#43358

És nem is csinálod rosszul... Úgy beloptad magad a szívembe, hogy miután most kb. 1 - 1.5 év után ismét benéztem ide a fórumra, első dolgom volt, hogy a te blogodat megnézzem

Ezúttal is küldök neked egy szövegesített puszit, és minden jókívánságot...

Köszönöm!
Én is szeretettel gondolok rád. Örülök, hogy jól vagy.

Képzeljétek, az egész családunk elkapott egy ronda, agresszív vírust, múlt héten mindhárman otthon voltunk végig. Ma dolgozunk először, Tündi még nem ment oviba, egyelőre a nagymamáját boldogítja. És az influenzajárvány csak ezután jön! Nagyon szeretjük a gyerekorvosunkat, Tündér egy néni, nem véletlen, neki is van saját gyereke, tudja, milyen ez az egész.
És most újra dolgozom, elég sok a frusztráció (nem megy a nyomtató, amikor nyomtatnom kéne, meg ilyenek), szép hivatalos hangvételű e-mailekben utáltatom meg magam a hallgatókkal, pihenésképpen mindig ide kattingatok, és nézem, mit vitatkoznak a zokosok a társadalom-politikában. Aki apolitikus, az diszkréten lojális a mindenkori erősebbel, ezt az okosságot olvastam, és rám nem igaz, mert én nem vagyok lojális senkivel. Minél hangosabban bizonygatnak valamit, az a dolog annál gyanúsabb. Kéne néhány Mahatma Gandhi most a világba, ez a véleményem.
Tündi kis boglyas feje minden éjféltájban becsapódik közénk a párnára, és ezt szeretjük. Majd nagylány korában úgyse fogja csinálni . Ma reggel, hogy először kellett időre kelni, elmagyarázta, hogy "Tudod, nem azért nem nyitom ki a szemem, mert álmos vagyok, hanem csak nem bírom nyitvatartani...". A világ legtündéribb gyereke. Mindig szemtelenkedik, aztán mikor a család komoly, felnőtt tagja elkapja, lebirkózza, megpuszilgatja, megcsikizgeti, akkor visít, mint akit nyúznak. Aztán amint szabadon engedjük, kezdi elölről. De azonnal! Nem tudom, honnan örökölte a természetét...

"Tudod, nem azért nem nyitom ki a szemem, mert álmos vagyok, hanem csak nem bírom nyitvatartani..."

Hát ez akkoooooooraaaaa szöveg!
Eszméletlen jófej ez a Tündi!

:):) Ugye??
. Büszkék is vagyunk rá nagyon.

"Tudod, nem azért nem nyitom ki a szemem, mert álmos vagyok, hanem csak nem bírom nyitvatartani...".

Ez akkora mondás"!... Én azóta minden reggel idézem Tündit!

Drága Budapest! . (}) (ez egy ölelés). (képzeld, nem érem el a nyughatatlan oldalt napok óta. De próbálkozom!)

Hadd meséljek, mert nagyon jó hétvégénk volt. Szombaton voltunk színházban, a Róbert Gida és barátai című előadáson, amit már másodszor láttunk, és másodszor is nagyon tetszett, csak ajánlani tudom mindenkinek ( http://www.port.hu/pls/w/theatre.directing?i_direct_id=11859&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_cntry_id=44 ). Nagyon-nagyon jók a színészek is, meg a darab is. Én felnőttként is tátott szájjal néztem! Elméláztam rajta, hogy mekkora szerencse, hogy elég régen lefordította Karinthy, különben most száz százalék, hogy nem hívnák Róbert Gidát Róbert Gidának. Maga a színház is nagyon jó, a gyerekek a földön ülhetnek párnán (az előadás után volt is jónagy párnacsata), volt egy kis mozgási lehetőség, amit Tündi ki is használt: az elején szorosan ott ült mellettünk, aztán mkor elkezdődött egy jelenet, fokozatosan araszolt egyre közelebb a színpadhoz, aztán a jelenetek végén gyorsan vissza anyához. És ez így ment. Egy szomorú rész volt a darabban, mikor Malacka bevallotta Fülesnek, hogy kidurrant a születésnapi lufi, ekkor Tündinek hirtelen pisilnie kellett... Aztán mikor Kanga elaltatta Zsebibabát, ő is lefeküdt a párnák közé. És a végén, mikor másodszor is kijöttek a bábok meghajolni, összeszedte a bátorságát, előre ment, és megsimogatta az összeset . Az is jó volt benne, hogy együtt mentünk egy családdal a gyülekezetből, és ott meg találkoztunk egy ismerős tanárnénivel, aki pár iskolai gyereket hozott. Figyelitek, milyen élénk a társadalmi életünk? Három hét múlva is megyünk színházba, két másik, egy templomból és egy nem templomból ismerős családdal együtt.

Ez volt szombaton. Aztán vasárnap voltunk a templomban családi délutánon, ami igazából családi istentisztelet is volt, meg beszélgetős-evős alkalom is. Én is hozzászóltam a beszélgetéshez, szerintem nagyon okosakat. Gyuri szerint egyáltalán nem voltam zavarban. . Aztán az volt az érdekes, hogy sorban jöttek az emberek mosolyogva, hogy "Nahát, gratulálunk!' "Nem is tudtuk, miért nem mondtátok?", aztán kiderült, hogy Tündi elmesélgette többeknek, hogy neki kistestvére fog születni, és már ott van anya pocakjában. Kénytelen voltam többször elismételni, hogy igen, nagyon szeretnénk, ha születne kistestvére, de sajnos még nincs a pocakomban.
Gyurit egy ötéves kislány a következő mondattal lepte meg: "Úgyse tudsz elkapni!". Aztán szaladt ki az anyja a kiskonyhából, hogy miért visít a gyerek...