Részletek Studd T. Károly ( 1860-1931) életrajzából. „Isten követe” címmel Grubb P. Norman ismertetése szerint.
A könyv hátoldali, ajánló-ismertető szövegéből: híres sportzseni, korának egyik legtehetségesebb krikettjátékosa, egy gazdag ültetvényes fia meghallgatta egyszer Moodyt, az ismert evangélistát. A Biblia üzenete mélységesen megragadta. Életét ezután teljesen Isten és a Szentírás vezetése alá helyezte.
(Sok éves misszió – Kína, India, Amerika – után, két évet tölt otthon. Egyik alkalommal, üzletemberekkel elköltött reggelijén mondta az alábbiakat. – M. Z. megj.)
„Uraim, a bőséges étkezés után most fogékonyabbak néhány őszinte szóra. Nem akarok senkit oktató vagy akadémikus beszéddel untatni. Megszokott nyelvünkön, szívtől szívhez szólok. Régen más volt a vallásom; akkor ékesen választékosan, suttogva beszéltek. A Bibliában a rejtett igazságokat kutatták, de nem volt engedelmesség és önfeláldozás. Azután jött a változás. A valóság tárult elém. A szelíd beszédből csípős só lett, a gyermekszoba játékát a férfias krikett foglalta el a nyilvános játszótéren. (Studd T. Károly nemzetközileg ismert, igen tehetséges krikettjátékosi pályát hagyott el az Úrért. – M. Z. megj.) A szavakból cselekedet lett. – Krisztus parancsai nem voltak már vasárnapi prédikációk, hanem harci kiáltás, amelynek engedelmeskedni kellett, ha nem akartuk minden önbecsülésünket és férfiasságunkat feladni. Az ortodox elmélet helyébe döntő tett, a hitvallás és az engedelmesség lépett. A tiszteletteljes ’Uram, Uram’ helyett – miközben süketek maradtunk Isten legegyszerűbb parancsaival szemben is – kezdtem úgy látni Istent, mint igazi Atyámat. Építhettem szavára, bízhattam benne! Nem beszéltem a közösségről, hanem megtapasztaltam azt. Természetes és nyílt lettem, eltűnt a nyomottság és mesterkéltség. Úgy beszéltem Istennel és Jézus Krisztussal, mint barátommal és Ő ezt sohasem vette zokon. Ha valaki kész engedelmeskedni és önmagát megtagadni, hamarosan megtapasztalja, hogy Isten Fia tanítványának lenni áldott valóság; bensőséges és bizalmas a vele való kapcsolat. Más szóval: minden kenetteljességet és ünnepélyességet elvetettem és hívő keresztyén lettem. (Nem mondja ki ugyan Krisztus bizonyságtevője, akit az Úr addig és utána is számtalan esetben igazolt, mint „szíve szerinti férfit”, hogy ti. a hívő keresztyénség és a kenetteljesség nem fér össze… - M. Z. megj.) Az Újszövetségből azt tanultam, hogy a kegyesség nem külső alázatosság, amely nyilvánvaló engedetlenséget takar, hanem gyermeki engedelmesség, bizalom és szeretet.”
(Egy másik alkalommal e szavakat mondta):
„Kétszer annyi keresztyén katonatiszt védi hazánk 4o milliónyi (ír származású – M. Z.), békés lakosságát, mint amennyi keresztyén az 12oo milliónyi pogány világban harcol. (Az adat az 1800-as évek idején értendő – M. Z.) Krisztus arra hívott el minket, hogy az éhezőknek adjunk enni, nem a jóllakottaknak; az elveszetteket mentsük és ne a megkeményedetteket; ne a gúnyolódókat, hanem a bűnösöket hívjuk megtérésre. Nem azt akarja, hogy hazánkban kiváló kápolnákat, templomokat és dómokat építsünk, hogy azokban liturgikus imádságok és művészi zenés élmények a névleges keresztyéneket álomba ringassák, hanem hogy élő egyházat formáljunk elhagyatott lelkekből; embereket ragadjunk ki az Ördög karmaiból és mentsük ki a Pokol torkából. Jézus azt akarja, hogy sereget gyűjtsünk a mindenható Istennek. De ezt a feladatot csak izzó, Szentlélekkel teljes hit végezheti; nem pedig szabályokba szorított vallásosság. Nem egyházat és államot, nem embereket és tradíciókat kell tisztelni és prédikálni, hanem csak Krisztust, mégpedig, mint megfeszítettet. Krisztust nem luxusláncokkal, talárokkal, ezüst püspöki botokkal, nem ékszerekkel, aranykeresztekkel kell tisztelnünk, hanem fenntartás nélküli áldozatkészséggel és hősies odaszánással.
