Sziasztok!
Kálvinról beszélgetni azért is van értelme, mert egy református portálon vagyunk, ha nem is mindnyájan /nyakas/ kálvinisták. Jó közelebbről megismerni az életútját annak az embernek, aki kidolgozta a református vallás alapjait. Vajon kiállták-e a meglátásai az idő fogát, ha ma regisztrálna közöttünk,mondjuk Lucianus néven, vajon egyetértéssel vagy elutasítással fogadnánk a hozzászólásait?
Elővettem Jean Cadier Kálvin című könyvét, abból idemásolom azt a Kálvin barátja, Nicolas Cop, a Sorbonne rektora által 1533-ban elmondott beszédet, amiről feltételezik, hogy maga Kálvin írta.Evangéliumi igehirdetés volt ez katolikus szószékről- nagyon hatásos: mindkettőjüknek menekülnie kellett ezután Párizsból.
Ez a beszéd nyílt kiállás volt az evangéliumi eszmék mellett.
Az első részben Cop kifejti "a keresztyén filozófiát", mint az igazi és biztos boldogság forrását. Ez pedig mindössze annyi, megértjük és hisszük, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ez a bölcsesség a maga fényével elhomályosítja a világ minden bölcsességét. Hogy részesedhessünk benne, az Isten emberré vált, és halhatatlanból halandó lett. E filozófia lényege: az Isten kegyelméből való bűnbocsánat. Azt tanítja, hogy a Szentlélek, amely megszenteli a szíveket, és az örök életet adja, meg van ígérve minden keresztyén számára. E bevezetés után a szónoklat áttér a boldogság magyarázatára. íme a végkövet-keztetés : „... »Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.« - mondja Jézus (Mt 5,11). Miért rejtegetjük hát az igazságot ahelyett, hogy kimondanánk? Vajon helyénvaló-e inkább az embernek tetszeni, mint az Istennek, félni azoktól, akik az embernek csak a testét tudják elvenni, de a lelkét nem? Ó, milyen hálátlan az emberi nemzetség, amely nem akar semmit sem szenvedni érette, aki meghalt a bűneiért, és aki vére által kiszabadított bennünket a Sátán bilincseiből és az örök halálból! A világnak az a szokása, hogy eretnekeknek, csábítóknak, gonosztevőknek, gonosznyelvűeknek nevezze azokat, akik próbálják a lelkekben elterjeszteni a tiszta evangéliumot, és így óhajtanak engedelmeskedni Istennek. De boldogok és irigylésre méltók, akik mindezt derűs lélekkel viselik el, az üldöztetések közepette Istent áldják, és nagy bátorsággal viselik el a gyötrelmeket."
»Örüljetek és ujjongjatok azért - mondja Jézus -, hogy jutalmatok bőséges a mennyekben«..."
„Rajta keresztyén emberek, törekedjünk minden erővel erre a boldogságra! Isten, aki igéje által mindenkiben feltámasztja a hitet, a reményt és a szeretetet, magához vonz minket kegyelme által, megnyitja lelkünket, hogy higgyünk az evangéliumban, és értsük meg, csak egy Isten van, és egyedül csak Őt kell szolgálnunk teljes lelkünkből, s az Ő nevében mindent el kell viselni, mindent el kell szenvedni. Az Úr töltse meg lelkünket békével, a hitben való örvendezéssel, hogy remélhessük a diadalt a Szentlélek ereje által, és végül győzedelmeskedjünk az egekben örökkévaló győzelemmel. Ámen”.
|