Kedves Erika, mikor kicsi voltam és Édesapám, aki exrefis volt
akart nekem Isten dolgairól beszélni, akkor kértem ne tegye, mert ha nem hiszem el amit tanulok, akkor nem tudok tanulni.
Felépült egy teljes materialista szemlélet bennem az evolucióval együtt, és el is hittem, annak ellenére, hogy bérmálkoztam is, de azt nem hittem el
Nem is emlékszem másra csak a ruhámra, az ajándékra, meg a helyre, ahol történt.
Apám magát meggyőződéses kommunistának vallotta, de a május 1. felvonuláson amikor kiabálták éljen Rákosi, ő a csendben mindég be ordította patkányméreggel.
Az egyetemen már nem hitből tanultam, hanem úgy, hogy aki ezt mondja az azt gondolja igaznak.
Ezért aztán mindenkitől minden zöldséget meghallgattam elfogadtam, hogy ő azt komolyan gondolja, és az az ő világa.
Mindegy, hogy mit mond, ha neki nem a legfontosabb Isten országa és az Ő IGAZSÁGA akkor lehet akármelyik oldalon, oldalon van és nem középen.
szvsz.
Nekem nem volt egy tanárom sem aki olyan túlkapásokra ragadtatta magát amit te leírsz.
Akiben Isten elkezdte a munkát és ő saját magát megváltott embernek nevezi, akkor nincs jogom neki semmilyen kérdést feltenni, hogy akkor te hogy hiszel, ha jár a kijelölt úton, akkor Isten AKI elkezdte benne a munkát be is fejezi a Krisztus napjára.
Vagy valamiben tévedek?
Az is érdekes, miért lett 1910-as években Szabdszálláson egy 10 év körüli fiú exrefis.