Ha az Ördöggel és a világgal szembe akarunk szállni, akkor nem tálalhatunk fel kedves és kellemes bibliai édességeket. Ez olyan lenne, mintha valaki trombitával akarna oroszlánt lőni. Itt olyan emberekre van szükség, akik nem törődnek saját magukkal, jobbra és balra odavágnak, miközben a Szentlélekre bízzák magukat. Nem a prédikálás, hanem a hitbeli megtapasztalás sebzi meg az Ördögöt, és rázza meg a világot. Csak ez a hit megdönthetetlen. A kiképzést nem az iskolában, hanem az életben kell megszerezni. Az izzó, felszabadult szív veri le az Ördögöt, nem a kiegyensúlyozott értelem (ezt mintha Rosta fórumtársnak üzenné, úgy hangzik…- M. Z.). Csak azok a keresztyének számítanak itt, akiknek szeretete fáklyaként lobog. Aki elveszítette világi jó hírét, az készült fel legjobban Krisztus szolgálatára.
Most még inkább elhatároztam, mint valaha, hogy munkánkra, az evangélium hirdetésére vonatkozólag nem fogadok el más határt, csak amit az Úr maga állapított meg: ’a világ végéig’ és ,minden teremtménynek’. Szinte hihetetlen, hogy Isten ilyen nyomorúságos embereket eltűr a szolgálatában, mint amilyenek mi vagyunk. De az bizonyos, hogy több súlyt helyez a hitre és a ,bolondságra’ (1Kor 3,16), mint a tehetségre és képzettségre. Isten előtt a szív a fontos. A fejet egy káposzta is pótolhatja. Ameddig üresek vagyunk, minden rendben van. Akkor Ő megtölthet Szentlelkével.
A Szentlélek tűzkeresztsége a szelíd, lagymatag keresztyénekből tüzes, hős harcosokat formál, akik előrenyomulnak, küzdenek és meghalnak. Csak ne topogjatok egy helyben! Ostromoljátok meg az Eget! Ha valakinek valami baja történik, az egyenesen Jézus karjaiba zuhan. Az ilyen baleset Isten különleges áldása. Csak ne legyetek tehervonatok!
A bolondok azt állítják, hogy nincs Ördög, mert nem látják. Okosak legyetek! Ne tagadjátok le, és ne temessétek el az Ördögöt, hanem támadjátok és ejtsétek el az evangélium karjával.
Emeljétek mindenütt magasra a zászlót! Ez a mi dolgunk most. Milyen zászlót? Krisztus zászlaját azért a munkáért, amivel megbízott bennünket. Krisztus nem használhat olyan embereket, akik még az elérhető dolgokhoz is csüggedten nyúlnak. Neki olyanokra van szüksége, akik bátran megragadják a lehetetlent is, bíznak a Megváltó hatalmában, hűségében és bölcsességében, aki a megbízást adta. Utunkat kőfal akadályozza? A mi Istenünkkel kőfalon is átugrunk. Oroszlánok és kígyók fekszenek előttünk? Rájuk taposunk. Hegyek tartanak fel minket? Azt mondjuk a hegyeknek: ,Keljetek fel és essetek a tengerbe!’ tovább haladunk. Jézus harcosai, ne adjátok meg magatokat! Vonjátok fel a zászlókat!
Aki Jézusra néz, az önmaga előtt olyan kicsi lesz, mint egy tücsök; az Ördög azonban veszélyes ellenségnek tartja majd őt. ,Kövess engem!’ – mondta Jézus. Mi azt feleljük: ,Igen, Uram!’ De elfelejtjük, hogy Krisztus sohasem kereste a magáét, hanem önként lett szegénnyé, hogy másokat megmentsen, és így Ő volt az első pogánymisszionárius. Azért imádkozunk, hogy hasonlók legyünk Hozzá, de nem vállaljuk ennek az árát. Hogy lehet Hozzá hasonló az, aki a gazdagságot szereti? A gazdagok asztaláról lehulló morzsákkal nem lehet megvendégelni Jézust, a királyt.
,De mi lesz, ha Studd Károly meghal?’ – Erre a balga kérdésre, amit olyan gyakran feltesznek, csak egy a felelet: akkor mindnyájan halleluját fogunk énekelni. Akkor ne legyen nagy temetés, koszorúk, fátylak, könnyek, még csak gyászinduló se! Akkor kívánjatok egymásnak minden jót, sok örömet. Nincs-e megírva a Filippi levélben: ,Ha kiontatom is…a ti hitetek áldozatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal.’ Az a külön kérésem, hogy a nászindulót játsszák akkor. Istenünk akkor is élni fog; semmi más nem számít. Az afrikai misszió első gyászünnepélyét akkor tartanánk, ha meghalna Isten. De mivel ez nem történik meg soha, azért hát örüljetek! Mindenki tartson egyenesen előre! Hallaluja! ,A meghalás nyereség!’”
Egyik munkatársunk egyszer a váltság ajándékát akarta szemléltetni. Egy pénzdarabot nyújtott hallgatói felé: „A legelső, aki érte jön, megkapja.” – Soha nem felejtette el a választ, amit erre kapott: „De uram, mi nem pénzért jöttünk ide, hanem hogy Isten szavát halljuk!” – Egy másik pedig kicsit hosszan beszélt, és amikor befejezte, bocsánatot kért érte. A hallgatóságból megszólalt egy öregember: ne hagyd még abba uram, ne hagyd abba! Néhányan közülünk már öregek vagyunk, és soha nem hallottuk ezt a jó hírt, Már nagyon kevés időnk van, hogy hallhassunk róla.”
„Ha emberek tanácsára hallgattam volna, soha nem leszek misszionárius, és nem lenne belső-afrikai misszió sem. Mint ahogy Mikeás szólt: ,Azt mondom majd, amit az ÚR adott a számba’ – én is azon igyekszem, hogy befejezzem ezt a munkát, amit Isten rám bízott, még akkor is, ha belehalok ebbe a próbálkozásba.
Negyven évvel ezelőtt Isten parancsára anyámat, testvéreimet, barátaimat, vagyonomat és mindent elhagytam, ami a legtöbb ember véleménye szerint értéket jelent az életben. Újra meg újra vállaltam, hogy bolondnak, fanatikusnak csúfoljanak. De megpróbáltam az életemmel bizonyítani, hogy éppen ezek a világi tanácsadók voltak bolondok. Ha erre gondolok, nem hiszem, hogy sok örömem lenne abban, ha most úgy fejezném be az életemet, hogy hagynám magam visszariasztani a kötelességemtől, és emberi tanácsra hallgatnék. ,Átkozott az a férfi, aki emberben bízik’ – ez nem jó nyugvópárna egy haldoklónak. De nagyon vigasztaló a másik Ige: ,Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik.’”
Egyik misszionáriusnak ezt írja:
„Meg kell mondanunk az embereknek az igazságot. És az igazság az, hogy:
1.) Rosszak, és így rossz helyre, az örök gyötrelemre mennek;
2.) Ha nem fordulnak meg, és nem változnak meg, nem juthatnak el az igazi jó helyre
3.) Készek-e elhagyni a gonosz utat, lemondani bűneikről, és más emberré lenni?
4.) Ha igen, akkor Isten szeretete utat nyit nekik erre. Isten kész visszatartani a bűnös iránti igazságos haragját, ha megtisztíthat minket múltunk bűneiből és erőt adhat ahhoz, hogy szent életet éljünk Krisztus vére és Krisztus Lelke által.
Most az a fő feladat, hogy megnyissuk ezeknek az embereknek a szemét. Meg kell látniuk a Poklot, és bűneik következményét; ez félelmet ébreszt bennük; Isten félelmét, amely a bölcsesség kezdete. Ahol ez a félelem megvan, ott aránylag könnyű a helyzet. De, ha ez az istenfélelem nem ragadja meg az embert, akkor ez az ő ún. megtérése csak öncsalás. Az igazi szeretet felébreszti, hogy megismerje az igazságot. A képmutató szeretet csalfa módon a Pokolba viszi. Sokan félig alusznak, saját, kitalált tanokkal ámítják magukat, azt mondják, a meg nem szentelt ember is bejuthat a Mennybe. De gondolj arra, hogy Krisztus nem azért halt meg, hogy minket kívülről bemázoljon, hanem, hogy újonnan szülessünk; és aki újonnan született, megy be majd a Mennybe.”
„Ezek az emberek szeretnének megmenekülni a Pokoltól és az Ördögtől. Nyomorult, piszkos, varázslásaikat elhagyták és ez nem kis dolog. Átmentek a Vers-tengeren, örvendező énekeiket énekelték, beérkeztek a pusztába. De most elkezdődik a kísértés és a kereszt próbája, és íme, zúgolódnak. Az egyik élenjáró keresztyént megkorbácsolták. És most azt híresztelik mindenfelé, hogy minden keresztyént meg fognak korbácsolni. Ez sokakban szörnyű félelmet keltett. Sokan nem akarják tovább követni Krisztust, hanem elmenekülnek. Az érintett maga is rossz néven vette és hosszú ideig keserves arccal járt. Nem örült annak, hogy Krisztusért szenvedhet.
Más nyugtalanító jelenségek is mutatkoznak. Ezeknek az embereknek egyik leggonoszabb bűne a szörnyű lustaság. Ülni és fecsegni, ez minden vágyuk. A munkát butaságnak tartják. Minden munkát a másikra hagyni, ebből áll a bölcsességük. A keresztyénség, amit elfogadtak, nem változtatott ezen; nem hozta meg a szeretet gyümölcseit. Hol van az Isten iránti szeretetük? Énekelnek róla, de ha áldozatot is kell hozniuk Isten ügyéért, ha érte kellene dolgozni, eltűnik a szeretetük. És szörnyű hiány van istenfélelmükben. Az istenfélelem abból áll, hogy gyűlölöm a gonoszt, és az Isten iránti szeretet pedig, hogy szeretem az igazságot. Talán van ilyen is köztük, de ritka, mint a fehér holló. Általában megnyugtatják magukat azzal: hiszen most már meg vagyok keresztelve, tiszta vagyok a bűntől, be kell jutnom a Mennybe! Mintha a hazugságok, csalások, lopások, házasságtörések és más igazságtalanságok nem ide tartoznának. (Van ennek áthallása a mai keresztyénségre nézve?)
Mi a helyzet ezekkel az emberekkel? Kétségtelen, hogy gyümölcseikről kell őket megítélnünk. ,Akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé’ és ,Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai’; ,Szentség nélkül senki sem látja meg az Urat’ és ,Távozzatok tőlem, ti hamisság cselekvői!’
Képzeld el, milyen erőre van szüksége ahhoz, hogy ilyen környezetben egyetlen embert is megmenthessünk. Új életre, Istenből való új életre van szüksége; tiszta szívet kell kapnia, új teremtéssé kell lennie; isteni szeretetre és isteni gyűlöletre van szüksége. Szeretnie kell Istent, és gyűlölni a gonoszt. Ez mind elengedhetetlen feltétel; ezek közül akár egyről is lemondani annyi, mintha az ember a Niagara-vízesés felett száz méterrel egy evezős csónakkal akarná elérni a túlsó partot.
Igen, valóban egészen közel élünk a Pokolhoz, és az onnan felszálló füst éjjel-nappal körülvesz. És mégis…és mégis! Levertek vagyunk? Nem, halleluja! Istennek legyen hála érte! Tudjuk, hogy győzni fogunk a Bárány vére, a Szentlélek hatalma és a ti imádságaitok ereje által. Biztos a győzelmünk, de lehet, hogy a győzelem nagyon sokba kerül majd. És végül mégis beteljesedik rajtunk Isten csodálatos ígérete: ,Életüket nem kímélték mindhalálig’. Végső fokon jó lesz meghalni az Úr Jézusért, a családért és ezeket az emberekért. De gondoljunk arra, amit Pál apostol mondott: Kicsoda alkalmas erre?”
„Ne azért menjetek a dolgozószobátokba, hogy prédikációt dolgozzatok ki – mondta egy alkalommal. Ennek nincs értelme. Hanem keressétek Istent, és akkor úgy áthevültök, hogy ég majd nyelveteken a szó, mint az eleven szén! Akkor majd jól prédikáltok.”
(Az egyik afrikai istentiszteletet így írja le):
Éneklés után kb. 4o percen át imádkoznak. Egyenként állnak fel imádkozni, s míg az egyik imádkozik, már feláll a következő. Ha nem vezették volna be ezt a szabályt, akkor több is imádkoznék egyszerre. Minden imádságot így fejeznek be: ku jina Ya Yesu, a Jézus nevében. Ezt az egész gyülekezet megismétli. Csodálatosan elevenek ezek az imádságok; legtöbbször azzal végződik, hogy Isten és emberek előtt kijelenti, hogy Jézus útján akar járni és kéri, tisztítsa meg vérével, és töltse meg Szentlélekkel.
_________________ "Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban tihozzátok"(1Thess 5,18 )
|